85. Fejezet: Sátrazás 5. rész/ "Mit szólnál, ha bepótolnánk a tegnap estét?"

Bonjour Kedveseim!

Mit is mondhatnék? Ezen gondolkodtam egész este, de mivel semmi okossal nem rukkoltam elő, így csak annyi, hogy ez a rész ilyen lesz -> 18+ 

Jó olvasást kívánok nektek, és szép napot! <3 Puszi BR

Vele, olyan gondtalannak tűnt minden. Nem volt szükségünk szavakra, hiszen ismerte minden mozdulatomat, és rezdülésemet. Hihetetlen, mikor az embert teljes szívéből szereti valaki, tudja, hogy mikor kell megvigasztalni, mikor kell veled nevetni, mikor hol érinthet meg.  Mellette bandukolva, folyamatosan őt pásztáztam, nem akartam kihagyni egyetlen másodpercet sem ezekből a pillanatokból, hogy majd jó mélyen el tudjam raktározni az emlékeimben.

-         Kicsim, abban a tudatban vagyok, hogy az előbb tisztáztuk le, hogy gyönyörű szép vagyok, de ez indok arra, hogy folyamatosan engem figyelj? Pirult el, ahogy láttam a „vakolat” alatt.

-         Talán zavar? Nevettem ki.

-         Nem, nem zavar! Neked megengedem, de csak is azért, mert amikor mellettem alszol, addig szoktalak csodálni, amíg le nem ragadnak a szemeim, és a te szépséges arcod az, amely elrepít az álmok országába. Hunyta le szemhéjait.

Szavaira megállítottam, és szembefordítottam magammal. - Tudtad, hogy a szív páros szerv? Megrázta a fejét, amelyen jót mosolyogtam, és igyekeztem neki elmagyarázni, hogy nekem is volt anno biológia órám, és tisztában vagyok vele, hogy csupán egyetlen ketyegő keringeti a vért testünkben, de én a szerelemről beszélek, és nem anatómiázni szeretnék vele. – Az enyém benned van! Helyeztem el kezem mellkasán. - Sokáig azt hittem, hogy engem sosem fog szeretni senki, hogy én csak egy kívülálló személye vagyok a társadalomnak. Sokszor megvetettek, megaláztak annyiszor hittem, és bíztam, de mind feleslegesnek bizonyult. Nem tudom mivel érdemeltem azt ki, hogy megismerhettelek. 
– Aggie, Aggie! Csókolt meg, hogy így intsen csendre.

-         Elmondtam egyszer, elmondtam kétszer, elmondtam már vagy százszor, de elmondom száz egyedszerre is, hogy szeretlek, amilyen vagy. Kérted, hogy szeressek mást, de nem ment, és sosem fog. Te egyedi vagy, és különleges, pont olyan lány, akit kisfiúként hercegnőnek álmodtam magam mellé. Fogta vörös orcámat két keze közé.

-         Talán egyszer, valóban annak a lánynak fogom magam érezni, akit megérdemelsz… Én nem akarok mást, mint halálom napjáig boldogan élni, a szerelmemmel, aki körülbelül 176 cm magas, zselézett szőke haja van, és olyan kék szemi, amelyben megnyugvásra lelek, akárhányszor belepillantok.

-         Én is ezt szeretném, a szőke hercegnőmmel! Puszilt homlokon. Valószínűleg a rúzs már annyit halványodott, hogy nem hagyott nyomott fehér bőrömön, így nem buktam le.

-         Félek Niall! Vallottam be neki az igazat. – Félek a rajongóktól, és a szüleidtől is,  hogy mit fognak szólni? 

-         Ne félj, itt vagyunk egymásnak és itt vannak a barátaink, akik baráton felüli erővel támogatnak! Ne aggódj, minden rendben lesz! Szorítottam ölelésemen dereka körül. – Ne rontsuk el ezt a szép napot szomorkodással, jó? Nyúlt kissé állam alá bal kezével, hogy arra kényszerítsen, hogy a szemeimbe nézzek.

-         Persze! Egyeztem bele, magamhoz képest elég gyorsan is.

-         Kérhetek még valamit? Megnyugtatóan simogatta a hátamat.

-         Igen? Kérdően nézegettem.

-         Lennél megint olyan vidám, és mosolygós, mint ezelőtt 15 perccel voltál?

-         Hogyne! És az ő kedvéért magamra erőltettem egy hatalmas mosolyt.

Majd nekikezdtünk pár szárazabb faág eltördelésének, és összeszedésének, amikor is hallottam, hogy valahonnét víz zúdulhat alá. Niall-t magam után húzva elindultunk a hang irányába. Pár perc botorkálás után pedig megpillantottunk egy fátyolvízesését, amely a képzeletemben, mindig is úgy élt, mintha a természet is „sírna”Meg sem várva Ni reakcióját, indultam meg a lejtőn, hogy eljussak a vízfolyáshoz. Hallottam, hogy párszor utánam kiabált, de én, mint aki meg sem hallotta őt, rontottam a célom felé. Amint leértem a vízfátyol mögé, kezeimmel belemarkoltam a habzó áttetsző folyadékba, amely jól esően kifolyt markomból - Na végre, Agg! Lihegett a Manóm, amikor utolért.

