Kedves Olvasóim!
Hát eljött ez a nap is, amikor lezárom Naggie történetét. Hihetetlen, hogy idáig eljutottam, ami nagyrészt nektek köszönhető. Megígértem, hogy nem tartok nagy búcsúzkodást, de azt hadd mondjam el, hogy minden kommentel, minden kedves üzenettel a szívem melengettétek. Nagyon furcsa most ezeket leírni, és főleg az lesz furcsa, hogy miután kitettem ezt a rész oda kell írnom a cím mellé, hogy befejezett. Köszönök ennek a blognak minden szép pillanatot, barátokat. Egy élmény volt írnom ezt a történetet, és nagyon a szívemhez nőtt. Könnyes a szemem, de tudom, hogy itt kell, hogy vége legyen.
Kedves olvasók remélem nem feledtek, és csatlakoztok a következő történetemhez is, aminek itt a linkje: http://sweetandsour125.blogspot.hu/
Legyetek jók, és valósítsátok meg az álmaitokat! :)
Sokszor puszillak benneteket, és köszönök mindent! :) <3
4
hónappal később
Izzadva
feküdtem a nagy pocakommal egy magánkórház szülészeti osztályán. Akármennyire
is kértem Dr. Hale-t, hogy hadd legyek otthon, ő annál inkább a befekvést
javasolta. Két hete vagyok itt, mint veszélyeztetett terhes, de már kiolvastam
minden napilapot, magazint, könyvet, amit Niall behozott nekem. A fekvés és az
alvás az maga a rémálom. A hasam tényleg olyan volt, mintha két nagy
görögdinnye lenne a helyén, ezért le kellett mondanom arról, hogy: fordulás,
oldalt fekvés. A napi mozgásom annyi lehetett, hogy kiléphettem öt percre a
teraszra, ahol magamba szippanthattam egy kis D vitamint a napfényből. Július
hónapra tekintettel, már csak egyetlen hónapom maradt a szülésig, mindennél
jobban vártam, hogy végre megpillanthassam a két tüneményemet. Az elmúlt
hónapok alatt sikerült házat találunk Ni régi lakástól nem messze. Csodás
téglás ház, öt hálóval, két fürdővel, garázzsal, konyhával, nappalival. Már a
gyerekszobánk is be van rendezve úgy, hogy kisfiúknak, és kislányoknak is
megfeleljen. A névválasztás ment egy kissé döcögősen, de végül az én szavam
volt az utolsó. A szüleink szerették volna, ha egy régebbi családnév mellett
döntünk, így végül, ha kislányunk születik, akkor neki négy keresztneve lesz,
ha két kislány, akkor ez feleződik.
Délután
felé járhatott az idő, kellemes szél járta be a szobámat. A fiúk elhalmoztak
édességgel, virágokkal, és meglátogattak, amikor csak tehették. Liz napi vendég
volt nálam, ahogy Claudia is, a többiek a munkájukhoz igazodva köszöntek be
hozzám. Anya és Maura volt az éjjeli őrség, ha már a Manóm nem bírta ébren.
Nem
egyszer riasztottam mindenkit, hogy itt az idő, de végül kiderült, hogy csak a
hasam fájt.
-
Szia, Édes! Hogy vagy? – pakolt le Ni a
kezéből, majd odahajolt hozzám, és megcsókolt.
-
Már alig vártam, hogy itt legyél. –
húztam szorosan magamhoz.
-
Ennyire hiányzom? - mosolygott.
-
Nagyon. Találkoztál Dr. Hale-el? Azt
mondta, hogy délután ő is beugrik hozzám.
-
Nem Életem, nem találkoztam vele.
Meleged van? – törölte meg homlokom.
-
Olyan, mintha valami katlanba lennék. –
túrtam le magamról pokrócom, amit Ni magára húzott. – Azt ne mondd, hogy fázol?
-
Nagyon hideg van itt. – vacogott. - Picúrok? – tette hasamra hideg kezét.
