121. Fejezet: "Igen!"

Sziasztok Drágák!

Itt is volnék azzal a bizonyos nagy nappal! :) Sok puszi, és szép hétvégét nektek! <3

Az angyalkáim remekül érezték magukat odabent, bár még nem éreztem őket, csupán egy pillangószárny csapást, de ezt betudhattam a képzeletemnek is. Két nappal a nagy napunk előtt boldogan mentem ki a reptérre a barátnőim elé, akik megérkeztek hozzánk, Írországba. Mindenki egy géppel utazott, így nem volt az, hogy kiért és mikorra kell menni. Egy cseppet sem változott egyikőjük sem, semmit sem veszítettek szépségükből. A lányok után néhány órával a fiúk is befutottak, bár ők egyesével érkeztek, ahogy Ni káromkodásából tudtam rá következtetni. Még én a csajokkal otthon voltam Ni apukájának a házában, addig a Manóm a srácokkal ütötte el az utolsó szabad estéit, mert hagyomány, hogy az esküvő estéjén a leendő férj, már nem láthatja az aráját, csak másnap a menyegzőn. Már alig vártam, hogy belebújjak a ruhámba és, hogy találkozzak a „bolondjaimmal,” hogy ők is végre megtudhassák a nagy hírt, hogy kimondjam az igent Niall-nek és, hogy elmondhassuk, nem egy, hanem két jövevény várható. Minden időben megérkezett, ahogy azt terveztük. A koszorúslány ruhákat ellenőriztem csak le, a sajátomra is nagyon kíváncsi voltam, de türtőztettem magam, és nem néztem bele a nagy dobozba. Ki akartam várni az esküvőm napját. Az öt lánnyal vidáman ültem le a nagy televízió elé, miközben fagyit eszegettünk, és mindenféléről beszélgettünk, ám volt még társaságunk: anyu és Maura maradtak velünk, valamint Denise a kis Theo-val, aki mindenkit levett a lábáról. Tiszta nagybácsija, már most így tud csajozni.  

-         Mondd csak Agg, este mit szeretnél csinálni? Érdeklődött Liz.

-         Megnézni még több csöpögős filmet…

-         Mi benne vagyunk, de előtte muszáj megmutatnom neked, hogy milyen sütiket rendeltem. Szólalt meg Denise. – Estefelé be tudunk menni a városba, ha gondolod, és a lányok is kicsit szét tudnak nézni.

-         Rendben, bár elég feltűnő lenne, ha az összes barátnőmet egyszerre látnák meg, ahogy Mullingar utcáit róják.

-         Ne aggódj Agg, az álcázás mesterei vagyunk! Ellie húzott szája felé hajából egy tincset.

Kora délután Maura és anyukám elmentek otthonról mondván, hogy van még egy pár dolog, amit muszáj beszerezni. Lassan mi is elkészültünk a csajokkal, mindenki a stílusának ellentétesen öltözött fel, hogy kevésbé felismerhetők legyenek. Ehhez párosult még egy takaró smink, és kiegészítők. Két autóval indultunk el az alig 20 perces útra, hogy megnézzük az esküvőn felszolgált édességeket. Ahogy leparkoltunk Denise ölében Theo-val vezetett a járdán, majd lefordultunk egy kisebb mellékutcába.

-         Itt is volnánk! Állt meg sógornőm egy hátsó ajtó előtt.

-         Ez nem úgy néz ki, mint egy cukrászda. Jelezte Eleanor meglátását.

-         Tudom, de így lett megbeszélve Mrs. Evens-el, ő a mester. Bemegyünk, vagy itt szeretnétek állni egész este?

-         Mehetünk! Kopogtattam. Két perc várakozás után egy fiatalabb, barna hajú hölgy nyitott ajtót, és terelt beljebb minket. Sötét volt, szinte alig láttam valamit, majd hirtelen kigyúltak a fények. Niall anyukája és az anyukám álltak egy megterített sütis asztalnál, néhány ismerőssel. A két örömanya pedig rózsaszín pólót viseltek, amin a következő feliratok volt olvashatók elől: „Még nem ment el az eszem, a hátán: Security.” Hirtelen nem tudtam, hogy mi ez az egész, de hamar rájöttem, amikor Lizzy a fejemre tett egy fátylat, lábamra pedig egy harisnyakötőt húztak. Ez a lánybúcsúm, majd a lányok is felöltötték a saját pólóikat, és én is megkaptam a sajátomat, elől: „Már elment az eszem, hátán: Vip” szóval.

