13. Fejezet: Csók

Az ajtót kinyitottam és Niall esett be rajta, szó szerint.

- Olyan nehéz megmozdulni, hogy az embernek 10 percig kell dörömbölni még ajtót nyitsz?

- Már ne is haragudj, de 1 percig sem „dörömböltél." És most már ez lesz? Folyton így fogsz velem beszélni? És miért nem használtad  a kártyádat?

Nem szólt semmit, csak odasietett az utazójához, előkotort valami tiszta ruhát és mint, aki jól végezte dolgát bevonult a fürdőbe.

Két perce csuktam be az ajtót, de megint látni akart valaki, ám ezúttal csak halk kopogás volt az, amellyel jelzett az illető.

Így ismét odasétáltam az ajtóhoz majd kitártam azt, Liam nézett vissza rám. Gondoltam, a kis afférunk miatt Niall-el a szobájukban, nem arattunk nagy sikert.

- Agg, szia! Ni elmondta, hogy mi történt, de csak harapófogóval tudtuk belőle kihúzni a szavakat, elmondta az ő álláspontját, de én kíváncsi vagyok rád is.

Li nagyon aranyos volt, hogy aggódott értem, és benne bíztam meg a leginkább, így olyat cselekedtem, amin magam is meglepődtem.

Beinvitáltam a szobába, leültettem az ágy szélére és elmeséltem neki mindent, az elejétől a végéig. Most már ő is tudja a titkomat és nyomatékosítottam benne, ha valakinek ki kikotyogja halál fia.

Liam nagyon megértő volt és azt mondta, ha bármiben tud segíteni csak szóljak neki nyugodtan, de úgy voltam vele, hogy ez az én saram így nekem is kell helyrehoznom a dolgokat, vagyis beszélnem kell a Szöszkével.

Niall épp a beszélgetésünk végére nyitotta ki a fürdő ajtaját és meglátva minket, az ágyon ülve, úgy, hogy Liam átkarolta a vállamat nehéz volt megállnia, hogy ne mondjon semmit és nem is mondott, felkapta a cuccát, egy lenéző pillantással nyugtázott minket és kiviharzott.

Remek, ezt is elrontottam, de könyörgöm, nem beszélgethetek a barátaimmal?

Liammel elhagyva a szobát a szálloda konferencia termébe vettük az irányt, ahol Paul várt minket, hogy tartson egy rövid megbeszélést.

Még azt mondja, hogy nem lesz hosszú, 1 órát ültünk bent és hallgattuk a semmit. Ni-vel ültem szemben, mindenfelé nézett csak rám nem.

Valahogyan muszáj lesz vele ezt az egészet megbeszélnem, mert ha ez így megy tovább, akkor valószínűleg állást fogok váltani.

A nap nagy része próbával telt a stadiumban, mondhatom nagyon élveztem, ott ülni a dög melegben és mindenki óhajára ugrálni.

A fiúk sokszor jöttek oda hozzám, hogy megkérdezzék minden rendben van-e, de mindig elővéve a műmosolyomat közöltem, hogy persze. Egyedül Li tudta, hogy bánt valami, de az a valami nagyon.

A hangszerelés közben volt időm megírni a következő turné helyszín beosztását, valamint a szállodát elintézni és a rendezőkkel egyeztetni.

A szállóhelyünkhöz visszaérve, több száz fős tömeg fogadta a fiúkat, így ismételten nem a főbejáraton közlekedtünk, hanem a garázson át. Kiszálltunk az autókból és a lift felé vettük az irányt, amely egyenesen felrepített bennünket az emeletünkre.

 A "jómadarak" ökörködtek még egy sort a folyosón és a hátam mögött kiabáltak.

- Este egy buli? - Jött a kérdés Lou-tól.

- Tommo, szerintem elég volt nekünk a tegnapi nap.

- Jó,igazad van. - Lelkesedése, egyből alábbhagyott.

