18. Fejezet: Nem lesz könnyű...

Drágáim! Valentín nap alkalmából hoztam Nektek ezt a részt! Személy szerint nem rajongok érte, és ha valakik szeretik egymást az év többi napján sincsennek vele másképp, de mivel tudom, hogy valakinek ez fontos tiszteletben tartom! És Boldog Valentín/Bálint napot kívánok!

Ni, már vagy fél órája itt hagyott, közben csináltam magamnak egy forró teát, így nyugodtan senkitől sem zavartatva gondolkodhattam. Könnyeim áztatták arcom, hülyén éreztem magam., megbántottam, akaratlanul is megbántottam.

Nem szerettem volna senkivel sem beszélgetni, sem bájcsevegni, csak kavargattam a teát, ami azóta ki is hűlt.

Éppen el akartam indulni, amikor nekimentem valakinek, egy kemény mellkassal találtam szembe magam, mikor kiegyenesedtem, pedig azokkal a gyönyörű szemekkel, amelyek most megbánást és aggodalmat sugároztak.

-         Tündérem! Ölelt át szorosan, és én karjaiban elengedtem magam, csak sírni tudtam.

-         Niall bocsánat!

-         Ne, sh, ne kérj bocsánatot! Tudom, hogy időt kértél és én voltam a hülye. - Lecsókolta arcomról a könnycseppeket, majd ajkamra egy szerelmes csókot adott, de én többet akartam.

Először csak egy apró csókocskát kaptam, ismerkedő, mondhatnám félszeg kis csókot, aztán mélyet sóhajtott, a két kezébe fogta az arcom, és olyan szenvedéllyel vette birtokba az ajkamat, hogy azt hittem ott,menten belehalok a gyönyörűségbe. Hosszan csókoltuk egymást, majd egy pillanatnyi szünet után újrakezdtük. Nem tudtam gondolkodni, csak az számított, hogy ajka az enyémen van, az elmém csak ezzel az élménnyel volt tele.

-         Niall-Niall?

-         Mi baj Drága?

-         Pihenned kell! Nem kellett sokáig győzködnöm, hiszen majdnem állva egymást karolva aludtunk el. Felérve a szobánkba, gyors zuhanyt vettem, siettem, hiszen Ni karjaiban szerettem volna álomra hajtani a fejem. Mikor végeztem, kitrappoltam a fürdőből, de amint láttam legyőzte az álommanó, olyan édesen szuszogott, az ajkai kissé nyitva is voltak, ezt kihasználva, apró csókokkal hintettem be azt, majd mellébújva merültem el az álmok tengerében.

Reggel elég korán ébredtem, de Niall nem volt mellettem. Ismét utazunk, ezúttal az úti cél Melbourne, amely másfél óra repülőutat ígért, Brisbane-től.

Így gyorsan felkeltem, és nem a füdőbe vettem az irányt, hanem a táskákhoz, hogy össze tudjak időben pakolni.

5 perce dobálom a táskámba a cuccaimat, kicsit szétpakoltam, pedig nem a stílusom, főleg nem az utakon, nyílt az ajtó, és csak egy óriás rózsaszín rózsakupac volt az amit láttam, mögötte Ni szőke hajával.

-         Istenem! Kaptam a szám elé a kezem. - Ez-ez csodálatosan szép, de miért és hogyan? Csodálkozásomat, Ni nevetéssel jutalmazta, majd közelebb jött hozzám, letette mellém a kosarat, szorosan megölelt, úgy hogy egy tű sem fért volna közénk, nyakamba csókolt és a fülembe súgta, hogy- Szeretlek!

-         Én is szeretlek!

-         Mit mondtál? Nézett rám kíváncsian egy csalafinta mosoly kíséretében.

-         Azt, hogy én is szeretlek teljes szívemből. Megcsókoltam, majd ha lehet még szorosabban vontam magamhoz. -Köszönöm, gyönyörűek a rózsák, de nem fogadhatom el. Miért költöttél rám ennyi pénzt?

-         Aggie, a csillagokat is lehoznám neked ha megtehetném, de mivel ez egyenlőre lehetetlen küldetésnek bizonyulna, azt szeretném ha boldog lennél.

-         De hiszen boldog vagyok, mert velem vagy, és itt vagy mellettem. Megölelhetlek, megérinthetlek és megcsókolhatlak ez tesz boldoggá, te teszel boldoggá, azzal, hogy tudom, hogy szeretsz. Csak félek.... félek, a fiúktól, az újságíróktól, és főleg a rajongóktól.

-         Aggie, itt vagyok nem lesz semmi baj, szeretjük egymást és az a baj, hogy ez ellen ha akarnánk sem tudnánk  mit tenni. Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz, minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged! -Majd ajkunk ismét heves csatába kezdett, olyan volt, mintha minden eltűnt volna, a múlt a jelen és  a jövő, csak a pillanat számított, és ez a csók most többet jelentett bármilyen szónál. – Köszönöm.

-         Mit köszönsz Manó?

-         Azt, hogy szeretsz és, hogy egy olyan lány szeret, mint te.

Kicsit elpirulhattam és ezt Ni is észrevette, nem szólt semmit, csak átölelt.

Ölelésünket én szakítottam meg, mivel sietnünk kell, hogy készen legyünk a pakolással és a srácokat is valahogy fel kellene tenni a gépre.