-
Ma már lebokszolták a gyomrom, és a
hólyagom. – nevettem. – Félek, hogy nagyon elevenek lesznek.
-
Volt kitől örökölni.
-
Ha ezzel magadra szerettél volna utalni,
akkor egyetértek.
-
Hozzak neked valamit?
-
Menekülni szeretnél?
-
Inkább csak melegedni.
-
Egy kis jeget elropogtatnék. – küldtem
ki a kórteremből, mielőtt megfagyna nekem nyár közepén.
Hihetetlen,
hogy egy éve találkoztunk, de már lassan a fél éves házassági évfordulónkat
ünnepelhetjük, és még mindig ugyan úgy szeretem. Betartotta minden ígéretét, és
megtesz értem bármit, amit kérek tőle. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ő lehet a
férjem, hogy ennyire szeret valaki.
-
Itt is vagyok Bogaram! – ült le mellém,
majd a kezembe adta a hideg poharat. – Nagyon el vagy gondolkodva, min töröd a
fejed?
-
Köszönöm! Rajtad. – vettem ki egy
nagyobb jégkockát, és dobtam be a számba, majd vissza ki is vettem.
-
Rajtam? – pirult el.
-
Igen, hogy mennyire szeretlek.
-
És mennyire? –hajolt közelebb.
-
Nem kell mindent tudnod. – vigyorogtam
rá.
-
Jobban tudtál aludni, mint tegnap?
-
Nem, nem jó sehogy sem, és magamtól már
fel sem tudok ülni. Híztam az elmúlt hónaphoz képest öt kilót, lassan már
tényleg gurulni fogok.
-
Na és? Majd elkaplak. – húzódott
nyakhajlatomba.
-
A melleimről már nem is beszélek, akkorák,
mint két jól megtermett tök. – szipogtam.
-
Nekem csodás vagy!
-
Nem hiszek neked, csak vigasztalni
próbálsz.
-
Ne csináld ezt Agg! – puszilt szájon.
Ez
a nap is lassan telt, akár csak a többi bent a négy fal között, hiába, hogy Ni
mellettem volt.
***
Este
hét órakor fura görcsösséget éreztem a hasamban, szinte szét akart repedni. Nem
szóltam a mellettem szundító Ni-nek, sem pedig a nővérkének, gondoltam ez is
majd elmúlik.
Ahogy
az óra mutatója haladt előre, úgy az én fájásaim is növekedtek. Csak azon járat
az agyam, hogy még nincs itt az idejük, ez még nem lehet a vajúdás, ám amikor
meleg víz folyt alám, mint amikor kiskorunkba bepisilünk megráztam Niall
karját. Kómásan pislogott rám, de azonnal kipattantak szemei, ahogy rám nézett.
-
Baj van! – mondtam lihegve.
-
Istenem mi baj? – pánikolt be.
-
Itt az idő!
-
Milyen idő? – láttam rajta, hogy
megrémült.
-
Hamarosan szülők leszünk. Kérlek, szólj
egy nővérnek, és hívd fel Dr. Hale-t, anyuékat, és Lizzy-t. – nem is mondott
semmit, megpuszilt, és rohant is.
Az
események megállíthatatlanul következtek be, mire feleszméltem már négyujjnyira
kitágultam. A fájások egyre elviselhetetlenebbek voltak. Bridget doktor is
megérkezett, aki egy éppen szülni készülő nő számár a legrosszabb hírekkel
szolgált.
-
Agatha, nagyon jól csinálod, de most
figyelj rám egy kicsit! Az egyik baba szívhangja gyengült az elmúlt percekben,
ha öt perc múlva nincs erősödés, akkor császármetszést fogunk végrehajtani. – egy légüres térben éreztem magam, nem
láttam, és nem hallottam senkit. A fájdalom elszívta minden energiámat, arra
eszméltem fel, ahogy az ágyam rázkódott. Niall alig akarta elengedni a kezem,
és én sem az övét, ezért ő is bejött velem a műtőbe. A fájdalomcsillapítók után
az égvilágon semmit sem éreztem, folyamatosan a Manómat figyeltem, amíg meg nem
hallottam egy erőteljes sírást.