- Szerintem tartsunk pizsi party-t  jött az ötlet Zayn-től, amelyre mindenki rábólintott. Niall húzta a száját, de végül ő is beleegyezett, de előtte hozzátette, ha én nem megyek.

A szívem újra darabokra hullt. Ennyire megbántottam? Istenem, mit tettem?

Mindenki csak csodálkozott kijelentésén kivétel volt Liam, aki mindenről tudott.

Még nem aláztak meg így, nem bírtam ott maradni, így nem is a szobánkba mentem, hanem vissza le a lépcsőkön, át a tömegen egyenesen a tengerhez.

Annyira fájt és annyira szorított a mellkasom, sírni már nem is tudtam, hiszen a könnycsatornáim már totál üresek lehettek az elmúlt órák, napok kifakadásaitól.

Órákat tölthettem a parton, a hullámok megnyugtató morajlását hallgatva, elnézve a boldog párokat, és családokat, ahogyan kagylókat gyűjtöttek, vagy homokvárat építettek. Ekkor jutott eszembe, hogy Tay-nak még nem is írtam, így elővettem a mobilom a zsebemből,  és bepötyögtem neki, hogy minden rendben van, és sajnálom, hogy nem tudtam elbúcsúzni.

Pár perc múlva kaptam is a választ: "- Semmi baj, olyan gyönyörű voltál tegnap este, hogy rólad álmodtam! És arra gondoltam, hogy egy ilyen lányt nem lehet hagyni, hogy kisétáljon az életemből, eljönnél velem ma este vacsorázni?"

Hirtelen, nem tudtam mit is írhatnék vissza, de ahogyan ma Niall viselkedett velem, az túl megy néhány határon, így nyugodt szívvel válaszoltam igen-t.

"20.00-kor a szálloda melletti sarkon találkozunk, puszi."

"Oké, puszi."

Boldogabban nyomtam meg a lift gombját, és szorongással érkeztem meg, vajon Niall ott van a szobában? Nem mint ha szeretnék vele beszélni. Előhalásztam a kártyámat és benyitottam. Ott volt, az ágyon feküdt és telefonált, nem méltattam arra, hogy ránézzek, így odaálltam a táskához és agyaltam, hogy mibe is menjek.

 Végül választásom egy halvány lila garbóra esett, amelynek a háta vágott volt és hozzá színben egy fehér tüll szoknyát húztam fel, amelyet arany cipővel egészítettem ki.

Lezuhanyoztam, besütöttem a hajam, egy leheletnyi sminket vittem fel arcomra, majd órám kijelzőjére pillantottam, amely fél nyolcat mutatott, lassan indulhattam is.

Kibújtam a fürdőből, és Niall pillantása kísérte lépteimet, de mielőtt kimentem volna az ajtón, elkapta a csuklóm...

- Niall, megőrültél? Mit csinálsz? Kérlek engedj el mert el fogok késni!

-  Aggie, hová mész? És ebben a ruhában? Tuti nem engedlek el!

-  Szerintem nagylány vagyok már, és el tudom dönteni, hogy hová megyek és kivel! Mégis mióta érdekel az, hogy mit csinálok és, hogy hová megyek? Délután még egy légtérben sem akartál velem meglenni, most pedig közlöd, hogy maradjak itt?

- Tudod Agg, azóta érdekel, hogy mit csinálsz, amióta megláttalak, gyönyörű szép voltál abban a fehér pulcsidban és sajnálom, ahogy veled viselkedtem. Annyira, de annyira sajnálom, kérlek bocsáss meg nekem.

Maga felé fordított, keze a csuklómról a derekamra csúszott, majd ajkai megérintették az enyéimet…  Csókja ezer és ezer pillangót keltett életre a hasamban, amelyek jól esően csiklandoztak. Nem akart lerohanni, csak óvatosan ízlelgette számat, apró csókokkal hintette be azt. Úgy éreztem, hogy a Földön több millió feszültség szabadult fel, amelyek szikráztak, majd felrobbantak, mint egy tűzijáték.