50. Fejezet: Igazad volt, nem irányíthatom az életed

Drága Életeim!

Aki olvas, legalább csak egy szóval is adja tudtomra nekem, nagyon sokat jelentene <3 Köszönöm, hogy vagytok és olvastok! Szép estét :D Csók BR <3

Ahogy szép lassan elcsendesedett minden, úgy az én lelkem is kezdett megnyugodni.Tudtam, hogy Zayn boldog, így ez engem is boldoggá tett. Niall egyre többet járt el a hotelből  a fiúkkal bulizni, így abban reménykedtem, hogy hamarosan rátalál a boldogság. Lou mindig hívott engem is, de bevallom nem volt erőm kimozdulni és ahhoz sem volt türelmem, hogy holmi bunkó részeg emberek bókolását hallgassam egész éjszaka, valamit fulladjak meg a dohány füst és alkohol keverékétől, amely a levegőben terjeng.

Így gondolkodtam a minapig, amikor is láttam, hogy Niall egy csinos barna hajú lány társaságában jött vissza a hotelba. Nem szerettem volna, hogy miattam kerüljön az újságok címlapjára, szerelmi bánat miatt, loholja bele magát, olyan egy éjszakás kalandokba, amelynek semmi értelme. Nagyon reméltem, hogy még nem történt ilyen, de nem is szerettem volna róla tudni. Az érzés, hogy egy másik lány csókolja, öleli, legszívesebben az oroszlánok elé ugrottam volna a tegnapi napon, amikor kint voltunk Safarin. Josh, Shandy, és Harry tartott velem egy autóban. Nem tudtam volna leírni azt a látványt, élményt, amelyeket ezektől a gyönyörű állatoktól kaptam. Harry sokszor viccelődött, amikor megálltunk és én hosszasan bámészkodtam, ha nem jövök itt hagy. Azt próbálja megtenni, nem tudom mit szólna, ha őt tennénk ki valami oroszlán tanyán. Láttunk orrszarvúkat, elefántokat, zsiráfokat, ami csak megtalálható egy ilyen afrikai parkban.

Csak azt sajnáltam az egész út során, hogy ezeket a gyönyörű dolgokat nem Niall-el élhettem át. Az esti csillaghullásról nem is beszélve, inkább visszavonultam és sírtam. A srácok nagyon jól szórakoztak kint a tűznél, de számomra kész pokollá változott ez a túra. Úgy éreztem, hogy felesleges vagyok nekik, nem illek közéjük, ilyenkor, mikor ennyire rosszul érzem magam, távol az otthonomtól és barátaim nélkül, Niall levele, Liam ölelései és az a gyönyörű nyaklánc, amelyet Liz-től kaptam segített átvészelni a távol töltött időt, és számoltam a napokat, mikor újra hazautazhatok.

Egy hét alatt olyanok lettünk egymás számára, mint két idegen. Minap ültünk az asztalnál, kérdeztem, hogy kér- e lekvárt, mindenfelé nézett csak rám nem, majd Harry-t kérte meg, hogy legyen szíves odaadni neki.

Tudtuk, hogy körülöttünk mindenki furcsállja a viselkedésünket egymás irányába, de nem kérdeztek semmit.

Kora reggel, úgy döntöttem csobbanok egyet a medencében, hívtam Li-t is, de ő inkább visszafordult a másik oldalára. Felkeltem, felöltöztem, majd az ágyra visszapillantva megláttam azt a szerelmi szalagot, amelyet egy afrikai hölgytől kaptam, még mikor megérkeztünk Johannesburgba. Nem értem, hogy némi összegombolygatott madzagnak mi köze is van a szerelemhez... Gondoltam felkötöm a bokámra, veszíteni, úgy sem veszítek semmit.

A szállodában, nem volt kimondott úszómedence, de számomra megfelelt a mélyebb pancsoló medence is ahhoz, hogy felfrissítsem magam a mai napra, és újult erővel vágjak bele az előttem álló koncertnek.

Mikor megérkeztem, láttam, hogy senki nincs a láthatáron, így nyugodtan bújtam ki köntösömből és egy jól irányított ugrással merültem el a medence kék  habjai között.

Nem voltam tudatában annak, hogy mikor is jöttem le és, hogy mennyi is lehet az idő, csak elengedtem magam és hagytam, hogy a víz szépen elernyessze izmaimat. Hirtelen egy rántást éreztem a bokám körül, majd elnyelt  a víz. Nem tudtam mi történik, csak azt, ha nem jutok hamarosan felszínre megfulladok. Az utolsó csapkodásommal még volt erőm arra, hogy a felszínre kerüljek és vegyek egy nagy levegőt, majd ismét a víz alá kerültem. Amint a bokámra néztem láttam, hogy az állítólagos szerelmi szalagomat bekapta a medence szivattyúja. Próbáltam magam kiszabadítani, leoldani a bokámról azt a nyavajás zsinórt, de ahogy kapálóztam egyre jobban fogyott a levegőm, és az erőm is.

