29. Fejezet: Shopping

Drágáim! Köszönöm nektek a bíztató szavakat, nagyon sokat jelent nekem! <3

Shopping, boltok, és még több bolt. Clau- val és a lányokkal elindultunk, hogy bevegyük Tokyo-t, két testőr vigyázott a biztonságunkra civilben, sokan jöttek oda hozzánk, főleg Sophi-hoz, El-hez és Perrie-hez, hogy képet készíthessenek velük, persze a csajok nagyon aranyosak, és barátságosak voltak, volt, hogy el is beszélgettünk a lányokkal. Én és Clau picit háttérben voltunk, de azért páran velünk is pózoltak. Nekem nagyon de nagyon jól esett, hogy ismernek engem is, és nem csak a fiúkra voltak kíváncsiak.

A plázákat jártuk sorra és, ha lehet minden boltot utunkba ejtettünk. Clo elég jól kijött a csajokkal is, nem lesz itt probléma, mert lehet, hogy nemsokára, ő is becsatlakozik azok közé a lányok közé, akik voltak olyan bájosak, és kedvesek, hogy elcsavarták az 1D-s fiúk fejét. Magam nem sorolnám ide, bár hozzájuk kéne, de nem megy. Eléggé kilógok a sorból, hiszen, mindenki gyönyörű. Szegény Niall pedig pont engem fogott ki, mikor másik 1 milliárd lányból választhatott volna.

Komolyan az elmúlt napokban sokat gondolkodtam ezen, tényleg annyi szép és remek lány van a nagyvilágban, akik ráadásul egészségesek is, és nem cipelnek súlyos terheket magukkal. Nem mondanám magam antiszociálisnak, igaz, hogy csak egy igaz barátom van, de ő nekem többet ér 100 hamisnál. Ha elveszítem, nem is tudom mi lesz. Mindig rettegek, hogy egy nap felkelek és Liz már nincs nekem, nem olyan értelemben, hogy meghal, hanem elveszítem, mint barátot.

Kiskorom óta, mondhatni pelenkás korom óta ismerem, az anyukáink egy kórteremben voltak, csak ő két hónappal korábban jött a világra, mint én. Több nekem barátnál, szinte a testvérem, akármilyen hülyeséget csináltam, ott volt mellettem, együtt sírtunk és nevettünk.

Most igaz, megismertem a mellettem lépkedő lányokat, akik tényleg fantasztikusak, és elfogadtak, de még nem nevezném magam a barátjuknak, mert több idő kell, hogy kialakuljon az emberekben egyfajta kötelék a másik iránt, inkább nagyon kedves ismerősök egyenlőre, akikre számíthatok nekem.

Minden boltban, majdnem minden ruhát fel kellett próbálni, és megtalálni a megfelelő összeállítást.

Sosem szerettem vásárolni, és sokaknak úgy tűnhet, hogy én vagyok a világon  a legutálatosabb ember, akkor nagyon tévednek.

Imádok bolondozni, mesefilmeket nézni és vásárolni is de, mindezt az én tempómban, valamikor régen, nem ilyen voltam, mint most, hogy szinte semminek nem tudok örülni, Liz már csak tudja. Én voltam mindenben a főkolompos és csak boldog szerettem volna lenni, nem mintha nem lettem volna az, hisz ki ne örülne egy gyönyörű gyerekszobának, egy hatalmas háznak, ahol bújócskázhat, a hatalmas kertnek, ahol fára mászhat és hintázhat, a fák tetejéről nézni a naplementét és a csillagokat. Szeretnék még kicsi lenni, visszamenni az időben, játszani, kacagni és nem tudni a felnőttek csúnya világáról.

Amikor az 1D-vel személyesen is találkoztam, tudtam, hogy ismét lehet gyermek az ember, csak a testünk változik, belül azok vagyunk, akik mindig is voltunk.

Nem tudok beállni abba a sorba, akik azt mondják a kortársaim közül is, hogy ők felnőttek, nekem ez nem megy, én még mindig hiszek a mesék és  a csodák világában. Nekem kiskoromban azt mesélték, hogy a tündér királykisasszonyért a szőke herceg jön, és a mai napig elhiszem, hogy ez így van. Vagy, hogy a mostohák mindig gonoszak, sajnos ez többségében így van.

