108. Fejezet: "...egy utolsó vagy!"

Sziasztok Tündérek!

Meg is hoztam a következő fejezetet! Szép hétvégét kívánok nektek! <3 Puszi

Harry sértődöttsége ellenére is önfeledten vásárolgatott velem egy közeli szupermarketben. Hazz tolta a kosarat én pedig polcról-polcra pakolgattam bele az élelmiszereket, amit úgy gondoltam, hogy egy háztartásban feltétlen lennie kell, még ha egy legénylakásról is beszélünk. Nem terveztem hosszú időt nála tölteni, még talán a holnapi napot és hazautazok Liz-hez. Nem sokat beszélt hozzám, ahogy a sorok között tekeregtünk, meg is értettem őt, hiszen elvetettem a sulykot. Valami nem stimmelt velem, mert magamtól ilyeneket nem vágtam volna hozzá egyik barátom fejéhez sem. Valóban megviselt a Maura-val való veszekedés lelkileg, de ez még nem ok arra, hogy úgy viselkedhetek bárkivel, mint egy ronggyal.

-         Akarsz még valamit venni, vagy mehetünk fizetni?

-         Tessék? Mit mondtál? Kaptam felé a tekintetem, amikor rájöttem, hogy nagyon elbambultam egy csoki polc előtt.

-         Hogy szeretnéd-e még jobban kifosztani a boltot vagy beállhatunk a sorba fizetni?

-         Oh, tőlem nyugodtan mehetünk! Vizslattam át gyorsan a bevásárló kocsi tartalmát. Bólintott és lehagyva engem gondolataim között, már az egyik kevésbé hosszú sor mögé állította le a megrakott kocsit. Fizetett, majd bepakoltunk pár üres szatyorba, ami hirtelen olyan lett, mint a Mikulás zsákja, én két kissebbel ballagtam kifelé az üzletből, még Hazz vállalta magára a nehezebb táskákat. Komótosan elrendeztük őket a csomagtartóban, Harry felbőgette a motort és az otthona felé vettük az irányt. Nem tudtam, hogyan is közeledhetnék felé, mert nála egy bocsánatkéréssel nem sokat érek el, de mégis azt éreztem a legkevesebbnek, ha megteszem felé ezt a lépést.

-         Harry, ne haragudj! Néztem rá bocsánatkérően.

-         Mégis miért? Egyenes az útra meredt tekintete, arca meg sem mozdult.

-         Tudod, te azt nagyon jól!

-         Agg, valóban nem estek jól a szavaid, de igazad van. Félek egy újabb szerelemtől és egy újabb csalódástól.

-         Pont Clau szerelmétől félsz, aki bármit megtenne érted, csakhogy végre kimond neki azt a bizonyos szót? Ismered már annyira, hogy tudd ő nem csak egy lány a sok közül.

-         Tudom Aggie és köszönöm neked, de azért még ma este te főzöd a vacsit.

-         Amúgy is ki akartalak engesztelni valamivel. Mosolyogtam rá.

-         Néha lennék Niall helyében, hogy te vele vagy.  Most először fordult felém az út alatt.

-         Mi? Mit mondasz Harry? Ezt hogy érted? Dadogtam össze-vissza.

-         Hát, csak úgy, hogy te csodálatos és nagyon különleges lány vagy.

-         Ez ugye nem valami szerelmi vallomás?

-         Nem is tudom Agg, egy ideje, mintha többet éreznék irántad barátságnál, de tisztában vagyok vele, hogy a te szíved Niall-é.

-         Hirtelen mit is mondhatnék. Talán, hogy Clau ki fog nyírni engem, másrészről ugye ezt még nem vázoltad fel Ni-nek?

-         Dehogy, akkor most nem lennél itt. Nevetett.

-         Harry…

-         Figyelj, tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna, nem mondtam volna semmit és remélem, hogy továbbra is a barátom leszel.

-         Benne vagyok, azzal a feltétellel, ha beszélni fogsz Clo-val.

-         Ígérem!

Ezzel lezártuk ezt a beszélgetést, de legbelül még most sem dolgoztam fel a hallottakat. Furcsa volt az egész helyzet, hiszen Harry nem a magam fajta lányokra bukik tudomásom szerint. Modellek, színésznők és énekesnők vannak a listáján és fogalmam sincs, hogy én, hogyan is kerülök erre a listára. Hízelgőnek találtam, amiket mondott, de ez nem derülhet ki. Ni-nek és neki megromlana a barátságuk, Clau nem szólna hozzám soha többé. Úgy gyártom az elméleteket, hogy nem is történt semmi. Eldöntöttem, hogy egy időre megtartom Hazz és köztem a három lépés távolságot, én ugyan úgy tekint rá, mint ezelőtt, de nem szeretném, ha ő bármilyen mozdulatomban, kifejezésemben többet látna, mint ami. Megfogalmazódott bennem az a gondolat is, hogy, amit nála leszünk fogom a sátorfámat és tovább állok, de ez nem lenne fair vele szemben, így még ma este a kanapéján alszom, azonban holnap reggel indulok Harrow-ba.

