52. Fejezet: Szeretlek, nincs mert..

Előttem térdelt, egy lila köves kis gyűrűvel és tekintetemet fürkészte. Megsemmisülve ültem a széken, tekintetem hol rá, hol a gyűrűre tévedt.

-         Mit is mondhatnék? És egy hatalmas vigyor terült szét az arcomon.

-         Ne ijedj meg Aggie! Amióta az eszemet tudom, ki szerettem volna próbálni, hogy milyen egy lánykérés. Egyszer, még kiskoromban, megnéztem anyuék eljegyzési videóját, és azóta szerettem volna ezt megkérdezni valakitől… Addig még nem élesben megy. -Nevette el magát.

-         Most nem tudom, azért mondok igent, mert azt akarok mondani, vagy mert azt az édes kisfiút látom benned, mint aki voltál 10 évvel ezelőtt.

-         Ezt vehetem igennek?

-         Igen!

-         Ez az! Ugrott fel. - Szabad kérnem a kezét, szép hölgyem?

Odanyújtottam elé a kezem, majd ő óvatosan az ujjamra húzta, azt a gyönyörű gyűrűt, igaz bizsu volt és semmit nem ért, de számomra egy felbecsülhetetlen értékű tárgy volt ettől a pillanattól.

-         Köszönöm, nagyon szép! Csak ültem ott, és a gyűrűs ujjamat bámultam.

-         És, mit mondasz a leendő férjednek, ha felteszi a nagy kérdést? -Komorodott el a hangja.

-         Niall!Álltam fel a székről úgy, hogy egy magasságba kerültem vele. Finoman kezeim közé vettem arcát, majd egy puha csókot adtam ajkára, magam sem tudom miért tettem.

-         Aggie...

-         Ne mondj semmit, hülyeség volt! Hülye vagyok, jobb is ha megyek!

-         Várj egy percet! Még mindig úgy gondolod, hogy lehetek a barátod, vagyis lehetünk barátok?

-         Nem tudom, szeretlek Niall, a francba is! Világ életemben, amióta csak az eszemet tudom, mindenkit magam elé helyeztem, sosem foglalkoztam igazán magammal, sokkal jobban számított, hogy mások boldogok legyen körülöttem, így addig a napig, amíg nem találkoztunk, nem tudtam mi is az a szerelem. Te vagy az számomra, és még a világon több millió lány számára... 

-         Aggie, az a baj, hogy lehet a világon több millió lány, ha én téged szeretlek! Hiába álltatjuk magunkat ezzel a barátkozással, nem tudunk elmenni egymás mellett anélkül, hogy ne arra gondolnál, bárcsak megcsókolhatnám.

-         Ni, egy napja sem vagyunk barátok...

-         Nem megy ez nekünk Agg! Én többet és többet szeretnék, de érzem, hogy ezzel elveszítelek.

-         Akkor mit szeretnél, mit tegyek?

-         Ne hülyíts, csak ezt kérem! Az elmúlt hetek csak erről szóltak, hogy hülyét csináltál belőlem.

-         Ne haragudj, nem állt szándékomban! Egyszerűen olyan ellentétek dolgoznak bennem, hogy nem tudom mi a helyes és mi nem az.

-         Ha végre elmondanád, hogy mi a baj, talán meg tudnánk oldani.

-         Nem akarlak elveszíteni Niall! Szaladtam oda hozzá, és öleltem át.

-         Én sem téged Aggie, de beláthatod, hogy ez így egy ördögi kör, folyton oda és oda jutunk. Se veled se nélküled.

-         Én csak nem szeretnék neked csalódást okozni, nem szeretném, ha miattam lennél boldogtalan... Zokogtam nyakába.

