Reggel, csodák csodájára végre kisütött a nap, persze ezt a pupilláim is érzékelték, így hamar kipattantam az ágyból. Még mindig Liz új főnökének szavai jártak az eszemben, de próbáltam a feladatomra koncentrálni, hiszen már csak napok kérdése és indulás. Gondolataim elterelés képen, megfogtam a tegnapi bevásárló táskákat és az ágyamra borítottam a tartalmát, kivéve a bőröndöt.
Szóval a tegnapi nap termése, sok pulcsi és még több pulcsi,
farmerok, ingek, cipők és még sorolhatnám. Lassan a munkának is neki kellene
kezdeni, így még barátnőm aludt, úgy döntöttem lemegyek a konyhába és
ihletet merítek néhány finomságos palacsintából.
Már vagy négy órája dolgozhattam, de annyira megfeledkeztem az
időről, hogy rájöttem, nem fogok unatkozni. Paul, még aznap, amikor
megkaptam az állást elküldte a turné menetrendjét, de még eszem ágában nem volt
megnyitni, a mai napig a gépemen.
Reggeltől estig meló lesz, pihenés addig, amíg egyik helyről
átutazunk a másikra, ez azt jelenti, hogy vagy buszban, vagy repülőn, vagy
autóban fogom tölteni az éjszakáim egy részét, persze a szép szállodák is jelen
lesznek, nem mintha már most az elején panaszkodni szeretnék.
6 óra eredménye, 10
oldal beosztás, mellékelve mindenkinek, fodrászok., stylistok , biztonságiak
stb.
Fáradtan dőltem hátra a kanapén és elmerengtem vajon, milyen
lesz az első találkozás a fiúkkal, egyáltalán kedvelni fognak? Néhány dolgot
hallottam róluk újságokból, a televízióból sőt ismerem pár számukat is, amit be kell
vallanom, hogy nem rosszak.
- Helló
álomszuszék, már este 10 óra van.
Hallottam meg Li valahonnan messziről jövő hangját, még
mélyen álomországban jártam, de hamar kipattantak a szemeim, mikor tudatosult
bennem az utolsó három szó.
- Mi? Az
nem lehet! - Hirtelen nagyot korgott a hasam ebből tudtam, hogy barátnőmnek igaza van,
majd pillantásom a faliórára vetettem, ami szintén nem csalt.
- Jézusom,
de elszaladt az idő, és még be is akartam pakolni.
- Semmi
baj Aggie, és nyugodj meg, segítek, de először is eszünk valamit, jó?
Liz készített nekem egy hatalmas adag bolognai-t, mellesleg
megjegyzem, hogy istenien készíti, finoman olívával és valamivel megspékeli a
húst, de nem akarja elárulni mivel, ez talán örök titok marad.
A vacsorám után a szobámat céloztuk meg, ahol minden előkerült
a szekrényből, amit elhoztam otthonról és amit azóta vásároltam, hogy ide
költöztünk.
Az otthoni ruháimat pakolgatva megrohamoztak az emlékek,
visszagondoltam a falucskára, ahol felnőttem, a kutyusomra egy gyönyörű
német juhászra, akit két éve veszítettem el. A barátokra a gimire és a fősulira, és most itt tartok, egy új élet kezdetén és várom, hogy mit tartogat számomra.
Tudom, hogy lesznek jó és rossz pillanatok, de küzdeni fogok és talán rám talál
a régóta várt „szőke herceg” is.
- Figyelj
Aggie, szerinted az a gép el tud majd indulni?
- Most ezt
miért mondod?
- Hát
tudod, van két nagy táska, egy bőrönd és egy kis táska, szerintem azok sem utaznak
ennyi cuccal, akik nyaralni indulnak.
- Öhm, túlzásba estem?
- Hát
mondjuk a fele is elég lenne és majd vásárolgatsz az úton is.
- Lehet,
hogy igazad van. Jó, akkor pakoljunk ki! - Dobtam vissza egyik nagyobb batyumat az ágyra.
Barátnőm egy nem kedves „ugye ezt nem gondoltad komolyan?”
nézéssel jutalmazott, de hamar megenyhült, mikor megemlítettem neki, hogy nem
is beszéltünk az ő souvenir-ről.
Kikötötte, hogy ne költsek rá sokat, elég csak pár apróságot
vennem. Mivel nem vagyok milliomos így abban maradtunk, hogy névre szóló aláírásokkal a fiúktól, és valami szép ruhával fogom meglepni, mikor hazajövök látogatóba.
***
Reggel már azt mondhattam, hogy holnap indulunk és most ez
egy kicsit megint megrémisztett, így most nem Li-hez fordultam, hanem édes
anyukám telefonszámát tárcsáztam, már úgy is fel kellett volna hívnom, hiszen
régen beszéltünk.
Egy örökkévalóságnak tűnt mire valaki beleszólt.
- Halló! Hallottam meg anya csilingelő hangját, mindig is szerettem ezt a hangot, amely
olyan édes volt, hogy perceken belül el tudtam aludni, ha mesélt nekem.
- Szia anya! -Üdvözöltem.
- Kicsim,
apu is itt van, kihangosítalak, várj!
- Rendben!
- Halló,
ott vagytok?
- Szia Kincsem! Ezer éve hallottam a hangod, annyira hiányzol.
Apának én vagyok a szeme fénye és bármit megtenne értem és
azért, hogy boldognak lásson, hiszen az egyetlen nagylánya vagyok.
Beavattam őket abba, hogy mit érzek, hogy mit tegyek ha úgy
érzem, hogy nem megy, és ők csak ennyit feleltek – Csak add önmagad Aggie! A személyiséged, a mosolyod mindig át fog segíteni a rossz pillanatokon, élvezz ki minden percet, amit azokban a csodálatos országokban tölthetsz. Nevess, szeress, és hidd el, hogy viszont fognak szeretni, haa pedig mégsem vagy boldog ott, tudd, hogy ide mindig hazajöhetsz. Hiányzol és nagyon szeretünk!
Hittek bennem, hittek a sikereimben, és ez nekem többet jelent bárminél a világon.
Hittek bennem, hittek a sikereimben, és ez nekem többet jelent bárminél a világon.
Naaaaaah!! Gyoorsan köviiit!! :)
VálaszTörlésEl <3
VálaszTörlés