-         Nézd, milyen gyönyörű! Merengtem el rajta.

-         Igen, valóban az, de kérlek többé ne rohanj el! Kapta el derekam.

-         Nem érzed úgy, hogy nagyon meleg van? Kacérkodtam vele. Mind a ketten jól tudtuk, hogy kora reggel révén még nem lehetett melegebb az idő 15 foknál.

-          Mire gondolsz Aggie? Húzta fel pajkosan az egyik szemöldökét.

„Kibogoztam” magam karjai közül, és elővettem a legnőiesebb énemet, amit csak tudtam. Lassan kezdtem el kigombolni az ingem gombjait, majd nadrágcsatom következett. Két perc leforgása alatt egy szál bugyiban és melltartóban álltam előtte, vad vigyorgással az arcomon, amikor felém szaladt és el akart kapni, egy könnyed mozdulattal vetettem testemet a vízesés által kimélyített tóba.

-         Na, mi van Horan beijedtél?Incselkedtem vele, miközben vizes loboncomat hátrasimítottam fejem tetején.

-         Nem szabadulsz meg tőlem! Ugrott utánam. Vártam, hogy mikor bukkan elő, de nem történt semmi. Kezdtem megijedni, hogy baj van, amikor egyszer csak kiemelkedtem a vízből. Egy kék vággyal teli szempár figyelt vissza rám, amikor felbukkant ő is a víz alól, majd kényelmesen elhelyezkedtem ölében. Kezeimmel szorosan kapaszkodtam nyakába, lábaimmal pedig átkaroltam derekát. Persze az összes smink elfolyt és, szétkenődött angyali arcán, amelyet igyekeztem nem feltűnően lemosni, de a haja az még mindig tökéletesen tartott. Nem bírtam tovább, és kihúztam a két hajgumit tincsei közül, magam sem tudom, hogy nem tűnt fel neki eddig. És ekkor kénytelen voltam elmondani, hogy eddig úgy mászkált, hogy ki volt sminkelve és a banda társai is hasonló cipőben járnak. Nem akarta elhinni, erre, letöröltem arcáról még egy kis fekete színt. Még arra sem volt időm, hogy egyig elszámoljak, de újra részese lehettem a víz alatti világnak.

-         Jó, ezt megérdemeltem! Prüszköltem.

-         Na, de beszéljünk csak arról, hogy ki is ijedt meg? Mert mintha egy szőke sellő valami hasonlóval vádolt volna meg. Csapott le ajkaimra, jobb kezével combomat kezdte simogatni.

-         Mit szólnál, ha bepótolnánk a tegnap estét? Húztam magamhoz még közelebb, és körmeimet belemélyesztettem hátába.

-         Neked bármit Aggie! Csókolt meg ismét, és mint a menyasszonyokat szokás átvinni a küszöbön kivitt a partra, ahol ráfektetett ruháinkra.

Nyakamat kezdte csókolgatni, miközben én a hátát cirógattam, vagy a hajába túrtam. Kezei sem tétlenkedtek, a melleim és a csípőm között jártak lágy táncot. A levegővétel mind kettőnk számára egyre nehezebben ment… A szívem annyira hevesen dobogott, mintha ki szeretett volna szakadni a helyéről. Óvatosan szabadított meg fehér neműmtől, majd a melleim közét kényeztette, amely apró nyögéseket csalt elő belőlem. Pár perc alatt róla is lekerült a boxer alsó, és csak mosolyogtunk egymásra, kiszerettük volna használni ennek az időnek minden pillanatát. Nem számított senki, és semmi, csak mi, és a jelen, amellyel megajándékozzuk egymást. A kondom használatának nem láttam semmi értelmét az én estemben. Az iskolákban, már ötödikesként megtanítják, hogy hogyan nem eshetsz teherbe és, hogy hogyan nem kaphatsz el különböző betegségeket. Egyik veszélye sem állhatott fent, bíztam Niall-ben, és azt szerettem volna, ha neki is annyira élvezetes lenne a szeretkezés, mint nekem. Ni ragaszkodott volna hozzá, hogy biztosra menjünk, de én erősködtem, hogy körülbelül 1% az esély arra, hogy kisbabánk legyen.

Felettem támaszkodott karjain, miközben én szégyenlősen széttártam lábaimat, ami után ő kényelmesen el tudta helyezni az ágyékát. - Agg, kérlek azonnal szólj, ha fáj, vagy rossz…

-         Shh! Emeltem mutatóujjamat szájára. - Szeretlek és bízom benned! Ezt nyomatékosítva, most én hívtam nyelveinket küzdelembe.