Abban a pár percben lepergett előttem az egész életem, nem volt hosszú, de igyekeztem mindenkit és mindent belesűríteni, ami ebben a 21 évben történt velem, főleg az elmúlt hónapokat, amikor megismertem azt a fiút, aki elrabolta a szívemet. Kezdett elsötétülni minden,elfogott a rettegés, a hideg folyamatosan futkározott testemen, amikor egy alakot láttam meg a medence felett, nem sokat gondolkodott egyből  a vízbe vetette magát. Áramütésként ért a felismerés, mikor megláttam a megmentőm arcát. Rám nézett, majd a szalagra, majd visszament a felszínre. Tudtam, hogy itt hagy, hiszen összetörtem a szívét, egy senki vagyok,  akit nem érdemes megmenteni. Annyira el voltam magammal foglalva, hogy észre sem vettem, hogy fuldoklom, majd ábrándozásomból puha ajkak ébresztettek fel, amelyek mohón tapadtak a számra és bejutásáért könyörögtek. Finoman kinyitottam  a számat, majd ő szorosan tartva engem levegőt juttatott a tüdőmbe. Az első csókunk Liz szülinapja óta, hogy mennyire hiányzott, azt szavakkal nem tudom elmondani, többet és többet akartam, mindig emlékezni fogok az első csókunkra mindig. Nem tudtam nyelven úgy helyezni, hogy nem érezze, mennyire is akarom őt.

A felszín, köztem és a bokám között ingázott. Nagyon nehezen, de leoldozta a csomót lábamról, majd egy határozott mozdulattal vitt a felszínre. Finoman felemelte jég hideg testem, majd óvatosan lehelyezett a medence szélére, ahol a hajamat kisöpörte szememből és a fülem mögé helyezte. Ajkait folyamatosan az enyéimen éreztem, mindaddig még vissza nem szállt belém az élet és szemeimmel ismét megláthattam azokat a gyönyörű kék szemeket, amelyekben most kétségbeesés és aggodalom lángolt.

- Aggie, jól vagy?  Tornyosult fölém, és homlokát az enyémen pihentette.

- Kösz..öö..nöm! Dadogtam, a klóros víz még mindig marta          torkomat.

- Hála Istennek! Csókolta meg a kézfejemet.

- Nem.. har..ag.szol? Köhögtem és közben öklendeztem fel a    tüdőmben ragadt vizet.

- Ne butáskodj! Az a lényeg, hogy nem lett nagyobb baj.

- Nagyon sajnálom!

- Nem a Te hibád Agg!

- Azt hittem, hogy ott hagysz a víz alatt...

- Mi?Agg ne beszélj hülyeségeket! Miért hittél ilyen butaságot?

- Mert megbántottalak és elhagytalak...

- Nem érdekel Aggie!Csak az a fontos, hogy ne legyen semmi    bajod, amúgy sem haragudtam, csak jobb volt tettetni a  sértődöttet, mint megbeszélni a dolgokat... Nekem kell inkább  bocsánatot kérnem.

- Nem kell, semmiért, igazad volt! Nem irányíthatom az életedet és,  hogy kibe legyél szerelmes… Ekkor egy nagy kacaj hagyta el a  számat. Szegény Niall csak ült előttem és bámult rám, nagy kék  szemeivel.

- Mi, ennyire mulatságos?

- Tudod, azt hittem, hogy hülyeség, de igaz...

- Nagyon kíváncsivá tettél.

- Ami a lábamon volt szalag, amit leoldottál, azt mondta a néni  akitől kaptam, hogy szerelmes erővel bír, ha rajtam van  megtalálom az igazit. Mosolyogtam folyamatosan. - És kibe botlottam megint?

- Megtaláltad? Mosolygott már ő is.

- Úgy mondanám, hogy visszavezetett minket egymáshoz.

- Agg! Szeretnék a barátod lenni! Igaz, hogy megkéstem a  válasszal és ezzel neked rengetek fájdalmat okoztam.

- Komolyan mondod? Csillant fel a szemem.

- Inkább leszek a barátod, mint egy idegen az életedben! Így  legalább veled lehetek, ha nem is érhetek hozzád.

- Köszönöm Niall! El sem tudom mondani, hogy milyen boldoggá  tettél, viszont nem lehetek teljesen boldog, amíg tudom, hogy te  nem vagy az.

- Az vagyok, ha te is az vagy! Jobban vagy már egy kicsit?

- Fáj a bokám, és nagyon fázom...

- Jajj Kicsikém, gyere ide! Ölelt testéhez, majd elszaladt a  legközelebbi napozóágyhoz és lekapott róla vagy egy tucat  törülközőt. – Így ni! Jobb már?

- Sokkal, köszönöm!

- Ne menjünk be a kórházba?

- Nem, nem! Pihennetek kell, hiszen este koncert.

- Aggie, nem fontosabb a koncert nálad!

- De, igen! Sok ezer lány várja, hogy boldoggá tegyétek őket, és  hónapok óta számolják a napokat, hogy láthassanak.

- Aggie…

- Semmi Aggie! De azt megköszönném, ha segítenél felállni és    felmenni a szobámba.

- Szíves örömest, kedves új barátnőm! Szabd kérnem a kezeit?

- Ezer örömmel. De ugye ez a mi titkunk marad? Nem szeretném  a többiekre ráhozni a frászt. 

- Igen, de ha csak megígéred, hogy pihenni fogsz.

- Ígérem! Adtam az arcára egy puszit.

- Most jut eszembe, hogy még meg sem köszöntem neked rendesen  azt, hogy velem voltál, amikor lázas voltam.

- Niall, ugyan! Te is megtetted volna...

- Esetleg ha nem veszed tolakodásnak, meghívhatlak egy finom 1D  konyhás villás reggelire? Persze szigorúan csak barátként, és  szigorúan csak reggeli.

- Hát, ennek  a csábító ajánlatnak nem tudok ellenállni.