55. Fejezet: Little Things

Helló Drágák!

Szakdolgozat és szakdolgozat, már máson sem kattog az agyam, de remélem elnyeri tetszéseteket ez a rész is! 

Puszi: BR <3

A mosdóban lerogytam a földre, és halkan zokogni kezdtem.  Ahogy ott üldögéltem éreztem, ahogyan megrezzent a telefon a zsebemben. Elővettem, feloldottam, londoni számról érkezett értesítésem. A másik pedig twitter-ről. Most nem érdekeltek az otthoni dolgok, gondoltam, majd megnézem később, viszont a másik üzenetet megtekintettem. Niall jelölt meg az egyik kiírásában. Kinyírom, lefényképezett, mikor aludtam.

De azért, mosolyra húzódott a szám. Azt írta hozzá, hogy: „Hosszú az út, mellesleg egy gyönyörű alvótársam van” Ekkor még minden a legnagyobb rendben volt. Hallottam, ahogy valaki megállt az ajtó előtt és egy nagyot sóhajtott, majd kopogás töltötte meg a kis helységet, amelyre összerezzentem, a kopogást egy hang is követte, amely a nevemet szólította.

-         Aggie, jól vagy? Liam mély hangja volt az.

Először meg sem akartam szólalni, nem akartam, hogy tudomásuk legyen rólam, visszabújtam abba a kis világa, amely hosszú időn keresztül megvédett, ahol nem éreztem sem fájdalmat, sem örömöt csak léteztem. Amikor megismertem Niall-t, ennek a világnak a falai leomlottak, és élni kezdtem. Végre  örültem és boldog voltam.

Egy mondat, és a falak ismét körülöttem termettek. Liam még mindig ott állt az ajtó előtt. Felálltam és leöblítettem az arcom, majd vettem egy nagy levegőt, és kinyitottam a fülkét.

-        Agg, ne haragudj Niall-re! Ő akart utánad jönni, de mondtam neki, hogy jobb ha most egy kicsit egyedül hagy.

-       Köszönöm Li! Szipogtam.

-      Hogy vagy? Tudok valamiben segíteni? Láttam a szemében, a mérhetetlen aggodalmat.

-         Egy barátra most nagyon nagy szükségem lenne, és egy vállra is, amin sírhatok…

-         Gyere ide Aggie! Húzott közel magához, és szorosan megölelt. – Leüljünk előre?

-         Igen! Amint előre lépkedtünk, láttam Harry-t, aki még mindig húzta a lóbőrt. Picit jobb kedvem is lett tőle, ő az, aki a legsötétebb időkben is képes belőlem egy- egy mosolyt kicsalni, és ezért nem lehetek neki elég hálás sohasem.

-         Itt jó lesz? Nézett körbe Liam.

-         Persze!

-         Ne haragudj rá, nem akart megbántani!

-         Nem haragszom, dehogy haragszom! Csak tudod, nagyon fájt, amit mondott. Ezért mondtam, amit mondtam Liam. Niall saját gyerekeket akar a későbbiekben és én ezt nem tudom neki megadni. Tudom, hogy szeret tiszta szívéből, hiszen még arra is hajlandó lett volna, hogy a barátom legyen, csak azért, hogy ne veszítsen el, és én is szeretem tiszta szívemből. Nem hiszem, hogy ő valaha is megtud barátkozni a gondolattal, hogy ne sajátjai legyenek, én pedig nem fogok az útjában állni annak, hogy ezt valóra váltsa. Lehet, hogy most minden szép és jó, de ha odajutunk, hogy család, mi lesz? Hm? Mondd meg mi lesz? Bújtam szorosan az ölelésébe.

-         Nem tudom Aggie! Sajnálom, de nem tudom.

-         Én sajnálom, hogy már megint én vagyok a téma.

-         Ugyan már, megszoktuk!

-         Na! Bokszoltam vállba. – Lou-nak mit mondtatok?

-         Az igazat! Ő sem hülye.

-         Tudom, majd beszélek vele is.

-         Nemsokára leszállunk, visszaüljünk a helyünkre?

-         Ühüm, de megtennéd, hogy te ülsz mellettem? Egyenlőre még nem tudok vele szembenézni.

-         Persze Aggie! Jobban vagy már?

