86. Fejezet: 'Nem várhatok rá egész életemben"

       

     Sziasztok Kedveseim!

Meg is érkeztem a következő fejezettel! Remélem elnyeri tetszéseteket! Köszönöm az előző részekhez is érkezett kommenteket, nagyon jól estek és hálás vagyok értük! <3 Szép napot és jó olvasást! Puszi BR

     Louis Tomlinson, ezt ugye nem jól hallottam? Meredtem rá nagy szemekkel, miközben Ni levette pólóját, hogy megtörölközzek benne.

-         Jajj Agg, ne csináld! Jó móka lesz, meglátod! Liam bocikat megszégyenítő nézéssel kérlelt, amelynek nem tudtam ellenállni. - De, ugye azzal tisztában vagytok, hogy nem sétálhattok csak úgy be sehová, hogy több millió lány rátok ne cuppana? Itt megtervezett előkészületnek kellene lennie. Pörögtem fel, mintha el sem mentem volna mellőlük.

-         Aggie, tudtommal Tina az, aki velünk dolgozik. Te csak lazíts, minden el lesz intézve idejében! Csitított Hazz.

-         Jól van, ne haragudjatok! Szégyenlősen sütöttem le szemeimet, amit a Szőkém is észrevett, maga mellé húzott, és egy puszival halántékomon próbált vigasztalni.

-         Jajj, nem Agg! Nem úgy értettem, ne haragudj.! Én arra gondoltam, hogy te most pihensz, és ne foglalkozz semmivel. Magyarázkodott Harry.

-         Nem Harold ,igazad van! De azért kicsit jó volt újra azt hinni, hogy még veletek vagyok…

-         Oh Aggie, gyere ide! Jött felém Harry kitárt karokkal, majd beletemetkeztem ölelésébe.

-         Na jó, mára elég, ennyi volt a sírás-rívás! Menjünk, egyszer élünk! Adtam meg a végszót.

Gyorsan összeszedelőzködtünk, Niall-től kaptam egy tiszta felsőt, és rövid nadrágot, hogy ne csurom vizesen kelljen utaznom a szállóig. Két Jeep márkájú terepjáróval indultunk vissza a fővárosba, az egyiket Louis, a másikat Ni vezette. Persze engem beültettek előre a Manóm mellé, de velünk utazott még Liam Sophi és Zayn. Clau-nak lepasszoltam Valentina-t, habár ez lehet nem a legjobb ötlet volt részemről, mert Clo megteszi, hogy megüti, ha valami rosszat is szól, főleg azok után, ahogy velem viselkedett. A visszaút is körülbelül 1 órás volt, ami idő alatt, még mindig nagyokat kuncogtam Tina láttán, amikor meglátott a parton, de igazából, még annak a mámornak, és érzésnek a hatalmában voltam, amivel a mellettem ülő ír fiú ajándékozott meg. Még most is hihetetlen számomra, hogy engem választott, hogy velem ossza meg a jó, és rossz pillanatait, hogy csak én érinthetem és csókolhatom meg akkor, amikor csak akarom. Különlegesnek érzem magam ez miatt, hogy ez a csoda nekem adatott meg.

-         Most pedig elmesélhetnétek, hogy mit csináltatok kettesben kora reggel az erdőben… Sophi hangjára és, kijelentésére kitisztult az elmém, és csak az volt a fejemben, hogy remélem Niall is emlékszek arra, hogy mit kell mondani. Mind a kettőnk arca tűzpirosra váltott, amikor eszünkbe jutottak a pár órával ezelőtt történtek.

-         So, aki kíváncsi hamar megöregszik! Ni villantott rá egy teli szájas vigyort, a visszapillantó tükörből.

-         Fát mentünk szedni, de aztán eltévedtünk, és sokáig bóklásztunk, amikor egyszer csak ismerőssé vált a környezet. Meséltem el a reggeli „akciónkat.”

-         Kicsit azért furcsa órákra a fák között rekedni főleg, hogy csak pár gallyacskát hoztatok. Láttam, hogy Niall a „bajsza” alatt mosolyog, amiből én sem maradtam ki. Majd szépen részletről, részletre beavattam a velünk utazókat a kalandunkba, persze ki-ki hagyva a szaftosabb pillanatokat.

-         Hagyd már őket Kicsim! Intette le Liam Sophi-t. Szegény Zayn már meg sem mert szólalni, inkább hátrahajtotta a fejét az ülés támláján, behunyta szemeit, és hozzánk hasonlóan vigyorgott.

Soph durcásan vette tudomásul, hogy egyenlőre semmit nem húz ki belőlünk, így az út hátralévő részét sok beszélgetéssel és zenehallgatással töltöttük. Amikor megszólalt a rádióban a One Direction, mindannyian teli torokból „üvöltöttük” a dalokat, de mindegy volt, hogy mi ment éppen énekeltünk, de nem a jól megszokott értelemben véve: Ni operaénekest játszott, és a másik két fiú volt a szopránja. Mi megtettünk minden tőlünk telhetőt Sophia-val, de nem tudtuk őket túlénekelni, így egy idő után elővettem a telefonomat, és csak videóztam őket, hogy örök emlékként megmaradjon ez az utazás is.

