2015. június 20., szombat

77. Fejezet: "Egyszer már igent mondtál, és ez nekem elég..."

Sziasztok Nyuszifülek!
Nagyon igyekeztem, hogy kész legyen ez a rész, és izgulok, hogy mit szóltok majd hozzá :) Milyenek lettek a bizonyítványok? Mindenkinek kellemes vakációt kívánok, élvezzétek, pihenjetek sokat!  <3 Puszi BR

A teáskannában lévő vizet bámultam, és jól esően meg-meg borzongtam,  amikor a gáztűzhely platnijából, egy-egy meleg lángcsóva „lehelete” bőrömhöz ért. Valahogy ettől a látványtól, és érzéstől megnyugodtam, és az elmémben elraktározódott emlékek sora felszínre tört. Hol van már az állásinterjúm, vagy, amikor először mutattak be nekik? Hol vannak a játékos bolondozások, vicces éjszakák, a sok megnyugtató ölelés? Olyan, mintha legalább 5 éve történtek volna ezek a dolgok, és gyerekkorom óta ismerném a fiúkat. Sok mindet együtt éltünk át. Nekik köszönhetem, hogy hosszú idő után felhőtlenül tudtam nevetni, a műtétet és az azt követő időszakot át tudtam vészelni, gyönyörű országokba jutottam el és fantasztikus embereket ismerhettem meg. Ennyit szánt volna nekem a sors? A sok rossz után talán ennyi széppel ajándékozott meg az életben? Vagy csak kárpótolt, az anyaság elvesztése végett? Talán... Sajnos ezeket a kérdéseket senki sem fogja nekem megválaszolni. Liz-t is azért kaptam magam mellé, hogy el tudjam viselni az élet súlyát? Niall-t pedig azért, hogy megtapasztalhassam az igaz szerelmet? Lehet, hogy csak ezt a pár hónap szépet kaptam, és ezután megint csak a szürkeség jön?


A teáskanna sípoló hangjára kaptam fel a fejem, amelyben nagy buborékokban rotyogott a forró víz. Újra lázas lehettem, a hidegrázást egyre gyakrabban éreztem, de nem siettem. Szép lassan elővettem a teásbögrémet, előkészítettem az ízesítéshez szükséges hozzávalókat, majd helyet foglaltam a konyhaasztalnál. Olyan békés és nyugodt volt minden az éjszakában, az ablakon keresztül csupán egy tücsök ciripelése volt az, amely megtöltötte a sötét estét élettel.
A hátam mögött hallottam, hogy néhány lépcsőfok megnyikordul, tudtam, hogy most már nem vagyok egyedül, valaki elindult felém. Nem féltem, mert a négy fiún és Liz-en kívül, más nem lehetett. Majd egy nagy puha kéz érintette meg a vállamat, és a gazdája lecsúsztatta egészen a derekamig azt, és mellém guggolt.
-         Szia! Markolgattam az előttem heverő ibrik fülét.
-         Jobban vagy már? Nagyon megijesztettél mindenkit. Főleg engem. Vette el kezeimet a bögréről, és szembefordított magával.
-         Sajnálom! Igen, egy kicsit már jobb, azt hiszem. Nézetem szemeibe, amelyekkel ő libabőrös karjaimon tekintette végig.
-         Fázol Aggie? Hozzak egy pulcsit? Vagy a lázmérőt? Aggodalmaskodott.
-         Kérhetném mind a kettőt? A kardigánom, ott van a nappaliban a kanapén, a lázmérő pedig a fürdőben, a gyógyszeres szekrényben.
-         Hozom máris, egy pillanat! Fel is pattant mellőlem és, mint a szél, újra mellettem is volt. Gyorsan belebújtam a jó meleg kardimba, és ismét behelyeztem a lázam megmérésére szolgáló kis eszközt a hónom alá.
-         Köszönöm! Küldtem felé hálálkodó pillantásokat, ő pedig visszahelyezkedett az előbbi guggoló pozíciójába.
-         Ne menjünk fel az ágyba pihenni? Sok lázcsillapítót kaptál és egy pici nyugtatót is, és a doki a szívünkre kötötte, hogy sokat kell pihenned, mert valószínűleg tüdőgyulladást kaptál. Elmeséltük, hogy nemrég volt egy műtéted. Azt mondta, akkor lehet, hogy jobb lenne bemenni a kórházba ne, hogy komolyabb baj legyen a legyengült szervezeteddel. Miután elment az orvos,  Liz elmesélte, hogy hogyan is lettél beteg…
-         Oh! Csak ennyit tudtam felelni azokra, amiket Niall előbb elmondott.
-         Féltelek Aggie, és nagyon aggódom! Tudod milyen érzés volt látni azt, hogy összeestél? Csókolt bele tenyerembe,  én pedig óvatosan átölelve nyakát a mellkasomhoz húztam őt, majd lágyan belepusziltam zselézett tincseibe.


