99. Fejezet: "Ezt nem úszod meg..."

Sziasztok Drágicák!

Régen jelentkeztem, amit mérhetetlenül sajnálok, de sajnos a szorgos mindennapjaim úgymond eléggé lefárasztanak :) De most újra folytatva van Aggie és Niall története :) Remélem tetszeni fog nektek ez a rész is! <3 Sok puszi BR

Napok teltek el mióta a Manóm magamra hagyott, és amióta Liz véget vetett kapcsolatának Luke-al. Persze Lu sokszor próbálkozott, de mindig kudarcot vallott, sajnos el kellett keserítenem a minap, hogy Li nem egy sértődős lány, de ha a szívével játszik egy illető az nagyon megjárja, mert nehezen tudja visszaszerezni a bizalmát. Még Liz játszotta a dacos hercegnő szerepét és Luke az ártatlan hódító hercegét, addig az én mesebelim messze járt tőlem. Három mondatot, ha beszéltünk távozása után, ő sem keresett, én sem kerestem és szépen így el lehet lenni addig, még az ember bele nem őrül abba, hogy nem tud a szerelméről semmit. Lehet, hogy őt egyáltalán nem zavarja, hogy mi van velem, vagy, hogy élek- e még, de engem nagyon is érdekel, hogy ő hogy van, mi van vele. Annyi információm van, amit Sophi-tól kapok és amennyi az internetes hírekben meg van írva róluk, ami valljuk be vajmi kevés, főleg úgy, hogy a fele cikk kitaláció. Már arról is olvastam, hogy Claut Harry-vel látták, de, mint kiderült spekuláció volt az egész, ugyanis felhívtam barátnőmet, aki elárulta, hogy Brazíliában tartózkodik jelenleg, ennyit a megbízható forrásokról. Ami jobban szíven ütött az egy megjelent elmosódott kép volt, amin Tina és Niall láthatóak összebújva, kijőve egy klubból. Dühített, de nem hívtam fel, hogy kérdőre vonjam, türelmesen vártam, hogy majd ő reagál rá valamit. Azóta is várok egy telefont, vagy egy SMS-t. Gondolkodtam rajta, hogy felhívom Liam-et, de nem szeretnék kémkedni utána, hiszen a barátjában meg szokott bízni az ember, hogy nem csalja meg egy kiadósabb veszekedés után. Azóta megcsinálták a vérvizsgálatot is és kaptam gyógyszereket. Mindig boldogan vártam a hosszú őszi délutánokat, amikor kimehettem otthon a hátsó kertbe és belevethettem magam az összegereblyézett falevél kupacba, most pedig egy kínlódás megélnem ezeket.

.Elfoglalom magam rajzolással, házimunkával, sétával, de már ott tartok, hogy nincs több ötletem arra, hogy mit is kezdhetnék magammal. Már régóta tervezzük Li-vel, hogy egy este elmegyünk valahová szórakozni a barátainkkal és úgy éreztem, hogy ennek most jött el az ideje. Ha Ni azt hiszi, hogy miatta egész nap a szobámban fogok ülni és teleáztatni a párnámat, akkor nagyon téved. Szeretem, de nem én bántottam meg őt, hanem pont fordítva, egy bocsánat igazán jól esett volna azóta, de ha őt ennyire nem érdekli ez a dolog, akkor engem sem fog.

 A szobámban szépen be is álltam a nagy szekrényem elé, kitártam annak ajtaját és morfondírozni kezdtem, hogy melyik ruha illene a leginkább a ma estére. Már a ruhánál tartok, de barátnőmmel még meg sem osztottam a programunkat. Ezen agyalva visszahajtottam a két szárnyat, kirohantam a fürdő elé és kiabálni kezdtem a nevét.

-         Liz, Lizzy?

-         Itt vagyok, csak fejezd be! Hallottam hangját a lépcső felől. Boldogan szaladtam elébe.

-         Találd ki, hogy hova megyünk ma este!?

-         Az ágyba, mondjuk aludni?

-         Nem, te kis butus! Legyintettem. Nem vagyok az a nagy bulizós csaj, de a szerelmi csalódás úgy látszik belőlem is elővarázsolta a kisördögöt. – Ma este te meg én elmegyünk bulizni! Lelkendeztem.

-         Ha megkérhetlek, csak egyes szám első személyében beszélj, mert én ma kizárólag, csak az ágyba bulizok.

-         Li, ne csináld! Tudom, hogy mennyire fáj neked Luke elvesztése, de attól még az élet megy tovább.

-         Elárulnád, hogy te mitől vagy ennyire boldog? Ha jól tudom nem békültetek ki ti sem. Le vagy tojva, amióta elrepült… Ezen csak sírnék, nem megünnepelném… Lehangolva ment el mellettem. Igaza volt, de nem akartam Niall-nek megadni azt az örömet, hogy azt lássa mély depresszióba kerültem volna miatta. Támadt is egy ötletem, hogy érhetném el azt, hogy végre számításba vegye, hogy én is létezek a világon.

-         Megértem, ha nem akarsz jönni, de én attól még elmegyek, és jól fogom magam érezni! Sétáltam be barátnőmhöz. – Lehetne annyi kérésem, hogy segítesz nekem elkészülni, vagy csak kiválasztani a ruhát?

-         Szívesen, de ha engem kérdezel, jobb lenne, ha itthon maradnál.

-         Tudom és köszönöm neked, hogy ennyire féltesz, de most ehhez van kedvem. Húztam át hozzám, hogy ő is szemügyre vegye, milyen kollekcióm van.

Sok keresgélés és pászítás után nagy nehezen eldöntöttem, hogy egy fekete mini koktélruhában vágok neki az éjszakának. Csodálatos volt a csipkeanyag, ami beborította, a hátkivágása pedig szabadon hagyta mezítelen bőrömet.

Hajam nagy loknikban ült vállaimon, majd Liz később laza kontyba kötötte őket. Szemhéjam fekete füstös hatású festést kapott, még ajkam vad vörös rúzst. Nem akartam egy ártatlan, szende kislánynak tűnni, nőnek akartam magam érezni. Csattant a magassarkúm zárja, amikor csöngettek az ajtón. Li meredt szemekkel tekintett le rám, de én fittyet sem hányva rá tártam azt ki. Ha jómagam nem intéztem volna így, hogy ő álljon előttem, akkor már régen melegebb éghajlatra lenne küldve, de most saját akaratomból hívtam el magammal. Lizzy dühvel és merő haraggal „gyilkolta” Taylort, akit ez kicsit sem zavart, levakarhatatlan mosoly ült az arcán.

-         Sziasztok! Köszönt oda mindkettőnknek… - Agg, aszta igazi bombázó vagy!

-         Oh, ez csak Liz érdeme! Dicsértem meg.

-         Tay, megbocsájtanál, amíg pár szót váltok Aggie-vel? Rángatott vissza a házba.

-         Volnál szíves elárulni, hogy már megint mit csinálsz? Vagy csak káprázik a szemem? Taylor? Ez most komoly? Halkan próbált velem üvöltözni.

-         Furcsa igaz, de nem volt jobb ötletem, hogy ki kísérhetne el… Hazudtam.

-         Ugye csak viccelsz? Azt állítod, egy barátnőd sincs, akivel eltudtál volna menni, csak egy hibbant srác, aki már-már rajong érted? Ne nézz hülyének! Akadt ki rám teljesen és jogosan.

-         Nem vagy sem az anyukám, sem pedig az apukám, hogy megmondd kivel mehetek el partizni…

-         Arra nem gondolsz, hogy Niall mit fog szólni? Hogy fog ez neki esni, amikor össze-vissza szidod neki, közben meg vele szórakozol?

-         Nem kell megtudnia! Zártam volna le a beszélgetést, de Li megállított.

-         Ha kilépsz, vedd úgy, hogy én leszek az első ember, aki felhívja Horan-t, hogy a barátnője egy másik pasival van.

-         Nyugodtan hívjad csak! Nem teljesen ez volt a terv, hogy Li mentőakciót szervez nekem, hanem, hogy lefotózkodom  Tay-al, felteszem a képet instagramra és majd lesz, ami lesz… - Szia! Csaptam be a nyílászárót.

-         Minden rendben van? Érdeklődött Taylor.

-         Persze! Szálltam be az autójába.

-         Igazából furcsálltam az üzeneted, amikor megkaptam, azok után, ami történt, és ha nem veszed, zokon megkérdezném, hogy miért én… Mit találjak ki?… Gyerünk Agg, most légy okos, sajnos erre a helyzetre nem készültem fel, de hirtelen bevillant valami.

-         Először Lizzy-t kértem meg, de ő elutasított, aztán ha ő nincs, ott velem nem érzem magam biztonságban, más lányok társaságában, így jött az ötlet, hogy te úgy is itthon vagy és miért ne hívhatnálak el téged.

-         Értem! De mi történt a barátoddal? A múltkor még azt mondtad, hogy itt van nálad.

-         Úgy is volt, de sajnos egy sürgős dolog miatt el kellett utaznia Kínába… Égett az arcomról a bőr, amiért ilyeneket hazudozok össze.

-         Mondanám, hogy sajnálom, de akkor hazudnék… Nevetett. Éreztem, hogy amióta elindultunk a telefonom megállás nélkül rezgett a táskámban. Két ember hívhatott az egyik a kedves barátnőm a másik pedig életem szerelme, aki több ezer kilométerre van tőlem, de eldöntöttem, hogy nem veszem fel, majd ha csak hazaértem.