Annyira nehéz volt megállnom, hogy ne érintsem meg a Szép szeműmet. So, ő biztosan tudta, hogy újra egy párt alkotunk, azonban Li és Zayn még abban a tudatban voltak, hogy barátok vagyunk. Ma muszáj elmondanunk nekik, mert nem bírom ezt így sokáig, és szerintem ezzel Ni sem volt másképp. Emlékszem, hogy az első bejelentéskor mennyire féltem, ami Dél-Afrikában történt meg, a hotelunk bárjában, az egyik koncert után. Igazából tudtak mindent, de tőlünk szerették volna hallani az igazat. Sosem felejtem el, hogy mennyire örültek nekünk, és még csókot is követeltek.

Kifelé tekintve az ablakon, amikor ki tudtam zárni a körülöttem lévő zajokat, és személyeket, még csak most tudatosult bennem, hogy hová is készülünk, és ez a nap egy remek lehetőség arra, amit reggel megfogadtam. Még nem tudom hogyan, de el kell érnem, hogy a szerelmes párosaim meg tudják beszélni a dolgaikat.

-         Megérkeztük! Niall hangjára felkaptam a fejem, és újra megcsodáltam a csodálatos hotelünket, amelyben Clau-val szálltunk meg. Úgy beszéltük meg, hogy először összepakolunk mi, és csak azután megyünk át a másik szállóba, ahol a One D stábja tartózkodik. Hogy kerüljük a feltűnést, és a felhajtást, már egy sarokkal hamarabb kiszálltunk, addig is kértük a többieket, hogy legyenek türelemmel, majd visszasétáltunk a szobánkba. Jól esett volna egy gyors zuhanyt venni, de mivel nem szerettük volna őket sokáig váratni, csak az arcom öblítettem meg, valamint megfésülködtem, hogy ne látszódjon kócosnak a loboncom, kontyba kötöttem. A rövid tisztálkodás után, elővettem egy nagyobb táskát, majd ami  a kezem ügyébe került és úgy gondoltam, hogy fontos belehelyeztem. – Naptej, fürdőruha, telefon, testápoló, pénztárca, törülköző, fésű, hajgumi. Soroltam hangosan azokat a dolgokat, amelyeket már a táskában tudhattam. Habár bedobtam egy bikinit is, de nem gondoltam, hogy sor kerülhetne arra, hogy felvegyem. Sajnos, lassan 10 éve annak, hogy nem mutatkozok egy nyaraláson sem kettős együttesben, szégyellem a hegeket, és szégyellem magam is. A srácok beleértve Niall-t is, egyszer már láttak benne, de talán még akkor nem érdekelt annyira, hogy mit szólnak, idegenek voltak ezért mertem előttük mutatkozni, de azóta sok minden megváltozott, fontosak lettek nekem és nem szeretném, hogy ezek miatt sajnáljanak, vagy máshogy kezeljenek. Az új seb még tisztán látszódott, vöröses volt, és duzzadt. Nem is értem, hogy a Manóm, hogy nem undorodott el, amikor hozzáért, de számomra ez is azt bizonyítja, amit már tényleg százszor elmondott, hogy szeret. Amikor ki akartam lépni az ajtón, megláttam magam a nagy fali tükörben, úgy néztem ki, mint, aki egy kosármeccsre készül a Kis hercegem szerelésében. Így visszafordultam, lehúztam magamról a bő együttest, és azt egy barackszínű mini ruhára váltottam. Nem szerettem volna másnak tetszeni, csakis Ni-nek akartam megfelelni, hogy büszkén vonjon magához, hogy igenis egy ilyen lány a barátnője.

-         Indulhatunk? Nézett be Clo, amikor ismét a vállamra helyeztem a batyumat.

-         Igen, jövök már! Hajtottam be az ajtót magam után.

-         De csinos vagy! Niall biztosan odáig meg vissza lesz érted.

-         Oh, én csak felkaptam valamit. Jöttem zavarba. – De te sem panaszkodhatsz, mutattam végig teste vonalán, amelyen egy nyári lenge virágos dressz-t viselt.

-         Köszönöm Aggie! De most már haladjunk-haladjunk, mert a végén nagyon le leszünk szidva.

-         Megsúgom, hogy a fiúk kétszer ennyi idő alatt szoktak elkészülni, szóval ők csak ne háborogjanak. Ha mégis, majd én kezembe veszem az ügyet! Mosolyogva indultam meg az üveglift felé.

-         És, elárulod, hogy merre kószáltatok reggel az erdőben? Clau úgy nézett végig rajtam, mint aki mindent tud.

-         Nem beszélhetnénk valami másról? Szorítottam bal karját, ahogy a szerkezet nyikorgó hangokat adva szelte lefelé az emeleteket. - Például, hogy nem véletlenül aludtál Harry-vel. Közben megérkeztünk a földszintre, amelyet egy csilingelő hang jelzett.

-         Aggie, én már túlléptem rajta! Mosolygós volt és magabiztos, de én megtoppantam ezeket hallva, és nem tudtam egy lépést sem megtenni.

