Sziasztok Manók!
Itt is volnék egy olyan résszel, amit még tőlem nem olvashattatok! :) Remélem Niall szemszöge is elnyeri a tetszéseteket! :) Puszi BR
Niall Horan:
Nem hazudtam neki nagyot, amikor azt mondtam, hogy
úgy horkol, mint egy hörcsög. Arany fürtjei belelógtak arcába, amelyeket egy
könnyed mozdulattal sepertem arrébb, hogy teljes egészében láthassam angyali
pofiját. Minden tökéletes rajta, és ő mégis minden egyes nap rondának látja
magát. Reggel hét órát mutatott az óra, és én mégis fel voltam, hogy részese
lehessek egy csodának. Ahogy figyeltem őt, azon gondolkodtam, hogy mégis hogyan
hálálhatnám meg neki azt, hogy minden nap az életem része. El akartam vele
hitetni, hogy fontos nekem, és azt, hogy az egyetlen nő az életemben, akit valaha
is tiszta szívemből szerettem, szeretek, és szeretni is fogok, amíg világ a
világ. Finoman elengedtem apró kezeit, a másik karomat pedig kiemeltem feje
alól. Egy lágy csókot adva szájára a mobilom után nyúltam, hogy idejében
elkészüljön számára a meglepetés, ami talán elhiteti vele, hogy egy tündér
lakozik benne. Lehet, hogy az én hibám, de nem tudok úgy rá gondolni, mint egy
beteg lányra, ahogy ő hívja magát, és nem tudom elképzelni, hogy ne ő legyen a
feleségem, és a gyermekeim anyja… Hiszek abban, hogy van remény a számunkra, és
hiszek benne, hogy ennyi szomorúság után is képes lesz egy újabb harcra. Nem
értem kell, hogy megtegye, pedig ahogy ismerem, csak is az fog lebegni a szeme
előtt, hogy nekem örömet szerezzen, de én azt szeretném, ha ő lenne boldog és
magáért még egyszer utoljára szembe szállna a testével, hogy világra hozzon
egy új életet, ami számára egyet jelentene a Mennyországgal… Sosem felejtem el a
tegnapi napot, amikor is láthattam Lux-al, mintha egy anya-lánya páros sétált
volna felém. Csillogtak a szemei amikor beszélt hozzá, és a karjaiban
tartotta. Tudom milyen fontos lenne neki egy érzés, de egyenlőre ez bizonytalan
számára. Hülyének érzem magam, hogy kiabáltam vele, hiszen nem ezt érdemli, és
a mi napi veszekedésünknek sem volt semmi értelme, de ha ez kell ahhoz, hogy
erősebbek legyünk, és bízzon magában, akkor képes leszek minden nap összekapni
vele, hogy a békülésünk, és a szerelmünk olyan legyen, mint pár órával ezelőtt…
Pár perc elteltével hallottam, hogy megreccsent az
ágy mögöttem, majd puha kezek siklottam végig hátamon.
-
Szép jó reggelt Kis hercegem! Köszönt
bársonyos hangján.
-
Jó reggelt Tündérem! Fordultam felé, és
egy reggeli homlok csókkal köszöntöttem. - Hogy vagy Édesem? Jól aludtál?
Érdeklődtem tőle.
-
Fantasztikusan érzem magam, főleg úgy,
hogy végre veled lehetek! Hajtotta fejét az ölembe. – Az alvás viszont rémes
volt, nem is értem, hogy tud valaki álmában is énekelni. Mosolygott, ahogy
felnézett rám.
-
Te gyalázatos, nem is igaz! Hajoltam le
hasához, amire jó nagy adag levegőket fújtam. Csak nevetett, ahogy már nagyon
régen láttam.
-
Kegyelem, kegyelem! Próbált karjaim
közül szabadulni.
-
Egy feltétellel! Hagytam abba
„kínzását.”
-
Bármit, csak ezt ne! Kapaszkodott
nyakamba.
