53. Fejezet: Egy kis figyelmet szeretnénk kérni...

Szinte lebegtem a boldogságtól a repülőgépen ülve, így is a felhők felett jártam, nemhogy még a felhők felett is repültem, a szerelmemmel.

***

Későn értünk vissza a szállodába, de szinte nem is éreztem, hogy fáradt lennék. A fiúk is hasonlóan gondolták, így még hajnalban beültünk a szálloda bárjába. Én csak egy finom trópusi koktélt rendeltem, de a srácok a jó munka után meglepték magukat egy kis sörrel.

Niall mellett ültem, így, amikor elérkezettnek láttam az időt a bejelentéshez, finoman megszorítottan Ni kezét, amelyet ő viszonzott is.

-         Drágáim! Picit kocogtattam meg a poharam szélét, ahogyan, azt a nagy szónoklatok előtt szokták .- Egy kis figyelmet szeretnénk kérni!

-         Szeretnétek? Csillant fel Liam szeme.

-         Igen! Húzott Niall közelebb magához. – Csak azt szeretnénk mondani srácok... Szólat meg Ni is.- Hogy egymásba szerettünk. Csókolta meg a kezemet.

-         Na végre! Csapta Lou össze a tenyerét.

-         Mi az, hogy végre? Ti tudtátok?Húztam fel a szemöldököm.

-         Aggie, csak a vak nem látta, hogy szeretitek egymást. Dőlt Harry  hátra a székében. Ekkor Liam-re néztem szúrós szemekkel, de ő védekezően felemelte kezeit, hogy bizony ő nem árult be… 
-   Csak vártuk, hogy mikor mondjátok el, és vártunk és vártunk, de ma megtörtént a csoda. Adta elő magát Tommo.

-         És most, kérhetünk egy csókot? Nézett ránk Harry ragyogó szemekkel.

-         Csókot, csókot, csókot! Tapsoltak és szurkoltak. Nekünk sem kellett több.

-         Gratulálunk! Kiabálta Lou. - Közös ölelés!

-         Ennek örömére srácok, én is megiszok egy kis szíverősítőt.

-         Komolyan Aggie? Fordult felém Niall.

-         Persze, nem lesz semmi baj! Adtam a szájára egy gyors puszit, majd elszaladtam megrendelni, a következő kört. El sem tudom mondani, hogy milyen szabadon, senkitől sem zavartatva megcsókolni a szerelmedet. Boldog vagyok, hogy végre a fiúk is tudják, vagyis, hogy megerősítettük bennük, azt amit amúgy is tudtak, az ő állításuk szerint. Örülnek nekünk és támogatnak és ez csak még boldogabbá tett engem.

-         Itt is vannak az italok! Nem akarom, hogy holnap miattam ne szálljunk fel a repülőre, így hoztam, hozzá egy kis rágcsálni valót is.

-         Agg, hogy te mindenre gondolsz. Te vagy a mi kis jó tündér keresztanyukánk. Vigyorgott rám Hazz, ezer wattos vigyorral.

-         Az biztos! Egészségetekre! És koccintsuk Zayn helyett is, hiszen most neki is itt kellene lennie…

-         Aggie, biztosan ő is ki fog csattani a boldogságtól, ha megtudja a jó híreket. szorította meg Harry a kezemet az asztalon, Niall-től pedig kaptam egy váll puszit.

-         Igen tudom, de itt kellene lennie, itt velünk. Tudom, hogy nektek is fáj, hogy nincs itt, de ti fiúk vagytok és jobban tudjátok titkolni.

-         Hát persze, hogy hiányzik! Minden percben, de ha ő így döntött muszáj elfogadnunk, még ha nem is akarjuk, hiszen azért vagyunk a barátai, hogy támogassuk. -Jött a válasz Lou-tól. Nem is olyan nagy gyerek már, mint amilyennek mutatja magát.

-         Sok boldogságot skacok! Koccintotta össze a poharamat a sajátjával.

