97. Fejezet: Niall szülinap 2. rész

Sziasztok Bogyók!

Akármennyire is nagyon nehéz volt a hetem, itt vagyok egy új fejezettel. Kérlek fogadjátok sok szeretettel, mert azért maradtam fenn hajnalig, hogy befejezzem nektek :) Sok puszi <3 BR

Ott ültünk és ingattam szemeim Niall, és a fehér papírlap között, amelyen sok sűrű betű díszelgett. Bízom Niall-ben teljes szívemből, és hihetetlen, hogy mindezt megteszi értem, azonban bennem kétségek merültek fel itt a célegyenesben. Eddig azt tartotta bennem a lelket, hogy idejövünk és majd lesz valahogy, de mindenképp pozitív végkimenetelt képzeltem a dolognak, most pedig, ahogy elmondták mire számítsak, talán megijedtem attól, hogy végleg eltűnik a remény, ami mindössze egy papír. Amíg nem írok rá semmit, addig még hihetek, de miután kitöltöttem, már semmi sem másítja meg az eredményeket.

Valahogy boldogabb szülinapot képzeltem el a Manóm számára. Hiába állítja, hogy boldogan van itt mellettem, amikor sejtem, hogy ez csak egy nyűg a számára, amikor koktélokat szürcsölgethetne Amerikában.

-         Aggie, jól vagy? Szorította meg bal kezem.

-         Persze! Mosolyogtam rá.

-         Akkor kitöltöm az én példányom, és itt a tiéd is. Csúsztatta oda az én irományom, és mellé egy tollat.

-         Köszönöm! Dadogtam.

-         Miért érzem úgy, hogy nem szeretnéd ezt az egészet? Kicsit bosszúsan és haragosan nézett rám.

-         Igazad van, nem akarom! Ejtettem le a az íróeszközt.

-         Akkor elmondanád minek utaztam haza, ha te egyszerűen csak így meggondolod magad?

-         Azért mert senki sem szeretné újra hallani azokat a szavakat, hogy: „ Sajnálom, de nem lehet gyermeke” hát ezért. Határozottan álltam fel a székről, és viharzottam ki az ajtón.

Elkezdtem bolyongani az épületben a gondolataim rabságában, amikor csecsemősírás ütötte meg a füleimet. Mint kiderült sikeresen megtaláltam az újszülött osztályt. Láttam anyukákat, akik alig mertek hozzáérni kisbabájukhoz, ne hogy kárt tegyenek benne, majd egy üvegfal előtt találtam magam, ahol sok kicsiny lélek figyelt vissza rám, kislányok és kisfiúk egyaránt. Kiszúrtam egy édes csöppséget, akinek a karszalagjáról a Mary nevet olvastam le. Csöpp kis kezecskéin kesztyűt viselt, amely megvédi, hogy összecsikargassa kezeivel a kis arcát, rózsaszín tipegőt viselt, fején fehér kis sapkát, és álmában nyalogatta a szája szélét, és egyből arra gondoltam, hogy éhes. Akkor eldöntöttem, hogy muszáj megtudnom azt, hogy én mikor adhatok életet egy ilyen tündérnek, aki pár mozdulatával is le tudott venni a lábamról.

Visszafelé ballagva már elképzeltem, hogy milyen ruhácskákba öltöztetném, milyen lenne a szobája, és azt, hogyan alakítanám ki. A megfelelő babakocsi vásárlása sem egy utolsó szempont, de sajnos nekem nincs elegendő pénzem egy gyerkőc felneveléséhez. Tudom, hogy itt van Ni, de tőle sem várhatom el, hogy minden babadolgot az ő pénzén vásároljunk, hiszen még házasok sem vagyunk. Házasság? Jó vicc. Sosem fog elvenni, ha azt mondják, amit nem szeretnék hallani. Évek múltán, majd kiszeret belőlem, és talál egy olyan lányt, aki elhozza neki a valós boldogságot, nem a rózsaszínfelhőset.  

-         Ah, Agatha! A barátja mindenhol önt keresi. Sikerült kitölteni a papírokat? Ütköztem bele a két orvosba.

-         Még nem teljesen, pont egy iratért indultam, amit kint felejtettem az autóban, csak eltévedtem. Nyugtattam meg őket.

-         Ha nem haragszanak, akkor most én keresem meg Niall-t, és behozzuk a lemaradt okmányt. Léptem el mellettük, hogy megtaláljam a Manómat. Kicsit megbántottam ezzel a visszakozásommal, de most már tisztán látom, hogy muszáj átesnünk ezen a procedúrán. Benéztem a váróba, még a férfi mosdóba is bekukkantottam, de nem volt ott. Már indultam vissza, amikor két kar átölelte a derekam. Kicsit megijedtem, de az illata és az érintése kárpótolt érte.

-         Megvagy! Csókolt nyakamba.

-         Ne haragudj! Fordultam meg ölelésében.

-         Nem mondom, hogy nem voltam ideges, amikor kimentél, de megértettem, hogy nagyon nehéz ez neked, és nem kell semmit megcsináltatni, ha nem akarod.

-         Ez jó, és szép, de én közben rájöttem, hogy nem, hogy kell, hanem muszáj megtudnom az esélyünket. Láttam egy kislányt, mint egy angyal kicsiben és egyszerűen tudnom kell, hogy lehet-e e saját angyalom.

-         Én mindent megteszek az ügy érdekében! Pimaszul elvigyorodott, majd megcsókolt.

-         Jól kezded! Állapítottam meg.

-         Ugye? Na, gyere és essünk túl azon az aláíráson! Kulcsolta össze ujjainkat, és így sétáltunk vissza a rendelőbe, ahol csak arra várt Dr. Richards, hogy engedélyt adjunk a beavatkozások végrehajtására.

***

Egy fél órával később el kellett válnom Niall-től, amíg őt egy másik specialista vizsgálta. Az idegtépő ultrahangos percek után a doktornő elmondta, hogy maradt épp tüsző a petefészkemben, amelyek képesek a megérésre, de a sugárkezelés miatt fennáll az esélye, hogy a károsodás miatt ezek a tüszők nem érnek be, bármennyire is életképesek. A következő megfigyelés kontrasztanyag segítségével történt, ahol a méhemet és annak állapotát vizsgálták, a doktor közben folyamatosan beszélt hozzám. A szervemmel nem volt semmi probléma, megfelelő egy élet kihordására, de az évek során megvékonyodott a fala, ami következtében vetélésről, illetve be nem ágyazásról is beszélhetünk. A rákszűrés következett, aminél negatív választ kaptam az elváltozásról. Mit is gondoljak? Van egy megfelelően működő kicsi hely a testemben, és talán ki tudnék hordani egy babát, de abba a lelkem belehalni, ha el kellene veszítenem.

Miután azt mondta az orvos, hogy felöltözhetek, visszamentem az irodájába, hogy várjam meg ott. Nem gondolkodtam, mert felesleges idegeskedésnek nem láttam értelmét, végtére is nemsokára kapok egy diagnózist a jelenlegi helyzetemről, de annyira fantasztikus lenne úgy kisétálni ebből az épületből, hogy van megoldás a problémámra.

A csendben, Alicia doktornő tűsarkújának a kopogása zavarta meg álmodozásomat. Nyílt az ajtó ismét.

-         Nos, Agatha! Azt kell mondjam, hogy a helyzet nem túl jó, de tudunk javítani rajta. Végignéztem azokat a teszteket, amiket elvégeztünk önnél. Mondhatom csak magának, vagy meg szeretné várni a párját is?

-         Normális estben azt mondanám, hogy várjuk meg, de mivel ma ünnepli a születésnapját, nem akarom elrontani a kedvét.

-         Értem! Az ön esetében sajnos le kell mondanunk a mesterséges megtermékenyítésről, mert a méh nem teljesen egészséges. Maradna a hormonkezelés, gyógyszeres vagy injekciós formája. Ez lenne az első lépés, majd megpróbálkozhatunk az inszeminációval, amikor hímivarsejteket juttatunk a méhüregbe, illetve a petevezetékbe. Ezek mellett pedig javaslom, hogy heti kettő, három alkalommal növelni az együttlétek számát, mert akár hiszi, akár nem ez is hozzájárul a sikerhez.

-         Muszáj most választ adnom a kezelésről, vagy elég később is?

-         Nyugodtan gondolják át otthon!

-         Mégis mennyi esélyem van egy normál terhességre?

-         Sok kockázati tényező nehezíti ezt az ön estében, ha egy normál szakaszt veszünk. Magának sokkal nagyobb azon tényezők száma, amelyek befolyásolják ezt a kilenc hónapot. Koraszülés, rendellenesség, vetélés… Nem szeretek számokkal dobálózni, de ha mégis mondanom kellene valamit, akkor 30-40%

-         Nem sok, de mégis… Sírtam el magam. Nem szomorúságomban, hanem azért, mert megszabadultam egy élet súlyától.  

***

Hazafelé az autóban meglepően nagy lelkesség volt rajtam. A Manóm nem tudott semmiről, mert megbeszéltem Dr. Alicia-val, hogy este meglepetésként szeretném neki elmondani, így csak annyit mondtam neki, hogy elvégeztek mindent, és várom, hogy hívjanak a leletekért.

Amikor Ni leparkolt a ház elé, már javában délutánra járt az idő, csak arra vártam, hogy „megszabaduljak” tőle, amíg én elkészítem számára a ma este helyszínét. Volt is egy tervem erre az esetre, ha ő magától nem mondja azt, hogy elmegy lezuhanyozni.

Benyitva a nappaliba sok lufi, egy „Boldog Szülinapot” felírat, süti és némi alkohol várt bennünket. Niall csak nézett rám nagy kikerekedett szemekkel és meglepett arccal, majd tekintete a konyha felé tévedt, ahonnét felcsendült a „Happy Birthday” című dal. Liz és Luke jelentek meg előttünk, Li kezében egy nagy torával, amin egy 22-es szám díszelgett. Nem tudtam mire készül a barátnőm, de túlszárnyalt. Az ajándékot megmutatta, amit a Szép szeműnek vett de, hogy ilyen fogadtatás vár mikor bejövünk, csak álmodni mertem, főleg úgy, hogy Liz és Niall csak párszor beszélgettek még egymással.

-         Isten éltessen Niall, még sok boldog születésnapot kívánok neked! Kapott barátom két puszit.

-         Boldog Születésnapot! Luke-tól pedig egy kézfogást.

-         Köszönöm Liz! Igazából annyira le vagyok döbbenve, hogy azt sem tudom mit mondhatnék… Vakarta meg tarkóját, de én ebből egyből tudtam, hogy zavarban van.

-         Ne mondj semmit! Gyere, és fújd el a gyertyákat, de közben el ne felejts kívánni! Mielőtt leheletével eloltotta volna a pislákoló lángokat, rám nézett, elmosolyodott, majd egy nagy levegővétel után füst szállt fel a faggyúról.

-         Ezt pedig fogadd sok szeretettel! Nyújtott át Li egy ajándéktasakot az ünnepeltnek.

-         Igazán nem kellett volna! Puszilta meg ismét barátnőmet, és fogott kezet barátjával.

-         Remélem örülni fogsz neki! Tapsolt Lizzy.

-         Kinyithatom?

-         Hát persze! Ujjongott Li.

Niall-nek sem kellett kétszer mondani, már nézte is, mit tartalmaz a zacskó. Persze én tudtam, hogy mi lesz benne, de amikor előhúzta az állam leesett. Egy „Forever I love my  Fairy-s” fekete póló volt az ajándék. 

