A tenger morajlása és persze az az idegesítő csengőgangom
ugrasztott ki az ágyból, túlzás, hogy ugrottam volna, csak szép komótosan, végül
is hova siessek reggel fél hatkor?
A koránkelésem oka igen egyszerű, a mai naptól ugyanis én is
hivatalosan az utaztató csapat tagja vagyok, és én felelek az öt „drágakőért”
ami nem kis feladat.
Szóval, szép lassan semmit elsietve magamra kaptam a
rózsaszín alapon fehér szívecskés fürdőköpenyem és útra keltem, hogy én legyek a "házisárkány" amiért fel akarom ébreszteni őket.
Próbáltam minél csendesebben kiosonni a szobából, úgy
gondoltam meghagyom a Szőkémnek azt az örömet, hogy még aludhat 15 percet.
A terv az volt, ha nem fognak felkelni, és már
elmondtam nekik vagy hússzor, hogy ébresztő, akkor drasztikusabb megoldásokhoz kell
folyamodnom. Ekkor ördögi vigyor ült ki az arcomra, mert tudtam, hogy valaki ma
biztosan az áldozatom lesz.
A folyosón lépkedtem, az első két személy Zayn és Liam
voltak. Mikor benyitottam, horkolások tömkelege szűrődött ki a szobából,
gondoltam magamban - "na édeseim ezt beszüntetjük, ezentúl kelés lesz, mégpedig
ezekben a korai időpontokban."
Nem volt különösebb ébresztési technikám, így odasétáltam
Liam oldalára, picit megráztam a vállát, közben halkan suttogtam a fülébe az "ébresztő" szócskát.
Különösebb képen nem hagytam benne mély nyomot, ugyanis egy
mordulás volt a válasz és már a másik oldalán találtam.
Jó, ez gyenge próbálkozás volt, be kell, hogy ismerjem, de ha Liem nem hajlandó felkelni, majd Zayn biztosan készségesebb lesz... 10 perce járkáltam egyikőjük oldaláról a másikéra, de mint akiket
Demóna elaltatott. Egyenlőre feladtam a Ziam párost, áttipegtem Harryék-hez, ahol
szintén süket fülekre találtam.
Hogyan lehet ilyen mélyen aludni? Az egy dolog, hogy én is
imádom az ágyat nyomni, de ők túltesznek rajtam ötszörösen.
Csak készen leszünk kilencre, mondogattam magamban, miközben
visszaballagtam a Niall-el közös szobánkba. Mire is számítottam, hogy ő már "felöltözve, indulásra készen fog várni? - Igen, ilyesmire gondoltam, de még ő is az igazak
álmát aludta és nem volt szívem felébreszteni, azonban, ha időben készen akarok
lenni, muszáj lesz.
- Niall, jó reggelt! Hasadra süt a napocska. - Húztam szét a sötétítőt.
- Ööö mi?Mi az? Mély reggeli rekedtes hangja a szívem melengette.
- Ideje
lenne felkelni, ha időben szeretnénk reggelizni és eljutni az interjúig.
- Reggeli? Oh, azt ki nem hagynám, mondta két ásítás közepette.
- Akkor,
nem ártana megmozdulni. - Siettettem.
- Többiek?
- Igen, nos... Itt jönne az, hogy a segítségedet
szeretném kérni, ugyanis fél órán át nyaggattam őket, de egyikőjük sem méltatott arra, hogy egyáltalán a szemét kinyissa.
- Nem
bírsz velük? - Kuncogott.
Niall ezen nagyon jól szórakozott és nevetgélt, de amit
megpillantotta az arckifejezésem, alábbhagyott lelkesedése.
- Gyerünk!
Karon ragadott, majd kezdődött az egész elölről, viszont
most már mások voltak a módszerek.
A Manó berontott az egyik, majd a másik helyiségbe és nem kímélte bandatársait.
- Talpra
kitört a háború! Ordított keresztül a szobákban, hatástalanul. - Jöhet a B terv!
- Mi az a
B terv? - Néztem rá értetlenül.
- Hát ez! Elrohant, majd kis idő elteltével egy teli vödör vízzel
érkezett meg, hogy honnan szerzett vödröt ennyi idő alatt, sejtelmem sem volt, de legalább már tudtam, hogy mire készül.
- Komolyan gondolod? Ott álltam nyúlott arccal, miközben a kék szemű már akcióba is
lendült.
Nagy káromkodás és kiabálás, már csak abban reménykedem,
hogy nem ilyen lesz minden reggel.
- Ni
normális vagy? - Üvöltött Zayn.
A többiektől is kapott jó sok szitokáradatot, mire rám fogta az egészet.
- Az egész
az ő ötlete volt. - Mutatott felém.
- Mi? Niall... -Ütöttem vállba.
- Jó, csak a fele volt az. - Javította ki magát.
Niall-nek köszönhetően, én lettem a fő gonosz, persze csak
a javukat akartam. A hosszú kínszenvedéses ébresztése vége az lett, hogy még
fél kilenckor reggeliztünk, holott már rég el kellett volna indulnunk. A Manónak nem felejtem el a reggeli bemártást, este még számolunk és amit kapni fog, azt megemlegeti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése