28. Fejezet:Különleges lehetsz, ha Harry-t az ujjaid köré tudtad csavarni..

Wao a koncertekre csak ezt a szót tudom használni, a Happily című számot a Four albumon lévő Stocholm Sydrome-ra cseréltük, amelytől egyszerűen felrobbant a stadium, de nincs megállás a koncerteket illetően Tokyo a következő helyszín a fellépések sorában. Itt a többi átutazós helyszínekhez képest 4 napot is el fogunk tölteni és a fiúk a 4 nap alatt, 4 koncertet adnak majd.

Niall-al többé-kevésbé sikerült megbeszélnünk a dolgainkat és abban állapodtunk meg, hogy szeretjük egymást teljes szívünkből, de nem szeretnénk tovább titkolni a fiúk előtt az érzéseinket, így valamelyik este, hogyha mindenki együtt lesz, el fogjuk nekik mondani.

Átbeszéltük a történteket, tiszta vizet öntöttünk a pohárba, főleg én, Taylor-el kapcsolatban. Egy másik témának is szóba kellett volna kerülni, de az igazat,  képtelen voltam vele megosztani, most mikor minden rendben van, nem akartam elrontani a boldogságát, majd egy hatalmas puszit nyomtam pofijára, ahol megütöttem, de csók lett belőle. Nagyon boldog voltam... Az együtt töltött időket elhülyültük, Niall mellett nem volt nehéz feloldódni, filmeztünk és ettünk és ettünk, minden közös pillanatot kiélveztük.

Nem költöztem vissza, habár Niall szerette volna, de így egyik napról a másikra furán jött volna ki a dolog, tegnap este nála is aludtam, Harry-nek azt mondtam, hogy filmezek Eleanorékkal, bár tudtam, hogy a Göndörkének is van vaj a füle mögött, mivel elég sűrűn telefonálgat mostanában, és nem volt nehéz kitalálni, hogy kivel,

nem kellett tudnom Claudia telefonszámát, hiszen a közösségi oldalak manapság csodákra képesek.

Most itt fekszem Ni mellett az ágyon, és ördögi tervet szövögetek. Nem nagy dolog, vettem a bátorságot és írtam Clau-nak. 

Közben Niall tekintete az arcomat, a számat, és a kezeimet nézegette, és kíváncsian leskelődött, hogy mit is csinálok. Néha- néha felé fordultam és ilyenkor mindig kaptam egy csókot, de közöltem vele, ha így haladunk én megint itt alszom, és azzal sem haladok, amit csinálok.

-         Na és mit csinálsz?

-         Titok? Simítottam meg az arcát.

-         De én nagyon kíváncsi vagyok. Csókolta meg a kézfejemet.

-         Tudom Manóm, szeretlek!

-         Én is téged!

-         Jajj, már ennyi az idő, mennem kell! Pillantottam a laptop órájára.

-         Mi? Ne menj Aggie, maradj itt, maradj velem, kérlek! Hatalmas kék szemeivel szinte könyörgött, hogy is tudtam volna neki ellenállni?

Clau üzenete fogadott reggel, amikor megnéztem az időt a mobilomon. Az írta, hogy tökéletes számára a mai nap, és szívesen látna újra.

Meg szerettem volna ismerni, mert tényleg aranyosnak tűnt és reméltem Harry nem lesz olyan bolond, hogy elengedje.

Niall egy hatalmas csókkal köszöntött, majd mire századjára is elmondta, hogy szeret és ez fordítva is megtörtént hagyhattam csak el a szobát.

Harry-nél még korom sötét volt, így a telefonom segítségével világítottam, hogy megtaláljam a ruháimat. Nem vittem túlzásba a dolgokat, egy egyszerű fehér toppot vettem fel, fekete csőnadrággal, farmer kabátkával és egy barna topánt párosítottam hozzájuk. Még gyorsan megmostam az arcomat, megmostam a fogamat, dobtam fel egy kis spirált és pirosítót és már indultam is a Mioko nevezető cukrászdába, ahol remélhetőleg Claudia már vár rám.

Tudom, hogy a modellek szigorú diétán vannak, de ő majd maximum diabetikus sütit kér, diabetikus kávéval, azonban, ami engem illet, ma nem érdekelnek a kalóriák. Mindent meg szeretnék kóstolni.

Mikorra odaértem, már nagyon pörögtem, átjárta testemet a boldogság, nagyon sok endorfint termelt a szervezetem.

Nagyon aranyos kis hely volt, minden pasztell színre volt festve, baba rózsaszín és kék, sárga, zöld, lila, a kirakatban pedig már messziről látszódtak a sütemények és édességek.

Clau már várt, az egyik sarokasztalnál foglalt helyet és mondhatom, hogy stoplisan éreztem magam az ő megjelenéséhez képest.  Rajta fekete bőrnadrág volt, fekete felsővel, piros szövetkabáttal, és hozzá illő bársony piros magas sarkúval.

Két puszit kaptam, majd leadtuk rendelésünket, nagyon kíváncsi voltam, hogy hol ismerkedtek meg és, hogy jöttek össze, de persze magára Clo-ra is.

-         Szóval, annyira örülök, hogy beleegyeztél, hogy találkozunk, Harry nem tud róla, és jobb is lenne ha ez így maradna.

-         Ne aggódj, tőlem biztosan nem tud meg semmit!

-         Köszönöm! - Mesélj egy kicsit magadról, hiszen különleges lehetsz, ha Harry-t az ujjaid köré tudtad csavarni.

-         Ugyan, semmi különös nincs bennem, kiskorom óta modellkedem, de az áttörés csak tavaly következett be, így lehetek most itt.

-         Értem! Nem lehet könnyű, hiszen folyton diétáznod kell, én nem bírnám, nézz csak rám.

-         Nagyon csinos vagy, semmit nem kell szégyellned, valóban, néha már rosszul érzem magam a sok fogyástól, és attól, ahogy kinézek így van, hogy lemondom a fotózásokat, vagy a kifutókat, hogy pihentessem a szervezetem.

-         Nem semmi, Istenem, nem hittem, hogy ennyire rossz a helyzet... És hol élsz, vagy milyen terveid vannak a modellkedés után?

-         Mindenképp szeretnék családod, gyerekeket. Úgy éreztem kár volt megkérdezni.. és mint, akit elvágtak, ezután nem is nagyon figyeltem arra, hogy mi történik körülöttem.

-         Clau, te egy igazán különleges és aranyos lány vagy, minden fiú szerintem örömmel lenne a barátod, ha nem tolakodó a kérdés, de elárulod mi történt aznap éjszaka köztetek, amikor reggel találkoztunk?

-         Ne gondolj semmi rosszra, csókolóztunk, de ezt csak te tudod. - Tette szája elé kezeit, hogy ez titok.

-         Nálam biztos helyen van.

-         De láttam ám, hogy te is „osonsz”
-         Tudod, Harry szobatársa vagyok, és nem akartam zavarni, így egy másik bandatagnál aludtam.

-         Tuti csak alvás volt? Kérdezte felvont szemöldökkel. Köpni nyelni nem tudtam.
- Nézd Aggie, sok mindet láttam már és csak akkor ilyen óvatos az ember, ha nem akarja, hogy meglássák.

-         Nincs kedved elmenni vásárolni? Tereltem a témát, hirtelen nem is jutott eszembe semmi más. - Elhívom a többi fiú barátnőjét is, igaz, hogy nincs meg a telefonszámuk, de még nem is mondtam, hogy imádok ébresztőóra lenni.

Clau egy szót sem szólt csak egy hatalmas vigyor kíséretében bólintott.