-         De már jól vagyok! Bizonygattam.
-         Nem hiszem! Aki jól van, annak nincs 39 fokos láza! Nézte meg a lázmérőmet. – Felébresszem Lizzy-t?
-         Nem-nem! Nem szeretném már megint terhelni. Ráztam meg a fejemet.
-         Segítek amiben tudok, csak hagyd, hogy segítsek! Kérlelt szemeivel.
-         Niall, lassan vissza kell utaznotok, mert ha jól tudom holnap koncertetek van, utána pedig utaztok megint tovább. Én megleszek, ne aggódj értem! Sajnálom, amiket mondtam, sajnálom, ahogy viselkedtem! A fiúktól is bocsánatot fogok kérni, amint felébredtek.
-         Agg, nem számít, csak az a fontos, hogy meggyógyulj! Nem bírlak itt hagyni, azzal a tudattal, hogy bármikor rosszul lehetsz, felszökhet a lázad.
-         Muszáj mennetek! Fogtam kezeim közé arcát.
-         Rendben! De most, le kell vinni a lázad!
-         Tudom! Beleegyezően sóhajtottam.
***
Pár perccel később, Ni segítségével már a földszinti fürdőszobában üldögéltem a WC tetején, várva arra, hogy beleülhessek a kádba, amelybe Horan épp langyos vizet enged, hogy csökkentse testem forróságát.
-         Agg, kész vagyok, jöhetsz! Húzott fel az eddigi kényelmes helyemről.
Ismét közel kerültem hozzá, éreztem szívverését, hallottam dobbanásait, és beszippanthattam édes illatát. Csak álltam karjai óvásában, fejemet pedig jobb vállán pihentettem.
-         Hé-hé, ne aludj el! Simogatta meg a hátamat.
-         Nem alszom! Csak most olyan jó. Mosolyogtam bele nyakába.
-         Azt meghiszem! De tűzforró vagy, nem szeretném, hogy megismétlődjön az, ami délelőtt. Hidd el, hogy nem engednélek el! Segítsek levetkőzni?
-         Ühüm! Nagyon nehéznek és fáradtnak éreztem a végtagjaimat, mintha egy báb lennék, akinek zsinóron kell emelgetni a kezeit, és a lábait, hogy meg tudjon mozdulni.
Elengedtem, és ő vigyázva segített megszabadulnom ruháimtól. A lámpa fénye jól kivehetően megvilágította a műtéti hegeket, amelyeket az évek során szereztem és a friss vágások is tisztán kirajzolódtak. Feltűnően próbáltam takargatni őket a kezeimmel, amit Niall is észrevett. Roppantul kényelmetlen volt ez a helyzet, mert eddig csak sötétben, vagy félhomályban láthatta testemet.
-         Aggie, Tündérem! Nem kell semmit sem szégyellned. Látom, hogy azon vagy, hogy minél jobban eltakard a sebeidet, de nem kell. Úgy vagy szép, ahogy vagy, és engem egyáltalán nem zavarnak azok a hegek! Ők is hozzád tartoznak és én így szeretlek! Gyönyörű vagy! Simított végig a hasam alján, ott ahol a forradások találhatóak, majd lehajolt és nedves csókjaival hintette be a lelkemnek oly fájó sebhelyeket.
-         Niall,  kérlek ne! Húzódtam el tőle. - Nem akarok neked még nagyobb fájdalmat okozni.
-         Ne haragudj, bocsáss meg! Én csak, szeretlek és ne tudd meg milyen nehéz az, hogy ne érintselek meg vagy hogy ne csókoljalak meg, amikor a közelemben vagy. Igyekszem, hidd el nekem! Lehet, hogy ez a  szerelem csak egy oldalú, de én harcolni fogok érted az utolsókig.
-         Én már túlléptem, tedd meg te is! Nagyon szépen kérlek! Nem megy tovább, hogy azt nézzem, ahogy szenvedsz.
-         Agg, mondd a szemembe, hogy nem szeretsz és ígérem, hogy megpróbálok továbblépni! Farkasszemet néztem vele, és nem tudtam, hogy mit mondjak. Ha a szemébe mondom, hogy nem szeretem, akkor is tudom, hogy szeretni fog, bár már nem reménykedik, ha pedig azt mondom, hogy nem akarok hazudni, még mindig benne tartom azt  a reményt, amit a lámpás elengedésével fogadtam meg neki. Szeretem, ez nem is kérdés. "Édes Istenem, most mit tegyek? Kérlek küldj egy jelet!" Imádkoztam magamban, arra várva, hogy a Jó Istenke meghallgat és megmutatja, hogy mi is lenne a helyes út. Ekkor a szemem előtt egy tollpihe lágy táncát véltem felfedezni a levegőben, amely kecsesen hullott alá. Lehet, hogy csak a képzeletem és a magas láz játszott velem, de éreztem az én drága dédi mamámat. Ő mindig is átlátott rajtam, mindig tudta, hogy mit kell tenni, így most azt fogom én is  tenni, ami helyes és, ami a szívemben van.