-         Szeretlek Aggie, és ezen soha senki, és semmi nem fog változtatni! Akarlak Agg, szükségem van rád! Csak mondd meg, hogy mit tegyek, azért, hogy velem legyél…

-         Niall tudom, hogy rengeteg fájdalmat okoztam neked, amiért sosem tudok elégszer bocsánatot kérni. De megpróbálom jóvátenni. Sajnálom, hogy megvádoltalak azzal, hogy megcsaltál, sajnálom, hogy ilyen makacs vagyok, sajnálom, hogy csak magammal törődöm, és a te érzéseidet suttyba dobtam… Csak magamra gondoltam. Azt szerettem volna, ha boldog vagy, és mégis így okoztam a legnagyobb fájdalmat, azzal, hogy szerelmet vallottál folyamatosan és én minden egyes alkalmat kihasználtam, hogy hárítsak. Meg tudsz nekem valaha is bocsájtani?

-         Nincs mit megbocsájtanom!

-         De,igen Niall! Annyi rosszat tettem, és te mégis szeretsz.

-         Szeretlek, nincs mert! Sokszor hallom a haverjaimtól, hogy szeretik a barátnőjüket, mert szép a szeme, mert szép az arca, mert, mert... Szeretlek, ahogy vagy és elfogadlak olyannak, amilyen vagy minden hibáddal együtt.

Kibújtam nyakhajlatából, majd ismét megcsókoltam, de ez más volt, mint az előző, vad és szenvedélyes. Nyelveink fürge táncot jártak és nem akarták elengedni egymást.

-         Meglátnak! Csókolta Ni az ajkaimra. -Nem zavar?

-         Nem érdekel! Ezentúl nem. Csak most jöttem rá, hogy élnem kell nem pedig elbújnom abban a kis világban, amit magamban elképzeltem. Sodródnom kell az árral, mert ha nem teszem, bánni fogom egész életemben, és ezt neked köszönhetem. Szeretlek, igen teljes szívemből, legszívesebben kinyitnám ezt az ablakot és világgá kürtölném. Nem kell semmit tenned, mert veled akarok lenni. Nem kell semmit mondanod, mert elég ha rám nézel...

-         Aggie, nem viccelsz? Nem hagysz el újra?

-         Nem soha, soha többé ígérem! El szeretném mondani a fiúknak,el szeretném mondani mindenkinek, hogy boldog vagyok és, hogy a világ legédesebb, aranyosabb, kék szeműbb, szerethetőbb, jószívűbb, fiújának szíve csak is az enyém.

-         Agatha Brightmore, egy földre szállt angyal vagy, köszönöm az angyalkádnak, hogy vagy nekem!

-         Ugyan, ne túlozzunk! Sétálunk egyet?

-         Édesem? Nyújtotta a kezét, amelyet örömmel elfogadtam.

Ahogy sétálgattunk, kibeszéltük Niall eddigi próbálkozásait a lányokat illetően, amilyen átéléssel és színészkedésekkel játszotta a lányokat, fel - fel kuncogtam, volt, hogy sírtam is annyira nevettem. Mint kiderült Rebecca, egy olyan lány volt, akit Ni megkért, hogy tegyen féltékennyé, és lássam, hogy halad a boldogság felé. Kapott is egy vállba veregetést persze csak finoman, nem szerettem volna neki több fájdalmat okozni.

Megbeszéltük, hogy este, ha vége van a koncertnek elmondjuk a fiúknak, azt amit már két hónapja el kellett volna mondanunk, hogy ne lepődjenek meg, ha ezentúl kéz a kézben látnak minket. Egyenlőre nem törődtünk a sajtóval, Ni csak a rajongókat hajtogatta, hogy mi lesz ha kitudódik. Nagyon féltett, és nem szerette volna, ha csúnya, bántó üzenetek lepnék el a postaládámat, valamit a twitterem.

Nehéz lesz, de itt vagyunk egymásnak, és egymást támogatva, valahogy túl leszünk ezen is. Nem fog érdekelni, ha engem bántanak, elhordanak mindennek, de a barátaimmal nem tehetik meg, főleg Liz-el mert érte tűzbe mennék. Niall csak kinevette hevességemet, de ő is így van ezzel a dologgal, nem érdekli még őt bántják, de a családját és barátait hagyják tiszteletben.

Már nagyon vártam az estét, és a fiúk reakcióját, amikor elmondjuk nekik a mi kis titkunkat.