Sziasztok Manók!
Nem terveztem hosszú bevezetőt írni. Összeszedve minden erőmet, belemenekültem az írásába. Sokkal szebb napot kívánok nektek mint, amilyen az enyém! <3 Puszi BR
Még aznap hajnalban ébredtem, valahogy nem ment nekem ez a sátorban alvás, hiába
szundítottam egy nagy „ plüss mackón." Járt az agyam körbe és körbe, mint egy
ringlispil lovacskái a vidámparkban. A
leginkább azon, hogy ha felkelek innen kinyírom Tina-t... "Na jó, csak
nyugodtan." De nagyon nyomta a lekelem az a tény, hogy neki csak arra ment ki a
játék, hogy összevesszek vagy Niall-el, vagy pedig a srácokkal, és úgy érezzem,
hogy egy haszontalan senki vagyok, aki nem lehet a fiúk mellett. A másik
dolog, ami nem hagyott nyugodni az az alattam heverő Ni volt. Féltem, mert
most már valósággá változott ismét, hogy mi egy pár vagyunk, és most ez más. Biztosan be szeretne mutatni a családjának, szeretne velem kézen fogva sétálni
az utcán, vagy elvinni egy-egy rendezvényre, de nem úgy, mint egy lányt, aki
megbújik a háta mögött, hanem, mint a szerelmét, akire mérhetetlenül büszke. Sosem szerettem a felhajtást, a rivaldafényt vagy, hogy mutogatás tárgya
legyek. Ha lehetett én egész életemben csak menekültem az ilyen alkalmak elől. Most helyt kell állnom Niall oldalán, akinek sok partin és fogadáson kell
megjelennie. Ha ezekre a gondolatokra
nem is, de arra, hogy rajongók... összezsugorodott a pocakom. Már korábban is szembe kellett velük néznem,
de akkor még nem volt hivatalos bejelentés a kapcsolatunkról, és ők is csak
találgattak, most viszont Niall nem fogja hagyni, hogy elmeneküljek az elől,
hogy világgá kürtölje, hogy milyen boldog és, hogy ennek a boldogságnak én
vagyok az oka. Azonban, amilyen boldog az egyik felem, annyira szomorú a
másik, hiszen Liz nem hívott, és nem keresett. Fogalmam sem volt, hogy mihez
kezdek, ha hazamegyek, vagy mi is fog várni rám, de megrémisztett a tudat, hogy
egy üres házba kelljen megérkeznem. Boldog vagyok, amiért megtalálta élete
szerelmét, és csalódott, hogy elveszítettem. Már ebben a pillanatban is fáj a
hiánya, hát akkor mi lesz velem a továbbiakban. Harmad soron itt vannak a lüke barátaim,
akiket imádok tiszta szívemből, de rossz rájuk néznem. Harry kikészíti Clo-t, amiért a szívem mélyén
mérges is vagyok rá, és csak azt fogja elérni, hogy oda se néz, már el is
veszítette őt. Lou és El pedig akármennyire is hajtogatják itt nekem, hogy
barátok nem hiszem el nekik. Ennyi
évnyi szerelmet nem lehet túlélni a másik nélkül. Tudom, hogy hiányoznak
egymásnak, és akarják is egymást, de le van rendezve azzal, hogy barátok. Én ebbe nem tudok belenyugodni, és ha törik,
ha szakad, muszáj valamit tennem az érdekében, hogy az egyik pár, és a másik pár
is haladjon valamerre. Nem szabadna
beleavatkoznom, hiszen egyszer már próbálkoztam és akkor is Claudia-nak okoztam
vele fájdalmat, viszont El-nek és
Louis-nak egy olyan dolgot találtam ki, hogy egyikük se tudjon rá nemet
mondani…
Ma kellene hazautaznunk, hiszen elígérkeztem egy családhoz is, de ma
még nem tudok elrepülni. Egyszerűen
annyira bepörögtem, mint aki már két bögre kávén túl lenne, így fogtam a
telefonomat és írtam a főnökasszonyomnak egy nagyon szomorú üzenetet, hogy
beteg lettem, és még sem tudok ma egyetlen kisgyermekre sem vigyázni. Amikor megnyomtam az üzenet küldése gombot,
eszembe jutott egy csuda jó vicces dolog, kikerestem a lányok számait, és szépen
sorban mindegyikőjüknek írtam egy-egy üzenetet, hogy sok szeretettel várom
őket a sátrak mellett egy reggeli megbeszélésen. Csak reménykedtem abban, hogy egyik fiú sem
akaródzik felébredni.
Fél óra sem telt
el, amikor meghallottam, hogy valaki a nevemet suttogja kintről. Kihámoztam
magam a Szőkém karjaiból, és kitekintettem, hogy ki az a lányka, aki olyan
„reggeli kakas” mint én. Sophia álmos
ábrázatával találtam szembe magam. – Jó reggelt Aggie! Nyújtóztatta meg az
izmait.
-
Szia
Sophi! Megkaptad az üzenetem? Érdeklődtem reggeli frissességemmel.
-
Igen
Agg, megkaptam! De mi olyan fontos, amivel nem lehet várni? Szegénykém
még jóformán aludt.
-
Várjuk meg a többieket is, aztán mindent elmondok! Hogy-hogy ilyen korán felébredtél? Azt
hittem, hogy legalább még vagy két óra hosszát tuti kell várnom arra, hogy
valaki talpra álljon.
-
Jajj
Agg! Nyomódott az oldalam, a fej matracom leengedett, így a kabátomon próbáltam
elhelyezkedni. Liam meg olyan édesen szuszogott mellettem, hogy nem lett volna
szívem felverni.
-
Nem
vagy egyedül, nálunk még szúnyog is volt, és egész éjszaka azt hallgattam,
hogy a fülembe duruzsol. Imádom a
természetet, de ami sok az sok! Panaszoltam korán kelésem okát.
-
Szép Jó
reggelt! Érkezett meg karöltve Ellie és Clau.
-
Helló
lányok! Hát ti? Mármint, úgy értem, hogy tudom én írtam, de nem hittem volna,
hogy ilyen korán itt lesztek.
-
Inkább
hagyjuk Agg, nem akarok róla beszélni! Nyűgösködött Clo.
-
Valami
baj történt? Csodálkoztam.
-
Semmi! Igazából aludj egy fiúval, aki imád horkolni és akkor megtudod. „Haha” Nevettük ki szegényt, de pontosan tudtam, hogy Harry milyen, így mély együtt
érző arcra váltottam. Niall jobb eset ilyen szempontból.
-
Na, de
ti együtt aludtatok? Méregettem
barátnőmet.
-
Agg, ne
kombinálj! Semmi nem történt, csupán egy kicsit becsíptem és Harry bevitt a
Louis-val közös „otthonukba.”Ezután én
maradtam Hazz-el, El pedig kénytelen volt azzal a kis dinkával aludni. Nem, mintha bántotta volna a dolog. Csipkelődött kolléganőjével.
-
Kedves
Agatha, rátérhetnénk a lényegre? Köszörülte meg a torkát Eleanor –
Megjegyzem Tina-t nem látom, őt nem várjuk meg? Nézett körbe El.
-
Hogyne, és mindjárt bele is vágok a közepébe! Csaptam össze tenyereimet. - Hát, lányok az történt, hogy… És innentől
elmeséltem mindent, hogy mi volt Tina és köztem és, hogy most ő miért nincs
itt. Csak a szájukat tátották, és nem tudtak mit hozzáfűzni. Úgy éreztem
magam, mintha egy pletykás nénike lennék, aki leadta a drótot a többeknek, hogy
így terjedjenek a hírek, habár ezt ebben az estben el szerettem volna kerülni
egy pontig, amikor is visszavághatok neki.
-
Ezt
mégis, hogyan gondolta? Hüledezett Clau, a többiekkel együtt. – A makik
tudnak róla?
-
Nem, és
szeretném, ha ez így is maradna még egy ideig! De lényegtelen csajok. Mostanra
tudom, hogy ti és a fiúk is szerettek, és még mindig a barátaimnak mondhatlak
benneteket.
-
Van,
aki nem csak barát! Húzogatta Ellie a szemöldökét, és közben rám nyújtotta a
nyelvét.
-
El! Ripakodtam rá.
-
Na,
mesélj csak Aggie! Roppant kíváncsivá tettél. Fordult felém Sophi hatalmas vigyorral az arcán, akin Clo tett túl, ha
az arckifejezésüket pontoznom kellett volna.
-
Jó-jó, de ígérjétek meg, hogy egyenlőre köztünk marad! Szóval, tegnap este beszélgettünk Niall-el és arra az elhatározásra jutottunk, hogy ott folytatjuk,
ahol abbahagytuk. Szeretjük egymást, megelőzve a sorsot, igen-t mondtunk a
szerelemre. A hangomban boldogsággal osztottam meg velük, ezt a pár mondatot.
-
Agg,
ennek így kellett történnie, ha szeretted volna, ha nem! Mert 21 évvel
ezelőtt, amikor világra jöttetek, megpecsételődött az életetek. Az angyalok írták, és ti valóra váltottátok. A ti szerelmetek tényleg örökre szól, jöjjön bármi
is az életben. Clau szavai szinte a szívembe hatoltak. Egyedül ő tudott
Tay-ról, nem véletlenül neki esett le a legnagyobb kő a szívéről, és nem véletlenül fogalmazott ennyire
meghatóan.
-
Clau, köszönöm! Mosolyogtam, és amikor senki nem látta, kacsintottam.
-
Én
annyira örülök nektek! Pattant fel Ellie, és ugrott a nyakamba.
-
Én is
szívből gratulálok Agg, megérdemlitek, hogy boldogok legyetek! Majd Sophia is
megölelgetett.
-
Köszönjük,
nagyon jól esik, hogy támogattok és, hogy velünk vagytok!Na, de hölgyeim,
mi is az, amiért összehívtam a csipet-csapatot? Gondoljatok csak bele abba, hogy hányszor
vicceltek meg már minket az álomszuszékok, akik még bent a sátrakban húzzák a
lóbőrt. Szinte, minden alkalmat kihasználtak, és kihasználnak nap, mint nap.
Hát, itt a bosszú ideje csajok. A terv a következő: Mindenki szépen
visszabattyog a saját kis „házába,” előkeresgélitek a legfeltűnőbb, legcsillogóbb sminkes cuccaitokat, ha ez
megvan, mehet a pingálás. Nem tilos hajat fonni, copfba fogni, tupírozni,
felcsatolni, csak kreatívan! Ki van benne?Nyújtottam középre jobb karomat, és vártam a lányok reakciójára.
***
Miután a másik három
lány is kitörő lelkesedéssel fogadta ötletemet vonultunk vissza megvalósítva
gonosz kis tervünket. A torkomban dobogó szívemmel másztam be az immáron, oly
megszokott vackunkba, ahol a Manóm még javában valahol álomországban járt. Halkan
elővettem táskámat, amelyben mindig megtalálható egy kis makeup. Cipzárfokról-cipzárfokra
húztam szét az apró sminkes tartómat, egyből a szemceruzámat szúrtam ki, majd
elővettem a szempillaspirálom, a kedvenc szemfestékes dobozkámat, a
pirosítómat, a szájfényemet és egy erős színű vörös rúzs-t. Ezeket követte a
fésűm egy pár hullámcsat, és két kisebb hajgumi.
„ - Bocsáss meg nekem!" Súgtam mosolyogva fülébe, és egy nagy puszit nyomva arcára nekikezdtem
„művemnek.” Finoman megfogtam a fejét és egyenesbe fordítottam úgy, hogy nekem
megfelelő legyen, erre a cselekedetemre felmordult, de hamar visszaszenderült
mély álmába. Először szemhéjára tettem
némi kék port, ezt követően kihúztam pillája vonalát, arcára hintettem egy kis
piros színt, és kipöttyöztem fekete ceruzával. Ajkait hagytam utolsónak, azokat
az édes ajkakat, egy röpke csókot lehelve rájuk körberajzoltam azt a piros
rúzzsal. Azonban még nem voltam megelégedve munkámmal. Haját feje tetején
kettéválasztottam úgy, hogy jobb oldalra maradt több zselézett frufrujából, és
a két oldalon egyformán kicsinyke copfba fogtam tincseit. Úgy festett a Drágám mint, akit egy óvodás
kislány vett kezelésbe.
Büszkén dőltem hátra, és
nyúltam mobilomért, hogy megörökítsem a jövőnek eme pillanatot.
-
Édesem! Tudom,
hogy szeretsz, de nem hiszed, hogy egy kicsit túlzás kora reggel lefotózni? Szólalt
meg reggeli, álmos hangján.
Szavaira annyira
megijedtem, hogy félredobtam a telefonomat. Ahogy feltámaszkodott ülésbe, hogy
reggeli csókjával tegye szebbé napomat, nagyon kellett koncentrálnom, hogy el
ne nevessem magam kinézete láttán.
-
Szép hölgyem, mi
ennek a jókedvnek az oka hajnali 7-kor? Sármosan villantotta meg fogait, és
húzott ölébe. Kihasználva ezt a pillanatot beletemetkeztem nyakába, és csak úgy
„faltam” illatát.
-
Csak boldog
vagyok! Pusziltam meg orra hegyét, de nem tudtam úgy tenni, mint aki nem
csinált semmit.
-
Aggie! Miben
sántikálsz? Mondta két nedves érintés között, amelyeket a nyakamon hagyott
csacsogójával.
-
Ki? Én? Korán
van még Manóm. És, hogy ezt bizonyítsam is neki, ásítottam egy nagyot. Ekkor
bele akart túrni szűke fürtjeibe, amit muszáj volt megakadályoznom, így fogtam, és minden erőmet bevetve magamra húztam fekvő pozícióba.
-
Agg, nem hittem,
hogy reggelre is ennyire kívánatos vagyok!
