45. Fejezet: Tiéd vagyok

Hosszasan simogattam a haját, majd túrtam bele, ahogy ott feküdt előttem olyan volt, mint egy kisfiú a bölcsődében, akinek szemei ki voltak sírva, és szuszogott.

Csókot szerettem volna lehelni ajkaira, de tudtam, ha megteszem nincs visszaút, így körbepusziltam az arcát, és végül a nóziját. Hinnem kell neki, máskülönben nem marad más, mint egy szép emlék, amely az idő múlásával halványul. Elnéztem őt és tudtam, hogy szeretem, hiába vagyok vele bunkó és kíméletlen, hiába mutatom magam keménynek, ha belülről elolvadok ha rám néz, hozzám szól. Szeretnék még egyszer ébren álmodni, és nem gondolni a fájó dolgokra, de ha belegondolok az én és az ő életébe, lehet jobban tenném, ha tovább játszanám a közönyöst és szépen kiszállnék ebből az egészből, mert tudom, hogy csak így lehet boldog. Vajon hogy kell feladni egy érzést? Egyszerűen csak döntsem el, hogy feladom és eszerint viselkedjek, és közben mondjak ellent a szívemnek, és sodródjak tőle egyre és egyre távolabb? Kis idő elteltével visszamentem a vendégekhez, hogy lássák, még élek.

-         Clo, már mész is? Leptem meg barátnőmet hátulról, miközben a kabátját vette.

-         Igen, ne haragudj! Holnap el kell utaznom nem rég telefonáltak.

-         Semmi baj, de várj egy pillanatot csomagolok neked tortát! Láttalak ám Harry-vel... Löktem oldalba, amint a konyha felé tartottunk.

-         Hát igen, próbáltunk egy kicsit beszélgetni.

-         És? Clau ne kelljen mindent harapófogóval kihúzni belőled!

-         Nem is! Amúgy én is láttam, amit láttam, azt, hogy itt van Niall.

-         Leszögezném, hogy nem én hívtam, hanem Liz. – Szóval?

-         Azt mondta, hogy szeret. Ujjongott Clo, nagyon halkan. – De igazából, nem tudom mit higgyek, hozzávágtam, azt a másik lányt, de azt mondta, hogy ne higgyek el mindent, és be kell valljam, hogy már ivott is.

-         Az jó! Lelkesedtem be.

-         Mi?Agg,megőrültél? Hülledezett Clau.

-         Nem-nem, a részegek igazat mondanak, állítólag.

Nekem csak most esett le, amit magam is elmondtam az imént, hogy a részegek igazat mondanak. Niall, Liam-nek igaza volt beszélnem kell vele, ha törik, ha szakad, ha nem is leszünk újra egy pár, az én hülyeségem miatt, talán nem ártana bocsánatot kérnem, ha letisztáztuk a dolgokat.

-         Nem is tudom Agg, én is szeretem, de, hogy mit, és meddig bírna el ez a kapcsolat az a jövő zenéje. Minden estre azt mondtam neki, ha kijózanodott megkereshet és találkozhatunk majd valamikor, amikor itthon lesznek.

-         Helyes, remélem minél hamarabb láthatjuk egymást újra!

-         Így lesz! Kaptam két puszit és egy ölelést, majd távozott is.

Visszaindulva a nappaliba láttam, hogy a lányok nagyon belemélyedek valami beszélgetésbe, nem akartam őket megzavarni, és a fiúk is elvoltak a maguk kis világában. Pár ember már kilenc óra előtt hazaindult, valahogy volt egy olyan érzésem, hogy a srácok ma itt alszanak, így mondtam is Liz-nek, hogy felmegyek és előkészítem a vendégszobát, ott elférnek 4-en, lent a kanapén is tudnak aludni 4-en, de ezt majd csak, ha mindenki elment.

***

Hajnali egy óra felé járhatott az idő, amikor is az utolsó ismerősök elhagyták a házat, mondtam a csajoknak, hogy választhatnak hol szeretnének aludni, majd fogják meg a párjaikat.

