6. Fejezet: Fürdőszoba

Egy szép kis puklival lettünk gazdagabbak mind a ketten, Niall fel akart segíteni, de én megszédültem így magamra rántottam, ha eddig nem volt vészjóslóan gázos az eset, akkor meg is tetőztem azt.

Rám esett, így arca szinte súrolta az enyémet, éreztem leheletét a fülem mögött, amely hatására jól eső borzongás futott végig testemen. Szívdobbanásait egyenletesek voltak és az illata álomba ejtő, mint egy liliom.

Gyorsan észbe is kaptam, és egy hirtelen mozdulattal lelöktem magamról, csak reméltem, hogy nem vette észre heves reakciómat.

- Niall, mi lenne ha felállnánk? - Ültem fel törökülésbe, miközben a fájó dudort szorítottam fejemen.

- Remek ötlet, mert már zsibbad a kezem.- Valóban zsibbadhatott szegénykém keze, mert, ha nem is teljes súlyommal, de rajta ültem.

- Ne haragudj! Csúsztam le kissé meglilult kacsójáról.

- Nincs nagy baj, végül is csak nem volt keringésem. Gyere segítek! Már nyújtotta is a kezeit, amit el is fogadtam. Tenyerei puhák és melegek voltak, érintése pedig égető.

Most már elhiszem azt, amit Mrs Brandon mesélt, létezik szerelem első látásra, és minden eddig elolvasott szerelmes regény értelmet nyert számomra.

De sajnos az én sorsom, máshogy van megírva, mint azt ahogy én elképzeltem kislányként.

Kiskoromban mindig arról álmodoztam, hogy ha felnövök szerelmes leszek, a férfi, aki az életet jelenti számomra megkéri a kezem, gyermekeink születnek és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. - Hm... Csak nem mindig alakul úgy az életünk, ahogy elterveztük. Álmodhatunk kacsalábon forgó palotát és mézeskalács házikót, ha az élet ki akar szúrni velünk, meg is teszi azt. A történetem 12 évesen kezdődött,  úgy érzetem, egy világ dőlt bennem össze és minden amit addig hittem és terveztem egy szempillantás alatt elillant, a jövőt átvette a bizonytalanság.

- Aggie? Niall hangja mint valami duda hasított az elmémbe, és a szememből kicsorduló könny térített vissza  a valóságba. Heves mozdulattal a szememhez kaptam és letöröltem az előtörő sós folyadékot, majd mosolyt erőltetve magamra közöltem, hogy megvan  a kártya.

A szobánk egyszerűen mesés volt, az ablakunk a tengerre nézett és egy mini erkély is társult a tökéletes kilátáshoz. A falak bézs színűre voltak festve, és ehhez a színhez passzoló szőnyegek és bútorok tették hangulatosabbá a nagy teret. A bőröndöket az ágy mellé és végébe helyeztük, nem láttuk értelmét a kipakolásnak, hiszen három napot tartózkodunk itt. Alvás előtt telefonáltam Liz-nek mert már biztosan nagyon aggódhatott, hiszen azt ígértem ha landolunk rögtön hívom és azóta eltelt két óra.

Megnyugtattam, hogy nem szenvedtünk légi katasztrófát, nem erőszakoltak meg és semmi egyéb nem történt csak nagyon elfáradtam.

Barátnőm után anyuékat akartam hívni, de az időeltolódás végett inkább lemondtam erről az ötletemről. Eközben Ni megfürdött, legalább addig sem volt a közelemben. Muszáj lesz valahogy távolságot tartanom vele, nem tudom, hogy mindezt, hogyan fogom kivitelezni, de nem szeretnék neki csalódást okozni.

Nem is mondtam neki semmit, csak fogtam  a cuccaimat és bevonultam a fürdőbe, furán is nézett rám, de nem törődtem vele. Bent a tusfürdője illata belengte a teret, ami megnyugtatott.

A forró víz ellazított és a sok kavargó gondolatot is száműzte, mindaddig, amíg ki nem másztam a kabinból és a ruháimért nem nyúltam.

"Ne,ilyen nincs!" Kint hagytam az alvó pólóm. Egy szál törcsiben mégsem mehetek ki, az első nap kicsit félreérthető lenne, de akkor mit csináljak? Ha kiszólok, hogy legyen szíves idehozni az elég megalázó lenne, de mégsem maradhatok egész éjszaka a fürdőben, mondjuk megvárhatom még elalszik, de kitudja az mikor van,

ha eddig nem mutattam volna neki, hogy milyen egy szeleburdi teremtés vagyok, akkor ezt bizonyíték lesz számára.

Résnyire nyitottam az ajtót, majd amilyen meggyőzőn csak tudtam kiszóltam, abban nem vagyok biztos, hogy közben nem remegett a hangom, de ez számított a legkevésbé. 

- Niall? - Ízlelgettem nevét, ahogy kiejtettem.

- Igen? Tessék? Baj van? - Láttam, hogy már indult felém.

- Nem, nem nincs semmi baj, mindössze annyi, hogy kint felejtettem a pólómat, lennél olyan kedves és beadnád? 

Nem telt bele egy perc, már az orrom előtt lebegett a pink felsőm. Szélsebesen összekaptam magam és kisietve kiselőadást kezdtem tartani arról, hogy én nem vagyok olyan lány, aki a testét mutogatja vagy így akarna bevágódni.

Niall figyelmesen végighallgatott, majd nevetve közölte, hogy nem is nézett egy olyan lánynak, aki így szeretné felhívni magára a figyelmet.

Meglepettségemben csak ennyit tudtam kinyögni –Oh! 

- Agg nem tartalak egy kihívó lánynak, de nagyon dilis vagy!

- Hé, ez fordítva is igaz! Nem tudom, ki az, aki alsógatyát a fejére húzva, zoknikkal  a kezén táncol?

- De csak mert Harry szépen nézett rám. - Csattant fel.

- Persze-persze, inkább ne bonyolódjunk bele.

Megadóan feltette a kezeit és átfordult a másik oldalára, mint aki jól végezte dolgát

- Jó éjt Aggie! Szólt bársonyos hangján. - Úgy, most durcizol?

-  Miért is? Elfordulva nem láthatta, hogy rányújtom a nyelvem.

- Mert a megsértett kisgyerekek szoktak így csinálni.

- Szóval most vitatkozunk?

- Nem, én sosem vitatkozom, csak kifejtem a véleményem...

- Akkor aludjunk te kis véleménykifejtős agytröszt.

- Jó éjt Niall, szép álmokat és repdeső angyalkákat!

- Szép álmokat Zsenipalánta! 

Bebújtam az ágyba, az első 10 percben meg sem mertem mozdulni, régen voltam már fiú közelében, ilyen közel meg pláne, a dinók korában.  Ahogyan a fáradság átvette testem felett a hatalmat az agyam is szép lassan kikapcsolt az álommanó pedig elrepített Csodaországba.

Mosollyal az arcomon és Niall-al a bal oldalamon aludtam el és vártam a holnapot, hogy újra láthassam azokat az igéző kék szemeket és a rakoncátlan zselézett szőke fürtöket.