Nem mertem még itt erről senkinek mesélni és próbáltam tartani magam a lányokhoz, hogy nagyon ne tűnjek ki a sorból, de én más vagyok. Egyedül, aki ezzel tisztában van és elfogadja az Liz. Furcsa, Niall is egy nagy gyerek, de előtte sem mertem még megnyílni, mikor szalad és beront a fiúkhoz vagy a kollégákhoz, hogy ő éhes és neki kaja kell, mert lemegy a vércukorja és elájul, ahogy előadja magát, hát mindenki a hasát fogja a nevetéstől.

Vagy mikor utánozza, a lányokat,igazán nőies. Van, hogy úgy gyakorolnak, hogy valaki énekel, és a többiek nagyon magas hangon vissza énekelnek, imitálják a sikoltozó rajongókat.

Visszatérve a gyermekkorhoz, nagyim, anyuék sőt mindenki a családban, mikor nem aludtam, azt mondák, hogy addig aludj amíg lehet.. és igazuk volt.

Manapság olyan világban élünk, amelyben a média és a médiahordozó eszközök határoznak meg mindent, és ez meglátszik sajnos a gyerkőcökön.

-         Aggie-Aggie, hahó? Ez milyen, szerinted?

Sophia hangja térített vissza a valóságba, nagyon el lehettem foglalva, mivel már egy másik boltban voltunk, és én még mindig nem vettem semmit, bezzeg a másik 4 lánynál már 3-4 zacskó sorakozott.

-         Sophi, Úr Isten, ez fantasztikus, Liam el fog ájulni ha meglát ebben!

-         Tényleg? Nem tűnsz valami meggyőzőnek. Valami baj van? Még semmit nem vettél.

Na igen, nem akartam elmondani neki, de azért nem vettem semmit, hogy ne kelljen magam megmutatni a ruhákban, hiszen Clau modell, ő rajta minden jól áll, El is az, Perrie maga egy sztár, So az, aki ilyen téren eltér a csajoktól, de piszok jó alakja van, nekem 175 cm a magasságom és 60 kilogramm vagyok.

-         Nézd csak, mit találtam neked! Hozott oda nekem, egy áttetsző fehér csipkeruhát.

-         Soph, ugye ezt te sem gondoltad komolyan? Mutattam a ruha felé.

-         Dehogynem, és fel is fogod próbálni!

-         De nem...

-         Aggie, kérlek...

-         Jó! Adtam be a derekam, habár tudtam, hogy rám sem fog jönni.

Bementem a fülkébe, majd szép komótosan elkezdtem öltözni, mikor felvettem és a tükörbe néztem, majd el ájultam, hogy mennyire nem adtam magamra mostanáig.

-         Kész vagy? Sürgetett So hangja.

-         Igen! Bátortalanul nyitottam ki a fülke ajtaját.

-         Agg, gyönyörű vagy! Hé csajok! Kiabált a többieknek. - Gyertek gyorsan, nézzétek, meg milyen szép!

-         Istenem Agg, nem jutok szóhoz. Jött oda El mellém.

-         Aggie, ebben hódítani fogsz. Kacsintott Clau.

-         Köszönöm lányok, de az árcédulát látva nem engedhetem meg magamnak, szóval Sophia, kérlek tedd vissza a helyére.

-         Azt már nem, megveszem neked, ez az én ajándékom lesz neked Tokyo-ból.

-         Nem-nem-nem fogadhatom el, ahhoz túl drága.

Nem győzködtek tovább a lányok, hajthatatlan voltam és tartozni sem szerettem.

Visszafelé, hatalmas tömeg volt a szállodánál is, jóformán a két biztonsági elég sem volt, hogy feltartsák őket, így belekeveredtem a tömegbe, ahol össze-vissza karmoltak. Mark kapott ki közülük, de már mindegy volt, félreértés ne essen, nem azért lettem összekarmolva mert utáltak, vagy mert felismertek, hanem szimplán a tolakodás és a vakuk kattogtatása végett.

Bent végre csend és nyugalom volt, a lánykák bocsánatot kértek, hogy elveszítettek szem elől, de hát ők sem látták előre, hogy ez lesz.

Fent a Lou-ék szobájában mindenki divatbemutatót tartott, még én is, aki csak egy kis ruhácskát és toppokat vásárolt.

Tommo-t kizavartuk a szobából, Clau-ról még a fiúk sem nagyon tudtak, így azt mondtam Lou-nak is, hogy ismerősöm Angliából, akivel összefutottunk.

A csajok szebbnél szebb ruhákat vásároltak, csak gyönyörködtem bennük, 

fájtak a karcolás helyei, de nem foglalkoztam velük, végre egy igazán fantasztikus napot tudhatok magaménak a sok rossz után. Örök hálával tartozom érte a gráciáknak, nem mintha a fiúkkal nem érezném jól magam, de mégis csak lány vagyok, akinek néha ki kell kapcsolódnia.

28. Fejezet:Különleges lehetsz, ha Harry-t az ujjaid köré tudtad csavarni..

Wao a koncertekre csak ezt a szót tudom használni, a Happily című számot a Four albumon lévő Stocholm Sydrome-ra cseréltük, amelytől egyszerűen felrobbant a stadium, de nincs megállás a koncerteket illetően Tokyo a következő helyszín a fellépések sorában. Itt a többi átutazós helyszínekhez képest 4 napot is el fogunk tölteni és a fiúk a 4 nap alatt, 4 koncertet adnak majd.

Niall-al többé-kevésbé sikerült megbeszélnünk a dolgainkat és abban állapodtunk meg, hogy szeretjük egymást teljes szívünkből, de nem szeretnénk tovább titkolni a fiúk előtt az érzéseinket, így valamelyik este, hogyha mindenki együtt lesz, el fogjuk nekik mondani.

Átbeszéltük a történteket, tiszta vizet öntöttünk a pohárba, főleg én, Taylor-el kapcsolatban. Egy másik témának is szóba kellett volna kerülni, de az igazat,  képtelen voltam vele megosztani, most mikor minden rendben van, nem akartam elrontani a boldogságát, majd egy hatalmas puszit nyomtam pofijára, ahol megütöttem, de csók lett belőle. Nagyon boldog voltam... Az együtt töltött időket elhülyültük, Niall mellett nem volt nehéz feloldódni, filmeztünk és ettünk és ettünk, minden közös pillanatot kiélveztük.

Nem költöztem vissza, habár Niall szerette volna, de így egyik napról a másikra furán jött volna ki a dolog, tegnap este nála is aludtam, Harry-nek azt mondtam, hogy filmezek Eleanorékkal, bár tudtam, hogy a Göndörkének is van vaj a füle mögött, mivel elég sűrűn telefonálgat mostanában, és nem volt nehéz kitalálni, hogy kivel,

nem kellett tudnom Claudia telefonszámát, hiszen a közösségi oldalak manapság csodákra képesek.

Most itt fekszem Ni mellett az ágyon, és ördögi tervet szövögetek. Nem nagy dolog, vettem a bátorságot és írtam Clau-nak. 

Közben Niall tekintete az arcomat, a számat, és a kezeimet nézegette, és kíváncsian leskelődött, hogy mit is csinálok. Néha- néha felé fordultam és ilyenkor mindig kaptam egy csókot, de közöltem vele, ha így haladunk én megint itt alszom, és azzal sem haladok, amit csinálok.

-         Na és mit csinálsz?

-         Titok? Simítottam meg az arcát.

-         De én nagyon kíváncsi vagyok. Csókolta meg a kézfejemet.

-         Tudom Manóm, szeretlek!

-         Én is téged!

-         Jajj, már ennyi az idő, mennem kell! Pillantottam a laptop órájára.

-         Mi? Ne menj Aggie, maradj itt, maradj velem, kérlek! Hatalmas kék szemeivel szinte könyörgött, hogy is tudtam volna neki ellenállni?

Clau üzenete fogadott reggel, amikor megnéztem az időt a mobilomon. Az írta, hogy tökéletes számára a mai nap, és szívesen látna újra.

Meg szerettem volna ismerni, mert tényleg aranyosnak tűnt és reméltem Harry nem lesz olyan bolond, hogy elengedje.

Niall egy hatalmas csókkal köszöntött, majd mire századjára is elmondta, hogy szeret és ez fordítva is megtörtént hagyhattam csak el a szobát.

Harry-nél még korom sötét volt, így a telefonom segítségével világítottam, hogy megtaláljam a ruháimat. Nem vittem túlzásba a dolgokat, egy egyszerű fehér toppot vettem fel, fekete csőnadrággal, farmer kabátkával és egy barna topánt párosítottam hozzájuk. Még gyorsan megmostam az arcomat, megmostam a fogamat, dobtam fel egy kis spirált és pirosítót és már indultam is a Mioko nevezető cukrászdába, ahol remélhetőleg Claudia már vár rám.

Tudom, hogy a modellek szigorú diétán vannak, de ő majd maximum diabetikus sütit kér, diabetikus kávéval, azonban, ami engem illet, ma nem érdekelnek a kalóriák. Mindent meg szeretnék kóstolni.

