122. Fejezet: Így telt hát el a mi nagy napunk

Sziasztok Tündérek! <3

Itt is volnék az esküvő folytatásával, valamint el szeretném nektek mondani, hogy ezen kívül még egy rész, és egy epilógus van hátra a történetből, de nem kell elbúcsúznunk, ugyanis nemsokára megnyitom az újabb blogom! :) Puszi BR

A lagzink a már sokat emlegetett fehér sátrunkban folytatódott tovább, ahol a vendégeink alig várták, hogy gratulálhassanak nekünk. Megérkezve kézen fogva Mr. és Mrs. Horan-ként szólítottak minket, ami egyet jelentett a bevonulásunkkal. Nagy taps fogadott bennünket, majd helyet foglaltunk helyünkön. A pincérek fel-alá szaladgáltak az ételek kiosztásával. Miután elfogyasztottuk a felszolgált finomságokat Niall felállt, és tósztra emelte poharát.

-         Kedves család, barátok, és ismerősök! Meg szeretnénk nektek köszönni, hogy eljöttetek ma ide és, hogy részesei vagytok boldogságunknak. Ti voltatok azok, akik mellettünk voltatok, bármiben számíthattunk rátok, és sokban hozzájárultatok ahhoz, hogy most itt állhatok büszke férjként egy gyönyörű és megismételhetetlen nő oldalán. – hajolt le hozzám, és megcsókolt.

-         Hadd mondjak én is valamit! - álltam fel. – Először én is üdvözlök mindenkit, és nagyon hálásak vagyunk valóban, amiért most itt vagytok. Mindig vártam a szőke herceget, egész kis korom óta, reméltem, hogy megtalálom, mint a tündérmesékben a hercegnők. Azt hiszem a leginkább Hamupipőke szerettem lenni. – nevettem el magam, amin mások is jót mosolyogtak. – Itt sokan tudják, hogy mi történt velem, évekkel ezelőtt, és nem hittem, hogy valaki is az életben majd el tud fogadni, de tévedtem. Maura és Bobby köszönöm önöknek, hogy egy ilyen csodálatos fiút neveltek, aki meglátta bennem a szépet, és egy percig sem kezelt úgy, mintha beteg lennék, aki mindig mellettem volt, és támogatott. – pusziltam arcon a rám meredő fiút. - beszédemet halk suttogások és könnyes szemek kísérték, majd mindenki felállt, és tapsolt nekünk. Utánunk a két tanúk tartott beszédet Lizzy és Greg, és a szülők.

-         Aggie és Niall! Gyönyörűek vagytok, és Niall még mindig haragszom rád, amiért elcsábítottad Aggie-t a háztól. Nem, viccet félre téve eleinte nagyon féltettem Agg-et ettől a kapcsolattól, hogy híres sztár létedre majd kihasználod, és eldobod, de félreismertelek. Rá kellett jönnöm az idő múlásával, hogy ti egymásnak vagytok teremtve, igazából erre akkor jöttem rá, amikor mindent elkövettél, hogy visszaszerezd őt. Köszönöm ezt a két remek embert a remek szüleiknek, akik ilyen fantasztikus embereket adtak nekünk. Én csak azt kívánom nektek, hogy legyetek mindig nagyon boldogok, és már alig várom, hogy megérkezzen a kisbaba, mert vele lesz teljes az életetek. – nem tudtam megállni, felpattantam helyemről, odasiettem Lizzy-hez, és megöleltem. Greg is egy kisebb monológgal készült, a szüleink is megsirattak, utánuk azt vettem észre, hogy Harry elkérte apukámtól a mikrofont.

-         Üdv! – búgta mély hangján. – Tudom ez a beszéd nincs a menetrendben, de mégis úgy érzem, hogy el kell mondjak nektek valamit a fiúk nevében is. Neil! Most szólok, ha még egyszer bántod, ezt a lányt kinyírlak, egyébként szeretlek. Nagyon jó barát vagy, egy nagyon jó ember, vicces, érzelmes. Aranyhaj! A legjobb munkatárs voltál, akivel valaha együtt dolgoztunk. Édes vagy, kedves vagy, de azért még számolunk, hogy nem mondtad el a lurkót. Aggie megérdemled, hogy végre boldog légy, hogy szeressenek. Annyi mindent meg kéne köszönnünk neked, főleg nekem, hogy addig piszkáltál még beláttam, hogy igen is szerelmes vagyok. Soha nem mondtad egyikünknek sem, hogy nem érek rá, majd később. Hihetetlen lány vagy, hihetetlen erővel, és kitartással. Ezt bizonyítja a kisbaba a hasadban, aki remélem tudja, hogy a világ legklasszabb szülei várják őt. Sok boldogságot! – kacsintottam rá, és egy puszit leheltem feléje. A sok megható dolog mellett persze rengeteg vicces történettel is találkoztunk az este folyamán, de talán az volt a legszebb pillanat, amikor Liam, Lou és Harry odajöttek hozzánk, hogy rácsodálkozzanak pocakomra. Megkérdezték, hogy megérinthetik-e, amire csak bólintottam. Valóban annyira örültek, és ámultak, ahogy azt megjósoltuk a Manóval. Ők már eltervezték, hogy fiú lesz, majd megtanítják csajozni, focizni ekkor lelkiismeret furdalásom támad, hogy nem mondtuk el, hogy ikreink lesznek, és lehet, jobb lenne valami csajos programot is beiktatni, mert fennáll a lehetőség, hogy két lányt fognak babusgatni. 