Amint a házhoz értünk a nagy fekete kapu kinyílt, és a Göndöröm be is hajtott rajta, leparkolt, majd bevittük a csomagokat. Elpakoltunk és én nekiálltam a vacsora elkészítésének. Harry ragaszkodott hozzá, hogy segít nekem, de inkább elhárítottam a segítségnyújtását, mondván, hogy ő csak pihenjen. Nem is kellett neki kétszer mondanom, hallottam, ahogy a fürdőben elkezd folyni a víz. Rántott sajtot készítettem, sült burgonyával és tartármártással, amivel hamar készen is lettem.

***

A vacsora alatt beszélgettünk, főleg én kérdezgettem a családjáról a régi időkről, ami így gyorsan eltelt. Fáradtságra fogva hamar nyugovóra tértem egy forró zuhany után, az egyik pólójában. Eltért a már jól megszokott Manóm illatától, kicsit erőteljesebb volt, mint amihez hozzá vagyok szokva, ennek is tudtam be azt, hogy nehezemre esett az elalvás, meg annak, hogy a lelkem kész káosz volt.

Kora reggel épp a fürdőben mosakodtam, amikor meghallottam a kapucsengő hangját, amely betöltötte az egész házat. A házigazda orgánja tisztán kivehető volt, azonban a vendégében nem voltam biztos, így kiléptem a fal takarásából, amikor Niall kék szempárjával találkoztam. Hazz egy szál boxerben állt az ajtóban még én az ő pólójában, így érthető volt, hogy Ni azt sem tudta melyikünkre nézzen.

-         Öhm, mi folyik itt? Akadozott hangja,

-         Niall, semmi az ég világon! Mentem közelebb.

-         Ezért jöttél haza? Hogy kettesben legyél vele? Te neked meg még volt bőr a képeden vigasztalni, mikor egy ágyba bújsz vele? Nézett barátjára. - Menjetek a francba mind a ketten! Vágta kezét a falba, könyörgően néztem Harry-re, hogy csináljon valamit, de ő is ugyan úgy le volt sújtva, mint én. Elkeseredésemben kiszaladtam utána, bugyiban, pólóban, mezítláb a hidegbe és kiabáltam utána.

-         Niall, várj meg kérlek! Értem utol a kapuban.

-         Mi akarsz Agg? Magyarázkodni?

-         Mindent félreértesz, semmi sem történt köztünk!

-         Nem? Szerinted mire gondoljak, mikor megjelentek félmeztelen az ajtóban? Legalább jobb volt az ágyban? Jobban csókolt? Megadta azt amit tőlem nem kaptál meg? Lehelte idegesen arcomba dühét. – Egyáltalán mióta tart ez a viszony? Inkább hagyjuk, nem akarom tudni. Szégyelld magad Aggie, pont te tetted ezt velem, anya jól mondta, hogy hagyjalak, de én meg csak hülyén védtelek.

-         Védtél? Egy büdös szó nem hagyta el a szádat, amikor csak megalázott.

-         A cuccaid feladom postán, de nem akarlak többet látni. Azok után, amin keresztülmentünk… A kis szerelmednek meg üzenem, hogy többé nem a barátom.

-         Még te vagy megsértődve, fogalmad sincs miért jöttem el, nem tudsz te semmit! Fordítottam neki hátat és berohantam a lakásba, ahol az ablakhoz futottam és onnan néztem, ahogy elhajt.

-         Harry, azt hiszem, most jobb, ha hazamegyek. Lesújtva öltöztem fel és igyekeztem nem összezuhanni. De a szívemben, mintha ezer tört forgattak volna egyszerre. Összetört a szívem darabokra és ki tudja, hogy ezek a darabkák mikor forrnak össze. Szédelegtem jobbra balra, mint egy szellem, aki csak árnyéka önmagának. 

-         Hazaviszlek! Fogta a kocsi kulcsot a kezébe.

-         Semmi szükség rá! Szipogtam.

-         Gyere Agg, légy szíves! Nem volt kedvem ellenkezni, csak csináltam, amire kért. Bámultam kifelé a fejemből, azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, de volt, amikor magamhoz tértem és tudatosult bennem a valóság. Próbáltam erős maradni és legalább öt percig nem sírni, de még a mobilom kijelzőjén sem kerülhettem el, hogy ne Niall jusson az eszembe.  Csak azok pörögtek a fejemben, amiket mondott és minden szép emlék. A forró csókok, a szerelmes pillanatok, a nevetése, a viccei, minden porcikája.

-         Aggie, minden rendbe fog jönni, megfogjátok beszélni és…

-         Ez most más Harry. Nem fog nekem sosem megbocsájtani.

-         Ha tényleg szeret keresni fog és megpróbálok vele beszélni én is.

-         Ugye tudod, hogy hova kíván?

-         Agg, szeret téged, és lehet én is így reagáltam volna, ha meglátom a barátnőmet az egyik legjobb barátom házában egy pólóban. Le fog nyugodni, átgondolja és minden olyan lesz, mint volt.