Mikorra odaértem, már nagyon pörögtem, átjárta testemet a boldogság, nagyon sok endorfint termelt a szervezetem.

Nagyon aranyos kis hely volt, minden pasztell színre volt festve, baba rózsaszín és kék, sárga, zöld, lila, a kirakatban pedig már messziről látszódtak a sütemények és édességek.

Clau már várt, az egyik sarokasztalnál foglalt helyet és mondhatom, hogy stoplisan éreztem magam az ő megjelenéséhez képest.  Rajta fekete bőrnadrág volt, fekete felsővel, piros szövetkabáttal, és hozzá illő bársony piros magas sarkúval.

Két puszit kaptam, majd leadtuk rendelésünket, nagyon kíváncsi voltam, hogy hol ismerkedtek meg és, hogy jöttek össze, de persze magára Clo-ra is.

-         Szóval, annyira örülök, hogy beleegyeztél, hogy találkozunk, Harry nem tud róla, és jobb is lenne ha ez így maradna.

-         Ne aggódj, tőlem biztosan nem tud meg semmit!

-         Köszönöm! - Mesélj egy kicsit magadról, hiszen különleges lehetsz, ha Harry-t az ujjaid köré tudtad csavarni.

-         Ugyan, semmi különös nincs bennem, kiskorom óta modellkedem, de az áttörés csak tavaly következett be, így lehetek most itt.

-         Értem! Nem lehet könnyű, hiszen folyton diétáznod kell, én nem bírnám, nézz csak rám.

-         Nagyon csinos vagy, semmit nem kell szégyellned, valóban, néha már rosszul érzem magam a sok fogyástól, és attól, ahogy kinézek így van, hogy lemondom a fotózásokat, vagy a kifutókat, hogy pihentessem a szervezetem.

-         Nem semmi, Istenem, nem hittem, hogy ennyire rossz a helyzet... És hol élsz, vagy milyen terveid vannak a modellkedés után?

-         Mindenképp szeretnék családod, gyerekeket. Úgy éreztem kár volt megkérdezni.. és mint, akit elvágtak, ezután nem is nagyon figyeltem arra, hogy mi történik körülöttem.

-         Clau, te egy igazán különleges és aranyos lány vagy, minden fiú szerintem örömmel lenne a barátod, ha nem tolakodó a kérdés, de elárulod mi történt aznap éjszaka köztetek, amikor reggel találkoztunk?

-         Ne gondolj semmi rosszra, csókolóztunk, de ezt csak te tudod. - Tette szája elé kezeit, hogy ez titok.

-         Nálam biztos helyen van.

-         De láttam ám, hogy te is „osonsz”
-         Tudod, Harry szobatársa vagyok, és nem akartam zavarni, így egy másik bandatagnál aludtam.

-         Tuti csak alvás volt? Kérdezte felvont szemöldökkel. Köpni nyelni nem tudtam.
- Nézd Aggie, sok mindet láttam már és csak akkor ilyen óvatos az ember, ha nem akarja, hogy meglássák.

-         Nincs kedved elmenni vásárolni? Tereltem a témát, hirtelen nem is jutott eszembe semmi más. - Elhívom a többi fiú barátnőjét is, igaz, hogy nincs meg a telefonszámuk, de még nem is mondtam, hogy imádok ébresztőóra lenni.

Clau egy szót sem szólt csak egy hatalmas vigyor kíséretében bólintott.

27. Fejezet: Akarlak és kívánlak mindennél jobban

Egy nagyon kedves Barátnőm kedvéért raktam ki ezt a részt már ma! <3 csak egy picit +18 ;)

Jajj, nagyon félek-félek-félek, mi lesz ha ajtót nyit? Istenem, annyira vert a szívem, hogy a fülemben úgy éreztem, mintha dobolnának. Hosszú percekig a bátorságomat gyűjtöttem össze és bekopogtam, csak a kilincset néztem, szinte nem is mertem pislogni, egyszer csak nyílt az ajtó, a vér is megfagyott bennem, Niall egy boxerben tárta ki azt.

Kislányos zavaromban, azt sem tudtam merre nézzek, és csak remélni tudtam, hogy nem nagyon feltűnő a dolog. Ruhám ráncait piszkáltam és próbáltam minél határozottabbnak tűnni.

- Szia, először is nagyon sajnálom, hogy felébresztettelek, csak lenne egy kis problémám.

- Semmi baj, még úgy sem aludtam, valami baj van? Láttam az aggodalmat felcsillanni a szemében.