-
Kisfiú! – adta tudtunkra a doktornő. Ni
a kezemet csókolgatta maszkjában, és azt suttogta, hogy: köszönöm. Nem tudtam
feldolgozni, hogy az imént adtam életet egy gyermeknek. Mivel én nem mehettem
oda a babához, ezért elküldtem a Manót magam mellől, hogy a kisfiúnkkal
foglalkozzon. Odahozták nekem, hogy megtudjam őt nézni, és megpuszilgattam
mázos arcocskáját, de már így is nagyon jól láttam, hogy kiköpött apja. Picurka
volt, törékeny a teste. Pár perccel később egy újabb édes síró hang ütötte meg
füleimet.
-
Kislány! Gratulálok! – szólt Dr. Hale.
Őt is bebugyolálták, és megmutatták nekem. Még életemben nem láttam szebb
kislányt, mint a miénk. Oldalra néztem, ahol Ni már a bebugyolált kisfiúnkat
tartotta a karjaiban, amíg a lányunkat épp megmérte egy ápoló. Lassan
tudatosult bennem, hogy mi is történt, és könnyeim felszínre törtek.
***
A
gyógyszerek hatására elaludtam miután kitoltak a műtőből. Gyönyörű álmom volt,
és még édesebb volt az a pillanat, amikor a gyermekeim hangjára ébredhettem
fel. Kislányunk apukája karjában pihent, még kisfiúnk a mellettem elhelyezett
kosárkában.
-
Aggie, szia! – suttogta Manóm nevemet.
-
Mi történt, minden rendben? – motyogtam.
-
Mind a kettő makkegészséges, ne aggódj!
Átadom neked! – csúsztatta gyenge karjaim közé a Hercegnőnket.
-
Istenem, Niall! – sírtam el magam ismét.
– Annyira csodálatos! A kis orra, a szemei, a pofija. – pusziltam meg.
-
Köszönöm neked őket! – hálás csókot
lehelet számra.
-
Én köszönöm!
-
Anyuék itt vannak az ajtó előtt, ahogy a
lányok, és Harry is. Liam és Louis azt üzenték, hogy a leghamarabbi repülővel
indulnak haza, alig várják, hogy láthassák az ikreket.
-
De édesek! Szerintem a nagyszülőknek
szólhatsz… Ricsaj töltötte meg a teret miután köszöntöttük szüleinket, ők pedig
könnyes szemekkel figyeltek bennünket.
-
Kedves nagyszülők hadd mutassam be
nektek Sophie Minnie Charlotte Elizabeth Horant és Gabriel James Bobby Horant.
***
Minden
volt, ami egy kisbaba születésénél megtörténhet. Sírás, öröm, boldogság.
Kaptunk lufikat, kis ajándékcsomagokat. Éjjel, amikor látogatóink elfogytak
Gabe jelezte, hogy bizony neki nem telt meg a pocója. Ni adta karjaimba, mert
én a vágás miatt megint csak ágyhoz voltam kötve. Egész jól aludtak, csupán
négyszer keltünk fel hozzájuk. A Manónak még gyakorolni kell a pelenkázás
varázslatát, de majd beletanul.
Kora
reggel a hiányzó bandatagok látogattak meg minket, és már most annyira kötődnek
a babákhoz, hogy el sem akartak menni tőlünk.
A
bulvárlapok is megtudták a híreket, így nem sokkal Sophie és Gabriel születése
után meg is írták a fantasztikus híreket. Nem akartam, hogy a rajongók ne
lássák őket, de egy kicsit még várok azzal, hogy megosszam közös fotóinkat.