Így lett az. hogy Elli-ék és Perrie-ék az emeleten, Harry és Shopi-ék a nappaliban aludtak. Lizzy felkínálta a szobáját, de ők kedvesen visszautasították. Én nem ajánlkoztam, hiszen nekem már volt hálótársam, de mikor felértem a szobámba úgy döntöttem a földön alszom. Nem azért, mert nem szerettem volna mellette aludni és érezni az illatát, hanem így láttam jól azután, ahogy viselkedtem.

Hajnalban arra ébredtem, hogy a pihe puha ágyikómban vagyok, de nagyon kómás lehettem, hiszen úgy emlékeztem, hogy a földre ágyaztam meg. Összeszorítottam a szemeimet hátha úgy könnyebben vissza tudok aludni, de szöszmötölést hallottam magam mellől, és besüppedt az ágy is.

-         Alszol? Nagyon halkan suttogta tőlem pár centire .

A szívem úgy kalapált, hogy majd kiugrott a helyéről, de nem nyitottam ki a szemeimet, úgy tettem, mint aki alszik. Nagyot sóhajtott, majd számomra váratlan dolgot cselekedett, puha ajkai a homlokomat, arcomat, majd orromat puszilták végig, amelytől libabőrös lettem, még jó, hogy sötét volt a szobában, különben lebuktam volna. Pár percig időzött az arcommal szemben, majd édes csókja ízét éreztem számon. Betakargatott, hallottam, ahogy felállt mellőlem és helyettem ő feküdt a földre.

Legszívesebben felálltam volna és a karjaiba bújtam volna, hogy tessék itt vagyok, ébren vagyok.

-         Niall?

-         Igen, Aggie?

-         Ébren vagyok! Álltam fel, és befeküdtem mellé a megágyazott földre.

-         Úgy sajnálom! Bújtam szorosan a mellkasához.
-    Én is sajnálom Aggie, mindent! Ne haragudj azért, amit mondtam.. 
-    Tudom... Tettem ujjaimat ajakira, és adtam puszit a nyakára. - Éppen ezért, se haragudj meg,amit most mondani fogok. Ezentúl kérlek tartsuk meg egymás között a három lépés távolságot.

-         Mi? Agg, ne, csak ezt ne kérd, mert erre nem lennék képes.

-         Niall... Simítottam végig az arcán. - Ezt kell tennem, ha nem is örökre szólóan, de most így érzem helyesnek.

-         Aggie! Csókolta végig kézfejem. -Szeretlek.

-         Tudom, én is szeretlek, és nem érdekel semmi, sem az a lány, sem az amit mondtál, mert szeretlek...

-         Akkor?

-         Magamnak kell idő, érts meg kérlek.

-         Nem értelek Aggie, de örülten szeretlek és várok rád. Kérhetek valamit?

-         Persze! Döntöttem homlokom az övének.

-         Add nekem ezt az estét. Lehet, hogy nem az utolsó, és tudom, hogy ez még nem a búcsú, de szükségem van rád Agg, olyan régen éreztelek már magamhoz közel.

-         Tiéd vagyok! Súgtam ajkaira, majd szenvedélyes csókban forrtunk össze.

Mohón tapadt az ajkaimra, amit én sem voltam rest viszonozni, ami ahhoz vezetett, hogy meztelen felsőtestét kezdtem el simogatni. Finoman és óvatosan szabadult meg pólómtól, ajkai egyből levándoroltak kulcscsontomra. Gyengéden simogatta hátamat, majd ujjai megálltak a melltartóm kapcsolójánál, ekkor rám emelte csodálatos kék szemeit és várta reakciómat. Bólintottam egy aprót, így néhány pillanat múlva le is került rólam a csipkés fehér neműm.

Még most is szégyellős vagyok előtte, de annyira aranyos és annyira tudja, hogyan oldja fel görcsösségemet. Lassacskán lekerült rólunk a többi ruhadarab is, és átadtuk magunkat  a gyönyörűségnek. "Amikor a testek megtanulnak a lélek nyelvén beszélni, ez a szeretkezés, ez az, amit odaadhatok annak a fiúnak, aki visszaadta a lelkem és reményem az igaz szerelemre."