113. Fejezet: "Engedd meg, hogy feltegyem életed talán legfontosabb kérdését"

Drága Olvasóim!

Először is Boldog, Békés, Új Esztendőt szeretnék kívánni nektek ezzel a fejezettel! :) Másodsorban meg szeretném köszönni az elmúlt 1 évet, hogy itt voltatok velem, olvastátok az írásomat, támogattatok, nagyon sokat jelentett nekem! :) Remélem az új évben is velem maradtok és ugyan ilyen lelkesedéssel fogjátok olvasni a következő blogom :) Rengeteg oldalmegjelenítésem volt és van is és az édes kommentekről nem is beszélve, egyszóval KÖSZÖNÖM! <3

Hogy milyen érzések kavarogtak bennem? Szavakkal nem igazán tudom kifejezni, de, ha mégis meg kellene neveznem boldogság, öröm, félelem, szerelem, anyai ösztön, talán ezek a dolog írják le leginkább, mi az ami a lelkemben van. A szerelmem és a szerelmünk gyümölcse is velem van Karácsonykor, hát kell ennél több? Elnéztem a fánkat, rajta a trombitáló angyalokat, a csillogó gömböket, a piros masnikat és a kattogó égőket, miközben Ni lejjebbcsúszott egészen a hasamig, ahol édes anekdotába kezdett gyermekének. 

-         Hé, kishaver/ kishercegnőm jól megleptél minket azzal, hogy ott vagy bent anya pocakjában. Tudod nagyon szeretem a mamádat ő a legfontosabb nekem a világon, gyönyörű nő, kék szemi és szőke haja azonnal levett a lábamról, majd megérted kicsim, ha meglátod az anyut, hogy milyen csodás teremtés is ő. Vigyázni fogok rátok, és mindig mellettetek leszek mi drága karácsonyi angyalunk. – Csókolta meg finoman bőröm.

-         Megsirattál, azt ugye tudod? Törölgettem patakzó könnyeimet.

-         Ne sírj, édesem!

-         Nem sírok… Szipogtam.

-         Ne terheld magad, inkább bonts ki az ajándékodat! Tette le mellém.

-         Rendben! Úgy izgulok. Remélem semmi drága nincs benne. Néztem bele a tasakba, és csak egy borítékot láttam benne.

-         Hát ez meg? Le akartál fizetni? Lóbáztam a papírost.

-         Nyisd fel és meglátod! Mosolygott.

-         Komolyan, mintha valami maffia filmben lennénk. - Félszen, de felhajtottam a boríték tetejét, kihúztam a benne található kék lapocskát, de amikor elolvastam, hogy mi áll rajta, padlót fogtam. Többször is átolvastam, de mindig csak a Disneyland szó jött elő.

-         Niall, ez…ez, nagyon köszönöm! Öleltem át nyakát. – Két páros belépő a párizsi Disneyland-be? Nem felejtetted el!

-         Hogyan is felejthettem volna el?

-         Köszönöm!

-         Ez mindenes ez a jegy, bárhová bemehetsz vele.

-         Liz nagyon fog neki örülni, ő is évek óta el szeretne jutni oda. Csodáltam bilétáimat, és ahogy láttam Ni nagyon elszontyolodott.

-         Csak vicceltem! Veled megyek, ez nem is kérdés.

-         Komolyan? Derült fel arca.

-         Nélküled nem lenne az igazi. Bújtam vállához. – Hallod ezt Angyalom! Apuval újra gyerekek leszünk. Viszont Dr. Hale ki fog nyírni, úgyhogy te fogod vele közölni, hogy lesz egy párizsi kitérőnk.

-         Rendben, de van még itt neked valami. A zsebébe nyúlt és elém tartotta a mi kis közös eljegyzési gyűrűnket, azt amit hozzávágtam a koncert előtt. – Azt mondtad, hogy semmit sem ér, ez igaz is, de ha valami éltre kelti az a szerelem, amit irántad érzek, vissza adom neked és szeretném, ha újra az ujjadon lenne. Viselnéd az én kedvemért? Szólni nem tudtam, csak bólintottam, visszakaptam a legértékesebb ékszeremet.

-         Kicsim, azt ugye tudod, hogy nem ússzuk meg azt a beszélgetést, hogy mi lesz velünk, ha megszületik a picúr? Húztam le a hangulat fényét.

-         Tisztában vagyok vele, de nem kell még most azonnal dönteni semmivel kapcsolatban, még van egy pár hónapunk, de amit nem fogunk tudni elkerülni az a média lesz, mégpedig hamar rád fognak szállni, ha elkezd gömbölyödni a pocid.