- Nem-nem, minden a legnagyobb rendben, csak annyi történt, hogy a szobatársamnak akadt egy másik szobatársa és nem tudok hol aludni. Niall erre csak elkezdett nevetni.

- Most komolyan kinevetsz? Ha nem látnád épp szorult helyzetemben vagyok, tettem csípőre a kezeimet. - De így is jó, majd alszom itt az egyik bőrkanapén.

- Dehogyis Agg, nem téged nevettelek, és dehogy alszol a kanapén, itt az ágy, majd én alszom a benti heverőn.

- Nem, aludj nyugodtan az ágyban, nekem még a föld is megteszi, de tényleg.

- Na jó, Aggie szeretnél ma itt aludni?

- Igen! Néztem rá nagy szemekkel.

- Akkor tiéd az ágy, enyém a kanapé, és nincs vita.

Beljebb mentem, "miért ilyen aranyos és miért néz ki ennyire jól..?"

- Köszönöm, igazán nagyon hálás vagyok.

- Mennyire vagy hálás? Jött mögöttem, majd maga felé fordított és megcsókolt.

Hogy én mennyire vágytam erre, azt el sem tudom mondani. Finoman az ágyra fektetett és én lehunytam szemeimet, szája csak finoman simult az enyémre, óvatos volt és tapogatózó, bátortalanul várta, hogy akarjam én is. Megfeszültem a vágytól és ajkam válaszolt az övének és testem hozzá simult. Lassan és élvezettel csókolt a számat ízlelgette, ajkai mézédesek voltak.

- Aggie... Levegőhiányban váltak szét ajkaink.

- Mi baj?

- Én nem tudom, ha így folytatjuk képes leszek-e megállni a csóknál, akarlak és kívánlak, mindennél jobban.

Tudtam, hogy itt az idő és, hogy egyszer meg kell történnie. Nem féltem, miért is féltem volna? Hiszen Niall karjai között még egy légy sem szállhatott rám.

Odaadtam magam annak a fiúnak, akibe fülig szerelmes vagyok és ez a legjobb és a legszebb dolog a világon.

Reggel, mintha csak egy álomból ébredtem volna, amely édes volt, mint a méz, de amikor puha ajkak tapadtak homlokomra és két kar még erősebben tartott, rájöttem, hogy ez az álom, most nagyon is valóságos volt.

 Vissza emlékezve a tegnap éjszakára, bíborpiros lett az arcom, mindig emlékezni fogok rá, mindig.

De, mint minden tündérmesének ennek is vége van a reggel beköszöntével. Óvatosan kibontakoztam Niall öleléséből, magamra kaptam  a tegnap esti ruhámat és kiléptem a folyosóra, ám pont rosszkor cselekedtem mindezt.

Harry és az a lány, akivel az estét töltötte, szintén akkor jöttek ki a szobából, mikor én.

Cikinek éreztem a dolgot, így nem törődve Harry pillantásaival,  hiányos öltözékemre, a lány elé sétáltam és bemutatkoztam.

Először is magamról akartam terelni a figyelmet, másodszor pedig

roppantul kíváncsi voltam a titokzatos hölgyre.Be kell valljam Harry most is remekül választott.Vállig érő barna haj, mogyoróbarna szemekkel,a ruhája mell részben húzott arany övvel díszített mini ruha volt, amely sötétkék színben pompázott.

A neve Claudia Cobbler egy feltörekvő modell, aki jelenleg azért tartózkodik Japánban, mert a tavaszi fotósorozata most készül, a japán kultúra hagyományain alapulva.

Rendes kis csajnak tűnik, úgyhogy remélem még hallunk róla.

Nagy bocsánatkérések közepette hagytam őket kettesben, majd a fürdő felé vettem az irányt.

Ma és holnap is egyaránt koncert lesz, délután próba, majd a show, de egyszerűen nem tudtam most  a munkára koncentrálni, boldog voltam, de még milyen boldog, bár összeszorult a szívem, ha a arra a beszélgetésre gondoltam, amit már nem tudok sokáig halogatni, így is van mit megbeszélnünk a kedvesemmel.

26. Fejezet: Egy embert tudtam, aki estére be tud fogadni...

 Drágáim! Nagyon boldoggá tettetek a tegnapi nap folyamán! Köszönöm <3

Sokat forgolódtam és sírtam, mire el tudtam aludni. Hajnalai 4 órakor már ismét ébren voltam, olyan szép álmom volt az éjszaka, de mikor felébredtem, rá kellett jönnöm, hogy minden csak a képzeletemben és az emlékeimben él tovább.