-         Szeretlek! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Hazudtam, amikor azt mondtam, hogy túlléptem rajtad. Reggel gondolkodtam kettőnkön azon, hogy remélem eltudsz engedni, hogy végre boldog légy… Nem kergethetsz örökké egy álmot. Férjhez szeretnék menni Niall, de nem hozzád.
-         Miért? Csalódottan, összetörten kérdezte ezt az egy szót.
-         Mert szeretlek! Nem tudnék úgy melletted élni, hogy tudom, miattam csalódtál az életedben, mikor annyi gyönyörű és különleges lány él még a világon.
-         De egyszer már igent mondtál, és ez nekem ez elég! Mert tudom, hogy a szíved csak is az enyém. Megértettem Agg!
-         Köszönöm! Sírtam el magam.
-         Minden rendben lesz! Megígérem és boldog leszek, ahogy kérted.
Csak bólintani tudtam, a számat pedig szorosan szorítottam, hogy fel ne zokogjak hangosan, majd puha ajkai érintették az én ajkaim sarkát. Nem tudtam visszatartani érzéseimet, így én is adtam egy lágy csókot szája sarkába.


-         Most ez vehetem úgy, hogy kvittek vagyunk? Mosolygott rám.
-         Igen! Sírtam és nevettem, már magam sem tudom.
-         Már kihűlt a víz! Lépett el mellőlem, és ellenőrizte annak hőmérsékletét.
-         Nem baj, úgy is utálom a hűtőfürdőt.
-         Áh-Áh, nem szabadulsz! Muszáj Agg!
-         Tudom! Na de akkor essünk túl rajta, mert még megszökök!
-         Utánad mennék, bárhová! Lépett ismét közel hozzám és csókolta meg az orrom hegyét - Kimenjek, amíg beülsz?
Magamat is megleptem a nemleges válaszommal, majd lekerült rólam a melltartó és a bugyi is. Azt hittem, hogy jobban fogom magam szégyellni előtte meztelenül, de szinte nem is éreztem semmit, mintha, mindig is látott volna, úgy kezeltem a helyzetet, és véleményem szerint neki sem okozott gondot, hogy látta törékeny testemet. Ahogy elhelyezkedtem a kádban, felhúztam a térdeimet, és megpróbáltam fogaimat összeszorítva kibírni a langyos víz hatását. A Manóm közben a kád mellett térdelt, egyik kezével átölelt, a másikkal pedig a hátamra locsolta a vizet. Sírtam, mert nagyon rosszul esett a hideg és ha lehetett, még inkább vágytam Niall-re.