-         Igen, köszönöm!

-         Ott van Ni, beszéljek vele?

-         Megtennéd?

Láttam Niall-ön, hogy nagyon bántja a dolog, de egyenlőre még nem álltam arra készen, hogy megbeszéljük a történteket.

A gépünk este hét óra után egy kicsivel landolt a Dubai-i repülőtéren. Harry szinte végigaludta az utat, egy órával leszállás előtt ébredt csak fel. A szállodához az út nem volt hosszú, fél óra alatt be is futottunk a fekete dzsipekkel.

A rajongók és fotósok tömkelege között nagy nehezen, a biztonságiak segítségével átverekedtük magunkat, majd bejelentkeztünk a hotelszobákba. Lou az egyik ajtónál előreengedett és finoman megszorította a kezemet, amelyet én csak egy hálás pillantással jutalmaztam.

A szobában nem vágytam másra, mint egy forró zuhanyra, és egy kényelmes ágyra. Ma este Harry mellett hajtottam álomra a fejem, mivel Sophi is megérkezett Londonból néhány órával ezelőtt, de éjfél után meguntam a folyamatos forgolódást és felkeltem. Niall-t akartam. Magamra kaptam az egyik pulcsimat, és kiosontam a szobából, át a szomszédba.

Volt kártyám a fiúk szobáihoz, így könnyen bejutottam. Halk horkolást hallottam a helység jobb oldali feléből, majd megindultam a sötét szobában. Kitapogattam az ágy szélét, majd óvatosan befeküdtem és betakargattam magam. Szemben feküdtem vele, egy jó éjt puszit adtam az arcára, majd édes illatától hamar álomba is szenderültem.

Reggel a szemeim maguktól pattantak ki, Ni még aranyosan szuszogott mellettem, amikor az éjjeli szekrényen lévő órára pillantottam az még csak reggel 5 órát mutatott.. Éreztem, hogy nem tudok tovább aludni. Felugrottam az ágyból átsiettem Niall oldalára és egy hosszú reggel puszit nyomtam a szája sarkába.

Visszaballagtam Hazz-hez, felöltöztem, egy nyári kis ruhába, majd a nekünk és a stáb tagoknak szánt reggelizőbe indultam, egy finom reggelire.

***

A fiúk délben hagyták el a szállodát, és indultak el az ázsiai rész utolsó turné stadionjába. Amíg a srácok próbáltak, Louis rám bízta a családját, Végre babázhattam. A délutánt a Tomlinson klánnal, Lou-val, Lux-al ás So-val töltöttem, a tengerparton.

Este nyolcra értünk ki a stadionba a srácokhoz. Mire mindenki elfoglalta a helyét, a koncert már kezdetét is vette. Sophia velem maradt a színfalak mögött, hogy onnan figyelhesse kedvesét.

Szépen ment a koncert, igaz, hogy volt, hogy 20 percet állt, mert az egyik szektorban a tömeg miatt felborult pár kordon, és ennyi idő volt, mire mindenkit visszaállítottak.

-     Helló Dubai! Köszönjük, hogy ennyien itt vagytok! Nagyon sokat jelentetek számunkra és nagyon szeretünk benneteket! Van itt egy lány, aki számomra nagyon fontos, neki szól a következő dal! Konferált Niall. Az utolsó szavaira felkaptam a fejem és kíváncsian vártam a folytatást. – Még nem tudtam tőle bocsánatot kérni, a tegnapiak miatt, így most teszem meg, szeretlek A.!

A tömegen hangos tapsvihar és sikoltozás futott át. – Little Things! Kiabálta Ni.

Én csak ültem és pislogtam, hogy komolyan 100.000 ember előtt kellett szerelmet vallania? Holnapra tuti ezzel lesz tele a sajtó és Sophi is furán nézett rám, de ez sem érdekelt. Amikor a Manóm része következett, hátat fordított a tömegnek, és felém fordult. Takarásban voltam, így csak Soph-nak árultuk el magunkat, majd azokat a gyönyörű szemeit az enyémbe fúrta és lágy hangján énekelni kezdett, amitől megborzongtam.