-         Semmi férfiú, csak egy édes kis pasi, és csajok. Élvezd ki, és szigorúan baba-mama barát bulit szerveztünk. Puszilt meg Li.

-         Köszönöm! Pillantottam körbe szeretteimen, és barátaimon.

A hely varázslatos volt. Nem is cukrászdába kötöttünk ki, hanem az én estémre kibérelt kis kocsmában. Tipikus ír söröző volt, de erre az estére „lányos öltözetben” pompázott. Rózsaszín lufik, krepp papírok díszítették a teret. Talán a tortámon hatódtam meg a legjobban, amin már egy kis babacipő is díszelgett azzal a felirattal, hogy: „ A legjobb leendő anyukának és feleségnek!” Kaptam pár ajándékot is, amiken jót mosolyogtam, csupa olyan dolog volt, amiben egy újdonsült férj örömét leli. Fehér neműkből nem lesz hiány. Kölyökpezsgő, édesség, finom ételek, játékok, és egy édes videó tette emlékezetessé ezt a fantasztikus napot. Theo baba kimerült a sok puszitól, és játéktól, így ő hamar álomba szenderült a babakocsijában. A kicsit én követtem, hamar elért a fáradtság, és álmosság, persze ez az állapotomnak volt betudható.

Éjjel 11 órára értünk Bobby házához. Már csak egyet kell aludnom, hogy kijelenthessem én lettem Mrs. Niall Horan. Ki gondolta volna azon a reggelen, hogy itt fogunk kikötni? Talán álmomban megtörtént ez a pillanat, de ez a szín tiszta valóság.

***

Hát, eljött a nagy napunk ünnepe, amikor örök hűséget fogadok életem szerelmének a család, és barátok előtt. Korán ébredtem, nagyon is korán, de szinte alig aludtam valamit idegességemben. Kikeltem az ágyból, és egyáltalán nem úgy festettem, mint aki ma férjhez fog menni. A hajam kócos volt, a szemeim karikásak, és kipattogott a bőröm is. Szinte gondoltam, hogy ami eddig nem volt, ezután lesz. Az elkészülés kint zajlott a kastély egyik szobájában, hogy senki se lásson meg a ceremónia előtt.

Kilenc órára érkezett Louise, és a fodrász, hogy elbűvölő menyasszonyként állhassak az oltár elé. Miközben rajtam dolgoztak a szakemberek, addig a szomszéd szobában, vagy nálam készültek a koszorúslányaim is. Csodás barack virágszínű, koktél, tüll ruhában fognak az eseményen tündökölni, még az édesanyák szemkápráztató sötétlila, és sötétkék kosztümökben. A hajam beállítása után, amely laza loknis kontyban lett összetűzve végre megpillanthattam álmaim ruháját, amit Pnina Tornai tervezett nekem, és Amerikából szállították ki. Ketten hozták be a nagy dobozt, és emelték ki belőle azt a csodást. Életemben nem láttam ettől szebb ruhát, el sem hiszem, hogy ez az enyém, és én vehetem fel. Hatalmas tüll anyag képezte a ruha szoknyáját, amelyet egy csipkedíszítés zárt le. A ruha felső részén is csipkedísz futott végig, a két méteres uszályom pedig maga volt a megtestesült szépség. Sziporkázott a belsőm, és melegség futott át bőrömön, ahogy az anyag hozzám simult magamra öltve azt. A körülöttem állók szemében csillogtak a könnyek, ahogy megfordultam feléjük. Anyukám tűzte hajamba fátylamat, majd végignéztem magamon egy nagy tükörben. Képzelődöm? Biztosan, mert ez nem lehet az a lány, akit eddig a tükörképemnek tudhattam. Szinte sugárzott a külsőm, mint egy hercegnő a mesékből. A pocakom alig látszott a sok tülltől. Utolsó simításként rám került egy kis ékszer és úgy éreztem, hogy készen állok.