-         Félek, nagyon félek, talán itt lenne az ideje elmondani, hogy szeretjük egymást és, hogy nemsokára hárman leszünk.

-         Lehet, nem akarom, hogy rád kiabálják, hogy nem az én gyerekemmel vagy várandós, hogy összefeküdtél mindenkivel még nem voltam veled…

-         Hé-hé, de hisz ez elkerülhetetlen, mindig fognak akadni olyanok, akik ellenünk lesznek, de úgy érzem készen állok rá, rengeteg erőt ad nekem az, hogy van egy új élet bennem, sokkal harciasabb vagyok, már most előrukkolt belőlem az „anyatigris”. Kész vagyok kézen fogva sétálni veled a városban, megjelenni párodként egy-egy eseményen úgy, hogy nem érdekel ki mit mond. Nem lesz könnyű, néha fájni is fog, de a kisbabám apukája vagy, nem élhetünk örökké titokban.

-         Imádlak Agatha Elizabeth! Esett neki ajkaimnak. – A terv az hogy ezentúl csókolózunk, összebújunk majd mindegy hol vagyunk és ha ráharap a média büszkén fogom bejelenteni, hogy te vagy életem szerelme és a gyermekem édesanyja.

-         Benne vagyok! De először a családdal és a barátokkal kellene közölnünk a jó hírt, mondjuk babonás vagyok, szóval esküdj meg nekem, hogy a 3.-dik hónapig senkinek nem szólsz egy szót sem a kicsiről.

-         Esküszöm! Helyezte szívére kezét.

-         Most pedig jobb lesz, ha alszunk!

-         Jó ötlet! Kapott ölbe, és vitt fel a lépcsőn egészen az ágyamig. – Jut eszembe a doktornő a békülő szextől is eltiltott? Fújtatott arcomba.

-         Hidd el én sem szeretnék most mást, de nem kockáztathatunk.

-         Persze, megértem. Mászott le rólam és óvó kezei közé vett engem.

-         Reggel indulsz Mullingar-ba, szóval aludj.

-         Hogy hová indulok? Csattant fel.

-         Haza a családodhoz, nyugodtan itthon hagyhatsz engem pár napra, nem fogok elszökni. Karácsony van és ilyenkor mindenkinek a szerettei körében a helye.

-         Aggie…

-         Semmi Aggie! Jó éjt Manóm! Pusziltam állon.

-         Jó éjt Prücsök, jó éjt Tündérem! Akaratlanul is elvigyorodtam, hogy elköszönt a babától is, már most mennyire kötődik hozzá, egy percig sem kételkedtem abban soha, hogy fantasztikus apa lesz egy napon, ahogy Theo-val is bánik, mintha csak a sajátja lenne.

***

Korán ébredtünk, kérlelnem kellett, hogy menjen, mert nem akart magamra hagyni, de meggyőztem, hogy vigyáznak rám, és anya és apa is itt lesznek négy óra múlva. Ő elment a szüleim pedig befutottak Mr. és Mrs. Hopper oldalán. Volt nagy családi összebújás, és ajándékbontás. Liz-től egy Ice Watch pink karórát kaptam, Clau-tól egy pólót, amin egy közös fotónk van, még a szüleimtől egy gofri sütőt. A nap további részét együtt töltötte a család beszélgetéssel, forró csoki főzéssel, társassal és sétával. A két apa felidézte a katonaság éveit, még anyáék egy pulyka receptjén álmélkodtak. A gyerekkorunk sem maradhatott ki a témák közül. Este pedig felszolgáltuk a ünnepi vacsorát, anyukáink nagyon büszkék voltak ránk, mert még ők sem főzhettek volna finomabban- ahogy ők mondták. A nappaliban folyt tovább a csevej, amikor a csengő hangosan jelezte, hogy vendégünk érkezett. Én voltam az első, aki az ajtóhoz bicegett, hogy kinyissa azt. Luke állt a küszöbön, Liz Luke-ja, hatalmas virágcsokorral és becsomagolt ajándékokkal. Beinvitáltam, majd Li félrevonult vele, azt hittem az elején, hogy csendháborításért ki fogják ránk hívni a rendőrséget, de elégedetten tapasztaltam, hogy karöltve andalogtak ki a konyhából. Karácsony tényleg a csodák ideje, amikor minden álom, vágy beteljesül, és a harag szertefoszlik.

