106. Fejezet: "Tartsd távol magad a fiamtól!"

Sziasztok Tündérek! 

Végre sikeresen be tudtam fejezni ezt a részt és most publikálni tudom nektek! :) Nem ide tartozik, de mint ti is értesültetek róla, Párizsban több, mint 130 ember életét vesztette terrortámadásban. Kitartást és sok erőt kívánok a gyászoló családoknak! És tudom, hogy aznap még rengeteg ember éltét vesztette Japánban és Mexikóban, földrengés miatt, őszinte részvétem a  gyászolóknak.

Ez sem ide tartozik, de 40 év után ismét kint van a magyar foci válogatott az Európa Bajokságon, legyőzve Norvégiát! Szép volt fiúk! Ez hatalmas szó, büszke vagyok. :) Jó olvasást! Ölel titeket BR

Álmosan pislogtam, miközben kifelé bámultam a fekete Range Rover ablakán. Niall néhány piros lámpánál idegesen dobolt a kormányon, amit nem hagytam volna szó nélkül más estben, de most a hátsó ülésen helyet foglaló Bobby és Oli miatt eltekintettem ettől. Élvezetes beszélgetés folyt az autó belsejében, míg én semmihez sem tudtam hozzászólni vagy csak nem akartam, minden esetre egy hang sem jött ki a torkomból. A stadionhoz érve rengetek rajongó, tini lányok, kicsik, apukák és anyukák várakoztak a bejárat előtt hosszú sorokban. Amikor feltűntek a járműveink hangos sikítástól lett hangos a környék, integettek nekünk bár nem láttam többet a folytonos vakuktól.

Az aréna hátsó bejáratánál parkoltunk, ahol a felszerelést szállító kamionok szoktak beállni és persze a turnébusz. Nem vártam meg, amíg Greg-ék is befutnak, nem szólva senkinek besurrantam a kártyámmal a backstag-be, csak a hangokat kellett követnem, ami alapján az ajtóból nézhettem, hogy Louis haja, hogy készül, hogy Harry tökéletesre fejlesztette a telefonnyomkodás képességét és Liam még most is szeret válogatni a fellépő ruhák között. Lou már kétszer kapott agyvérzést, mert Louis-nak nem volt jó, amit csinált Lux pedig fel-alá szaladgált a szobában, akivel Lottie játszott.

-         Jó lesz már az! Adtam hangot jelenlétemnek, utalva Tommo hajára, aki már harmadszorra borzolta össze.

-         Aggie? Kerekedtek ki a székben ülő fiú szemei, csak úgy, ahogy a többiek sem tudták leplezni mennyire is meg vannak lepődve.

-         Agg, azta tényleg te vagy az, vagy csak káprázik a szemem? Szaladt Liam hozzám és zárta a karjaiba. Aztán a karok száma csak sokasodott, Hazz és Louis is szorosan öleltek.

-         Hiányoztál Aranyhaj! Simított végig Bodrim, szőke tincseimen.

-         Sziasztok! Ah, srácok el sem hiszem, hogy itt vagyok és ti is itt vagytok. Nagyon hiányoztatok ti is nekem. Csókoltam arcon mindenkit.

-         Ajji! Kitárt kicsi kezecskéivel futott felém a kicsi Lux, akit egyből ölbe kaptam, majd Lou és Lottie is kapott két puszit.

-         Hol hagytad az est sztárját? Érdeklődött Li.

-         Szerintem hamarosan itt lesz, a családdal, de én már nem bírtam tovább várni, hogy láthassalak titeket. Hogy vagytok, meséljetek?

-         Ahoi! Érkezett meg Ni a Horan családdal a háta mögött.

-         Szia haver! Pacsiztak le Harry-vel.

-         Fiúk, még 1 óra! Jött Tina és mutogatott az órájára és örömmel, valamint nyálasan üdvözölt mindenkit. Theo és Lux hamar megtalálták a közös hangot. Körülbelül húsz perc lehetett még hátra a kezdésig, amikor szükségletét éreztem kimenni a mosdóba, gyorsan elvégeztem a dolgom, siettem is vissza a fiúkhoz, hogy minél több időt tölthessek velük, amikor egy puha, nagy tenyér tapadt derekamra.