***

A mennyei manna után következett csak igazán a szórakozás, amikor végre táncra perdülhettem. Eljártuk az első közös táncunkat a Manómmal, majd a közönséget is bevontuk a mulatozásba. Igyekeztem óvatosan mozdulni, forogni, de volt mellettem egy őrangyal, aki minden rezdülésem figyelte.

-         Szeretlek. – lehelte vállamra.

-         Én is szeretlek. – néztem szemébe. – A fiúk, hogy örültek a kicsinek, hogy kigondolták, hogy fiúnk lesz.

-         Igen, de még mindig „csak egy babánk lesz.”  - viccelődött.

-         Tudom, és azt is tudom, hogy el kellett volna mondani, ahogy megbeszéltük, de közben támadt megint egy remek ötletem.

-         Akarom tudni?

-         Akarod, mert titokban kell tartani. Mit szólnál hozzá, ha csak miután megszülettek látnák meg a másik babát?

-         Nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet lenne. Meglépnénk őket az biztos, de abba biztosan nem gondoltál bele, ha majd anyuék jönnek háztűznézőbe, vagy a barátok, mit mondunk a két kiságy láttán.

-         Igaz, pedig már beleéltem magam.

-         Nekem is van egy ötletem, hogy hogyan mondjuk el.

-         Mit találtál ki?

-         Éjfél előtt, mielőtt elengednénk, a lámpásokat megtehetnénk.

-         Hm… Emlékszel, mikor a születésnapomon elengedtük a miénket? Célba ért a kívánságommal.

-         És az enyémmel.

-         Hát, el kell őket szomorítanunk, hogy jobb lesz, ha addigra beszereznek néhány tüll szoknyát, koronát a focilabdák mellé.

-         Nagyon úgy fest. – nevettünk úgy, hogy az én hasam meg is fájdult. A következő számot Ni már Lizzy-el táncolta, még én barátjával beszélgettem, ahol Clau és Harry is helyet foglaltak. Ahogy körbenézem a társaságon mindenki remekül szórakozott. Sztárokból sem volt hiány az eseményen, akik mind Niall, vagy a fiúk jó barátai voltak, mint például James Corden.

Este nyolc felé járhatott az idő, amikor hiába kerestem szemeimmel a fiúkat nem találtam meg őket, még Niall-t sem. Clau-hoz siettem, de ő nem tudott semmit, majd So-hoz, hogy mondott-e neki valamit Liam, hogy mikor mennek el, de nemleges választ kaptam. Ahogy ott topogtam nagy ruhámban a fények kialudtak, majd megláttam a négy srácot a színpadon állni. A szívem nagyot dobbant örömömben, és közelebb sétáltam hozzájuk.

-         Szóljon ez a dal az ifjú párnak! – mondta Liam.

-         És a csodás feleségemnek. – mutatott rám Ni.

„Your hand fits in mine like it's made just for me

But bear this in mind, it was meant to be…” Szólalt fel a Little Things első sora Harry előadásában. Zayn sajnos nem jött el hozzánk, bár egyik felem örült is neki, hiszen így Pezz-nek nem kellett őt látnia. Még elénekelték a Story of my life-ot, valamint egy pörgős nótát is a Best Song Ever-t. A közönség közben hangosan együtt énekelt a fiúkkal, és a végén hatalmas tapsot kaptak még én a nyakukba borultam.

Két óra múlva már nem éreztem a lábam a sok tánctól. Körbejártam a vendégeink között a párommal, és kicsit szóba elegyedtünk mindenkivel. Dr. Hale is eljött férjével, ahogy megígérte, velünk volt még Paul, Mark mind ismerős arcok, aki viszont hiányzott Zayn-en kívül Olivia volt. Niall örömmel köszöntette a szüleit, de ő nem volt hajlandó eljönni, amellyel mélységesen megbántotta Ni-t. Én nem akartam közéjük állni, de soha nem mondta ő sem, és Niall sem, hogy lenne köztük valami. Tina, nos, én benne voltam Ni miatt, hogy meghívjuk, de a Jó Istennek hála mégsem gondolta úgy, hogy keresnivalója lenne itt.