Egy
héttel később hagyhattuk el a kórházat, Sophie-nak pink, még Gabe-nek sötétkék
babahordozót vettünk. Egyáltalán nem így
terveztem ezt az egész szülést, de a legfontosabb, hogy itt vannak mellettem.
Ni vezetett, még én a kis emléklapujukat olvasgattam, amin egy arckép is
díszelgett róluk.
Született:
2016. 07. 12.
Idő:
22 óra 50 perc, 22 óra 55 perc
Hazaérve
be is fektettük őket kiságyukba, olyan békésen aludtak, mint Csipkerózsika a
mesékben.
Így
értek véget a megpróbáltatásaim, a harc az anyaságáért. Itt állok két kiságy
felett a legcsodálatosabb férfival az oldalamon, elnézve a kislányunkat és
kisfiúnkat.
És,
hogy mi lett a barátainkkal?
Harry
a gyerkőcök első születésnapján megkérte Claudia kezét, aki már önfeledten az esküvőt
tervezgeti. Liz és Luke útjai végleg különváltak, de Liz elmondása szerint nem
is bánja, így most csak az üzlet bővítésére tud koncentrálni. Liam és Sophia
újból elkezdtek randizgatni, Louis és Eleanor pedig nagyon jó barátok maradtak
a mai napig.
Tina-t
is utol érte sorsa, elmondtam mindent, hogy miket is művelt, így őt
elbocsájtották a fiúk mellől. Tay-ról egy ideje nem tudok semmit, nem hallottam
felőle mióta volt Ni-vel az az incidensük, csak remélem, hogy visszament
Ausztráliába.
A
gyerekeink teljesen megváltoztatták az életünk, amihez fel kellett nőnünk, és
megoldani a felmerülő gondokat. Ilyen volt, mikor Niall-nek dönteni kellett
velünk marad, vagy ismét turnézni indul a fiúkkal. Éjszakákon át forgolódott az
ágyban és őrlődött, de nem hagyhattam, hogy választania keljen az álma, és az
élete között, ezért döntöttem helyette. A 2017-es évben is rekordokat
döntöttek, teltházas stadionokban állnak színpadra, megélik, amit álmodtak,
miközben én egy-egy alkalommal mellettük vagyok a színfalak mögött a két kis
Angyalommal, akik nagyon élvezik, mikor az apu énekel.
Főállású
anyuka lettem, azóta nincs megállás mióta elkezdtek járni a mi kisbabáink. Az
apjuk mindent rájuk hagy, mert csak egyet kuncognak, és Ni már odáig meg vissza
van tőlük. Ahogy azt mindenki mondogatta olyan apuka vált belőle, akit minden
gyerek kívánhat maga mellé. Sok segítséget kapunk szüleinktől, de Denis-re, és
a barátainkra is mindig számíthatunk.
-
Tudtam, hogy remek döntés volt téged
először megcsókolni. – mondta egy éjen, amikor nem tudtam aludni, és kiültem a
lugasunkba.
-
Én pedig azt tudom, hogy 60 év múlva
ugyan itt, ugyan így szeretnék veled üldögélni, amikor a gyerekek már régen
kiröpültek a családi fészekből, és elmerengeni a múlton, hogy milyen is volt ez
a pillanat.
ez olyan gyönyörű ♥ :(
VálaszTörlésKöszönöm szépen! <3
TörlésBüszkén állíthatom, hogy ez a volt az első, de egyben a legjobb Niall-os blog, amit olvastam! :)
VálaszTörlésKedvencem marad örökké! :3
Köszönöm, hogy belekezdtél ebbe a blogba, ezzel nagy örömet szerezve nekem, és a többi olvasódnak egyaránt! :)
Puszi! <33
Juditom! <3
TörlésA történetet a legelejétől olvasod, és mindig írtál nekem, amiért nem lehetek elég hálás, volt, hogy a te kommented tartotta bennem a lelket :) Én köszönöm, hogy megoszthattam veletek! Sok puszi <3
Ehhez a részhez terveztem a leghosszabb üzenetet. El jött ez a pillanat is. Egy élmény volt Naggie történetét olvasni. Imádom a történetet és téged is. ❤❤Ez nekünk is nehéz, hisz lezárunk egy kiváló történetét. De a másik történetedet is végig fogjuk követni. További sok sikert az íráshoz.