-
Megtennéd, hogy velem, velünk maradsz a
ma esti koncertre? Kértem tőle olyan kiskutya szemekkel, amit talán még az
anyukám sem látott tőlem.
-
Én nagyon szívesen maradnék, de már meg
vannak a jegyek, Liz-nek is megígértem, hogy ma viszontláthat, és Clau is ott
van, akinek a vendége vagyok. Nem játszhatok vele.
-
Akkor csináljuk, azt, hogy áttetetjük a
jegyeket, egy későbbi járatra, ami a koncert után indulna. Így csak egy pár
órával indulnátok később, és addig is együtt lennénk. Csókoltam bele
tenyerébe.
-
Ez csodálatos lenne! Kaptam tőle, egy
arca puszit. - Elkérhetem a telefonomat? Ott van az éjjeliszekrényen. Mutatott
a készülék irányába, amit szívesen adtam át neki. - Most pedig csöndet kérek!
Claudia számát tárcsázhatta, a jelekből ítélve. Nem
kellett sokat győzködni őt sem a maradásról, egyrészről biztosan Aggie miatt
maradt, másrészről pedig Harry is közre játszhatott az igenleges válaszban. Agg
is látja, bár ő mindig is bizonygatta, hogy szeretik egymást, de a tegnapi nap
nekem is bebizonyította ezt. Harry felől, ahogy hozzáért, ahogy ránézett, Clau
szemei pedig csillogtak, nem tudom miket hordott össze Agg-nek, de, hogy még
nincs túl a Zöld szeműn, az száz százalék.
-
Siker? Csókoltam gyönge vállába.
-
De még mekkora. Ragyogtak föl, égszínű
szemei.
-
Nagyon boldoggá tettél! Vallottam be
neki az igazat, még ha elég nyálasan is hangzott.
-
Ugyan Manóm, ez semmiség! Sütötte le
tekintetét.
-
Nekem viszont annál többet jelent! Nyúltam álla alá, hogy felemelve buksiját újra láthassam, azt az igéző
szempárt. A jutalmam, egy édes csók lett.
-
Hogy csináljuk? Először menjek vissza a
hotelbe a cuccaimért, és utána hívjam fel a doktor nőt? Vagy most hívjam, és
ráérek elhozni később is a bőröndöt? Gondolkodott el.
-
Szerintem, először is reggeliznünk
kellene, majd aztán kidolgozhatod a haditervet. Szólaltam fel korgó hasa
hallatán.
-
Mit ne mondjak, tényleg éhes vagyok! Érintette meg pocakját.
-
Hallom Tündérem, azért is mondtam.Villantottam rá fogsoromat.
-
Átszaladok Sophi-hoz, kérek tőle egy
ruhát, te meg innen addig el ne mozdulj! Kaptam ki a parancsot.
-
Igenis Kapitány kisasszony! Olyan
leszek, mint egy szobor, még levegőt sem veszek. Erre csúnyán nézett rám az
ajtóból.
-
Dinka! Kiabált még vissza. Nevettem,
ahogy valóban elhagyta a szobát. Nem elég, hogy szép, még vicces is, és ami a
legfontosabb, nem akar egy modellhez hasonlítani…
-
Itt is vagyok! Rontott be a szobába.
-
Már azt hittem, hogy elvesztél! Élcelődtem vele.
-
Ni Drágám, 10 percig voltam csak oda, de
ebbe beletartozott az az öt perc is, amíg felébresztettem őket.
-
Pedig, már elterveztem, hogy hogyan
foglak megmenteni, hogy én legyek a szuperhősöd. Íveltem lefelé a számat.
-
Jajj te, hiszen, így is az vagy! Kaptam
egy puszit fejem tetejére. - Most pedig öltözz!
Egy kék pólót, és egy világos színű rövidnadrágot
húztam fel, hiszen ez a szerelés tökéletesen megfelel addig, amíg itt vagyunk
bent, de ha repülünk is szívesen viselek ehhez hasonló szereléseket, mert egy
10 órás útnál nem a kinézet, hanem a kényelem a fontos.
