90. Fejezet: "Velem szeretnél zuhanyozni?"

       Sziasztok Manók!

Elnézést szeretnék kérni a rész csúszásáért, de akik benne vannak a facebook csoportban tudhatják, hogy beteg vagyok, és most ezt veletek is szeretném közölni. Nem tudom, hogy mikor lesz új rész… Egy kis megértést kérek tőletek. Ma is csak miattatok ültem gép elé és, hogy hozni tudjam nektek ezt a fejezetet! <3

Sok puszi: BR

 -         Tényleg úgy horkolok, mint egy hörcsög?

-         Agg, csak ez maradt meg? Nevetett ki.

-         Köszönöm! Adtam egy apró csókot szájára.

-         De mit? Nézett szemeimbe.

-         Hogy megismerhettelek, hogy elviselsz, hogy szeretsz, de ma én is láttam azt, amit te, hogy, hogyan is bántál Lu-val. Nem vehetem el tőled Niall azt, hogy ott légy a szerelmeddel a szülőszobában, hogy te vágd el a köldökzsinórt, hogy te fogd meg elsőként a törékeny, kicsi testet, amit ezentúl neked kell vigyáznod attól a pillanattól, egy életre. Mondhatod, hogy már megint itt tartunk, de igen itt tartunk…

-         Nem bírnám elviselni, ha nem rád hasonlítana Aggie. Nem tudom mit tehetnénk, de ígérem, addig megyünk, amíg nem fogod őt a karjaidban tartani!

-         Niall, holnap felhívom Dr. Hale-t, és kérek egy időpontot tőle, hogy megbeszéljem vele a lehetőségeinket. Ezzel tisztábban fogunk látni, ha ez így jó neked, mert nem szeretnélek elhagyni, amikor nem voltunk együtt, minden éjszaka csak szenvedés volt számomra. Még a nappalok kibírhatóak voltak, de este jött a magány, és a gondolatok.

-         Nem Kicsim, arról hallani sem akarok, hogy ne legyünk együtt! Mindenképp haza fogok utazni arra a napra, amikor menned kell, de ne is gondolkodj azon, hogy megszabadulsz tőlem, mert nem fogom hagyni!  Annyi minden történt már, hogy biztos vagyok benne, ez is egy olyan akadály, amit közös erővel legyőzünk.

-         Tudom! Döntöttem homlokom az övének. - Szeretlek! Szeretem az ír akcentusodat, szeretem, ahogy viccesen mosolyogsz, a szemeid, és az ajkaid, a kedvességed, a türelmed azt, ahogy nevetsz, mert a nevetésedtől az én napom is szebb lesz. Ahogy hülyéskedsz, ahogy szeretsz, hogy folyton éhes vagy, hogy nem foglalkozol azzal, hogy mások mit mondanak és, hogy te vagy a szőke hercegem, igaz nem fehér lovon, de a fehér lovat kárpótolja a One Direction. És oh-oh kihagytam a hangod, a lelkemnek csilingelő hangodat, és a pirospozsgás pofiadat, amitől a Manóm vagy.

-         Ez volt az Aggie féle verzió?

-         Igen, a gyors verzió! Csaptam le ajkaira. Nem is tudom megfogalmazni milyen érzés, amikor csókolózunk. Hozzá érni közben a tüsis tincseihez, hogy orrom találkozik manó nózijával, és közben magamhoz szoríthatom annyira, amennyire csak én akarom.

-         Megtudsz nekem bocsátani? A kiabálásért azért, hogy pszicho dokihoz akartalak vinni?

-         Shh, ne kérj bocsánatot, mert én viselkedtem megint egy hisztis liba módjára, és el szeretném mondani neked, hogy mit éreztem a mai nap, hogy tudd, megbízok benned! Igazítottam meg pólója nyakát.

-         Nem kell beszélned róla, ha nem akarsz, én tiszteletben tartom az érzéseidet, és megértem, ha nem akarod velem megosztani!

-         De én megszeretném osztani veled! Erősködtem. – Inkább nekem kellene már ezredszerre is bocsánatot kérnem, amiért ilyen vagyok. A buszban ma délelőtt, ahogy öltözködtem Louis meglátta a hasamat, meglepettséget és sajnálatot olvastam le az arcáról, azért fordultam magamba, és ez ráhelyezte a pecsétet a napra. Utána pedig már nem tudtam úgy kezelni semmit, mintha nem történt volna semmi. Ezért viselkedtem így, aztán jött Tina és Lux. Sok volt, nagyon sok volt egyszerre tudatosulnom a dolgokkal. Tudom, nem ez volt az első alkalom, hogy megbámultak, és beszóltak és, hogy egy kisgyerek volt a kezemben, de most nem másokról volt szó, hanem rólatok, és most nem a szülők nézték hogy foglalkozom egy babával, hanem te. Össze-vissza fecsegek, de most ez van, és volt a szívemben, és ami még jobban fáj, de igazából örülnöm kéne neki, hogy te is rájöttél arra, hogy velem nincs jövőd. Boldognak akarlak látni, olyannak, amilyen a színpadon is vagy, nem engem vigasztalni folyton, és kezelésekre járni velem, hogy egyáltalán lehetőségem legyen megfoganni. Messze van még, hogy gyermekáldásról beszéljünk, főleg, hogy most vagytok a karrieretek csúcspontján, de egy ilyen procedúra évekig is eltarthat. Mindig is fiatal anyuka szerettem volna lenni, amióta, megkaptam életem első babáját, de ez…

-         Csodálatos anyuka leszel! Mosolygott rám, könnyeivel küszködve.