-         Eljöttem hozzád, hogy megnyugodjak, rendbe szedjem magam és még rosszabb lett minden. Hogy hiheti rólam, hogy lefeküdtem veled? És rólad is, hogy kikezdesz velem? Annyira gyerek még, de annyira és én annyira szeretem.

-         Ő is szeret téged, folyton csak rólad beszél, amikor turnén vagyunk, hiányzol neki. Várja mindig  a hívásaid, üzeneteidet…

-         Harcolni fogok a szerelmünkért és nem fogom hagyni, hogy egy ilyen hülyeség tönkre tegye. Határoztam el magam, visszatartottam könnyeim, összeszorítottam ajkaimat.

-         Ez a beszéd Agg, de bevallom, hogy a legnagyobb hibásnak magamat érzem. Nem mentem utána, és megtanultam egy örök életre, hogy alsógatyában nem nyitunk ajtót.

-         Ugyan már Harry…

Lassacskán megérkeztünk a sötét téglalakásunk elé és csak reménykedtem, hogy Liz-t itthon van, mert egy barátnő nagyon jól jönne. Hazz kisegített az autóból és elkísért egészen a bejárati ajtóig. Megköszöntem neki mindent, be is invitáltam hozzánk egy teára, de nem fogadta el, azt mondta biztosan szívesebben lennék most magamban és igaza is volt. Adtam arcára két puszit és már távozott is, de előtte megígértette velem, hogy a londoni koncerten, amely egyben az utolsó ebben az évben viszont látjuk egymást. Csak egy meggondolómmal válaszoltam neki, és nem is erőltette tovább a dolgot.

***

Teltek a napok miközben gyűlt az elküldött sms-ek száma a telefonomban. Már magam sem tudom, hogy hányadikat küldtem el az imént, volt, hogy kisregényt írtam neki, volt, hogy pár szót, de nem kaptam választ. Valószínűleg már mindenki értesült róla a fiúk, Tina, Lou, akinek köze van a One Direction-hoz. Az aggódások elmúltak irányomba, és beletörődtem, hogy az ő szemükben is, ahogy a barátoméban egy lotyó vagyok. Egyedül Harry tudott Maura kirohanásáról, így senkitől sem vártam, hogy megértsen engem. Liz, amikor először meghallotta, hogy mi történt háromszor kérdezett vissza, de, ahogy neki is elmeséltem a titkos beszélgetésünket Niall anyukájával, azt mondta ő is hasonlóan cselekedett volna, mint én. Liz elhitte nekem, hogy nem vagyok képes megcsalni Ni-t, még gondolatban sem, és ez sokat segített abban, hogy rávegyem magam, ha kell le fogok teperni pár biztonságit is, de tisztázni fogom magam előtte,  és az már az ő feladata, hogy eldöntse hisz-e nekem avagy sem. Sosem adtam neki okot a kételkedésre. Én? Aki világ életében egy szürke kisegér volt és éveket várt arra, hogy rátaláljon az igaz szerelem? A kezemben tartott telefon jelzett, hogy bejövő hívásom van, Clau nevét jelezte ki a készülék… Vártam, hogy hívni fog, de nem voltam felkészülve arra, amiket mondani fog.

-         Halló! Szóltam bele halkan .

-         Aggie ekkorát még emberben nem csalódtam, mint benned… Nemrég értem haza és még csak most tudtam lehallgatni az üzeneteimet. Niall volt olyan kedves és mindent elmondott… egy utolsó vagy! Tudod, hogy mit érzek iránta és megtetted, nem volt elég Niall? Liam-el és Lou-val is lefeküdtél? Ordított és sírt barátnőm a vonal túlsó végén, nekem pedig egy hang sem jött ki a torkomon.

-         Válaszoljál már! Mondj valamit az Istenit! Legyetek boldogok, megérdemlitek egymást… Szegény Niall-t sajnálom, aki szeretett téged mindennél jobban, az ágyban ugye nem gondoltál, gondoltatok rá, hogy kinek milyen fájdalmat fogtok okozni?

-         Most legyen elég Clau! Nem történt semmi, ne vádaskodj! Tudsz rólam mindent, hogy Niall az életem és te is elhiszed ezt a hülyeséget? Ni félreértette azt, hogy ott voltam Hazz-nél pólóban és bugyiban, még ő boxerben, de a Jó Istenre esküszöm, hogy akkor ébredtem fel, épp a fürdőben mosakodtam, amikor Ni beállított…

-         Nem érdekel! Egyáltalán miért voltál nála? Erre nem akartam neki válaszolni, így csak hallgattam... – Ha még számít a barátságunk kérlek találkozzunk a fiúk koncertjén, ott ígérem, hogy tisztázok mindent. Sokáig csend volt az ő részéről.

-         Rendben!

-         Köszönöm Clo! Hálálkodtam neki. - Nálam vannak a jegyek, ott találkozzunk 5-kor.

-         Szia Agg!

-         Szia! Feketült el az előlapom. Egy esélyem van, csupán egy, hogy rendbe hozzak mindent, nem akartam bármi áron, de most az életem a tét, persze nem kézzelfoghatóan, de ha ők elhagynak, vagy elfordulnak tőlem, azt nem fogom túl élni.