-
Kész vagyok! Jelent meg előttem álmaim
nője, egy halvány rózsaszín topban, halványkék farmer rövidnadrágban, fehér
vászoncipőjében. Haja most ki volt engedve, amelyben egy-egy kisebb hullám
futott végig.
-
Gyönyörű szép vagy! Sétáltam hozzá
közelebb, és karoltam át derekát, amire ő automatikusan nyakam köré zárta
karjait. - Tegnap is mondani akartam, hogy egyszerűen csodálatos voltál, de
aztán nem úgy alakultak a dolgok, de most bepótoltam.
-
Direkt csinálod? Csak azt akarod, hogy
elpiruljak.
-
Akkor is gyönyörű vagy! Hajoltam hozzá,
és újra megcsókoltam.
-
Köszönöm! Zihálta ezt az egy szót is
ajkaimra. Kívánom mindennél jobban, de észnél kell lennem.
-
Gyere Aggie, induljunk, még mielőtt
összeesel itt nekem! Kulcsoltam össze ujjainkat.
-
Mi lesz akkor velünk? Kérdezte miközben
a liftre vártunk.
-
Hogy érted? Oh, a csókra gondolsz?
Igyekeztem egy épp sajtóközleményt megfogalmazni, reméljük, hogy bejön.
-
Még nem mertem felnézni az internetre,
kiléptem minden fiókomból.
-
Nem lesz baj Agg, igaz én már
szétnéztem, és kaptunk hideget, és meleget is egyaránt a rajongók részéről.
-
Ne is mondd! Már el is ment az étvágyam.
-
Márpedig enni fogunk! „Tuszkoltam” be a
kis helységbe, ami leszállít minket a földszintre.
A reggeli alatt végig éreztem rajta, hogy ideges, de
nem mertem szóvá tenni, néha megsimogattam a kezét, amikor senki sem látta, de
ő elhúzta azt. Nem haragudtam, hiszen tudtam, hogy már most mennyire megviseli
a kapcsolatunkkal járó mizéria… Közben Harry és Eleanor is csatlakozott
hozzánk. Elnéztem a két lányt, és arra jutottam, hogy kettesben kellene őket
hagynunk, hogy Aggie ki tudja önteni a szívét.
***
Edzés után fáradtan nyitottam be a szállodai
szobámba. Aggie-ről azóta semmi hírem sem volt, mióta elköszöntünk a reggeli
végeztével, így csak reménykedni mertem abban, hogy most itt találom. Hangos
nevetések szűrődtek ki a helységből, az ágyon három lánnyal. Chipsek, csokik,
és sör volt melléjük készítve, és ha jól láttam, valamilyen játékot játszottak. Úgy gondoltam, hogy a koncertig a szerelmemmel leszek, de ezek szerint ezt az
ötletet ideje elvetnem. Nincs bajom sem Clau-val, sem Ellie-vel, de ők is tudnak
időzíteni azt el kell ismernem.
-
Üdv a hölgyeknek! Intettem feléjük,
magamra erőltetve egy mosolyt, pedig belül, nagyon csalódott voltam…
-
Kicsim! Kiáltott fel a Napsugaram,
amikor meglátott, és már a számon is érezhettem, puha barackszínű ajkait. - Nem
baj, hogy átjött Clau is ide? Sajnos el kellett hagyni a szállodát.
-
Dehogy baj Drágám! Még, ha ez nem is volt
teljesen igaz, de azt én sem szerettem volna, ha Claudia estig ki tudja, hogy
hol ütötte volna el az idejét.
-
Sajnálom Niall! Szólalt meg az
emlegetett.
-
Nyugodtam maradjatok, én lezuhanyozok,
és utána lehet én is beszállok a játékba!