-         Köszönöm, te pedig a világ legjóképűbb, legviccesebb, legjófejebb, és legszerethetőbb apukája! Ezt ugye eltehetem emlékbe, egy aláírás kíséretében? Fogtam az emberkés lapot a kezembe.

-         Annyi aláírást kapsz, amennyit csak akarsz! Döntött hanyatt az ágyon.

-         Jó, jó! Majd adtam orra hegyre, egy nagy cuppanósat. – Jut eszembe a pusziról, hogy ne haragudj rám, az miatt se, hogy rád ripakodtam amiért megcsókoltál! Az a baj, hogy még azt akarom, hogy az enyém légy, és sokáig érezni ezt az érzést az nélkül, hogy a rajongók, vagy a média beleszólna.

-         Ne kérj bocsánatot, hülye voltam, nem gondolkodtam!

-         Tudom, hogy milyen rossz lehet ennyi idő óta titkolózni, én csak félek…

-         Né félj, itt vagyok, és megvédelek! Lehelet egy apró csókot nyakamba.

-         Azonban el kell, hogy szomorítsalak ezzel a témával kapcsolatban… Mászott le rólam, és hátat fordítva nekem, ült fel.

-         Nagyon rossz? Könyököltem fel én is.

-         Paul, mióta eljöttünk, körülbelül 10 üzenetet küldött, a csókkal kapcsolatban, azzal a kérdéssel, hogy „Mondjuk-e valamit a sajtónak?” Mert ha nem mondunk, akkor nem fognak leszállni rólunk, belátható időn belül. El kell kerülnünk egymást, ahová te mész oda én nem mehetek, és ez fordítva, mert nagyon feltűnő lenne.

-         Akkor mondjuk el nekik, amire kíváncsiak!

-         De hiszen az előbb, azt… Fordult felém.

-         Tisztában vagyok vele, hogy mit mondtam, de tudom, hogy ez neked fontos, és én miattad kész vagyok elviselni minden gyűlölködő embert azért, hogy te boldog legyél!

-         Nem kérhetlek erre Aggie! Majd azt mondjuk, hogy egy játék része volt.

-         Nem titkolózhatunk örökké. Simogattam meg a hátát.

-         Nem, de addig igen, amíg elég erőt nem érzel magadban ahhoz, hogy szembe tudj nézni ezzel a világgal! Feküdt vissza mellém, arcom simogatta hosszú ujjaival.

Szinte alig hallottam az utolsó mondatait, mert cirógatása hatására hamar elnyelt az álomvilág.

Álmomban kiderült a titkunk, a szerelmünk, a meddőségem, minden, ami velem kapcsolatos. Tönkre tettem ezzel Niall életét, a családja megutálta, a rajongók elfordultak tőle, a fiúk pedig ezek után nem voltak hajlandóak együtt dolgozni vele…

Zihálva, és izzadtan nyitottam ki a szemeimet. A szívem a torkomban dobogott. A Manóm csendesen szuszogott alattam, nem szerettem volna felébreszteni, óvatosan leemeltem fejem mellkasáról, kezeimet pedig kiemeltem teste alól. Lábujjhegyen osontam be a fürdőszobába, ahol fejfájás, és émelygés tört rám, ahogy visszaemlékeztem álmomra.

A márvány helységben megnyitottam a mosdó csapját, hogy egy kis hideg vízzel öblítsem le a homlokomon gyöngyöző verítékemet. A folyadék hatására testemen libabőr futott át. Összegörnyedve huppantam le a kád szélére, és gondolataim nem hagytak szabadulni. Mennyivel könnyebb lenne, ha Niall nem lenne világsztár, persze ez nélkül is ugyan úgy gondolkodnék, mint most. Tönkre fog menni a sok hazugságban, csak erre összpontosítottam. Az anyukája kinyír, hogy hogyan vagyok képes magamhoz láncolni, mikor ő sokkal jobbat érdemel. Kezdtem ismét rosszul érezni magam, ezért mély levegőket vettem, és Liz sms-re gondoltam. Lehet, hogy megtudjuk beszélni ezt az egészet? Aztán Clo jutott eszembe, hogy tőle még bocsánatot sem kértem a tegnapi napiért, mert ha az időérzékem nem csal, már javában elmúlhatott éjfél.

Öt  perce ücsöröghettem a nem túl meleg fürdőalkalmatosság peremén, amikor egy kicsi nyikorgással kinyílt a fürdő ajtaja, majd Ni álmos buksija nézett rám.