„…You'll never love yourself half as much as I love you

And you'll never treat yourself right darlin' but I want you to

If I let you know I'm here for you

Maybe you'll love yourself like I love you…”

54. Fejezet: "Már ezért érdemes volt beléd szeretnem"

Nagyon, de nagyon kimerítő az út, már 5 órája repülünk és még mindig van ugyanennyi. Niall és a többiek is alszanak, mint a bunda, de én röpke két óra után felébredtem. Nem ment nekem a repülőgépen alvás. Unatkozom, már megnéztem, két filmet, hallgattam zenét is, és egyszerűen nem tudtam, mit kezdeni magammal. Komolyan, ha ez így megy tovább megőrülök. A menetrendeket már megcsináltam, így nem volt semmi dolgom.

Ahogy ott üldögéltem és elnéztem a fiúkat, gondoltam egyet és ahhoz kezdtem neki, ami mindig is az életem része volt. Igaz már régóta nem volt alkalmam hozzá, a munka és az időhiány miatt, de úgy éreztem, most jött el ismét az ideje.

Hátrasétáltam a gép hátsó részébe, ahol a kisebb csomagokat helyeztük el beszálláskor,

előhalásztam a legkisebb bőröndöm, majd a rajzfelszerelésemet. Mindig tartok magamnál lapot és ceruzákat, hiszen művész lélek vagyok, vagy mi fene.

Szépen, kényelmesen elhelyezkedtem, majd elkezdtem meghúzni az első vonalakat, a szívem egyből hevesebben dobogott, olyan ez számomra, mint a drog, próbálsz megszabadulni és mégsem tudsz, egyszerűen a szenvedélyeddé válik. Vagy, mint egy elsöprő szerelem, amely tüzes és szenvedélyes.

Shopi és Louis családja is velünk tart Dubai-ba, de ők Londonból érkeznek. Már alig várom, hogy babázhassak Lou ikertesóival Ernest-el és Doris-al. Nagyon sokat emelgeti őket, és szomorú, amiért nem tölthet elég időt velük, néha próbálja félretenni a kötelességeit és, amint lehet haza is utazik a családjához, azonban ez nemcsak Louis-ról mondható el, hanem igaz a másik 3 fiúra is.

Nagy csend volt a repülőn, ami mellesleg zavart, ugyanis már megszoktam, hogy folyamatos hangoskodás van körülöttem a srácok miatt. Így fogtam magam elővettem a mobilom, majd előkerestem a fülhallgatómat és csak, hogy halljam  a hangjukat elindítottam az egyik nagy kedvencemet tőlük, a One Thing-et.

Valahogy mindig jobb kedvem lesz, ha meghallom. Ez volt az első szám, amit hallottam a fiúktól és talán mindig is ez marad az első helyen a szívemben. Azóta persze már kijött másik 3 albumuk is, egy csomó nagyszerű dallal, amelyek között szinten sok kedvencem van.

„ So get out, get out, get out of my head

And fall into my arms instead

I don’t, I don’t, don’t know what it is

But I need that One Thing

And you’ve got that one thing”..

Próbáltam, halkan énekelni, hogy fel ne ébresszem a fiúkat a nyávogásommal, de legszívesebben ordítottam volna a szöveget. Világ életemben borzalmas hangom volt, szerintem, de mindenki más szerint tehetséges vagyok. A rajzban biztos, és tudom, hogy ezt a tehetséget soha senki nem tudja elvenni tőlem. Unalmas pillanataimban szoktam írkálni mindenféle verset, vagy zeneszöveget, de még soha nem mertem felvállalni, persze, aki erről is tud, az Liz, de még neki sem merem felolvasni azt, amit írok. Talán egyszer, majd. Nemrégiben, amikor szerelmes lettem Niall-be írtam egy dalt. Ez egy részlet belőle:

„…Trust in your heart and your sun shines forever and ever

Hold fast to kindness, your light shines forever and ever

I believe in you and me

We are strong…” 

Próbálkozás de, hogy ezt ő valaha is hallja, az kizárt dolog. Lassan, de eltelt másfél óra, és elégedetten tekintettem a lapra amely előttem hevert. Meglepetés lesz a srácoknak az biztos.

Épp pakoltam el, amikor két erős kar fonódott a derekam köré.

-         Mi jót csinálsz Kicsim? Kíváncsiskodott Niall.

-         Hát, az meglepetés! Fordultam meg, és egy igen kis álmos arcú Manóval találtam szembe magam. – Még nagyon álmos vagy? Simítottam végig a pofiján.

-         Igen, nagyon!

-         Jajj, te szegény! Ettől jobb már? Adtam csókot a szája szélére.

-         Nem!

-         Na, és most? Egy picit beljebb pusziltam meg a száját.

-         Nem!

-         Niall! Nevettem fel és húztam teljesen magamhoz, egy szerelmes csókra.

-         Remélem most már felébredtél.

-         Üde és friss vagyok, mint mindig.

-         Nagyon helyes, úgy is sok dolgunk lesz.

-         Már megint?

-         Nem, még mindig.

-         Ha-hó, srácok! Jött be Liam.

-         Jó reggelt! Remélem jól aludtál, és nagyon szépeket álmodtál.

-         De még milyen szépeket!

-         Bezzeg, nekem nem mondtál ilyet! Szipogott Ni.

-         Azért Édesem, mert tudom, hogy abból semmi jó nem sül ki, ha megkérdezem mit álmodtál.

-         Pedig tudtam volna mesélni! Kacérkodott.

-         Meghiszem, de inkább ne.

-         Aggie, te nem aludtál? Érdeklődött Li.

-         Hát, ha röpke két órát annak lehet nevezni, akkor igen, pihentem.

-         És addig mit csináltál?

-         Titok, vagyis meglepetés! Előzött meg Niall, mielőtt valamit is tudtam volna mondani.

-         Így van, köszönöm Kicsim!

-         Olyan jó titeket így együtt látni, már azt hittem megőszülünk mire elmondjátok.

-         Helló everybody! Rontott be Louis.

-         Szia Lou! Remélem nagyon jól aludtál, és nagyon szépeket álmodtál. Persze, csak azért mondtam, hogy húzzam Ni-t.

-         Igen, és igen! Nem is tudom Louis-tól mit vártam.

-         Mennyi az idő? Sokára szállunk még le? Ásított egy nagyot.

-         Öhm nézem, azt mondja, hogy reggel kilenckor indultunk, kb. most repülünk 7 órája, akkor még vagy 3 óránk van így ötösben.

-         Hu fiúk, tudom még Harry nincs itt, de nem tudok tovább várni, légy szíves csukjátok be a szemeteket!

-         Aggie, félek tőled! Biztosan ki akarsz lökni a gépből! Bújt el Lou Liam háta mögött.

-         Hidd el Lou, ha kiakartalak volna vágni a gépből azt már megtettem volna! Forgattam meg a szememet. – Na gyerünk, szemeket becsukni! Számolok és háromra kinyithatjátok!

-         Jól van Aggie!

-         Niall ne less!

-         Nem is!

-         De láttam, hogy hunyorítottál!

-         Niall! Förmedt rá, a másik két srác.

-         Jól van, jól van! Tette fel Ni védekezően a kezeit. – Becsuktam.

-         Szóval, 1, 2, 3... Tádám!

-         Wow Agg! Ezt csináltad még mi aludtunk? Tátott szájjal nézték a tükörképüket.

-         Hát, valamivel el kellett ütnöm az időt.

-         Nagyon ügyes vagy! Mintha fénykép lenne. Jött oda hozzám Liam, és vette el a rajzot a kezemből.

-         Agg nem is mondtad, hogy ilyet is tudsz. Nézett rám Ni csodálkozóan.

-         Látod, látod, még nem tudsz rólam mindent...

-         Már ezért érdemes volt beléd szeretnem! A gyerkőcök legalább nem az én rajztudásomat fogják örökölni.

Mintha egy kést döftek volna a szívembe, Niall is észbe kapott, hogy mit is mondott, de már késő volt. Nagy csend ülepedett a gép azon részébe, ahol tartózkodtunk, egyedül Lou volt az, aki hármunk között kapkodta  a tekintetét. Szegénykém nem értette miről is van szó.

Felálltam a Manó öléből, és meg sem álltam a mosdóig, ahol eddig visszatartott könnyeim megállíthatatlanul folyni kezdtem az arcomon.