-         Aggie, nem akarok többször bocsánatot kérni, csak azt akartam mondani, hogy nagyon szeretlek és a Little Things-et csak neked fogom énekelni! Tudom, hogy nem volt helyes, amit tettem, de már nem tudom visszafordítani, csak meg akartalak kímélni… Lehunytam szemeimet és megfordultam, kezeit leemeltem csípőmről.

-         Nem érdekel! Vágtam hozzá és olyan messzire akartam tőle kerülni amennyire csak tudtam. Ahogy visszaértem a fiúk készülődős szobájába, már senki nem volt ott, kivéve Maura-t.

-         Oh, bocsánat, megyek is megkeresem a többieket.

-         Várj Agatha, szeretnék veled beszélni! Csak egy nagyot tudtam nyelni, és a gyomrom mérete még egy üveggolyótól is kisebbre zsugorodott.

-         Igen?

-         Igen, gyere és üljünk le!

-         Rendben! Araszoltam mögötte a kanapéig.

-         Szóval Agatha, sokat gondolkodtam, hogy mit is mondhatnék neked, de inkább arra jutottam, hogy meg szeretnélek kérni valamire.

-         Hallgatom! Köszörültem meg a torkom és tettem keresztbe a kezem.

-         Tartsd távol magad a fiamtól!

-         Hogy tetszik mondani?  Zavarodtam össze.

-         Jól hallottad kedvesem! Nem szeretném, ha a fiam közelében lennél, vagy ha bármiféle közöd lenne hozzá. Egyszerűen nem vagy hozzá való. Mondta mindezt rezdüléstelen arccal.

-         Hogy mondhat ilyet? Nem is tetszik ismerni? Mi alapján ítél el engem? Csak mert nem vagyok olyan szép, mint Olivia, vagy mert én nem dolgozom egy divatcégnek? Semmit nem tetszik tudni rólam. Emeltem fel a hangom és álltam fel ültő helyemből.

-         Te egy egyszerű, semmilyen lányka vagy, aki nem illik Niall életébe. Nézz csak magadra! A hajad zsíros, semmi ápoltsága nincs, az ajkaid ki vannak száradva, a szemfestéked el van kenődve, a ruhád címkéje kilóg, a körmöd le van rágva. Nem szeretném, ha egy ilyen lány lenne az unokáim anyja… Nálam itt pattant el a cérna szála, amikor nem tudtam magamban tartani a véleményem. Sosem voltam egy talpraesett ember, aki megmeri mondani a magáét, de úgy senki ne becsméreljen, hogy azt sem tudja mi a teljes nevem.

-         Először is fogalma sincs, hogy ki vagyok és, hogy milyen vagyok belülről, lehet, hogy nem vagyok egy szépség, de Niall így is szeret, mert tetszik tudni ő nem olyan, mint az anyukája, hogy csak a külsőségeket nézi. Másodszor ugyan olyan vagyok, mint bármelyik másik lány ezen a bolygón, már millió megpróbáltatással a hátam mögött, de túl vagyok rajtuk és végre boldog vagyok ebben az életben, amit Niall-nek köszönhetek. Harmadszor szeretem Ni-t és el kell, hogy keserítsem, mert már megpróbáltuk egymás nélkül, de nem bírtuk a másik hiányát és megnyugodhat, mert lehet nem is lesznek unokák… Kiabáltam magamból kikelve. Lehet, hogy az utolsó pár szót nem kellett volna kinyögnöm, de sajnos idegességemben megesik, hogy néha olyan dolgok is kicsúsznak a számon, amiknek nem szabadna kijönnie.

-         Ne is haragudj, de hogy merészeled felemelni a hangod? És mit jelent az, hogy nem lesznek unokáim?