-
Ne nagyképűsködj
itt nekem, inkább csókolj meg! Húztam pólójánál fogva közelebb magamhoz, aminek
persze az lett az eredménye, hogy szanaszét kenődött a tökéletesen felvitt rúzs. Nem bukhattam le, még nem. Ahogy ezen agyaltam, persze a lányok is a fejemben
voltak, hogy vajon ők mit alkothattak. Eddig még nem hallottam, hogy
valamelyik fiú is észrevette volna, mert úgy terveztük, hogy csak a hazafele
úton láthatják meg magukat, amikor mi már „kiélvezkedtük” magunkat rajtuk.
-
Mindjárt jövök! Ugrottam ki alóla, hogy még véletlenül se lássa meg az én ajkaimon is ragyogó
vörös színt. Ha eddig lököttnek tartott, akkor most már biztos lehetek benne,
hogy hamarosan megkapom a beutalómat a pszichiátriai osztályra. Azért egy kicsi
lelkiismeret-furdalást éreztem, de ha arra gondoltam, hogy mi lesz, ha kiderül,
hogy minden az én ötletem volt… kamatostul fogok mindent visszakapni. Nyugodtan sétáltam arrébb, és kerestem egy
vizes palackot, amelynek tartalmával le tudtam öblíteni a számat, a piros
maszatolástól.
-
Aggie?Mi a
baj? Valami rosszat csináltam? Jött felém szomorúan, én pedig nem bírtam
tovább, elkezdtem nevetni. - Kicsim, minden rendben? Kezdek megijedni, hogy
rossz hatással vagyok rád. Kapta el derekam, és finoman harapott bele nyakamba.
-
Szerintem is ez
lehet a háttérben! Helyeseltem.
-
Biztosan azért, mert szép vagyok! Most nem tudtam eldönteni, hogy hülyéskedik-e vagy még mindig
van benne némi alkohol, de amikor ezt kimondta, megint nem tudtam megállni,
hogy el ne nevessem magam, és könnyeimmel küszködve válaszoltam neki.
-
Gyönyörű vagy
Szívem! Kuncogva adtam szájára egy apró csókot.
-
Hallottad? Ijed
meg.
-
Mit? Húztam
össze szemöldökeimet.
-
Hogy egy
hatalmas kő most esett le a szívemről. Kapott mellkasához.
-
Na, most akkor ki is van kire rossz hatással? Haraptam bele alsó ínyembe, és így néztem rá.
-
Lökött!
-
Dinka! Dugtam ki
számban elhelyezkedő izmos képződményemet.
Boldogan, egymást
karolva indultunk el az erdőbe, hogy mire a többiek felébrednek, már lobogó tűz
fogadja őket, finom friss reggeli kávéval… Nem tudtam arra gondolni, hogy mi
vár ránk a jövőben, csak a most számított, és azok az emberek, akik a legfontosabbak
az életemben, főleg ez a fiatalember, aki az oldalamon sétál, hatalmas
vigyorral az arcán. A szíve az enyém. és ez többet jelent bármilyen kincsnél a
Földön.
Hát ez cuki! Fessük ki a srácokat hadművelet... Fantörpikus! :D Ismét jót alkottál! Izgatottan várom a következő részt! ;)
VálaszTörlésVivi! <3
TörlésIgazán köszönöm, ha így gondolod, sajnos ennek a résznek a készültét beárnyékolta egy szomorú hír az életemben, de nagyon igyekeztem, hogy kihozzam belőle a maximumot :) Sietek vele és még egyszer köszönöm! <3 Puszi BR
Szia nagyon jó rész.kifesteni a srácokat agyafúrt ötlet.Siess a kövivel.<3<3<3❤💗
VálaszTörlésKinga! <3
TörlésKöszönöm szépen a kedves szavakat, nagyon jól esnek <3 Igazából nem hittem, hogy tetszeni fog ez a rész nektek, de nagyon igyekeztem :) Sietek ígérem <3 Puszi BR
Em tudok mit mondani...annyira jó!❤❤❤❤
VálaszTörlésImádom!❤❤❤*--**--*
Klau! <3
TörlésKöszönöm szépen *-* nagyon szeretlek! <3
Törpisztikusan tökéletes lett drága kedvenc írónőm <3 ! Minden sorát, minden szavát, minden betűét csak faltam ;) Siess nagyon a kövivel <3
VálaszTörlésDrága Juditom! <3
TörlésTörpisztikusan köszönöm szépen! <3 Nagyon, nagyon sietek, ahogy tőlem telik! <3 Puszi
Hát ez egyszerűen törpisztikus lett! :") <3
VálaszTörlésNagyon tetszett benne hogy a fiúkat kisminkelik, továbbá hogy ez egy nagyon boldog és cuki rész lett! :) <3 *--*
Varom a kovit
Xoxo Viki
Drága Vikim! <3
TörlésKöszönöm, hogy annak ellenére, hogy táboroztok elolvastátok a részt <3 És köszönöm, hogy ennek ellenére is kommenteltél <3 Az egyik képed ihletet meg,a mit a múltkor küldtél :) Sietek ígérem :) Puszi