120. Fejezet: "Összetörtél egy örök életre"

Sziasztok Tündérek!

Meg is érkeztem a folytatással, remélem tetszeni fog nektek, és ez a csúnya esős idő nem veszi el a kedveteket az olvasásától. :) ITT IS JELEZNÉM, HOGY VOLT EGY FACEBOOK-OS CSOPORTJA A BLOGNAK, DE MÁSIK CSOPORTOT KELLETT LÉTREHOZNOM ÍGY, AKI TOVÁBBRA IS SZERETNE KÖVETNI AZ AZ OLDALSÁVBAN MÁR AZ ÚJ CSOPORT LINKJÉT TALÁLJA :) Puszi BR

Reggel nagy hasfájásra ébredtem. Féltem, hogy újra kezdődik minden, de hirtelen nagy korgás töltötte be a csendes szobát, ebből tudtam, hogy bizony éhesek az én Angyalkáim odabent. Niall karjai közül szerettem volna kikászálódni úgy, hogy őt fel ne ébresszem, de amit eddig meg tudtam csinálni, az most már nehezemre esett. Igaz a hasam még nem volt túl nagy, de erősen kellett próbálkoznom, hogy fel tudjak ülni. Úgy éreztem magam, mint egy keljfeljancsi.

-         Jó reggelt Drágaságaim! Lehelt csókot ajkamra, majd pocakomra.

-         Neked is jó reggelt apuci!

-         Hová indult az én szépséges menyasszonyom?

-         Hát ez az, hogy csak indult volna. Ha már most nem bírok felkelni, mi lesz velem később? Olyan leszek, mint aki két görögdinnyét csempészik.

-         Én kis csempészem. Húzott magához.

-         Kövér leszek, és csúnya! Sírtam el magam. – Nem fogok neked kelleni.

-         Aggie, ezt most verd ki a fejedből! Mi az, hogy nem kellesz nekem? Te leszel számomra mindig is a leggyönyörűbb nő. Mindegy, hogy milyen vagy.

-         Bocsánat, csak mostanában felborult az egész testem működése. Töröltem meg szemeimet.

-         Hová indultál én kis keljfeljancsim? Hm?

-         A konyhába. Nagyon éhes vagyok! Tornáztam fel magam.

-         Maradj csak, majd én készítek neked valamit!

-         Niall, nekem is kell egy kis mozgás.

***

Mobilomat magamhoz véve karoltam Niall-t, amíg lesétáltunk a földszintre. Édesanyám és Maura már az asztalnál ültek, és iszogatták a reggeli kávéjukat. Köszöntünk nekik, majd én helyet foglaltam anyukám mellett, amíg a Manó feltett nekem egy kis teát főni. Amíg vártam, feloldottam a telefonomat, és megnéztem a napi híreket. Nem volt elég a szennylapoknak, ma is a címlapokon szerepeltünk.

Baba és esküvő Niall Horan háza táján?!

A tegnapi napon arról a fantasztikus hírről számolhattunk be, hogy Niall Horan (One Direction) kedvese várandós, ám a mai napra is szolgáltat találgatásra való okot a fiatal énekes, és barátnője. Egy közeli ismerős információi szerint, a pár azért utazott Írországba, hogy összekössék az életüket szűk, családi és baráti körben. Riporterünk tudósítása szerint, a két fiatal a szüleikkel érkeztek meg a dublini reptérre, ahonnét gyorsan távoztak. Jegygyűrű nem volt Agatha gyűrűsujján, így egyelőre semmi biztosat nem tudunk, de annyi bizonyos, hogy ha lesz is esküvő, nagy titokban van tartva az időpontja, és helyszíne is. A kisbaba híre egyre biztosabb, így valószínűsíthető a korai nász is. Várunk Agatha és Niall bejelentésére. Az oldal folyamatosan frissül, kíváncsian várjuk a továbbiakat.

-         Közeli ismerős? Csaptam az asztalra a készüléket.

-         Mi baj? Simogatta meg anya hátamat. Erre felolvastam nekik az újságcikket.

-         Ne foglalkozz velük! Guggolt le a Manóm mellém.

-         Direkt csinálják? A kedvenc részem, hogy Agatha ujján nem volt jegygyűrű. Még jó, hogy nem mutogatom, mert mi lenne, ha látták volna? Hogy ezek mindig mindent jobban tudnak. Dühöngtem.

-         Édesem, higgadj le! Tudod, hogy nyugodtnak kell maradnod a kicsi miatt.

-         Tudom! Sóhajtottam. – De akkor is nagyon bosszantó.

-         Nem tudunk ellenük tenni, próbáld meg elengedni.

-         Megpróbálom! Nos, ma mikor és hová megyünk? Rendeztem gondolataimat.

-         Ha szeretnéd, egy óra múlva indulhatunk is, és remélem nem baj, hogy Greg és Denise is velünk fog jönni.

-         Viccelsz? Nagyon örülök nekik.

-         Egyél Édes, én addig felöltözök! Hagyott csókot homlokomon, majd magamra maradtam a két örömanyával.