Néhány nappal később, már a párizsi útra csomagoltam, az ünnepi „hűhó” után mindenki megnyugodott az ősök haza utaztak, Clo pedig titkos randikra járt, amiről nekünk nem számol be. A kalandra, a mi közös kalandunkra Ni-vel persze csomó egyeztetés és könyörgés után került sor, az orvosom szigorú felügyelettel engedett el, ami azt jelentette, hogy velünk tartott egy szakképzett szülész-nőgyógyász medika, akire rá lettem bízva. Ennyit a romantikus kikapcsolódásunkról, fújtattam legbelül, de megenyhültem, mikor arra gondoltam, hogy csak a javamat akarják és, hogy ne legyen semmi baj. Magángéppel ruccantunk át a szerelem városába, ahol két napot fogunk eltölteni. Landolás után egy fekete sötétített ablakú kisbusszal távoztunk a reptérről egyenes a szállodába. Szállásunk becses nevét, még akkor sem tudtam volna kimondani, hogyha kényszerítenek rá, csupán a Mac Mahon Hotelként emlegettem. Öt csillagos szálló Párizs egyik kerületében kivilágítással, csak saccolni mertem, hogy hány fontot kóstál egy éjszaka, körülbelül kitelne belőle a szobám átalakítása. Elhiszem, hogy Niall a legjobbat akarja nekem, de néha túlzásokba esik. A szobánk bézs és fehér árnyaltú volt, megspékelve egy kis szürkével, három óriás ablak világította meg a teret, amelyeken szintén bézs színű sötétítő futott végig, a szoba jobb sarkában egy íróasztal volt található egy székkel, az ágyunk előtt pedig közvetlen helyezkedett el egy tévé polc, rajta egy lcd tévével. Az ablakból ráláttunk a Diadalívre és a körforgalomra. A hó itt sem került el minket, ennek én örültem a leginkább, tudtam, hogy ilyenkor különösen csodálatos Disneyland az ünnepek alatt.

-         Jó lesz itt, tetszik? Mert, ha nem…

-         Gyönyörű, ne aggódj. Otthon minden rendben volt? Mindenki jól van?

-         Igen, puszilnak és ez Denise és Greg ajándéka neked. – Csatolt csuklómra egy lóherével díszített ezüst karláncot.

-         Oh, de aranyosak, de én nem vettem számukra semmit. Égett az arcom. – Voltál anyukádnál?

-         Szereted a kisfiúkat ez nekik épp elég, és igen, meglátogattam, aminek nagy veszekedés lett a vége.

-         Akarom tudni? Húztam fel a szemöldököm.

-         Inkább induljunk! Zárta le a beszélgetésünket.

-         Oksi, szólj, kérlek Bethany-nak, hogy megyünk. Beth az őrangyalom az utunk során, akit Dr. Hale rendelt mellém. Alacsony lány, zöld szemekkel és barna hajjal.

-         Hogy vagy Aggie? Lihegve lépett hozzám a kedvesem.

-         Köszönöm remekül! Ezt jelezvén neki megcsókoltam.

-         Úgy értem, a rosszullétekkel hogy állsz? A kicsink is jól van?Mormogott csókunkba.

-         Reggelenként, most egyre rosszabb, napközben elvagyok, és nyugalom a babócánk is remekül van. Ha hazaértünk egyből mehetünk is a védőnőnkhöz. Oh, értem hasamhoz.

-         Mi az, mi a baj? Riadt meg.

-         Semmi-semmi, csak éhes vagyok!

-         Jajj… Mikor ettél utoljára? Ne is mondd, lemegyünk az étterembe és eszünk valamit.

-         Ez nagyon jó, csak nekem mostanában igényem vannak. Tájékoztattam a kialakult étkezési szokásaimról.

-         Mégis miféle igények? Szaladt ráncba homlokán a bőr.

-         Nutellás kenyér uborkával, uborka keksszel, lekváros kenyér tojásrántottával és hasonlók…

-         Ezek, mind ínycsiklandozóan hangzanak. Nyelt egy nagyot.

***

Miután kielégítettem az étel utáni csillapíthatatlan vágyamat, felkerekedtünk, hogy részese lehessünk a gyermekkorunknak. A parkba belépve egyből a főutcán találtuk magunkat, ez a Main Street USA viktoriánus házakkal és innen már látni lehet Csipkerózsika kastélyát. A bejáratnál közvetlen volt egy kisvasút, ami a park körül jár, valamint boltok sokasága, amerre csak a szem ellát. Jártunk Fantasyland-ben, ott megtekintettük Alice labirintusát. aztán onnan Adventureland-be tévedtünk, ahol függőhídon jártunk, sajnos az Indiana Jones hullámvasutat ki kellett hagynom tekintve az állapotomra. Fényképezkedtem Hamupipőkével és készült közös kép is Mickey-vel és Minnie-vel is. Megfogadtuk, amit még nálunk megbeszéltünk, hogy felvállaljuk kapcsolatunkat, tartva magunkat ehhez, nem bujkáltunk, így nem csak a Disney sztároknak volt külön rajongótábora, hanem nekünk is. Aláírás, fénykép, aláírás, fénykép… A végén biztonsági emberekkel tudtunk csak közlekedni.

