54. Fejezet: "Már ezért érdemes volt beléd szeretnem"

Nagyon, de nagyon kimerítő az út, már 5 órája repülünk és még mindig van ugyanennyi. Niall és a többiek is alszanak, mint a bunda, de én röpke két óra után felébredtem. Nem ment nekem a repülőgépen alvás. Unatkozom, már megnéztem, két filmet, hallgattam zenét is, és egyszerűen nem tudtam, mit kezdeni magammal. Komolyan, ha ez így megy tovább megőrülök. A menetrendeket már megcsináltam, így nem volt semmi dolgom.

Ahogy ott üldögéltem és elnéztem a fiúkat, gondoltam egyet és ahhoz kezdtem neki, ami mindig is az életem része volt. Igaz már régóta nem volt alkalmam hozzá, a munka és az időhiány miatt, de úgy éreztem, most jött el ismét az ideje.

Hátrasétáltam a gép hátsó részébe, ahol a kisebb csomagokat helyeztük el beszálláskor,

előhalásztam a legkisebb bőröndöm, majd a rajzfelszerelésemet. Mindig tartok magamnál lapot és ceruzákat, hiszen művész lélek vagyok, vagy mi fene.

Szépen, kényelmesen elhelyezkedtem, majd elkezdtem meghúzni az első vonalakat, a szívem egyből hevesebben dobogott, olyan ez számomra, mint a drog, próbálsz megszabadulni és mégsem tudsz, egyszerűen a szenvedélyeddé válik. Vagy, mint egy elsöprő szerelem, amely tüzes és szenvedélyes.

Shopi és Louis családja is velünk tart Dubai-ba, de ők Londonból érkeznek. Már alig várom, hogy babázhassak Lou ikertesóival Ernest-el és Doris-al. Nagyon sokat emelgeti őket, és szomorú, amiért nem tölthet elég időt velük, néha próbálja félretenni a kötelességeit és, amint lehet haza is utazik a családjához, azonban ez nemcsak Louis-ról mondható el, hanem igaz a másik 3 fiúra is.

Nagy csend volt a repülőn, ami mellesleg zavart, ugyanis már megszoktam, hogy folyamatos hangoskodás van körülöttem a srácok miatt. Így fogtam magam elővettem a mobilom, majd előkerestem a fülhallgatómat és csak, hogy halljam  a hangjukat elindítottam az egyik nagy kedvencemet tőlük, a One Thing-et.

Valahogy mindig jobb kedvem lesz, ha meghallom. Ez volt az első szám, amit hallottam a fiúktól és talán mindig is ez marad az első helyen a szívemben. Azóta persze már kijött másik 3 albumuk is, egy csomó nagyszerű dallal, amelyek között szinten sok kedvencem van.

„ So get out, get out, get out of my head

And fall into my arms instead

I don’t, I don’t, don’t know what it is

But I need that One Thing

And you’ve got that one thing”..

Próbáltam, halkan énekelni, hogy fel ne ébresszem a fiúkat a nyávogásommal, de legszívesebben ordítottam volna a szöveget. Világ életemben borzalmas hangom volt, szerintem, de mindenki más szerint tehetséges vagyok. A rajzban biztos, és tudom, hogy ezt a tehetséget soha senki nem tudja elvenni tőlem. Unalmas pillanataimban szoktam írkálni mindenféle verset, vagy zeneszöveget, de még soha nem mertem felvállalni, persze, aki erről is tud, az Liz, de még neki sem merem felolvasni azt, amit írok. Talán egyszer, majd. Nemrégiben, amikor szerelmes lettem Niall-be írtam egy dalt. Ez egy részlet belőle:

„…Trust in your heart and your sun shines forever and ever

Hold fast to kindness, your light shines forever and ever

I believe in you and me

We are strong…” 

Próbálkozás de, hogy ezt ő valaha is hallja, az kizárt dolog. Lassan, de eltelt másfél óra, és elégedetten tekintettem a lapra amely előttem hevert. Meglepetés lesz a srácoknak az biztos.

Épp pakoltam el, amikor két erős kar fonódott a derekam köré.

-         Mi jót csinálsz Kicsim? Kíváncsiskodott Niall.