53. Fejezet: Egy kis figyelmet szeretnénk kérni...

Szinte lebegtem a boldogságtól a repülőgépen ülve, így is a felhők felett jártam, nemhogy még a felhők felett is repültem, a szerelmemmel.

***

Későn értünk vissza a szállodába, de szinte nem is éreztem, hogy fáradt lennék. A fiúk is hasonlóan gondolták, így még hajnalban beültünk a szálloda bárjába. Én csak egy finom trópusi koktélt rendeltem, de a srácok a jó munka után meglepték magukat egy kis sörrel.

Niall mellett ültem, így, amikor elérkezettnek láttam az időt a bejelentéshez, finoman megszorítottan Ni kezét, amelyet ő viszonzott is.

-         Drágáim! Picit kocogtattam meg a poharam szélét, ahogyan, azt a nagy szónoklatok előtt szokták .- Egy kis figyelmet szeretnénk kérni!

-         Szeretnétek? Csillant fel Liam szeme.

-         Igen! Húzott Niall közelebb magához. – Csak azt szeretnénk mondani srácok... Szólat meg Ni is.- Hogy egymásba szerettünk. Csókolta meg a kezemet.

-         Na végre! Csapta Lou össze a tenyerét.

-         Mi az, hogy végre? Ti tudtátok?Húztam fel a szemöldököm.

-         Aggie, csak a vak nem látta, hogy szeretitek egymást. Dőlt Harry  hátra a székében. Ekkor Liam-re néztem szúrós szemekkel, de ő védekezően felemelte kezeit, hogy bizony ő nem árult be… 
-   Csak vártuk, hogy mikor mondjátok el, és vártunk és vártunk, de ma megtörtént a csoda. Adta elő magát Tommo.

-         És most, kérhetünk egy csókot? Nézett ránk Harry ragyogó szemekkel.

-         Csókot, csókot, csókot! Tapsoltak és szurkoltak. Nekünk sem kellett több.

-         Gratulálunk! Kiabálta Lou. - Közös ölelés!

-         Ennek örömére srácok, én is megiszok egy kis szíverősítőt.

-         Komolyan Aggie? Fordult felém Niall.

-         Persze, nem lesz semmi baj! Adtam a szájára egy gyors puszit, majd elszaladtam megrendelni, a következő kört. El sem tudom mondani, hogy milyen szabadon, senkitől sem zavartatva megcsókolni a szerelmedet. Boldog vagyok, hogy végre a fiúk is tudják, vagyis, hogy megerősítettük bennük, azt amit amúgy is tudtak, az ő állításuk szerint. Örülnek nekünk és támogatnak és ez csak még boldogabbá tett engem.

-         Itt is vannak az italok! Nem akarom, hogy holnap miattam ne szálljunk fel a repülőre, így hoztam, hozzá egy kis rágcsálni valót is.

-         Agg, hogy te mindenre gondolsz. Te vagy a mi kis jó tündér keresztanyukánk. Vigyorgott rám Hazz, ezer wattos vigyorral.

-         Az biztos! Egészségetekre! És koccintsuk Zayn helyett is, hiszen most neki is itt kellene lennie…

-         Aggie, biztosan ő is ki fog csattani a boldogságtól, ha megtudja a jó híreket. szorította meg Harry a kezemet az asztalon, Niall-től pedig kaptam egy váll puszit.

-         Igen tudom, de itt kellene lennie, itt velünk. Tudom, hogy nektek is fáj, hogy nincs itt, de ti fiúk vagytok és jobban tudjátok titkolni.

-         Hát persze, hogy hiányzik! Minden percben, de ha ő így döntött muszáj elfogadnunk, még ha nem is akarjuk, hiszen azért vagyunk a barátai, hogy támogassuk. -Jött a válasz Lou-tól. Nem is olyan nagy gyerek már, mint amilyennek mutatja magát.

-         Sok boldogságot skacok! Koccintotta össze a poharamat a sajátjával.

-         Köszönjük srácok, és ne haragudjatok, hogy eddig titkoltuk előttetek! Nézett körbe Ni a fiúkon – Csak tudjátok félünk,  félünk, a sajtótól és a rajongóktól. Mi lesz, ha nagyon felfújják ezt a dolgot? Hiszen elméletileg természetes dolog a  szerelem vagy nem?És nem tudtuk, hogy ti mit szólnátok hozzá. -Tettem hozzá.