-
Felhívtam Dr. Hale-t. Súgta még fülembe,
mielőtt behajtottam volna magam után a fürdő ajtaját.
***
A színpadon, plusz löketet éreztem attól, hogy
Aggie-t is a sorok között tudhattam, és ha arra gondoltam, hogy hamarosan
megkapja az ajándékomat, még inkább elemembe jöttem. Ki szerettem volna élvezni
minden pillanatot a színpadon, de már mindennél jobban vágytam arra, hogy
láthassam őt.
A Best Song Ever utolsó akkordjai csendültek fel,
amikor fél szemmel észleltem, hogy az én Aranyhajam Sophi-val karöltve
visszaigyekszik a backstage-be. Még egy utolsó csók a rajongóknak, akik
eljöttek a mai koncertre, és „elnyelt” bennünket a fal, így már csak egy
valakire kellett összpontosítanom az este.
Már a folyosó végéről találkozott tekintetünk, engem
már nem érdekelt semmi, és senki, csak futottam felé, ahogy láttam ős is
hasonlóan cselekedett.
-
Ez egyszerűen fantasztikus volt! Ugrott
nyakamba, amikor beértük egymást, én pedig megpörgettem a levegőben.
-
Mert itt maradtál velünk! Valahogy,
amikor te mellettünk vagy, inkább úgy mondom, hogy amikor te voltál mellettünk
minden koncert jobb, és nyugodtabb volt, mint Tina-val.
-
15 perc, és indulunk a reptérre! Kiabált
jelen asszisztensünk.
-
Erről beszélek. De mi nem megyünk!
Húztam magam után, és bújtam el barátnőmmel, egy stábszobában.
-
Mi az, hogy nem megyünk? Csodálkozott el
kijelentésemen.
-
Van számodra egy kis meglepetésem!
-
De hát, Clau, meg az indulás… Sorolta
aggodalmasan, ami miatt nem maradhat velem.
-
Minden el van intézve Édesem, neked csak
az a feladatod, hogy jól érezd magad! Amikor elvonult, az „elit”csak akkor
bújtunk elő rejtekünkből. Átvezettem azon a részen, ahol az előbb álltunk,
majd benyitottam egy másik szobába, amit csak pár gyertya fénye világított meg.
Ő pedig a szája elé kapta kezeit, és hatalmas krokodil könnyei potyogtak végig
tündéri arca vonásain.
Kisasszony!!!! Ez valami fenomenális lett!! Cseszd meg kérem a következő részt *---------------* Imádoooooom <3 <3
VálaszTörlésSiess életem <3 :*
Vikim! <3
TörlésKöszönöm, köszönöm, és köszönöm <3 Imádlak <3 Sietek vele :) Csókoltatlak! <3
Szia.
VálaszTörlésNagyon jó.Siess a következővel 😊❤
Kingám! <3
TörlésKöszönöm szépen, és ígérem nagyon sietek a következővel! :) Puszi BR
Még csak most tudtam elolvasni az előző részt is. Így oda nem is kommentelek. :)
VálaszTörlésNagyon szuper lett mindkettő. De azt hiszem ezt már megszokhattuk, hogy mindig maximálisan teljesítesz! Nagyon várom a következő epizódot! ❤
Vivim! <3
TörlésNagyon-nagyon szépen köszönöm, és mindig igyekszem, hogy a legjobbat nyújtsam a számotokra! <3 Nagyon sietek, ígérem! <3 Puszi BR
Jesszusom *.* Azt hiszem végleg elolvadtam :D Imádom ahogy Niall körbeírja, hogy mit érez Aggie iránt <3 Meg azt is hogy tündéremnek hívja :3 Szó szerint mindent imádok, ami a blogodhoz kapcsolódik.Ezért téged is ❤
VálaszTörlésJuditom! <3
TörlésÉn meg téged imádlak :) <3 Nélküled, a sok kommented nélkül lehet, hogy már nem is létezne a blog, szóval nagyon köszönöm! :) <3 Puszillak