-         Köszönjük srácok, és ne haragudjatok, hogy eddig titkoltuk előttetek! Nézett körbe Ni a fiúkon – Csak tudjátok félünk,  félünk, a sajtótól és a rajongóktól. Mi lesz, ha nagyon felfújják ezt a dolgot? Hiszen elméletileg természetes dolog a  szerelem vagy nem?És nem tudtuk, hogy ti mit szólnátok hozzá. -Tettem hozzá.

-         Igen Aggie, annak kellene lennie, de nem ebben a világban, amibe belecsöppentél… szomorodott el Louis.
-    Ne haragudj!

-         Semmi baj Agg! És, mit szólhattunk volna?Teljes szívemből boldog vagyok, azért, hogy Niall hosszú idő után megtalálta a hercegnőjét, egy csodálatos lányt, és köszönjük, hogy vagy nekünk. Szerintem mindenki nevében beszélhetek. Ne féljetek, csak legyetek boldogok és szeressétek egymást!

-         Mi mindig itt vagyunk, ha kellenénk! Tette hozzá Liam.

-         Ne szomorkodjunk, már megmelegedett az ital a kezemben! Szólt közbe Harry. Közben finoman vállba koccolta Lou-t, jelezve, hogy nincsen semmi baj.

-         Ezentúl, ha nem haragszotok meg, nem tartok veletek bulizni. Szomorodott el Niall persze csak viccesen.

-         Hé, ez nem azt jelenti, hogy nyugdíjas életet fogunk élni, ugye? Estem kétségbe, amin mindenki jót nevetett.

Hajnali 3 órakor kerültem ágyba, igen ám, csak nem akartam Li-t magára hagyni, de Niall-re vágytam. Mikor ágyaztam, Liam furcsán nézett rám.

-         Mi az? Miért nézel így?

-         Te mégis mit csinálsz?

-         Ágyalok! Vagy ez olyan furcsa dolog mostanság?

-         Nem, de nem máshol kellene ágyalnod?

-         Nem akarlak itt hagyni! Eddig veled voltam, és már tudom milyen Niall szobatársának lenni.

-         Csak nem arra utalsz, hogy jobb vagyok, mint Ni?

-         El ne mondd neki!  Fenyegettem meg az ujjammal.

-         Na, spuri a szomszédba, mert ölben foglak átvinni!

-         Igenis, köszönöm! Szaladtam oda hozzá, majd egy hosszú puszit nyomtam az arcára. Holnapra tuti kipattogok a borostájától, de ez érdekelt a legkevésbé.

Gyorsan összeszedtem az alvós cuccomat, majd, mint a szél már Niall szobája előtt pipiskedtem. Izgatottan kopogtam, majd egy kis idő elteltével már nyílt is az ajtó.

-         Jó estét hölgyem! Tehetek önért valamit?

-         Jó estét uram! Igen lenne itt valami...

-         Hallgatom! Fonta maga elé a kezeit, kisfiús mosollyal.

-         Szóval, a szomszéd szobából kiraktak, így arra gondoltam, ha nem lenne ellenére és nem zavarnám, önnel tölteném az estét.

-         Tudja kedves még sosem kaptam ennél csábítóbb ajánlatot. -Fogta meg a derekam és húzott közel magához, annyira amennyire csak lehetett.

-         Nem hiszem el! Adtam kis csókokat a szájára, miközben bekeringőztünk a hálóba.

-         Hidd el, nem engedek ám mindenkit be!

-         Köszönöm, most megnyugtattál...

-         Azért vagyok itt! Csókolt nyakamba.

Még körülbelül egy órán át húztuk a másik agyát az ágyban, majd egymás karjaiban hunytuk álomra a szemünket.
***

Nagyon, de nagyon álmos voltam, hiszen későn aludtunk el. Így, úgy döntöttem, nem élvezem tovább a felhők szépségét, hanem elmerülök álomországban, az én aranyos két lábon járó párnámon, aki itt ül mellettem és édesen szuszog. A fejemet a vállára hajtottam óvatosan, ujjainkat összekulcsoltam, majd, mint akit fejbekólintottak aludtam el.