Taylor egy közeli klub előtt parkolt le. Amikor kiszálltam, hallottam a kiszűrődő zenét, orrlyukaim csípte a dohányfüst maró illata. Kabátomba beletemetkezve ballagtam be az ausztrál fiú oldalán a helységbe, ahol a cigi szaga keveredett izzadsággal és alkohollal, vakító fények cikáztak minden felé. Emeletesen volt kialakítva a tánctér, a lenti részen lehetett riszálni a felső emeleten pedig a bár és az illemhelységek helyezkedtek el. Egyből elnézést kértem Tay-tól és a mosdó felé vettem az irányt, ahol elhaladtam csókolózó párok, tanga bugyis táncos lányok és magas kigyúrt biztonsági emberek keveredtek. Ahogy beértem, a csaphoz álltam és öklendezni kezdtem, túl sok volt ez egyszerre. Büdös volt és magam voltam, már rég megbántam, hogy nem hallgattam Li-re, de nem volt mit tenni, ha már idejöttünk igyekszem jópofát vágni ehhez az egészhez, egy kicsit táncolni, jól érezni magam, aztán hazamenni és elfelejteni, hogy én valaha is ilyet csináltam.

-         Jól vagy?

-         Igen! Iszunk valamit? Jól esett volna egy kis feszültségoldás.

-         Igen, de csak akkor, ha meghívhatlak! Egyezkedett.

-         Nem bánom, de csak egy kör! Tettem fel a mutatóujjam. A pulthoz tolongtunk a tömeggel, nagy erőfeszítések árán, de kiharcoltuk, hogy végre minket is meghallgassanak a pultosok. Én egy alkoholos epres, mangós koktélt ittam, még Tay egy alkoholmentes sört, az autó miatt. Már jóval az ital felének elfogyasztása után éreztem, hogy a koktél megtette a hatását. Feloldódva vetettem be magam az emberek közé és végre azt éreztem, hogy szabad vagyok, nem kellett megfelelnem senkinek, sem Niall-nek, se magamnak, csak lenni és élvezni az életet.

-         Akkor lett elegem, amikor már a tizedik srác jött oda hozzám, hogy megcsókoljon, vagy, hogy a fenekem fogdossa. Egy ember nyúlhat a fenekemhez saját magamon kívül és őt Niall Horan-nak hívják.

-         Menjünk! Próbáltam átharsogni a zenén.

-         Menni akarsz? Kérdezett vissza Tay. Bólintottam és törtem az utat magam előtt, hogy minél hamarabb kivegyem a kabátom a ruhatárból és a járműben üljek.

-         Jó kis este volt! Vont magához közelebb.

-         Tay mit csinálsz? Álltam meg vele szembe.

-         Ugyan már Agg, tudom, hogy te is akarod és hidd el nekem, Noel sose tudja meg.

-         Mi? Miről beszélsz? Hogy lehettem már megint ekkora idióta? Tudd meg, hogy soha de soha nem leszek a tiéd… Löktem mellkason.

-         Nem-e? Ragadott meg és tuszkolt be a kocsiba, én pedig minden erőmmel sikítoztam, hogy figyeljenek fel ránk a kint álldogálók.

-         Segítség-segítség! Sírtam és jajgattam, de hiába és akkor elengedett, kezeibe temette arcát.

-         Aggie, ne haragudj…

-         Ne haragudjak, mert elakartál vinni megerőszakolni? Ezt nem úszod meg, eddig sok mindent elnéztem, túltettem magam rajta, de ez sok volt… Könnyeztem.

Kikászálódtam és egy vad idegen párt kértem meg, hogy vigyen haza. Próbáltak velem beszélgetni, de még mindig sokk hatása alatt voltam. Nem gondoltam, hogy velem valaha is megtörténhet az ilyen. Amikor kitettek megköszöntem nekik a fuvart, és mint egy eszeveszett szaladtam be a házba, de a szívem hangos dobogás még a meleg biztonságot adó nappaliban sem szűnt meg. Egyfolytában Taylor „vadsága” jutott eszembe. A szobámban levetkőztem, gyorsan letusoltam, mert undorodtam a testemtől, holott nem történt semmi, de a gondolat pont elég volt. Kipakoltam a kis táskámból, ahonnét kiesett a mobilom. Félve nyúltam érte, mert tudtam, hogy egy kiadós szidás még vár rám. Ahogy sejtettem Li és Niall kerestek. Töltőre helyeztem volna a készüléket, amikor Ni arca jelent meg rajta. Hezitáltam, hogy fogadjam-e, de az elfogadás mellett döntöttem, hiszen egyszer úgy is túl kell esnem rajta.

-         Halló! Remegett meg hangom.

-         Na, csak, hogy óhajtott Aggie hercegnő felvenni azt a rohadt telefont! Ebből az egy mondatból tudtam, hogy ez a beszélgetés eldönti, hogy együtt maradunk, vagy külön utakon folytatjuk.