44. Fejezet: Soha

- Te? Mi  a büdös francot keresel itt? Úgy tudom senki nem hívott.

- Sajnálom Agg, ez nem igaz! Bújt elő barátnőm az ajtó takarásából. Én voltam az, aki meghívta. 

- Mi? Liz, te is ellenem vagy? És mégis mikor hívtad ide, mikor te sem tudtál a buliról?

- Nem, Édesem melletted vagyok, és ezért van most itt Niall! Körülbelül 1 órája telefonáltam neki, amikor kértem, hogy hagyj magamra.

- Niall kérlek menj ki innen, és menj el a házból is! Utasítottam a kezemmel is.

- Aggie, ne tedd ezt...

- Niall takarodj légy szíves, menj! Ordítottam.

Mikor kilépett a szobámból az ajtót olyan erővel csaptam be, hogy örülhetek, hogy nem dőlt ki a fal, és barátnőmre néztem szúrós szemekkel.

-         Mégis mire volt ez jó? Kérdeztem idegesen, és csípőre tett kezekkel.

-         Azt szeretném ha boldog lennél!  Jött közelebb, és fogta meg a kezem.

-         Boldog vagyok, így is!

-         Nem Agg, egyszerűen romokba vagy, hiába mutatod magad erősnek látom rajtad.

-         Utálom Li, utálom! Szavakkal el sem tudom mondani. -Zokogtam.

-         Dehogy is utálod Agg! Simizte meg arcomat.

-         De igen! Ment fel bennem a pumpa.

-         Ha annyira utálnád, nem sírnál itt miatta.

-         Liz, ne haragudj rám, hogy kiabáltam veled és, hogy tönkretettem a bulidat!

-         Hé-hé, nézz ide, nézz rám Aggie! Olyan vagy nekem, mint egy testvér, aki mindig és mindenben mellettem volt, van és lesz, és én ugyan ezt próbálom neked vissza adni. Soha nem leszel a terhemre, és ami téged érint, az engem is, bármi is legyen az.

-         Köszönöm Li! Bújtam hozzá.

-         Na gyere, és érezd jól magad!

-         Hogyan érezzem jól magam, mikor ő is itt van?

-         Agg, kérlek, kérlek! Pipiskedett nekem.

-         Jól van, jól van, megyek, adj két percet, hogy összeszedjem magam! 

-         Rendben, de ha nem, jövök érted!

***

Kilépve a szobából, halkan csuktam be magam mögött az ajtót. Mosolyogva fordultam meg, és a nappali felé akartam venni az irányt, hogy körbenézzek, és egyben elvegyüljek az emberek között, de szemben találtam magam azzal, akinek nagyon nem akartam a közelében lenni.

- Bocs! Mondtam bunkón, és ki akartam kerülni, de ő nem engedte – Elengednél? Néztem keményen a szemébe. Elmosolyodott, majd a kezét felemelte, és felém akart nyúlni, de én ellöktem magamtól. – Engedj el! Mondtam idegesen. – Hagyj engem békén!

- Kérlek beszéljük meg Agg, kérlek!  Fogta volna meg kezeimet, de én elrántottam előle…

- Nincs miről beszélnünk! Egyszerűen undorítóan viselkedtél.... Megcsalsz, majd jóformán azt mondod senki vagyok?

- Nem érted Agg? Jött közelebb, de a leheteltén éreztem, hogy nincs józan.

- Niall, mindent értek!

- Nem-nem-nem! Erősködött. - Hallgass végig!

- Ni, szerintem ezt nem itt és most így kellene megbeszélni...

- Érted tettem! Csak is érted! Kiabált. –Szeretlek teljes szívemből!Arcáról meleg könnyei hullottak. – Soha nem csalnálak meg, SOHA!