-         Nem nagy szám, de tudom milyen sokat jelent neked a lüke barátnőm.

-         Hé! Nem is vagyok lüke. Szólaltam fel.

-         Jól van, nem vagy az! Niall ezt koncerten, vagy az utcán is tudod viselni úgy, hogy nem tudják kiről van szó.

-         Fantasztikus Lizzy! Alig jutok szóhoz… Ölelte meg párom.

-         Becsaptál te kis galád! Nem is az óra volt az igazi meglepetés.

-         Nem bizony! Azt akartam, hogy te is nagyokat nézz, és ezt sikerült elérnem. Nevetett. 

***

Leterítettem a pokrócot, kivittem a pezsgőt és a nyalánkságokat, majd a tortát. Amíg én készítettem Ni újabb "buliját" elküldtem őt vásárolni. Igaz nem volt szükségünk nagyon semmire itthon, de, hogy ne is gyanakodjon inkább írtam neki egy teljes listát arról, hogy mi az amit mindenképp vegyen.  Gyújtottam néhány mécsest is a hangulat kedvéért és végül lehoztam a szobámból a már becsomagolt rajzomat.

-         Kicsim, megjöttem! Hallottam hangját a konyhából. Nem válaszoltam direkt, úgy gondoltam, hogy először megnéz a „lakosztályomban,” ha ott sem vagyok, akkor a fürdőben és, ha ott sem talál meg, itt kezd keresni, és végül itt fog rám találni.  – Aggie? Merre vagy? És kiért…

-         Szia Drágám! Köszöntem neki. Ő hol a megterített plédet nézte, hol engem, és nem tudta, hogy mit is mondjon.

-         Agg?

-         Látom, hogy nem találod a hangod, így fogd meg a kezem és odavezetlek. Boldog Születésnapot! Ez az én ajándékom számodra. Tudom nem egy puccos étterem, de legalább kettesben lehetünk.

-         Tündérem! Mindent kívánhattam volna a mai napra, de én csak téged akartalak, és meg is kaptalak. Ültünk le a csillagok alá.

-         Akkor tetszik a torta, és minden? Dőltem neki mellkasának.

-         Ez elég bizonyíték? Csókolt meg szenvedélyesen.

-         Elég! Csókoltam vissza. – Uh, hát az ajándékod el is felejtem! Nyúltam hátam mögé, és húztam elő a keretet.

-         Aggie, miért költöttél rám? Nekem az is elég lett volna, hogy velem vagy.

-         Azért csak bontsd ki! Úgy tett, ahogy kértem. Letépte a csomagolópapír darabkáit a felületről és meglátta, hogy mit tartalmazott a csomag. Először csak nézte, és a fejét csóválta.

-         Ez gyönyörű! Csillogtak szemei.

-         És még nincs vége a meglepetéseknek!

-         Agg, már így is…

-         Nem-nem egy szót se. El kell mondanom valamit!

-         Igen? Esett kétségbe.

-         Nyugodj meg! Ez egy fantasztikus dolog… Bizsergett a belsőm. Az a helyzet, hogy nem voltam teljesen őszinte a vizsgálatok után, mert megtudtam valamit.

-         Mi? Mit? Miért nem mondtad?

-         Mert mostanra tartogattam. Na, de, hogy ne húzzam az agyad tovább… Van esélyünk egy kisbabára! Kiabáltam el a végét.

-         Komolyan? Igazat mondasz? Bújt a mellkasomba, és össze-vissza puszilgatott ott, ahol ért.

-         Igaz! Nevettem és sírtam.

-         A legszebb ajándékot te adtad nekem. Ez életem legfantasztikusabb napja. Köszönöm neked Tündérem!

-         Szeretlek Niall Horan.

-         Szeretlek Agatha Brightmore.