VálaszTörlésxxx Kinga ❤❤
Kingám! <3
TörlésNagyon-nagyon szépen köszönöm a támogatást, fantasztikus érzés ezeket a szavakat itt látni! :) Találkozunk az új sztoriban! :) Puszillak <3
Imádom ezt a blogot.Ez az egyik legjobbb történet amit valaha is olvastam.Úgy döntöttem újra elolvasom az eljétől. 😊
VálaszTörlésKedves Szofi! :)
TörlésMegtisztelsz, nagyon köszönöm! :) <3
Gyönyörű ez az egész történet.
VálaszTörlésA befejezése pedig egyszerűen csodálatos.
Tökéletes az egész úgy ahogy van.💜💜💜
Nagyon köszönöm, el sem hiszem, hogy ezt nekem mondja valaki! :) Puszi <3
TörlésKedves Briar Rose!
VálaszTörlésNemrég táláltam rá a blogadra. Egyszerűen magával szippantott a történet, alig tudtam lerakni, vártam a következő rész. Nagyszerű történet, szereplők, és nagyszerű író. Gratulálok. Köszönöm a boldog és néha szomorú pillanatokat. Köszönöm, hogy olvashattam. A kővetkező blogodat is olvasni fogom.
Veronika
Kedves Veronika! :)
TörlésNagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, és mérhetetlenül boldog vagyok, hogy még így a végén is sikerült olvasóra lelnem benned. :) Találkozunk az új blogon!
Eszmeletlen lett Brii❤❤❤
VálaszTörlésHihetetlen irono vagy es kivanom hogy valljanak valora az almaid es remelem hogy par ev mulva, mar a dedikalasodon mondhatom ezt el❤❤
Imadtam a blogodat es talalkozunk a masikban❤
Klaum! <3
TörlésKomolyan megsirattattál, annyira köszönöm, hogy ennyire hiszel, és bízol bennem, hogy azt elmondani nem tudom! <3
Találkozunk, így van, puszillak Babám! <3
VARÁZSLATOS Sírás a köbön, örömömben és bánatomban. Virulok, hiszen csodálatosan zártad le Naggie történetét. Ennél szebben el sem tudtam volna képzelni! Szomorkodom, hiszen lezárult Naggie sztorija, ami szinte már szívemhez nőt.
VálaszTörlésNap, mint nap meglátogattam a blogot, hogy meglessem van-e már új epizód. Rengeteg csodás pillanatot kaptam miközben írásod olvastam. Boldog vagyok, hogy része lehettem! Kívánom, hogy saját életedben is váljanak valóra álmaid!
Bátran kijelenthetem, hogy a blogod volt a kedvenc Niall fanfiction-m, amit valaha olvastam. Egyedi, és abszolút kitűnt a többi közül. Az igényességedet pedig külön kiemelném!
De nem szeretném annyira búcsúzósra venni a hangnemet. Hiszen izgatottan várom újabb történetedet!
Amikor újra olvasom a történetet boldogan gondolok vissza minden egyes hétre, amikor tűkön ülve vártam a friss epizódot! :D
Ezen kommenttel szeretnék búcsút inteni Naggie-párosának. ❤
3 napja találtam rá erre a csodálatos blogra :) jó lenne egy folytatás neki :) mert nagyon megkedveltem a szereplőket :) a 1D hamar a szívembe lopta magát :) és a lányok :) imádom :)
VálaszTörlésEgyszer majd remélem lesz könyved is :)
S a sok rajongód támogatni fog :)
Ölelés :)
#egyiklegnagyobbrajongód
Ölelés :)