-         Igen Aggie, annak kellene lennie, de nem ebben a világban, amibe belecsöppentél… szomorodott el Louis.
-    Ne haragudj!

-         Semmi baj Agg! És, mit szólhattunk volna?Teljes szívemből boldog vagyok, azért, hogy Niall hosszú idő után megtalálta a hercegnőjét, egy csodálatos lányt, és köszönjük, hogy vagy nekünk. Szerintem mindenki nevében beszélhetek. Ne féljetek, csak legyetek boldogok és szeressétek egymást!

-         Mi mindig itt vagyunk, ha kellenénk! Tette hozzá Liam.

-         Ne szomorkodjunk, már megmelegedett az ital a kezemben! Szólt közbe Harry. Közben finoman vállba koccolta Lou-t, jelezve, hogy nincsen semmi baj.

-         Ezentúl, ha nem haragszotok meg, nem tartok veletek bulizni. Szomorodott el Niall persze csak viccesen.

-         Hé, ez nem azt jelenti, hogy nyugdíjas életet fogunk élni, ugye? Estem kétségbe, amin mindenki jót nevetett.

Hajnali 3 órakor kerültem ágyba, igen ám, csak nem akartam Li-t magára hagyni, de Niall-re vágytam. Mikor ágyaztam, Liam furcsán nézett rám.

-         Mi az? Miért nézel így?

-         Te mégis mit csinálsz?

-         Ágyalok! Vagy ez olyan furcsa dolog mostanság?

-         Nem, de nem máshol kellene ágyalnod?

-         Nem akarlak itt hagyni! Eddig veled voltam, és már tudom milyen Niall szobatársának lenni.

-         Csak nem arra utalsz, hogy jobb vagyok, mint Ni?

-         El ne mondd neki!  Fenyegettem meg az ujjammal.

-         Na, spuri a szomszédba, mert ölben foglak átvinni!

-         Igenis, köszönöm! Szaladtam oda hozzá, majd egy hosszú puszit nyomtam az arcára. Holnapra tuti kipattogok a borostájától, de ez érdekelt a legkevésbé.

Gyorsan összeszedtem az alvós cuccomat, majd, mint a szél már Niall szobája előtt pipiskedtem. Izgatottan kopogtam, majd egy kis idő elteltével már nyílt is az ajtó.

-         Jó estét hölgyem! Tehetek önért valamit?

-         Jó estét uram! Igen lenne itt valami...

-         Hallgatom! Fonta maga elé a kezeit, kisfiús mosollyal.

-         Szóval, a szomszéd szobából kiraktak, így arra gondoltam, ha nem lenne ellenére és nem zavarnám, önnel tölteném az estét.

-         Tudja kedves még sosem kaptam ennél csábítóbb ajánlatot. -Fogta meg a derekam és húzott közel magához, annyira amennyire csak lehetett.

-         Nem hiszem el! Adtam kis csókokat a szájára, miközben bekeringőztünk a hálóba.

-         Hidd el, nem engedek ám mindenkit be!

-         Köszönöm, most megnyugtattál...

-         Azért vagyok itt! Csókolt nyakamba.

Még körülbelül egy órán át húztuk a másik agyát az ágyban, majd egymás karjaiban hunytuk álomra a szemünket.
***

Nagyon, de nagyon álmos voltam, hiszen későn aludtunk el. Így, úgy döntöttem, nem élvezem tovább a felhők szépségét, hanem elmerülök álomországban, az én aranyos két lábon járó párnámon, aki itt ül mellettem és édesen szuszog. A fejemet a vállára hajtottam óvatosan, ujjainkat összekulcsoltam, majd, mint akit fejbekólintottak aludtam el.

Szakdolgozat

Sziasztok Drágaságaim!

A drága és csodálatos szakdolgozatom miatt (mérges fej) Egy picikét csúszok a részekkel, igyekszem írni őket, de nem könnyű.. Délutánonként, mikor abbahagyom a dolgozatot, hogy pihenjek, már nincs erőm a blogba belefogni és nem szeretném összecsapni.. Remélem megértitek, nagyon szeretlek benneteket! <3 Csók BR

UI. Happy fools day Darlings <3