10. Fejezet: Miért kerülsz?

Beavatnak? Mégis mibe? Vagy most mi is történik?Álmodom?

-  Srácok nagyon aranyosak vagytok, de igazából nekem még sok dolgom van. Beosztást írni, telefonálni és még sorolhatnám...

- Aggie, tudod szeretnénk jobban megismerni és szerintem te is minket, szólalt fel Liam. - Valóban így volt, még sok dolgot nem tudtam róluk, így áldásom adtam a dologra, gondoltam csak nem lehet olyan rossz, amit kitaláltak.

- Rendben, benne vagyok! De csak egy feltétellel. - Emeltem fel mutatóujjam. 

- És mi lenne az? - Kérdezte Liam, felvont szemöldökkel.

- Holnap reggel, ágyban reggelit kérek, mind az öt fiatal embertől.

- Aggie... Szivem ezen ne múljon, jegyezte meg Niall. 
"Szívem?" Ettől az egy szavától is a Mennyországban éreztem magam. Kissé elpirultam, így elfordítottam a fejemet, hogy ne lássák, és úgy tettem mint, aki bemelegít. A fiúk persze kinevettek, hogy nem lesz halálosan komoly, csak móka és kacagás.

- Kezdhetünk? Kíváncsiskodott Lou, mint egy öt éves, aki az anyukájával meg akarja vetetni a boltban a legfinomabba csokit  a Földön.

- Persze, csak ne, hogy megbánjam. - Lemondóan sóhajtottam.

- Nem fogod Vattacukor! - Jött közelebb Niall.

- Kezdjük! Adtam be neki  a derekam. Nem szerettem volna hozzá közelebb kerülni, így gyorsan hátat fordítottam neki és Lou-t céloztam meg, aki Harry-t karolta.

- Szóval mit is kell csinálnom? - Érdeklődtem félszegen.

- Egyszerű! - Jött a válasz Zayn-től.

- Éspedig? -Emelkedtek meg a szemöldökeim.

- Megyünk bulizni. - Lelkesedett.

- Aham, szóval így kerülök be a klánba ha kibírok egy bulit veletek?

- Pontosan, jött Lou izgalomba.

- És hol marad a villás-ágyas reggelim?

- Megkapod Drága, holnap reggel, ígérem tette mellkasára kezét Ni, majd megcsókolta  a kézfejemet, amitől libabőrös lettem, és a szívem úgy járt, mint egy időzítő, ami bármelyik pillanatban robbanhat. - Hölgyem, indulhatunk? Kérdezte egy csábító mosoly kíséretében és tartotta a karját, hogy karajaimat szorosan köré fonjam. A szórakozó hely, ahol végül is kikötöttünk talán az ötödik hely után, egy „házibuli” volt. Biztonságiak kísértében mentünk hátra, ahol  a sztárok számára elkülönített helység található. Harry és Lou között értem célomhoz, egy kényelmes fekete bőrkanapéhoz, de egész úton éreztem Niall pillantását magamon. Valahogy, most más, nem tudom. Ott üldögélve magamban, mert a fiúk elmenetek italokért, gondoltam nem lesz gond ha kicsit én is belemélyedek akkor ebbe a bulizásba, pedig még az elején húztam a számat, de látva a sok embert, hallva a zenét, megjött  a kedvem a tomboláshoz. Így belevetettem magam a tömegbe, persze szintén VIP vendégek voltak, aki velem együtt ropták. Már vagy 10 perce táncolhattam, amikor valaki elkapta hátulról a derekam...

- Hé, bunkókám elengednél? Szóltam volna, de amikor megfordultam, egy értetlen baunty szempárral találkoztam.

- Nyugi Agg, csak én vagyok. Tudod, a kedves és aranyos és jóképű szobatársad. Jöttem hozzád táncolni, vagy csak társaságnak, mert magányosnak tűntél.

- Köszönöm, de nem vagyok magányos! - Fejtettem le magamról kezét.

- Öhm értem! Vagy csak szimplán kerülsz... Nem tudom miért Aggie? Talán megbántottalak?

- Ni ezt ne most, és ne itt beszéljük meg, te nem, tettél semmit! -Nem tett semmit, csak engedte, hogy beleszeressek. Zavartan futottam be a női mosdóba, otthagyva a Manót, több millió kérdéssel a fejében. Megmostam az arcom, hogy a lángoló tüzességét csillapítsam. Istenem mit tegyek? Elmondjam neki vagy ne? Fel kell hívnom Liz-t... Igen ezt kell tennem, valakinek muszáj a bennem felgyülemlett érzésekről beszélnem, mert ha nem így lesz hamarosan kitörnek, mint valami vulkán. Nyúltam is a telefonomért és tárcsáztam barátnőm számát. Vidám hangja megmelengette a szívem. Elmeséltem neki mindent mi történt mióta Ausztráliában tartózkodunk, azt javasolta, hogy egyenlőre ne tegyek semmit, mert lehet, hogy csak egy fellángolásról van szó, és az is lehet, hogy egy hónap múlva csak barátként fogok rá tekinteni, de én tudtam, hogy sokkal többről van szó és nem puszta fellángolásról. Liz még mesélt nekem a srácról, akivel azt hiszem nem sokára összejönnek, még a szupermarketben találkoztak és  azóta fülig szerelmesek. Örülök a boldogságuknak teljes szívemből. 1 óra telefon után,végre kijöttem  a női mosdóból és amit láttam, először ledöbbentett, utána pedig űrt éreztem a szívem helyén, sajgott és fájt.
Hazafelé gyalog indultam, habár azt sem tudtam merre mi, de el kellett jönnöm onnét. A fiúk útközben többször megpróbáltak elérni, de nem volt erőm egyikőjüknek sem felvenni a telefont. Fél óra gyaloglás után, találtam egy parkot, ahol nagyon csalogatóak voltak a padok. Leültem és minden érzelem felszínre tört. Nem tudtam a történteken gondolkodni, mert akárhányszor lejátszódott  a fejemben a jelenet, csak sírni volt erőm, így az önsajnálat helyett Harry buliján kezdett el kattogni az agyam.