Éjfél előtt egy fél órával felemeltem a mikrofont, és kiinvitáltam az embereket a sátor elé, ahol pár segítő már kikészítette a lámpásokat. Mikor a többség kifáradt, mi is utánuk mentünk. Niall felemelte a mi papírhengerünket, még én meggyújtottam a benne lévő mécsest.

-         Kedves egybegyűltek még mielőtt felengednénk, szeretnénk valamit mondani Aggie-vel. – mosolygott rám, hogy én újságoljam el.

-         Anya, apa, Mrs. Gallagher, Mr. Horan, leendő keresztanyuka Lizzy, drága bébiszittereim, Liam bácsi, Louis bácsi, Harry bácsi, kedves barátok örömmel jelentjük be nektek, hogy ikerbabáink lesznek.

-         Hogy mi? Mit mondtál Csillagom? – fogta anyukám két keze közé arcom.

-         Kell majd a segítség. – nevetve sírtam.

-         Aggie, Niall gratulálunk! Ez fantasztikus! – ölelt át minket Eleanor.

-         El sem hiszem, hogy Theo nem egy, hanem két unokatesót is fog kapni. Gratulálok nektek! – Denise-től és Greg-től is begyűjtöttünk két-két puszit.

-         Két kis unoka, Istenem! És tudjátok már, hogy milyen neműek? – csókolt arcon Maura.

-         Nem, még nem, de javaslom, hogy engedjük szállni a fényeket, mert kezd hűvös lenni, és utána bent megbeszélünk mindet.

-         Mehet? – súgtam Ni-nek.

-         Ne felejts el kívánni. – mintha csak megismétlődött volna a születésnapom.

-         Már nem kell kívánnom, mert meg van mindenem. – ezzel emeltem kezeim a papírról a Manóval egyszerre. A lámpás pedig lassan kezdett el lebegni a levegőben egyre magasabbra a csillagok felé. Mi utánunk pedig sorban kelt útjára a több mint száz gyertyafény. Beterítették az ír égboltot gyönyörűségükkel. 

Miután visszasétáltunk egyből megrohamoztak a gratulációk, kérdezgettek, hogy hogy vagyok, nem érzem-e úgy, hogy sok lesz egyszerre a két gyerkőc. Azt sem tudtam, hogy kinek mit mondjak, mikor elcsitult minden, és nyugtom volt, hat cipő orr álldogált előttem.

-         És most mesélsz! – ültek le körém.

-         Mit szeretnétek hallani?

-         Mindent! A lánykéréstől a babákig. – Louis volt a szószóló.

-         Ha van időtök… Szóval az egész ott kezdődött, amikor Niall azt hitte, hogy megcsalom Harry-vel… Tudom, hogy hamarabb is szólhattunk volna nektek, de nagyon azt szerettük volna, hogy meglepjünk benneteket, ami sikerült is.

-         Még most sem hiszem el. – vigyorgott rám Li.

-         Szerinted én igen? Mikor…

-         Csodás anyuka leszel. – fúrta Hazz zöld szemeit az enyémekbe. Elmeséltem nekik, hogy karácsonykor árultam el az apukának, hogy szülők leszünk, hogy Ni Disneyland-ben kérte meg a kezemet és, hogy a múlt hétig mi sem tudtuk, hogy két kisbabánk lesz. Elárultam, hogy lassan három hónapos kismama leszek, utána pedig a szülés szépségeiről kezdtem nekik ecsetelni mire szétszéledtek. Én tovább falatoztam magamban, amikor Liz jelent meg mellettem.

-         Aggie… Ikrek. Remélem, hogy két olyan tündér kislány, mint te vagy.

-         Liz, sajnálom, hogy nem szóltunk, mi is csak a múlt héten értesültünk róla a rutin vizsgálaton.

-         Én olyan boldog vagyok!

-         Akár csak én Lizzy.

-         Keresem az újdonsült feleségem. – hallottam meg férjecském hangját a mikrofonban.

-         Itt vagyok! – jelentkeztem.

-         Gyere, kérlek, még van egy kis dolgunk! – elnézést kértem Li-től, majd Horan mellé sétáltam, aki intett pár pincérnek, hogy jöhetnek a tortánkkal, ami fantasztikusan nézett ki. Öt emeletes volt, az emeltek kerekek voltak, és bazsarózsa futott végig a fehér alapon. Niall fogta meg a kést, én pedig lágyan az ő kezére helyeztem kacsómat, majd óvatosan lenyomtuk az éles eszközt, amely megvágta a puha tésztát. Az első falatokat-egymást etetve és csókolva fogyasztottuk, aztán elkezdtünk szeletelni, hogy mindenkinek jusson. Miért éreztem azt, hogy Louis és Liam nem tudják megállni, hogy ne egymás arcába dörgöljék az édességet, talán mert nagyon jól ismertem már őket, és mit adott Isten, igazam lett. Így telt hát el a mi nagy napunk, ami után közös erővel vessük majd bele magunkat a közös családi életünkbe a gyermekeinkkel, családunkkal, és barátainkkal.