-         Édesem jól vagy? Jól érzed magad?

-         Igen, minden rendben, csak mostanában fáradékonyabb vagyok. Mondtam mindezt pihegve leülve egy padra.

-         Még mielőtt teljesen kimerülsz muszáj valamit megmutatnom.

-         Na, lássuk! Húzott fel a kényelmes helyemről és bekötötte a szemem.

-         Már megint ezt játsszuk? Beth védj meg! Szorítottam meg puha kezét a mellettem álldogáló lánynak.

-         Nyugi… Súgta fülembe. Hosszan gyalogoltunk és lépcsőztünk, majd megálltunk. Hideg volt és gyenge fuvallat simogatta arcomat hóeséssel karöltve.

-         Most már levehetem?

-         Igen! Leeresztettem arcom előtt a kendőt és a szívem megállt egy másodpercre. Niall egy gyűrűvel térdelt előttem, a Csipkerózsika kastély tornácán álltunk, ahonnét látni lehetett az egész parkot.

-         Mi… mit csinálsz? Találtam meg a hangom.

-         Agatha Elizabeth Brightmore, napokig azon gondolkodtam, hogy mit mondjak, ha már itt leszünk, de rájöttem, hogy szavakkal talán sosem tudom elmondani, hogy mit is érzek irántad. Szeretlek, ahogy a kisbabánkat is. Remélem emlékszel ezekre a szavakra: Imádom, amikor olvasol valamit és mosolyogsz rajta, ahogy kacagsz, amikor zavarodban megcsavarod egy-két hajtincsedet, vagy amikor rajzolsz és egy kicsit kidugod a nyelved, hogy jobban tudj koncentrálni. Ahogy bánsz a gyerekekkel, vagy amikor nem tetszik valami, nem mutatod, de picit elhúzod a szád. Amikor ideges vagy, harapdosod az alsóínyed. Imádom, amikor alszol, úgy horkolsz, akár egy kis hörcsög és néha megmozgatod az orrod közben, a tükör előtt állva pedig, néha megnézed a pocakod és eljátszol a gondolattal, hogy mi lenne, ha egy kicsi élet mozogna bent… Sokszor elnéztem, hogy tudsz örülni, egy felhőnek is az égen, főleg, ha valami mintát formáz és egy tábla csokiért már lehet veled alkudozni. Nekem te vagy az igazi így engedd meg, hogy éjfél előtt feltegyem életed talán legfontosabb kérdését. Drága Aggie megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? – Nem is kellett gondolkodnom a válaszon.

-         IGEN!

-         Tényleg?

-         Igen, százszor is igen! Állt fel még én karjaiba estem, megcsókolva őt, miközben tűzijáték durrant körülöttünk. 

-         Boldog Új Évet a világ legcsodálatosabb menyasszonyának!

-         2016 van? Istenem. Boldog Új Évet Manóm! Na, és nekem kell felhúznom azt a gyűrűt?

-         Dehogy is! Finoman megemelte kezem és rácsúsztatta gyűrűsujjamra a már valódi ékszert. Kiköpött hasonmása volt annak, amit eddig viseltem, csak ennek a karikája fehéraranyból készült és rajta a kő igaz gyémánt volt.

-         Mesés ez a gyémánt. Csodáltam a még este is tündöklő brillt.

-         Te elhiszed, hogy a menyasszonyod vagyok és hamarosan szülők leszünk? Mellesleg remekül kifundáltad ezt az egészet.

-         Mindig is tudtam, hogy egyszer a feleségem leszel és hittem a babában is, mert ha valamit nagyon akar az ember és küzd érte, akkor semmi sem lehetetlen. A kifundálásban pedig volt segítségem, de ez államtitok.

-         Az én bölcs vőlegényem. Na, és ha nemet mondtam volna?

-         B terv nem volt. De ugye nem gondoltad meg magad?

-         Viccelsz? Már holnap hozzád mennék, de mondd csak, miért nincs itt fent senki?

-         Akkor jó. Hát…

-         Hát? Inkább ne áruld el. Nevettem. Biztosan ez sem volt olcsó, hogy ezt így megszervezte, de valóra váltotta kislánykori álmom, hogy engem is majd egy kastélyban kérnek meg, mint egy igaz hercegnőt, az igaz szerelmem a hercegem.