Az éjjeli álmok reggelre eltűnnek, mint egy finom parfüm illata, ha az álmom valós lett volna, most nem itt Harry mellett feküdnék, hanem két szobával arrébb, annak a fiúnak a karjaiban, aki mindig önmaga, nem érdekli mit mondanak róla, önfeledt, élvezi az életet, irigylem, valóban irigylem, én is ilyen szeretnék lenni. Nem a tucathoz akar tartozni, nem akar kitűnni és ami a legfontosabb nem akar megfelelni senkinek, és szeretem, teljes szívemből, de hiába a szerelem, ha tönkre tesszük egymást, mikor együtt vagyunk.

Eddig, magam sem tudtam mit szeretnék, és igaza volt nagyimnak abban, hogy ha elveszítjük azt, ami számunkra fontos, csak akkor tudjuk igazán értékelni, az értékét, és érezzük hiányát, amikor már nincs.

Jobb is, hogy így alakult, hiszen, így nem kell Niall-nek elmondanom azt amitől mindig is féltem, és megúszom, hogy sajnálkozó pillantások övezzenek minden percben.

Magammal sem kell megküzdeni, és kergetni tovább a démonaimat, hogy mi történik, ha elmondom, fog-e még szeretni?

Nem is gondolkodtam rajta tovább, fogtam magam kikeltem az ágyból odasétáltam a bőröndömhöz elővettem a piperetáskám és a fürdőbe mentem, lezuhanyoztam, hogy teljen az idő, majd mikor kész lettem felvettem az az napra szánt szerelésemet. Ami egy bő  halvány rózsaszín pulcsi, egy világos cső farmerrel párosítva mindehhez egy sötét mamuszt.

Halkan léptem ki a szobából, hogy fel ne ébresszem Bongyorkámat, mert lesz nekem ne mulass. Az étkezőbe indultam, majd onnét a szálloda uszodájához. Nem hoztam magammal bikinit, nem akartam fürdeni csupán jól esett, hogy itt lehettem. A lábaimat a vízbe lógattam, először beleborzongtam, nagyon hideg volt, de ahogy telt az idő jól esően langyos lett.

Mobilon megrezzent a zsebemben így tudtam, hogy üzenetem érkezett, Tay írt.

Hercegnőm!

Szeretnélek látni, hallani a hangodat, tudom, hogy elutaztatok, de ha te azt mondod, hogy akár ma találkozhatunk már ülök is a leghamarabbi repülőre. Kérlek találkozzunk! Szeretlek Taylor!

Ez meg mi? Nem akarom, hogy miattam ott hagyja az életét a családját, egy reménytelen szerelem miatt.

Nem írtam neki vissza, majd talán később. Hangokra lettem figyelmes, két nem várt személy jelent meg, Niall és Louis. Mit keresnek ők hajnalok, hajnalán az uszodában?

A nagy csodálkozásaim közepette és azért mert hirtelen álltam fel, megingott az egyensúlyom és máris a medence habjai között találtam magam.

Nem lett volna baj vele, ha nem mély a víz, ugyanis tudok úszni, de a mély vízben mindig bepánikolok. Kapálóztam, majd két kart éreztem a derekamon, amelyek a felszínre segítettek.

Köhögtem és alig láttam a klóros víztől, de még így is tudtam, hogy ki ölel és ki az, akinek most is a mellkasán pihen a buksim.

- Kösz..önö..öm dadogtam, de nem tudtam rá nézni. Lou szaladt oda, hogy minden rendben van e. Még mindig a vízben voltunk, de egy pillanatra sem engedett el, olyan szorosan tartott, hogy majd megfulladtam.

-  Igen Lou, minden rendben, csak megijedtem.

- Tényleg minden okés? Emelte fel Niall az államat.

- Igen! Ő az én ajkamat nézte és én az övét...

Mind a két fiú becsavart a törülközőjébe, hogy meg ne fázzak és visszakísértek a szobába, hiába bizonygattam, hogy odatalálok és nem lesz semmi baj, hajthatatlanok voltak.

A nap hátralévő részében hallgathattam, ahogyan mindenki megkérdezi, hogy-hogy vagyok, a könyökömön jött ki a dolog, imádom őket, hogy ennyire aggódnak értem, de ami sok az sok, és, hogy honnét tudták meg, hát Nouis párostól, pedig a lelkükre kötöttem, hogy senkinek egy szót sem.

Este 6 körül idejét éreztem annak, hogy el kezdjek készülni a ma esti party-ra, Harry-t kizártam a szobából, nem tetszett neki, de szokja meg, ha egy lánnyal van egy összezárva.