Behunytam szemeimet várva arra, hogy megérezzem férfiasságát… Szinte felemésztett az a néhány másodperc, amíg belém csúszott. Halk sóhajok hagyták el ajkamat, ahogy felvett egy tempót. Egyre csak gyorsított csípője ringatásán, az addig ziháló levegővételeim hangos nyögésekké formálódtak, nyakába, és vállaiba harapdostam, hogy ne sikítsam el magam. A szám végig az övén pihent, csupán, néhány pillanatra szakította meg csókunkat, amikor a kulcscsontomat áztatta nedves puszijaival. Ez maga a mámor és a varázslat. Úgy éreztem, hogy a testem felrobban, attól a forróságtól, ami a bensőmben zajlik. Az ő fel-felhorkanását igyekezett egy-egy vadabb csókban csitítani. 

***

Nem sokkal később, már egymás karjaiban pihentünk, én mellkasát birizgáltam, még ő karomszárát simogatta. Pólójával takartam mezítelen testemet, féltem, ha újra látná hegeimet kiábrándulna belőlem. Nem szólva semmit, kicsit lejjebb csúszott mellettem úgy, hogy buksija a hasamon pihenjen és, mint a múltkori fürdőszobai alkalmunkkor is minden centiméterét végigcsókolta vágásaimnak. 

-         Ugye Aggie, nem kérsz többé arra, hogy mást szeressek? Pocakomtól haladva felfelé egészen a nyakamig, bőrömön hagyott forró csókokat, amíg újra szem magasságba kerültem vele.

-         Töredelmesen fogadom, hogy soha többé nem kérlek ilyen szamárságokra! Tettem jobb kezem szívem fölé, a balt pedig füleimhez emeltem.

-         Ígéri Miss Brightmore? Orrával megbökte az enyémet.

-         Ígérem Mr. Horan! Húztam ismét közel magamhoz, és csaptam le rózsaszín ajkaira.

Kívántuk egymást újból és újból, de be kellett látnunk, hogy már lassan két órája távol voltunk táborozó barátainktól. Hosszú csókokat váltva szedelőzködtünk össze, és megbeszéltük, hogy viszünk pár fagallyat a látszatért, de majd azt hazudjuk, hogy eltévedtünk.

Visszafelé ballagva egy percre sem engedtük el egymás kezét, csupán a sátraktól néhány méterre, ahol valóban összeszedünk néhány tűzre valót. Mind a ketten vettünk egy nagy levegőt, és visszamerészkedtünk a többiek közé. Furcsa volt a nagy csend, különösen, ha a One Direction tagjairól volt szó. Összenéztünk Niall-el, a fülébe súgtam, hogy én megyek jobbra, ő meg menjen balra felfedezni a ponyvák belsejét. Biccentett fejével, majd mindkettőnk elindult a maga irányába.

-         Szerinted ez vicces, Agatha Elizabeth Brightmore? Liam hangjára összerezzentem. és félve fordultam meg. Négy, gyönyörű színekben pompázó arc figyelte minden mozdulatomat. Zayn-t nem tudom ki vállalta be, de remek munkát végzett. Először megszeppenve álltam előttük, de jobban szemügyre véve őket, hangos kuncogásokban törtem ki, amit a lányok is utánoztak. - És Niall, te elmondanád, hogy miért nem nézel ki így? Mutatott Li pirospozsgás pofijára. - Tudod, mit hagyjuk is!  Niall már szólt volna, de Payno „belefojtotta” a szót.

-         Aggie, a csajok voltak olyan rendesek, hogy elmondták, hogy az egész a te agyszüleményed volt, így mi is kigondoltunk neked valamit. Vette át a szót Harry, aki inkább hasonlított egy, a kislányok számára alakított babának, mint Harry Styles-nak. "Clau-t el ne felejtsem megdicsérni" De mi az, hogy beárultak? Jó, persze nem foghattam rá senkire, de hallgatniuk kellett volna, vagy csak azt mondani, hogy közös ötlet volt. 

-         Lányok! Néztem végig rajtuk.

-         Ne haragudj Agg, de azzal fenyegetőztek, hogy megfürdetnek a tóba. Mentegetőzött Ellie.

-         Szóval, kedves Agatha! Melyik partszakaszon szeretnél lubickolni? Kapott Louis ölbe.

-         Ha lehet egyiken se! Segítségkérően tekintettem Ni-re, aki csak nevetett rajtam, erre én résnyire összehúztam szemeimet, tudatva, ha túl leszünk ezen az egészen még kapni fog.

Nem volt mit tenni, méltóan viseltem sorsomat. A másik három lány is kapott egy kis vizet, amire hangos sikításokban törtek ki, így történt, hogy tőlük zengettek Svédország hegyei. Mire a pancsikolásnak vége volt, Tina is befutott és az álla, ha lehet még mindig a földet súrolja, hiszen, látta, hogy egy apró harag sincs köztünk a fiúkkal, és Niall karjaiban próbáltam megszáradni. Egy szót sem szólva, felhúzott orral elsétált. Még nincs vége, de ha harc, hát legyen harc. Én készen állok rá. Már magamban a győzelmi énekem dúdolgattam, amikor Louis egy hangfoszlánya megütötte füleimet: AQUAPARK…