25. Fejezet: Harry Edward Styles

Vattacukraim! Itt a következő rész, de néha jó lenne a véleményeteket is olvasni! Csókxoxo

Mégis mi történik velem? Két napja a világon szerintem én voltam  a legboldogabb ember, most pedig egy apácának is nagyobb kedve lehet mint nekem.  Már a Japánba tartó gépen ültünk, a gép leghátuljába húzódtam, amennyire lehet ilyet tenni egy magánrepülőn, csak egyedül akartam lenni és sírni.

Azóta Tay-t nem láttam és nem is keresett, jobban is tette, mert ha most találkoznánk, biztosan megverném. Őt hibáztatom, pedig, mit tehet szerencsétlen erről az egészről? Rosszkor volt rossz helyen.

A laptopom, amin dolgoztam jelzett, hogy értesítésem érkezett, Liz volt az. Fel vegyem, ne vegyem? Istenem, hogy örült, mikor elmondtam, hogy boldog vagyok, és mit szólna, ha megtudná, hogy, most kész roncs vagyok legbelül?

Így elutasítottam hívását, és írtam neki egy üzenetet, hogy most nem tudok beszélni, de amint alkalmam, és időm lesz hívni fogom. Nem akartam beszélni róla senkinek, még Harry-nek is valahogy be kéne adagolni, hogy ezentúl új szobatársa lesz, mivel El Lou-val van, valamit ki kell találnom a MIÉRT-re, mert úgy is tudni akarja majd.

- Helló Szőkeség! Ült le mellém, nem is ült, inkább berobbant, de bennem még az ütő is megállt, annyira megijesztett. Az emlegetett szamár.

- Harry Edward Styles, megkérhetnélek, hogy ne ijesztgess, és vedd le a kezed a cukorkámról.

- Anyu is pontosan ugyan így, ugyan ezzel a hangsúllyal szólít a teljes nevemen, ha dühös rám, vagy rosszat csináltam.

- Na látod, rosszat csináltál! 

- De én csak jöttem és leültem, hogy felvidítsalak.

- Köszönöm Hazz, ez nagyon aranyos tőled, de megvagyok, de ha már itt vagy, mondani szeretnék valamit, vagyis inkább kérdezni.

- Hagyj halljam, aztán majd eldöntöm, hogy az nekem jó lesz e vagy sem.

- Inkább hagyjuk is, ha így állsz hozzá.

- Aggie! Nézett rám smaragdzöld szemeivel, aminek még egy pankrátor sem tudott volna ellenállni.

- Jó-jó, arról lenne szó, hogy ezentúl veled laknék egy lakosztályban...

-  De miért?A szőke manó nem jött be? Muszáj emlegetnie, a gombóc csak nő a torkomban és hevesebben kell rebegtetni a pilláimat, hogy ki ne buggyanjon az a fránya könnycsepp, ha rá gondolok, megint átélem azokat a pillanatokat, amikor még együtt voltunk, a lopott csókokat, kézfogásokat, beszélgetéseket. – Agg, hahó! Egy nagy tenyér lengett előttem.

- Igen-igen, itt vagyok, szóval, hogy miért? Hát igazából sokat és nagyon horkol, éjszaka nem tudok tőle aludni, aztán telefonál, meg ilyen apróságok, amik bosszantanak. - Füllentettem.

- Ez most komoly, hogy Ni annyira horkolna és telefonál?

- Igen, és ez így nem mehet tovább, tehát úgy döntöttem változtatok.

- Figyelj Aggie, tőlem jöhetsz, de mi lesz veled később, ha férjed lesz? Ő is fog horkolni, sőt én is horkolok, szerintem csak keresed a kifogásokat.

- Tudom-tudom, de biztosan nem annyira, mint Ni. Akkor megbeszéltük,  átírom a beosztást és köszönöm.

Harry furcsállta a dolgot, de nem kérdezgetett róla. Most mégis mit mondhattam volna, hogy, amúgy szerelmesek vagyunk egymásba, de tegnap szakítottunk? Igen ezt kellett volna, mert ez az igazság, de mint tudjuk az igazság mindig fáj.

Éveknek tűnt az út, pedig pár óránál nem lehetett több.. A japán rajongók, nem hazudtolják meg magukat az biztos.. Tömegek a reptéren és körülötte..

1 óra volt, mire eljutottunk a szállásunkra, a lányok nagyon jól szórakoztak egymás társaságában, látszik, hogy már sok mindent megéltek így együtt a fiúkkal, kívülállónak éreztem magam, aki mellett senki nem áll…Most, hogy nincs Niall sem.. Haza akarok menni.

Sokszor tévedt tekintetem Ni-re, de amint észrevettem, hogy ő is felém néz hátat fordítottam, vagy másfelé bámultam.

Még senki nem tudott arról,hogy szobát cseréltem, az esti vacsora közben akartam bejelenteni. Ők is megkérdezik majd, hogy miért és elmondom azt amit Harry-nek, de újra megálljt kell parancsolnom az érzéseimnek és könnyeimnek.

Azonban Niall is ott lesz az esti étkezésen, akkor viszont, minden fiúnak egyesével kell beszámolnom a változásokról és Paul...

A bőröndömmel, most nem foglalkoztam, úgy is feljut majd  a szobába, nem szóltam senkinek, csak elindultam sétálni. Elájultam a cseresznyefáktól annyira mesebeliek voltak, hihetetlenül szépek. Készítettem is jó pár képet róluk, hiszen nem mindennap talpalhat erre az ember.

Estefelé járt az idő, mikor visszaértem, hangosan érkeztem hiszen biztosan nem alszik még a Göndörke, de tévedtem, az ágyon feküdt egy szál törülközőben a haja és a felsőteste is még vizes volt. Jó, tudom, az akit szeretek, két szobával arrébb van, és nem is azért bámultam a mellkasát, mert bejött volna nekem, hanem végre szemügyre vehettem a tetoválásait..

- Tetszik a látvány? Húzódott mosolyra a szája és megjelentek gödröcskéi, és ez a perverzebb mosolyok közé tartozott. Már megint a szívrohamot hozta rám, nem hiszem el, ez az ember, szakmát tévesztett.

- Harry, ha így folytatod tényleg kinyírsz, amúgy is meg, a tetoválásaidat lestem.

- Aham, persze, én is ezt mondanám.

- Jól van, nem vitatkozok,elmegyek fürdeni.

A vacsorára mi értünk oda utoljára, jellemző, ha Harry-vel indulsz valahová azt minimum egy órával hamarabb tedd meg.

Jó hangulatban telt az este, a lányokkal is sokat beszélgettem, de Niall tekintetét nem tudtam állni,

így gyorsan elhadartam azt, ami a következő napokban várni fog ránk, kezdtem azzal, hogy egy afterparty-t szerveztek a fiúknak holnap estére, ki kell öltözni, tudom, hogy utálják, én is utálom... legszívesebben mindig farmerben és pulcsiban, vagy pólóban lennék.

Harry-t meg sem várva szálltam be a liftbe, abban a tudatban, hogy végre sírhatok, mert ő olyan, hogy nem firtatja a dolgokat, amíg el nem mondják neki, és ezért előre is hatalmas hálával tartozom.