- Ne csináld ezt! Közelebb léptem és letöröltem egy könnycseppet, közben akkorát dobbant a szívem, hogy majdnem átlyukasztotta a mellkasomat. Éreztem, hogy elgyengülök, legszívesebben én is sírni akartam és megcsókolni. – Részeg vagy, gyere! Fogtam meg a kezét és visszamentem vele a szobámba, leültettem az ágy szélére, majd a buksiját megfogva döntöttem az ágyra. Adtam homlokára egy csókot, majd halkan kiléptem a szobából.

Fura érzések kavarogtak bennem, egy kis ördög és egy kis angyal motoszkált bennem. Elhiggyem? Ne higgyem? Amit az előbb mondott, de annyira őszintének tűnt...

Közben elindultam lefelé, a rózsaszín kis dobozzal  a kezemben, amelyben a gravírozott nyaklánc volt.

***

-         Egy kis figyelmet szeretnék kérni! Halkítottam le a zenét. - Liz még egyszer Boldog Szülinapot és behoztam a tortát. Csak tátotta a száját és közölte, hogy ne vágjuk fel.

-         Li gyere egy picit! Súgtam a nagyban falatozó barátnőmnek. – Tessék ez a tiéd! Adtam át az ajándékomat. 
– Mi ez? Oh, Agg igazán nem kellett volna!

-         Nem- nem, ez semmiség...

-         Megnézem! Levette a dobozka fedelét, és hatalmas krokodil könnyek potyogtak végig pofiján.  –Aggie ez gyönyörű!

-         Annak adod, akinek csak akarod! Öleltem át.

-         Akkor, feltehetem?

-         Jól meggondoltad? Mosolyogtam rá.

-         Hát, nem is tudom... Viccelődött.

Miután mindenki kapott egy - egy szeletet és átadtam a nyakláncot, Lizzy-t bemutattam a lányoknak is, és hagytam őket, hadd beszélgessenek, mert nekem még volt néhány szavam a fiúkhoz, Niall miatt.

-         Liam gyere kérlek egy percre! Láttátok, hogy Niall iszik és nem szóltatok rá, egyáltalán tudjátok milyen állapotban van?

-         Agg, felnőtt fiú...

-         Nem, nagyon tévedsz! Valójában egy 5 éves kisgyerek, ahogy mindnyájan azok vagytok.

-         Szerintem túlidegeskeded és túlféltesz bennünket.

-         Nem. nem erről van szó! Igaz aggódom értetek, de haragszom rátok, főleg rád.

-         Na ne mondd! Ennyi erővel mi is haragudhatnák rátok.

-         Mi? Kire? Miről beszélsz?

-         Te és Ni...

-         Nem Liam, valamit félreérthettél! Próbáltam nagyon erősen gesztikulálni, és hadonásztam

-         Akkor Ni miért hajtogatta fél órán keresztül, hogy szeret?

-         Ki tud még róla? Lombozódtam le.

-         Csak én, látod figyeltem rá, csak már késő volt.

-         Ne haragudj, hogy így letámadtalak!

-         Semmi baj Agg!

-         El akartuk mondani, de közbejött valami.

-         Úgy teszel mintha, mi nem tudnánk, hogy mi történt?

-         Sajnálom, tényleg! Hajtottam le a fejemet.

-         Agg, Niall sosem csalna meg, és azt is tudom mit mondott, de hidd el, hogy csak is azért mondta, hogy téged védjen a rajongóktól, ismerem már egy ideje. -Mosolygott rám.

-         Tudom, vagyis most már belátom, de nagyon nehéz...

-         Semmi baj, gyere ide! Ölelt át jó szorosan. – Beszélj vele!

-         Ígérem, köszönöm Liam!

***

Niall békésen szuszogott, amikor mellé bújtam, olyan édes volt, valamit szerintem mormolt is álmában, ha meg is bocsájtok neki, azt most ebben a pillanatban úgy tudom megtenni, mint a barátja. Vágytam rá, de még frissek a sebek a szívemben, talán, ha elkezd összeforrni néhány szép pillanattól, ismét képes lesz szeretni.