Egy órakor már minden bajom volt. 

Az ablakból láttam az érkező vendégeket, a sátorban pedig még dolgozott pár ember, hogy minden tökéletesen mutasson. A virágaim fehér rózsából, babarózsából, és orgonából álltak, ahogy a díszítés is. Már csak Niall-re tudtam gondolni. Ő is ilyen izgatott lehet?  Vajon most mit csinálhat? „Kopp-kopp”

-         Szabad! Nem fordultam meg, hanem a távolban szálló madarakat figyeltem.

-         Meseszép vagy. Liam csilingelő hangjára kaptam fel a fejem. Ahogy megfordultam az ajtóban topogott Louis és Harry is. Könnyes szemmel sétáltam eléjük.

-         Fiúk! Borultam egyszerre a nyakukba. – Annyira örülök nektek!

-         Csodaszép királykisasszony vagy. Fordított meg Lou a tengelyem körül.

-         Ugyan! Reméltem, hogy a hasam addig nem veszik észre, amíg Ni nincs itt.

-         Tudtam én mindig, hogy te vagy az igazi Aranyhaj. Ölelt át Hazza is.

-         Szeretlek titeket. Puszilgattam végig őket.

-         Mi is téged Agg, de most megyünk, mert Niall nem boldogul nélkülünk. Hazz vezette a sort kifelé.

-         Rendben! Mondjátok meg a Manónak, hogy szeretem.

-         Azt is megmondjuk, hogy elájul majd, ha meglát. Szólt még vissza Lou.

A 3 fiú után Lizzy is meglátogatott, és láttam rajta, hogy valami nagy beszédet akar mondani, de még mielőtt belekezdhetett volna leállítottam.

-         Li, ne is mondj semmit, mert el fog folyni a sminkem.

-         Én csak azt akartam, hogy tudd, még sosem láttam hozzád való szépséget, és köszönöm, hogy a barátom vagy. Boldog vagyok, amiért most itt lehetek veled, de még boldogabb, hogy teljesült az álmod a kisbabával a hasadban.

-         Én köszönöm, hogy velem vagy. És nézd! Mutattam fel neki egy kicsi hullámcsatot, ami Liz nagynénjéé volt az esküvőjén, akit korán elveszített.

-         Hát elhoztad?

-         Igen, és megígértem, hogy rajtam lesz, amikor a sorok között vonulok. Beletűznéd a hajamba? Kérlek.

-         Ezer örömmel! Biztosan lát fentről, és ha most itt lenne ő is nagyon büszke lenne rád.

-         Szeretlek Li.

-         Én is téged Aggie. A végére csak elsírtuk magunkat mind a ketten, de annyira sok érzés vesz körül. Beszélgetésünk végeztével anyukámék váltottál fel Liz-t. Anya csak egy papír zsebkendőt szorongatott a kezében.

-         Fantasztikusan nézel ki anyukám.

-         Te szebb vagy Édesem. Annyira büszke vagyok rád. A kislányunk felnőtt. Itt áll előttünk az unokánkkal a pocakjában, és mint egy királynő, menyasszonyként.

-         Kincsem! Nem tudok mit mondani. Emlékszem még mikor a hátamon vittelek a kirándulásokon, vagy amikor a nyakamba csimpaszkodtál. Most pedig kész nő lett belőled. Az én gyönyörű kislányom. Ölelt át apukám. – Mehetünk? Nyújtotta a karját. Vettem még egy utolsó nagy levegőt és bólintottam, majd anya a kezembe adta csokromat. 
A templomban kinyílt a szárnyas ajtó, és koszorúslányaim a fiúkkal az oldalukon indultak meg az oltár felé. Legelöl Lux, és még két rokon kislány szórt rózsákat, utánuk jöttek a párosok. Még Liam és So álltak előttem, amikor megláttam Niall-t. Arca nyugodtságot tükrözött, ahogy várt rám. Felcsendült az én dalom, a River Flows in you, ekkor elindultam apummal az oldalamon szívem őrzőjéhez. Mikor először meglátott áhítattal figyelt, majd rám mosolygott, és én visszamosolyogtam rá. Amikor a plébánoshoz értünk apu megölelt, és elengedett. Niall mellett állhattam Isten színe előtt, de mielőtt a pap belekezdett volna az esketésünkbe megszorítottam a kezét, ő pedig a fülembe súgta, hogy gyönyörű vagyok.