-         Hát, az meglepetés! Fordultam meg, és egy igen kis álmos arcú Manóval találtam szembe magam. – Még nagyon álmos vagy? Simítottam végig a pofiján.

-         Igen, nagyon!

-         Jajj, te szegény! Ettől jobb már? Adtam csókot a szája szélére.

-         Nem!

-         Na, és most? Egy picit beljebb pusziltam meg a száját.

-         Nem!

-         Niall! Nevettem fel és húztam teljesen magamhoz, egy szerelmes csókra.

-         Remélem most már felébredtél.

-         Üde és friss vagyok, mint mindig.

-         Nagyon helyes, úgy is sok dolgunk lesz.

-         Már megint?

-         Nem, még mindig.

-         Ha-hó, srácok! Jött be Liam.

-         Jó reggelt! Remélem jól aludtál, és nagyon szépeket álmodtál.

-         De még milyen szépeket!

-         Bezzeg, nekem nem mondtál ilyet! Szipogott Ni.

-         Azért Édesem, mert tudom, hogy abból semmi jó nem sül ki, ha megkérdezem mit álmodtál.

-         Pedig tudtam volna mesélni! Kacérkodott.

-         Meghiszem, de inkább ne.

-         Aggie, te nem aludtál? Érdeklődött Li.

-         Hát, ha röpke két órát annak lehet nevezni, akkor igen, pihentem.

-         És addig mit csináltál?

-         Titok, vagyis meglepetés! Előzött meg Niall, mielőtt valamit is tudtam volna mondani.

-         Így van, köszönöm Kicsim!

-         Olyan jó titeket így együtt látni, már azt hittem megőszülünk mire elmondjátok.

-         Helló everybody! Rontott be Louis.

-         Szia Lou! Remélem nagyon jól aludtál, és nagyon szépeket álmodtál. Persze, csak azért mondtam, hogy húzzam Ni-t.

-         Igen, és igen! Nem is tudom Louis-tól mit vártam.

-         Mennyi az idő? Sokára szállunk még le? Ásított egy nagyot.

-         Öhm nézem, azt mondja, hogy reggel kilenckor indultunk, kb. most repülünk 7 órája, akkor még vagy 3 óránk van így ötösben.

-         Hu fiúk, tudom még Harry nincs itt, de nem tudok tovább várni, légy szíves csukjátok be a szemeteket!

-         Aggie, félek tőled! Biztosan ki akarsz lökni a gépből! Bújt el Lou Liam háta mögött.

-         Hidd el Lou, ha kiakartalak volna vágni a gépből azt már megtettem volna! Forgattam meg a szememet. – Na gyerünk, szemeket becsukni! Számolok és háromra kinyithatjátok!

-         Jól van Aggie!

-         Niall ne less!

-         Nem is!

-         De láttam, hogy hunyorítottál!

-         Niall! Förmedt rá, a másik két srác.

-         Jól van, jól van! Tette fel Ni védekezően a kezeit. – Becsuktam.

-         Szóval, 1, 2, 3... Tádám!

-         Wow Agg! Ezt csináltad még mi aludtunk? Tátott szájjal nézték a tükörképüket.

-         Hát, valamivel el kellett ütnöm az időt.

-         Nagyon ügyes vagy! Mintha fénykép lenne. Jött oda hozzám Liam, és vette el a rajzot a kezemből.

-         Agg nem is mondtad, hogy ilyet is tudsz. Nézett rám Ni csodálkozóan.

-         Látod, látod, még nem tudsz rólam mindent...

-         Már ezért érdemes volt beléd szeretnem! A gyerkőcök legalább nem az én rajztudásomat fogják örökölni.

Mintha egy kést döftek volna a szívembe, Niall is észbe kapott, hogy mit is mondott, de már késő volt. Nagy csend ülepedett a gép azon részébe, ahol tartózkodtunk, egyedül Lou volt az, aki hármunk között kapkodta  a tekintetét. Szegénykém nem értette miről is van szó.

Felálltam a Manó öléből, és meg sem álltam a mosdóig, ahol eddig visszatartott könnyeim megállíthatatlanul folyni kezdtem az arcomon.