8, Fejezet: Találkozó

Az interjút fél óra csúszással kezdtük meg, gondoltam magamban, hogy ezért biztos nagy szidást fogok kapni, de megnyugtattam magam azzal, hogy mindent a fiúkért, majd ezzel érvelek, ha esetleg haza akarnának küldeni.

A beszélgetés alatt a srácok mellett voltam, a „színfalak” mögött, és elnéztem őket, hogy milyen kedvel mondják el érzéseiket és milyen csodálattal vannak rajongóik iránt, pedig tudom, hogy sok bántásban volt és van is részük.

Egyrészről nagyon sajnálom őket, hogy nem tartják tiszteletben az életüket, másrészt büszke is vagyok, amiért maguk tudtak maradni a sztárok világában.

Nagyon sokat köszönhetnek a családjaiknak, és azoknak az embereknek, akik körbe veszik őket, és a földön tartják őket. Még nem ismerem a társaságot annyira, hogy véleményezzem akár egyiket is, de az alapján, ahogy köszöntöttek, elfogadtak, vagyis remélem, hogy elfogadtak, már most közel állnak a szívemhez.

Az interjú végén, nagyon hálásak voltak:

-  Zayn: Megszeretném ölelni és puszilni minden rajongónkat.

-  Harry: Ölelni és puszilni ? Ők az enyéim és én egy nagyon féltékeny fiú vagyok! Jelentette ki határozottam, amely hatására a helységben tartózkodó több száz lány hangos üdvrivalgásban tört ki.

-  Louis: Kérlek bocsássátok meg nekem , amikor azt mondom: Kibaszottul szeretünk titeket skacok! 

Jót mosolyogtam gyermeki játszadozásukon, de mivel egyszer minden jónak vége van, így ezt az interjút is meg kellett szakítanom.

 A következő célállomás egy rajongó találkozó volt, ahol az ausztrál lányok mutathatták meg lelkesedésüket irántuk.

Az út 1 órás volt, így volt alkalmam egy kicsit Lou-val beszélgetni, mert ő foglalt helyet mellettem.

Elmesélte, hogy van hat gyönyörű testvére, és egy csodálatos barátnője, akit Eleanor-nak hívnak. Megjegyezte, hogy sem ő, sem El nem tudják pontosan az évfordulójuk napját, erre vágtam egy "ezt most ugye nem mondod komolyan?..." fejet, hát ez van. Mesélt magáról is, szóval Lou-t kimerítettem, még maradt négy hátra.

Meséltem én is magamról, az otthonomról, a barátnőmről Liz-ről és megállapította, hogy nem vagyunk egy épp páros, persze csak viccesen, mire én- hát rólatok sem lehet azt mondani, hogy átlagosak lennétek..

Az út további részét csipkelődéssel és viccelődéssel töltöttük, persze én voltam a középpontban. Sosem szerettem ha a figyelem rám irányul, különösen így öt srác társaságában.

A találkozó több mint két órás volt, a rajongók több ezren lehettek, de csak pár volt olyan szerencsés, hogy a frontvonalban lehessen.

Rengetek aláírás talált gazdára és még több fénykép. A fiúk nagyon kitartók voltak, egy rossz szót nem szóltak, hogy "menjünk már elegünk van!"

Menet közben öt számot adtak elő, de mondhatom, hogy engem megvettek. Akusztikus fantasztikumban volt részem és a dalok alatt úgy éreztem, hogy hozzám szólnak, nekem írták és ez,  a One Direction hatása...

Niall nagyon aranyos volt, mikor a találkozó vége felé egy jól induló bölcseletet fordítva sütött el.

- Azt szeretnénk, hogy a rajongóink boldogok legyenek, sokat jelenetünk számukra... Elgondolkodott és rájött, hogy valami nem stimmelt abban, amit mondott. - Ohh akarom mondani pardon, úgy értettem, ti jelentetek sokat számunkra.

Amint láttam, kis pipaccsá változott, ami teljesen érthető volt ennyi sok szép fiatal hölgy előtt.

Harry még hozzátette, hogy csodálja a  fanokat, mert sosem veszekednek és mindig kedvesek egymáshoz…

A kora esti órákban értünk vissza a hotelhez, nem vágytam másra, mint egy forró fürdőre és a pihe puha ágyamra, akarom mondani ágyunkra, furcsa volt így tekinteni rá.

Nem felejtettem ám el, hogy lógok Niall-nek egy fejmosással, amiért reggel gonosz módon mindent rám akart fogni, de a szidáshoz már nem volt energiám.