-         Gondolja úgy, ahogy akarja! Hagytam magára és szinte repültem a színfalak mögött, ahonnét a lányok fülsiketítő kiabálása szűrődött be. El kell tűnnöm egy időre, hogy megemésszem a történteket, haza nem mehettem, mert Ni ott fog legelőször keresni, anyuéknál ugyan ez a helyzet, gyorsan kellett gondolkodnom, de amikor a bandához értem, már tudtam mit kell tennem. Niall kérlelő szemekkel figyelt, amíg megfogtam Harry karját és kicsit arrébb húztam, hogy négyszemközt tudjak vele beszélni. A koncertet sem akartam megvárni, nem tudtam volna tovább maradni, fullasztó volt a légkör. Nem kerteltem és színesítettem a történetet mindent elmondtam a Göndörkének, ami hirtelen eszembe jutott, sajnálta, hogy így alakultak a dolgaim és természetesen egyből belement abba, hogy pár napot nála töltsek London-ban, amíg lecsillapodnak a kedélyek. Abban is tiszta vizet öntöttem a pohárba, hogy rögtön indulni akarok, nem csinált belőle nagy ügyet, mert megbízott bennem és bátran engedett be az otthonába. Azért Styles-t választottam, mert a fiúk közül ő kérdez a legkevesebbet, de mégis melletted van, ha szükséged van egy mellkasra, vagy egy vállra, amin kisírhatod magadat. Nem szeretek búcsúzkodni, nem is állt szándékomban, de mégis pár „sok sikert, hajrá” ölelés és puszi után otthagytam őket. Ni-nek is hintettem az arcára egy apró csókot siettségemben, amit nem igazán gondoltam át. Denisek-től is siettem búcsút venni, akik már lent voltak a tömeggel a színpad előtt egy kordonnal elválasztott részen, de nem feltűnően, hogy magyarázkodás nélkül tudjak elutazni. Theo-t és Lux-ot volt a legnehezebb hátrahagynom, behunyt szemmel adtam mind a két kisgyermek fejére egy-egy cuppanósat és nem mutatni, hogy folynak a könnyeim. Felkaptam a cuccaimat és elsétáltam a legközelebbi sarokig, hogy taxival kivitessem magam a reptérre. Egyáltalán nem érdekeltek az itt maradt ruháim, majd Niall-el hazahozatom, de most távol kell lennem Írországtól. Szerencsémre a forgalom nem volt túl nagy és a sofőr is igyekezett. A kivilágított komplexum előtt kiszálltam, kifizettem a fuvart, besétáltam és egyből az egyik irányítópulthoz mentem, ahol jegyet kértem az első londoni járatra, ami a leghamarabb indult.

***

Landolás után ismét taxi szolgáltatást vettem igénybe, de nem konkrétan azt a címet diktáltam be, amit Harry megadott, hanem egy utcával korábban megállítottam a vezetőt, aki halkan meg is jegyezte, hogy gazdag környéken járok, én pedig csak félve bólogattam, hogy tudom. Biztosan egy olyan lánynak gondolt, vagy ilyesmi, mert nem nézte ki belőlem, hogy én egy ilyen helyen lakhatok. Búcsút intettem neki és elindultam az öt perces sétámra. – Ah ez lesz az! Álltam szemben egy kirakott téglakerítéssel és egy nagy fekete kapuval. A bejárat egy számkóddal nyílt ki, így hipp-hopp bent is voltam az elő udvarban. Csak néztem fel a nagy fehér házra, amelynek lapos teteje és hatalmas ablakai vannak, fehér fakerettel.