-         Ni..ni..all..! Vacogtam, közben pedig össze – össze csattantak a fogaim.
-         Aggie! Elhiszem, hogy nagyon rossz, de még egy kicsit muszáj tűrnöd! Majd édes csókaival hintette be a vállamat, hogy megnyugtasson.
-         Ee..llve..szte..ttem a.. fo..ggad..ást!
-         Tudom, beszéltem Harry-vel. Azért nem szóltam, mert nem akartalak lelombozni, annyira szeretted volna, ha összejönnek. Hajtotta fejét kezeimre.
-         De..de én ezt nem ér..tem! Csóváltam a fejemet.
-         Mit Tündérem?
-         Tud..ják, hogy.. szeretik egy..mást és még..sincsennek egy..egy..ütt.
-         Mintha, valahonnan ismerős lenne a helyzet. Vigyorgott.
-         Ez csúnya vol..t! Nagyon szere..ttem volna, ha össze jön legalább nekik a boldog..ság.
-         Hidd el, hogy én is nagyon szorítottam nekik, veled is akartam lenni, de tudtam, hogyha nem lesz semmi nagyon csalódott leszel.
-         Fel..feláldoztad volna az egy nap..odat velem azért, hogy én bold..og legyek?
-         Hiszen csak ez számít! Nyomta ajkait az enyémekre.
-         Szer..ertelek! Húztam össze magam, közben Ni kiemelt a kádból és bebugyolált egy nagy vastag törülközőbe, pár perccel később pedig a vendégszoba ágy paplanjai és párnái közt találtam magam a szerelmemmel, az oldalamon.
-         Mi lesz most velem? Kit fogok Manónak, Hercegnek, és Szép szeműnek hívni? Kimondja majd nekem, hogy szeretlek? Ki fog a Tündérének hívni? Elmész és kitudja mikor látlak újra. A könnyeim már kiapadhattak, mert akármennyire is szerettem volna zokogni, nem tudtam. Csendben és halkan próbáltam feldolgozni a hiányát.
-         Én mindig itt vagyok, és leszek is veled, a szívedben! Csak hunyd le a szemed és újra együtt lehetünk, ígérem Aggie! Puszik millióival hintette be kezeimet.
-         Szép álmokat Szép szeműm!
-         Szép álmokat Tündérem! Pihenj! Ne félj, itt vagyok és vigyázok rád!
Niall karjaiba vett, aranyos dallamokat dúdolt fülembe, amelyektől percek alatt álomba szenderültem. Nem tudtam gondolkodni és nem is akartam. Hozhat bármit a holnap, sodorhat bárhová az élet, mindig velem lesz valaki, aki átsegít az életen.




4 megjegyzés:

  1. Drága!! Nézegetem nagyba a facebook-ot, ahogy megláttam hogy pár másodperce tetted ki az új részt, gyorsan rohantam ide hogy elolvashassam <3 Egyszerűen imádom :DD Annyira szeretném hogy végre minden rendben legyen Aggie és Niall között *.* Siess vele mert tudod hogy bármire képes vagy xd Zaklatni foglak facebookon :D Muhahhaha!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Juditom! <3 Na ezen, most nagyon jót nevettem <3 Sietek és nyugodtam zaklass :D Köszönöm <333

      Törlés
  2. Édesem! Annyira jó lett...IMÁDOM. Nagyszerű író vagy és tudd hogy rám mindig számíthatsz!:*❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De édes vagy Klau! <3 Köszönöm szépen, és ez fordítva is igaz és gratulálok a szép bizihez! :D <333

      Törlés