Másnap reggel a késői koncert ellenére is olyan
frissen ugrottam ki az ágyból, mintha csak ágyúval lőttek volna. A koncert
egyszerűen, fantasztikus, mesés volt, igaz nem mehettem, mert megígértem a Manómnak,
hogy kipihenem magam a tegnapi kis incidensem után, így csak felvételről tudtam
követni a show-t, de ami ott láttam az eszméletlen volt. Telt ház fogadta a fiúkat az arénában, a
fanok most még inkább összefogtak és a fejükbe vették, hogy ezentúl még inkább
támogatják a őket.
Sok dolgunk lesz a következő héten, új kisfilm
forgatása a koncertek elejére, Zayn nélkül... Még most is furcsa, és még egy
ideig az is marad. Tegnap este is skypoltam vele még vártam a fiúkat. Nem
mondom, hogy nem viselte meg, ami történt, de sokkal boldogabbnak tűnt a
megkötöttségek nélkül. Új házat is terveznek venni Perrie-vel, amiről mutatott
is egy képet, és meg kell valljam, nem csalódtam, remek ízlésük van.
A reggelem a szokásos menetrend szerint alakult,
igaz jóval korábban ébredtem, mint szoktunk az ok nem más, mint Niall, aki
tegnap volt olyan kedves és meghívott egy baráti reggelire. Barát... Sokszor
gondolkodtam már azon, hogy létezik- e lány és fiú között barátság, de mindig
oda lyukadtam ki, hogy nem… Hallottam már, hogy a barátság gyakran végződik
szerelemmel, de a szerelem barátsággal sosem. Ki tudja? Talán mi vagyunk a
kivételek... Ez egy kicsit meg is ijesztett, ahogy álltam a bőröndöm előtt és
azon morfondíroztam vajon mit is vehetnék fel.
Mit vegyek fel? Ami nem is kirívó és nem is nagyon
slampos. Nem tudtam dönteni, fél órája
ültem a bőrönd felett. Itt csak Liz tud segíteni, akinek persze halvány lila
gőze nincs arról, hogy min mentem keresztül a napokban, mert ha lenne, ő már nem lenne Harrow-ban, vagy én nem lennék itt. Nem mertem felhívni, nem mertem
neki elmondani az igazat, hogy szakítottam Ni-vel, még két hete, hogy megint
magára hagytam Liz-t, előtte is fasírtban voltam Niall-el, az miatt a lány
miatt, most megint abban vagyunk, az én hibámból.
Elterveztem, hogy felhívom, csak egy gyors tanácskérésre, és majd
később mondok el neki mindent, nem szeretném, ha miattam aggódna. Gyorsan lefotóztam neki amikre gondoltam,
majd át is küldtem és már tárcsáztam is.
-
Halló, elveszett! Hallottam meg barátnőm
lágy hangját és tudtam, hogy mosolyog.
-
Szia, Liz! Egy gyors tanácsra lenne
szükségem. Dobtam át pár képet, melyiket vegyem fel? Hadartam el neki, szinte kétségbeesetten, kérésemet.
-
Niall randira visz? Biztosan ezer
wattosan mosolyog, de nekem a szívem szakadt meg, mikor ezt megkérdezte, így
könnyemet visszanyelve, azt válaszoltam, hogy egy fontos reggeli megbeszélésről
van szó.
-
Akkor, a virágos kis ruha legyen.
-
Biztos? Nem fogok benne kövérnek tűnni, vagy nincs mélyen a kivágása ?
-
Agg, gyönyörű leszel, mint mindig! És,
hogy álltok Niall-el? Tudom, hogy szeret teljes szívéből és remélem, hogy
végre belátod te is.
Ne -ne -ne miért kellett
felhoznia?– Ne haragudj Liz, majd este felhívlak, rohannom kell, puszillak! Ezzel le is tettem a telefont. Még sosem ráztam le a legjobb barátnőmet, nem
hazudhatok neki tovább.
Gyorsan letöröltem az arcomon végigfolyó
könnycseppeket, majd belebújtam a kis ruhába, amelyet Liz javasolt. Niall
biztosan azt hiszi, hogy csak neki fáj és én már túl is léptem mindenen, ha
tudná, hogy milyen nehéz.
Egy elmúlt szerelem, egy barát, ezeket a szavakat
hajtogattam, amint lefelé tartottam a lépcsőn. Minden egyes lépcsőfokkal
közelebb kerültem hozzá és mégis távolabb.
Beérve a számunkra előkészített reggeliző helységbe
megpillantottam őt. A szívem automatikusan 10-szer gyorsabb kezdett el verni
és a torkomban dobogott, majd ő is meglátott és azzal a huncut kisfiús
mosolyával indult meg irányomba.
-
Szia! Jó reggelt Aggie! Annyira szép
vagy, akarom mondani, nagyon bájosan festesz. Zavarban volt, ahogy én is.
-
Jó reggelt! Köszöntöttem két puszival,
amitől egy kicsit megilletődött.
- Oh, köszönöm! Te sem panaszkodhatsz... Egy kék kockás „favágós” ing volt rajta, ami piszkosul jól állt neki.
- Oh, köszönöm! Te sem panaszkodhatsz... Egy kék kockás „favágós” ing volt rajta, ami piszkosul jól állt neki.
-
Ööö... Vakargatta meg a tarkóját. –
Hölgyem, az asztal! Van itt minden féle földi jó. Választhatsz! Gabonapehely,
lekvár, és direkt csipkebogyó, tudom, hogy az a kedvenced, aztán rántotta, amit szeretnél.
-
Jujj, köszönöm! Mire hazamegyek
megnézhetem magam. Tudod úgy volt, hogy egy kicsit fogyózok, de ezzel nem
szeretnélek megbántani, meg én meg a fogyókúra... Egyszer kezdtem bele és akkor is
nem, hogy fogytam volna de még híztam is 3 kilót, szóval azóta lemondtam róla. Niall türelmesen hallgatott, és csak nézett azokkal a nagy hupikék szemivel. Én csak mondtam és mondtam. Ez a baj velem, ha ideges vagyok be nem áll a
szám.
-
Aggie, jobban vagy már? Tudod a tegnapi
nap miatt.
-
Persze! Már nem is emlékszem rá. Nem
tudok eléggé hálás lenni azért amit tettél.
-
Ne butáskodj!
-
Kérdezhetek valamit? Vagyis két kérdésem lenne. -Most én néztem rá a
nagy kék szemeimmel.
-
Amit csak szeretnél!
-
Jól van! Hogy-hogy ott voltál tegnap a
medencéknél? A sors küldött vagy egy sugallat? Biztosan az őrangyalom
avatkozott be.
-
Hát, ha Liam-et lehet az őrangyalodnak
nevezni, akkor igen. Tegnap reggel átmentem hozzátok, vagyis inkább
hozzád, hogy elnézést kérjek a bunkó viselkedésemért, Li nyitott ajtót és
mondta, hogy a medencéknél keresselek.
-
Értem, de akkor is az angyalkám
volt, tudom. Vagyis te, mármint az
angyalkám intézte úgy, hogy ne fordulj vissza a szobádba, hanem keress tovább.
-
Nem akarta, hogy egy másik angyal
csatlakozzon hozzá. Most komolyan, hogy
reggelizek vele barátként mikor ilyeneket mondd nekem?
-
Öhm a második kérdésem az lenne, hogy
láttalak egy lánnyal itt a szállodában és tudom semmi közöm hozzá, de mint a
barátod kérdezem... Persze átlátott rajtam, mint a szitán, mert a szája sarkában
mosolygott. Nagyon is jól tudta, hogy érdekel és megöl a kíváncsiság.
-
Rebecca-nak hívják és nagyon aranyos, szép lány. Az egyik szórakozóhelyen ismertem meg, sokat beszélgettünk, talán, ha ő is akarja, lehet több köztünk barátságnál.
-
Szereted? Csúszott ki belőlem az az egy
szó, aminek nem lett volna szabad.
-
Agg tudod, ezt még így nem tudom, hiszen csak egyszer találkoztunk, de szimpatikus. -Niall furcsállta kérdésem,
de válaszolt rá.
-
Persze, mit is gondoltam...
-
Ő, nem Te vagy!
-
Öhm te mit eszel? Tereltem gyorsan a
témát, fülig pirulva. Mégis mit hittem, hogy örökké rám fog várni, mikor én
mondtam azt, hogy keressen másik lányt. Nem tudtam leplezni csalódottságomat, ilyen gyorsan... Legszívesebben felálltam volna onnét és elszaladtam volna, de
akkor végleg leleplezem magam. Mégis, megmelengette a szívem az, amit utána
mondott „ Ő, nem Te vagy”.
-
Együnk, ebből az aranyos majmos
gabonapehelyből? Amihez, nézd? Ajándék is van. Látta, hogy bántott, amit az
előbb mondott, így próbált bohóckodni a majmos dobozzal és utánozni a figurát.
-
Együnk! Húzódott mosolyra a szám. – Na, mi van benne? Kíváncsiskodtam, még ő a doboz tartalmát vizslatta.
-
Aggie, kérlek csukd be a szemedet!
-
Na de miért?
-
Légy szíves!
-
Jól van! Tessék, becsuktam! Papírcsörgést hallottam, nem tudtam mire készül.
-
Kinyithatod…
-
Niall mit...?
-
Agatha Elizabeth Brightmore, hozzám jössz feleségül?
Ne már :( Megint egy új lány? Jöjjenek már újra össze *.* Siess <3
VálaszTörlésUi:Imádom amikor ilyen kockás ingek vannak a Manón <3
Drágám :D sietek, mint mindig <3 Új lány? Talán igen talán nem :D Ui: Én is imádom nagyon cuki és sexis egyben <3333
Törlés