***

-         És most kérlek benneteket, hogy mondjátok el egymásnak szánt esküiteket. - adta át a szót az atya.

-         Drága Manóm! Sokat ültem egy lap felett azon törve a fejemet, hogy vajon mit is mondhatnék neked, vagy hogyan is fogalmazzam meg a szerelmet, amit irántad érzek. Fogadom neked, hogy mindig és örökké őrülten szeretni foglak, ez a szerelem az utolsó lélegzetvételemig tartani fog irántad. Most pedig egy olyan rész jön, ahol a fiúk felé is kell fordulnom. Egy édes csöppség a pocakomban bizonyítja azt, hogy mennyire is erős a mi szerelmünk és, hogy akármi is történjen ő már mindig össze fog bennünket kötni. – tettem kezem hasamra. A srácok kigúvadt szemekkel hallgattak végig, és nem hitték el azt, amit mondtam. – Fiúk, igen hamarosan egy új taggal bővül a One Direction család. – Mi? – Liam hangja rázta meg a teret. Intettek, hogy a szertartás után beszélünk. – mindenki nevetett ábrázatukon. – Szeretlek Niall.

-         Édes Aggie! Én is sokat gondolkodtam, hogy mit mondjak neked, ha itt kell állnom. Már az első munkanapod reggelén tudtam, hogy egyszer a feleségem leszel. Rögös út, sok fájdalom, és harc van mögöttünk, de mi mindig visszataláltunk a másikhoz, mert a szeretet örök egymás iránt. Életem legszebb karácsonyi ajándéka volt, amikor elmondtad, hogy kisbabánk lesz, a világ legboldogabb férfijává tettél, amikor igent mondtál, és most itt állsz előttem, mint a kiskoromban elképzelt hercegnőm. Veled szeretném leélni az életem, szeretlek Tündérem. – arcom áztatták sós könnyeim.

-         Agatha Elizabeth Brightmore. Elfogadod-e hites férjedül az itt megjelenő Niall James Horan-t? Kitartasz-e mellette jóban - rosszban, gazdagságban - szegénységben, egészségben - betegségben, amíg a halál el nem választ?

-         Igen!

-         Niall James Horan. Elfogadod-e hites feleségedül az itt megjelenő Agatha Elizabeth Brightmore-t? Kitartasz-e mellette jóban – rosszban, gazdagságban – szegénységben, egészségben – betegségben, amíg a halál el nem választ?

-         Igen!

-         Fogadalmatok jeléül kérlek, húzzátok egymás ujjára a gyűrűket. A kis Theo Denise kíséretében hozta oda számunkra a gyűrűinket.

-         Agatha kérlek, mondd utánam: „Én Agatha, ezzel a gyűrűvel férjemül fogadlak téged Niall.”  

-         Én Agatha, ezzel a gyűrűvel férjemül fogadlak téged Niall. Majd ujjára húztam az egyik arany karikát.

-         Niall kérlek, mondd utánam: „Én Niall, ezzel a gyűrűvel feleségül veszlek téged Agatha.”

-         Én Niall, ezzel a gyűrűvel feleségül veszlek téged Agatha. Gyengéden nyúlt kezemért, és helyezte el ujjamon a gyönyörűen csillogó ékszert.

-         A rám ruházott hatalmamnál fogva ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket. Megcsókolhatod a menyasszonyt! Niall erre a pillanatra várt. Olyan szenvedélyesen csókolt, mint még soha ezelőtt. Csókunkat taps követte. Vigyorogva fordultunk a násznép felé, és boldogsággal a szívünkben hagytuk el a templomot.