Étkezés után megköszöntem a reggelit, és én is elmentem készülni. Épp nyitottam be a szobába, amikor Niall mobilja megszólalt. Nem akartam zavarni, így megbújtam az ajtó mögött. Miután felvette tisztán hallottam, hogy ki van a vonal túlsó végén, sőt még azt is értettem, hogy mit beszélt.

-         Normális vagy Niall? Felcsináltad azt az álszent tyúkot? Most meg az esküvő? Ordította vele Tina.

-         Semmi közöd hozzá!

-         Nem neked kell tartani a hátad a sajtó felé!

-         Szeretem Aggie-t, és el fogom venni, ha tetszik, ha nem. Ezzel bontotta a hívást, és idegesen dobta az ágyra mobilját.

-         Jól vagy Kicsim? Olyan feszültnek tűnsz. Tettettem, mintha nem hallottam volna semmit.

-         Jól vagyok! Felhívom a tesómat, hogy mikor érnek ide.

-         Rendben, addig felöltözök. Bántotta valami, és ki akartam deríteni, hogy mi az.

Egy fél órával később már az autóban ültünk a sógorommal, sógornőmmel és a szerelmemmel, hogy végre én is megláthassam azt a helyet, ahol egybe fogunk kelni. Theo baba a nagyiékkal maradt, amíg a szüleit „elraboltuk” magunkkal. Az út kétórásnyira nyúlt, mire befutottunk egy Galway nevezetű városkába. Gyönyörű utcákon autóztunk át az Atlanti óceán partjainál, majd egy tóhoz értünk, ahonnét a távolból látszódott egy kastély. Továbbhajtva pedig egy kis templomhoz értünk. A fákon ágaira még hó borult, ahogy a székesegyház tetejét is fehér kristályok borították. A kastéllyal, mintha tündérországba csöppentem volna.

-         Itt fogunk összeházasodni? Fordultam Ni felé nagy mosollyal az arcomon.

-         Csak, ha tetszik.

-         Hogy tetszik-e? Ilyen gyönyörű helyen még életemben nem jártam. Ez maga a csoda! Ámuldoztam a táj szépségén.

-         Mondtam én, hogy ez a hely lesz a megfelelő választás. Csapta össze tenyerét Denise. Kiszálltunk, és elindultunk a templom felé, miközben félrehúztam Niall-t, és kérdőre vontam, hogy miért ennyire lehangolt. Nem bírtam nézni, hogy ennyire szenved.

-         Elárulnád, hogy mi bajod van? Egész nap olyan vagy, mint egy savanyú uborka.

-         Ugyan mi bajom lenne? Hergelte magát.

-         Ha nem akarsz elvenni, mondd meg, és már itt sem vagyok!

-         Jajj Agg, hagyd már a hülyeséged! Túrt hajába.

-         Az bosszant, amit Tina mondott?  Hallottam, hogy miket hordott össze.

-         Hallottad?

-         Igen, de nem számít!

-         Nem érdekel Val véleménye!

-         Akkor? Öleltem át.

-         Te vagy a baj! Nem rossz értelemben véve, de megőrjít a tudat, hogy nem tudlak megvédeni a médiától, és annyira fáj téged úgy látni, mint reggel is az asztalnál. Szeretlek!

-         Jajj Istenkém. Ezen ne emészd magad! Csókoltam meg. – Kibírom, nem fogok velük foglalkozni. Mosolyogj, kérlek!

-         Így jó lesz? Vigyorgott, mint valami tejbe tök.

-         Remek! Bármit átvészelünk, és miattam ne aggódj, erősebb vagyok, mint amilyennek látszom.

-         Gyere, Édes menjünk, mielőtt ide nem fagysz nekem! Karolta át derekam, és kísért fel a lépcsőn.

-         Kicsim? Egy kínos kérdésről még nem beszéltünk.

-         És mi lenne az?

-         A tánc. Tudsz táncolni? Bár meg is sértődhetnél eme kijelentésemen, hiszen, amit a színpadon le szoktatok művelni…

-         Tudok táncolni! Sértődött meg kisfiúsan.

-         Elhiszem! Pusziltam orron.

-         Oh, ki intézi az ülésrendet? Kimentek a meghívók? Megérkeztek a gyűrűink az üzletbe? Melyik szállót foglaltátok le a vendégeknek? Jöttem bele a szervezésbe, mert eddig valljuk be, el kellett hanyagolnom.

-         Ne izgulj, minden el van intézve! Vannak egy páran, akik segítenek. Mutatott az előttünk álló Greg-re és Denis-re, és tudd, hogy a srácok is aktívan ki veszik a részüket.

-         Valóban?

-         Igen, de te erről nem tudsz!

-         Már csak pár nap. Érintettem össze homlokunkat.

-         Álompár? Itt az ideje bemenni! Szólt ránk szőke sógornőm.