-         Várj! Mi? De hiszen, fülig szerelmes voltál?! Nem értem, hogy mi történt. Sokkolva álltam előtte.

-         Agg, nem várhatok rá egész életemben! Ha, ő úgy döntött, hogy nincs rám szüksége én ezt elfogadom, és tiszteletben tartom. Nem olyan egyszerű, amilyennek hiszed, vagy amilyennek mutatom magam, de igyekszem nyitott maradni más fiúk előtt is.

-         Hogy az a… idióta, önfejű, nem normális ember! Bocsánat, de nem tudok rá mit mondani. Csak akadjon az utamba, majd adok én neki! Haragudtam Harry-re, de még mennyire. Tudtam, hogy ez lesz, de nem akartam, hogy igazam legyen.

-         Aggie, ne mondj neki semmit! Csak hadd, hogy elengedjük egymást, rendben?

-         Rendben! Bólintottam beleegyezően, de közben megszakadt a szívem értük.

-         Boldog vagyok Agg, miattad és Ni miatt. Annyira megérdemlitek egymást, és a boldogságot, különösen te. És nem kell mondanod semmit, hogy lássam, hogy mi történt, mert sugárzol. Én gyönyörű, hosszú, szeretetben teljes életet kívánok nektek! Annyi megpróbáltatáson mentetek már át, amióta megismertelek titeket, hogy valószínűleg, ha másik két emberről beszélnék, már utálnák egymást, nem is beszélnének, de ti mindig visszataláltatok egymás mellé, mert igazán szeretitek a másikat. És ne foglalkozz semmivel, és senkivel, amikor gyűlölködni fognak, csak arra gondolj, hogy te vagy  a világon a legszerencsésebb lány, mert egy olyan fiú szeret téged, mint Niall!

-         Köszönöm Claudia Cobbler, hogy megismerhettelek! Vontam magamhoz, és szorosan megöleltem. – Én is azt szeretném, hogy boldog légy! Súgtam fülébe.

-         Eljön egyszer az is Agg, miattam ne aggódj. Lehet, hogy rosszkor, és rossz időben találkoztam Hazz-el. Talán egyszer még lehet azt mondhatom, hogy én vagyok Mrs. Styles, de tudod, ha igazán szeretett volna, nem hagyta volna, hogy kisétáljak az életéből. Nézd meg Ni-t. Harcold érted, még akkor is, amikor te ellökted magadtól, és most itt vagytok, egy csodálatos szerelmespárként.  

-         Biztosan megleszel? Mert én szívesen…

-         Aggie, nyugodj meg, és ami a legfontosabb, hogy ne aggódj! Te csak szeresd Niall-t, amivel gondolom nem lesz probléma, és hidd el, te leszel az első ember, akinek szólok, ha baj van. Támaszkodott meg két vállamon kezeivel, és így nézett a szemeimbe.

-         Jól van Clau, de tényleg, ha bármi lenne szólj azonnal! Karoltam át ismét.

-         Ígérem szólok, de most már siessünk! Fogta meg csuklómat, és húzott maga után.

Az utcán Clo felszegett fejjel, és vidáman menetelt előre, még én mellette lépkedve szomorúan, karba tett kezekkel sétáltam. Aki ránk nézett, biztosan azt gondolta, hogy milyen boldog ez a barna hajú lány, tuti szerelmes, még én most eshettem át egy nagyobb csalódáson. Nekem kellett volna sugárzónak lennem, de nem tudtam jópofát vágni ehhez az egészhez.

Visszaérve autóinkhoz intettem barátnőmnek, és szinte beugrottam Niall mellé. Ámulattal figyelte minden mozdulatomat, de hamar feltűnt neki, hogy nincs jókedvem, ami a többieknek is szemet szúrt.

-         Gyönyörű vagy! Ni csak ennyit mondott, de tudtam, ha nem lettek volna mögöttünk, már egymás karjaiban csókolóztunk volna.

-         Valami baj van? Nagyon morcosan érkeztél meg. Érdeklődött Zayn, ahogy útban voltunk az ő szállásuk felé.

-         Semmi baj! Rendeztem le ennyivel a dolgot, de ahogy láttam senkit nem nyugtattam meg ezzel a válaszommal.

Út közben lekötött a város szépsége, a régi épületek, és a rengeteg hajó a kikötőkben.  A többiek elbeszéltek a fülem mellett, egyedül Ni-t nyugtalanítottam sápadt ábrázatommal, és hallgatag viselkedésemmel.

***

Egy gyönyörű szálloda, egyik szobájának nagy franciaágyán ültem, telefonomon valami értelmetlen játékot játszva, amíg Niall lezuhanyozott.

-         Jó, most pedig beszélünk! Guggolt le elém felöltözve, vizes hajjal. Nem tudtam magam tovább türtőztetni, kezeim közé fogtam pofiját, és megcsókoltam. Egyszerűen annyira édes volt a meleg víztől kipirosodott arcával, és a szanaszét álló nedves fürtjeivel.

-         Jó, most már beszélhetünk! Ültem feljebb az ágyon.