-         Aggie, mit csinálsz hajnali fél háromkor? Sétált hozzám, és ő is helyet foglalt mellettem.

-         Nem tudtam aludni. Füllentettem. – Sajnálom, ha felébresztettelek! Hajtottam kobakomat meztelen vállára.

-         Nem te ébresztettél fel, csak furcsa volt, hogy egy édesen alvó lányka nem bújt a nyakamba. Puszilt hajamba.

-         Akkor, mégis csak én vagyok az oka… Szomorodtam el. De, hogy ne is sejtse, hogy hazudtam neki, ránéztem bőrére, és megállapítottam, hogy be sem kentük elalvás előtt. Ezért gyorsan kiszaladtam a testápolómért, hogy enyhítsem hámrétege vörösségét.

-         Édesem, biztos minden rendben van? Olyan fehér vagy, mint a fal… Állított meg kérdése, ahogy visszaértem hozzá.

-         Ne aggódj, minden rendben! De most állj fel, hogy be tudjalak kenni! Utasítottam, amire ő átölelt és a fülembe súgta.

-         Mit szólnál, ha előbb lezuhanyoznánk? Mert, ha jól emlékszem, azt is elfelejtettünk.

-         Velem szeretnél zuhanyozni? Toltam el kissé magamtól, hogy a szemeibe tudjak nézni.

-         Igen! Olyan nagy probléma ez, hogy a barátnőmmel fürödhessek? Komorodott el.

-         Niall, hajnal van Szívem. Engedte le derekamról karjait.

-         Vagy, csak nem szeretnéd új fent, hogy lássam a hasad.

-         Miért állítasz olyat, ami nem is igaz? Vetettem le magamról pólóját. – Tessék, itt vagyok, gyönyörködhetsz bennem! Sírtam el magam, amire nem válaszolt, csak vadul megcsókolt.

-         Engem nem érdekel, hogy mit mondd Tina, vagy mit mondanak mások, engem csak te érdekelsz, és mindig is az életem része leszel, történjen bármi, mert te vagy az én gyönyörű Tündérem, amit soha senki nem vehet el tőlem!

-         Áll még az ajánlat? Mutattam a kabin felé, könnyeimmel küszködve, egy mosoly kíséretében.

-         Persze, kis butám nekem! Húzott az üvegajtó felé.

Megszabadulva ruháinktól álltunk a kicsempézett, és egy üvegburával takart zuhanyrózsa alatt. Hátamat kemény mellkasának döntöttem, még kezei csípőmön voltak. Hajamat félreseperte nyakamból, majd lágy puszikkal halmozta el azt. A meleg víz csak dőlt a „rózsából” lepergett testünkön, és elnyelte a lefolyó sötétje. Megfordultam, és átöleltem őt, ennek hatására izmai megfeszültek, és ajkai az enyémeket csalogatták. Most bennem éledt fel a vágy, csak faltam rózsaszín beszélőjét. Kezeivel hátamat és oldalamat simogatta, amikor így tett hangosan felkuncogtam. 

-         Ez nem engedélyezett kontaktus Niall Horan! Haraptam kulcscsontjára.

-         Áu! Szisszent föl. – És ez igen hölgyem? Nézett rám parázsló tekintetével.

-         Igen, mert…

-         Na, nem tud rá mondani semmit a kisasszony? Zárta el a csapot.

-         Mert nem hagyod, hogy befejezzem a mondatot. Böktem meg a nyaka, és hasa közötti részt testén, és egy gyors mozdulattal kiugrottam mellőle, magamra kaptam egy törülközőt, és szaladtam egészen ki a szobáig. - Úgy sem kapsz el! Bi-bi-bi! Nyújtottam rá a nyelvem, ahogy a nagy franciaágyon ugráltam.

-         Nem-e? Lépett fel ő is a fekvő helyre.

-         Ááá! Csak sikítani tudtam. Végül is hajnalban ez pont ésszerű dolog, egy szállodában.

-         Hoppsz! Megvagy! Elkapta derekam, és karjai közül nem volt menekvés, ahonnét nem is szerettem volna menekülni, csak azt akartam, hogy mindig így tartson szorosan, közel magához, hogy érezhessem illatát, hallgathassam szívverését, másra nincs is szükségem.

-         De csak is azért, mert hagytam magam.

-         Chö-chö-chö… Egy homlok puszi volt a jutalmam.

-         Most már bekenhetem a hátad? Túrtam vizes hajába.

-         Hát, ha nagyon szeretnéd, nem fogok ellenkezni. Tette fel a kezeit.

Miután alaposan bekenegettem, felöltöztünk, és idejét láttuk az alvásnak, ugyanis nekem a mai nap haza kell utaznom, a fiúknak pedig folytatódik a tuorné. A korábbi gondolataim elszálltak Naill ölelésében édes duruzsolását hallgatva, csak rá tudtam koncentrálni arra, hogy velem van, hogy tényleg átölel, hogy az ő puszijai kényeztetik vállamat.