A templom belseje nem volt monumentális, így nem azt az érzetet keltette, hogy elveszünk benne, hanem családiassá tette, és nekünk pont ez kell. Az épület gótikus stílusban épült, a napfény átvilágított a nagy rózsaablakokon. A plébános úr maga volt a tünemény. Haja már deresedett, arcán az évek nyomott hagytak, de szemében még mindig csillogott fiatalkori csibészsége. Bejártuk a külső és belső részt, aztán átfáradtunk a kastély udvarára, ami ma leányiskolaként működik. Niall az igazgatónővel tárgyalt, és ha jól értettem a szakácsaink használhatják az iskola konyháját, a vendégek az illemhelységeket. A sátor fűtött lesz, ami a nagy udvaron lesz felállítva, lesz bárpultunk, és svédasztalunk. A parkban is tettünk egy sétát, majd megköszönve a sok segítséget hazaindultunk, mert Theo is biztosan hiányolta a szüleit. Készítettem egy pár fotót a helyszínről, amelyet nagy izgalommal küldtem el Liz-nek, az út során.

Ni szüleinek a házához érve pár lány ácsorgott ott, akik egy fényképet, vagy fotót óhajtottak velünk készíteni. Nem volt szívem őket megbántani, és bunkónak lenni, így illedelmesen mindenki mellé odaálltam, aki a nevem hangoztatta. Páran szóba is elegyedtek velem, és persze mi másról is kérdezhettek volna, mint a babákról, és az esküvőről. Rosszul éreztem magam az miatt, hogy a szemükbe hazudtam, mert nem tudtam mást mondani, mint, hogy nem kell mindent elhinni, amit az újságok írnak. Mikor egyre feltűnőbben kezdték figyelni a hasam, és gyűrűsujjam-megköszöntem nekik az eddigi támogatásukat, és intettem Ni-nek, hogy bent leszek a házban. De bárcsak be se mentem volna. Hangos zokogás hallatszódott a nappaliból, amikor benéztem láttam, hogy Maura próbálja vigasztalni Olívia-t, még a család többi tagja félrevonult a konyhába.

-         Na, tessék itt az emlegetett! Nézett fel rám Oli kipirosodott arccal.

-         Oli, mi a baj? Lépkedtem közelebb hozzá.

-         Még van képed megkérdezni, hogy mi a baj? Elvetted tőlem életem szerelmét. Azt hittem, amikor itt voltál, hogy csak egy fellángolás vagy Niall-nek…

-         Én azt hittem örülsz, hogy boldogok vagyunk.

-         Remélem boldog vagy, hogy egy életre magadhoz láncoltad azzal a gyerekkel. Mutogatott pocakomra.

-         Üdv mindenkinek! Érkezett meg a Manó is, és egyből észrevette ő is, hogy Olívia nem a legjobb passzban van. - Ol, hát te? Mi baj? Ment volna oda hozzá, és ölelte volna át, de ő eltolta magától.

-         Niall mit tettél velem? Összetörtél egy örök életre.

-         Miről beszélsz?

-         Mindig is szerettelek Neil, és most nem maradt semmim… Utállak! Teherbe ejtetted, és még el is veszed? Ne számítsatok rám az esküvőn! Fröcsögte e szavakat a Szép szemű arcába, majd felkapta táskáját, és elviharzott.

-         Sajnálom! Mondtam az előttem álló anya-fia párosnak, és felrohantam az emeletre. Nem állt szándékomban tönkre tenni a barátságukat, nem tudtam, hogy Ol ilyen mély érzelmeket táplál Niall iránt. Tina megértem, hogy teljesen ellenünk van, mert sosem szeretett, de hogy most Oli is ellenünk fordult… „Kopp-kopp”

-         Szia Aggie néni! Jött be hozzám Denise, kezében Theo-val.

-         Helló Drágák! Töröltem meg szemem, és kikértem a kicsit a sógornőm karjai közül az ölembe.

-         Bírod? Nem túl nehéz? Aggódott értem a picúr anyukája. - Nem szeretném, ha újból bajod lenne.

-         Nem lesz baj, nem olyan nehéz! Pusziltam arcon a pirospozsgás kis srácot.

-         Hallottuk, hogy mi történt, és csak szeretném, hogy tudd, hogy mi mellettetek vagyunk.

-         Köszönjük, de nem igazán tudom megemészteni azt, hogy tönkre tettem egy régi barátságot. Ni miattam vesztette el Oli-t.

-         Nem Agg, Oli magának köszönheti, ha Niall soha többé nem fog vele szóba állni. Boldognak kellene lennie, hogy a barátja megtalálta élete szerelmét, és nem háborogni, mert nem őt választotta, még ha ez fájdalmas is neki.

-         Remélem, rendbe jönnek a dolgok…

-         Ne izgasd magad ez miatt Agg! Gondolj a babádra. Simogatta meg a hátam. - És, hogy kicsit felvidítsalak azt találtam ki, hogy holnap elmehetnénk egy kicsit kényeztetni magunkat. Mit gondolsz?

-         Jól hangzik! Mondtam, miközben Theo elaludt mellkasomon.

***

Megegyeztünk, hogy 10-re itt lesz értem, szép álmokat kívánt, és el is mentek. Szomorúan ültem az ágyon, amikor Ni ült le mellém. Nem szólt semmit, csak átkarolt, másik kezét a pocimra tette, és lágyan megcsókolt.