Elölről kezdtem a napi programot, azaz fürdés és hajmosás, a ruha kiválasztása nem okozott nagy problémát, ugyanis össz-vissz két szebb koktél ruhát hoztam magammal az útra, és pontosan ilyen esetekre.

Röpke egy óra alatt kész is voltam, de amikor megláttam a srácokat dobtam egy hátast, ilyen jó pasikkal dolgozok együtt? Eszméletlenül festettek így kiöltözve. Mikor ők láttak meg engem volt meglepetés, mert nem sűrűn hordok ilyen ruhát, Niall gyermeki csodálattal nézett, olyan lehettem most számára, mint valami édes sütemény, amit nagyon szeretne legalább megérinteni mégsem tehetni. Ismét farkasszemet néztünk a másikkal, kívántuk egymást. Akkor mi is történik kettőnkkel.
A party remekül sikerült, rengeteget táncoltam és ettem, végre tudtam a csajokkal is dumálni, még a fiúkat lefoglalták, nagyon jól éreztem magam.

Mindenki más időpontokban távozott a helyszínről Niall, Zayn és Perrie korán elmentek, Én Liam-el és Sophia-val jöttem vissza a szállodába.

Az ajtó előtt nagy nehézségek árán előhalásztam a beléptető kártyámat, azonban bent Harry-t egy lánnyal találtam, nem akartam zavarni, így hátat fordítottam és halkan kiléptem.

Fantasztikus Harry és nők, de arra nem gondolt, hogy én hol alszom, vagy úgy vélte, hogy gyertyatartónak megfelelek?

Egy embert tudtam, aki be tud estére fogadni és az Niall volt.

25. Fejezet: Harry Edward Styles

Vattacukraim! Itt a következő rész, de néha jó lenne a véleményeteket is olvasni! Csókxoxo

Mégis mi történik velem? Két napja a világon szerintem én voltam  a legboldogabb ember, most pedig egy apácának is nagyobb kedve lehet mint nekem.  Már a Japánba tartó gépen ültünk, a gép leghátuljába húzódtam, amennyire lehet ilyet tenni egy magánrepülőn, csak egyedül akartam lenni és sírni.

Azóta Tay-t nem láttam és nem is keresett, jobban is tette, mert ha most találkoznánk, biztosan megverném. Őt hibáztatom, pedig, mit tehet szerencsétlen erről az egészről? Rosszkor volt rossz helyen.

A laptopom, amin dolgoztam jelzett, hogy értesítésem érkezett, Liz volt az. Fel vegyem, ne vegyem? Istenem, hogy örült, mikor elmondtam, hogy boldog vagyok, és mit szólna, ha megtudná, hogy, most kész roncs vagyok legbelül?

Így elutasítottam hívását, és írtam neki egy üzenetet, hogy most nem tudok beszélni, de amint alkalmam, és időm lesz hívni fogom. Nem akartam beszélni róla senkinek, még Harry-nek is valahogy be kéne adagolni, hogy ezentúl új szobatársa lesz, mivel El Lou-val van, valamit ki kell találnom a MIÉRT-re, mert úgy is tudni akarja majd.

- Helló Szőkeség! Ült le mellém, nem is ült, inkább berobbant, de bennem még az ütő is megállt, annyira megijesztett. Az emlegetett szamár.

- Harry Edward Styles, megkérhetnélek, hogy ne ijesztgess, és vedd le a kezed a cukorkámról.

- Anyu is pontosan ugyan így, ugyan ezzel a hangsúllyal szólít a teljes nevemen, ha dühös rám, vagy rosszat csináltam.

- Na látod, rosszat csináltál! 

- De én csak jöttem és leültem, hogy felvidítsalak.

- Köszönöm Hazz, ez nagyon aranyos tőled, de megvagyok, de ha már itt vagy, mondani szeretnék valamit, vagyis inkább kérdezni.

- Hagyj halljam, aztán majd eldöntöm, hogy az nekem jó lesz e vagy sem.

- Inkább hagyjuk is, ha így állsz hozzá.

- Aggie! Nézett rám smaragdzöld szemeivel, aminek még egy pankrátor sem tudott volna ellenállni.

- Jó-jó, arról lenne szó, hogy ezentúl veled laknék egy lakosztályban...