Miután magamhoz tértem az ámulattól, megkerestem a bejárati ajtót, ami a kaputól jobbra volt található, és kaptam instrukciókat Harry-től, hogy hol is találom a pótkulcsot. A benti tér is hasonlóan csodálatos volt, mint amilyennel kint találkoztam. Fehér és az almazöld sötétebb árnyalatát viseli a falak színe, Led lámpák sokasága világított, faburkolat ameddig csak a szem ellát, fehér, bordó és lila árnyaltú bársony szőnyegek, díványok teszik otthonossá a házat. A konyha hófehér, üvegasztallal, márványpulttal. Nem mertem semmit sem megérinteni, mert féltem, hogy kárt okozok bennük, de csak ennem kell, és fürödni sem ártana. Hasam korgását azonban nem tudtam csillapítani a hűtőszekrényben talált dolgokkal, mivel üres volt, de addig kutakodtam a polcokon, amíg találkoztam egy zacskó mazsolával. Fogtam a vacsorámat és elhelyezkedtem a két méteres televízió előtt, már csak azt kellett kitalálnom, hogy a dohányzóasztalon heverő távirányítók közül melyik kapcsolja be nekem a tv-t. Amikor már elindítottam a légkondit, kinyitottam a garázst, sőt a kaput is végre a kezembe került a megfelelő eszköz. A nagy sötét felület egyszer csak színessé vált én pedig úgy éreztem magam, mint, aki a moziban ül, annyi eltéréssel, hogy a kezemben nem pattogatott kukorica, hanem aszalt szőlő volt található. Épp a Mamma Mia c. film ment az egyik adón és úgy, ahogy azt kell sírtam rajta. Nagyon megviseltek azok a dolgok, amiket Maura mondott, hogy hagyjam el Ni-t és, hogy én egy semmire kellő lány vagyok, a másik részről pedig a Manóm titkolózása és, hogy inkább meghunyászkodik az édesanyja előtt, minthogy a védelmébe vegyen. Az anyukája, és mindenki szereti az anyukáját, még ha az ellenkezőjét is állítják, néha én ezzel tisztában vagyok, de nem vele van kapcsolatban és nem vele fog élni. Bárcsak olyan lenne az anyukája, mint a filmben szereplő Meryl Streep karaktere, aki ellenzi az esküvőt, de mégis belenyugszik, hogy a lánya a mi esetünkben a fia felnőtt és elfogadja a választottját.

Amint vége lett a filmnek, az álmosság és fáradtság erőt vett rajtam, jobbnak láttam, ha felderítem a fürdőt. Nem mentem fel az emeletre, mivel a földszinten is volt kialakítva egy fürdőszoba, de bár bele sem kezdtem volna a fürdésbe. A Göndörke arról nem számolt be, hogy valami nagyon újhullámos fürdőkabinja van, mert nem csappal nyitható volt meg a víz, hanem pici gombok egy blokkban voltak felszerelve a kabin oldalára és ott lehetett állítani a víz melegségét, a víz erősségét, azt, hogy lámpa milyen színben világítson, és, hogy kérsz-e masszázst a zuhanyzáshoz. Mire rájöttem minderre, egy jó fél óra is eltelhetett. Nem vagyok én hozzászokva az ennyire luxus dolgokhoz, egy sima kád is megteszi, ami felett van egy rózsa és abból jöjjön víz. Vajon milyen meglepetést tartogat nekem még  ez a ház? Lehet, hogy az ágyon nem is vízszintesen kell aludni, vagy a sima francia ágyon is vannak gombok és az is masszíroz pihenés közben? Ezeket a dolgokat nem nekem találták ki, hanem a sztároknak, szép, sőt gyönyörű ez a ház, de el kell keserítenem Harry-t, mert nem laknék itt, ha ennyire bonyolult mindent.

Alváshoz a kanapét választottam, amelynek semmilyen funkciója nem volt az ülésen kívül, volt is rajta egy pléd azzal takaróztam. Nehezen tudtam álomba tornázni magamat folyton Niall-re gondoltam, hogy vajon mit csinálhat, a telefonomat még a repülőn kikapcsoltam, hogy ne lássam hívásait. Bűntudatot éreztem azért, mert nem vettem részt a barátom hazai koncertjén és biztosan nagyon megbántottam ezzel, amikor rájött, hogy nem vagyok ott. Hazz-t kértem, hogy tartsa a száját, arról, hogy hol is vagyok valójában. Igen önző vagyok, mert már megint csak magamra gondoltam, hogy nekem ott nem jó és megint elmenekültem, de Sissi császárnéhoz tudnám magam hasonlítani, akit az anyósa szintén nem kedvelt. Ő is egész életében menekült Zsófia elől, aki igyekezett mindent birodalmi előírást rákényszeríteni az ifjú császárnéra. Erzsébet is csak egy egyszerű életre vágyott a szerelmével a császárral, és én is csak egy egyszerű életre vágyom Niall-el, de ez nem valósulhat meg sosem, igaz az én jövendőbelim nem császár, ellenben az egész világ ismeri az arcát és a hangját.