-  De miért?A szőke manó nem jött be? Muszáj emlegetnie, a gombóc csak nő a torkomban és hevesebben kell rebegtetni a pilláimat, hogy ki ne buggyanjon az a fránya könnycsepp, ha rá gondolok, megint átélem azokat a pillanatokat, amikor még együtt voltunk, a lopott csókokat, kézfogásokat, beszélgetéseket. – Agg, hahó! Egy nagy tenyér lengett előttem.

- Igen-igen, itt vagyok, szóval, hogy miért? Hát igazából sokat és nagyon horkol, éjszaka nem tudok tőle aludni, aztán telefonál, meg ilyen apróságok, amik bosszantanak. - Füllentettem.

- Ez most komoly, hogy Ni annyira horkolna és telefonál?

- Igen, és ez így nem mehet tovább, tehát úgy döntöttem változtatok.

- Figyelj Aggie, tőlem jöhetsz, de mi lesz veled később, ha férjed lesz? Ő is fog horkolni, sőt én is horkolok, szerintem csak keresed a kifogásokat.

- Tudom-tudom, de biztosan nem annyira, mint Ni. Akkor megbeszéltük,  átírom a beosztást és köszönöm.

Harry furcsállta a dolgot, de nem kérdezgetett róla. Most mégis mit mondhattam volna, hogy, amúgy szerelmesek vagyunk egymásba, de tegnap szakítottunk? Igen ezt kellett volna, mert ez az igazság, de mint tudjuk az igazság mindig fáj.

Éveknek tűnt az út, pedig pár óránál nem lehetett több.. A japán rajongók, nem hazudtolják meg magukat az biztos.. Tömegek a reptéren és körülötte..

1 óra volt, mire eljutottunk a szállásunkra, a lányok nagyon jól szórakoztak egymás társaságában, látszik, hogy már sok mindent megéltek így együtt a fiúkkal, kívülállónak éreztem magam, aki mellett senki nem áll…Most, hogy nincs Niall sem.. Haza akarok menni.

Sokszor tévedt tekintetem Ni-re, de amint észrevettem, hogy ő is felém néz hátat fordítottam, vagy másfelé bámultam.

Még senki nem tudott arról,hogy szobát cseréltem, az esti vacsora közben akartam bejelenteni. Ők is megkérdezik majd, hogy miért és elmondom azt amit Harry-nek, de újra megálljt kell parancsolnom az érzéseimnek és könnyeimnek.

Azonban Niall is ott lesz az esti étkezésen, akkor viszont, minden fiúnak egyesével kell beszámolnom a változásokról és Paul...

A bőröndömmel, most nem foglalkoztam, úgy is feljut majd  a szobába, nem szóltam senkinek, csak elindultam sétálni. Elájultam a cseresznyefáktól annyira mesebeliek voltak, hihetetlenül szépek. Készítettem is jó pár képet róluk, hiszen nem mindennap talpalhat erre az ember.

Estefelé járt az idő, mikor visszaértem, hangosan érkeztem hiszen biztosan nem alszik még a Göndörke, de tévedtem, az ágyon feküdt egy szál törülközőben a haja és a felsőteste is még vizes volt. Jó, tudom, az akit szeretek, két szobával arrébb van, és nem is azért bámultam a mellkasát, mert bejött volna nekem, hanem végre szemügyre vehettem a tetoválásait..

- Tetszik a látvány? Húzódott mosolyra a szája és megjelentek gödröcskéi, és ez a perverzebb mosolyok közé tartozott. Már megint a szívrohamot hozta rám, nem hiszem el, ez az ember, szakmát tévesztett.

- Harry, ha így folytatod tényleg kinyírsz, amúgy is meg, a tetoválásaidat lestem.

- Aham, persze, én is ezt mondanám.

- Jól van, nem vitatkozok,elmegyek fürdeni.

A vacsorára mi értünk oda utoljára, jellemző, ha Harry-vel indulsz valahová azt minimum egy órával hamarabb tedd meg.

Jó hangulatban telt az este, a lányokkal is sokat beszélgettem, de Niall tekintetét nem tudtam állni,

így gyorsan elhadartam azt, ami a következő napokban várni fog ránk, kezdtem azzal, hogy egy afterparty-t szerveztek a fiúknak holnap estére, ki kell öltözni, tudom, hogy utálják, én is utálom... legszívesebben mindig farmerben és pulcsiban, vagy pólóban lennék.

Harry-t meg sem várva szálltam be a liftbe, abban a tudatban, hogy végre sírhatok, mert ő olyan, hogy nem firtatja a dolgokat, amíg el nem mondják neki, és ezért előre is hatalmas hálával tartozom.