39. Fejezet Egy héttel ezelőtt...

Egy héttel ezelőtt még azt hittem, hogy boldogan fogok a karjaiba omlani,de miért is lenne így? És végre elmondjuk a fiúknak azt, ami a szívünknek oly kedves, de mindez kósza álomnak tűnt, és nem láttam az alagút végét. 

Ahelyett, hogy a Szingapúrba tartó magángépen ülnék, itt állok Liz mellett a konyhánkban, és éppen bele vagyok mélyülve abba, ahogy összekeveri a leendő piskótánkat.

-         Leülök, kicsit megszédültem!- Támaszkodtam meg barátnőm karján.

-         Aggie, minden rendben?- Tette le gyorsan kezéből a tálat, majd fogta meg a kezemet és ültetett le egy konyhai székre.

-         Persze, semmi baj! Ültem a széken és közben az asztalon könyököltem.

-         Agg, holt sápadt vagy,biztosan minden rendben? Ettél rendesen? Tudom Szívem, hogy bánt az a dolog, de próbáld meg legalább egy kicsit elfelejteni. Könnyen beszélek, mikor minden gondolatod ő, ha szereted. Buta vagyok, nem kellett volna felemelgetnem.

-         Nem Lizzy, nem vagy buta! Csak tudod, elég nehéz, kétségek között tengődök, nagyon szép az a lány.

-         Aggie, te is gyönyörű vagy, és okos, és kedves, és nálad lelkiismeretesebb, és odaadóbb lányt nem ismerek.

-         Köszönöm Li, köszönöm, hogy itt vagy velem, és köszönöm, hogy vagy nekem!

-         De ugye tudod, hogy nem úszod meg, azt, hogy beszélj vele?

-         Tudom! Bólintottam. - De nem megy, még nem...

-         Helyes! Most pedig eszünk valamit, mielőtt elájulsz itt nekem!

Ezzel Li kipakolta a fél hűtőt, közben vagy ötvenszer szólalt meg a mobilom, a fiúk kerestek, és írtak üzeneteket, hogy jobbulást, már most hiányzok, hogy vagyok. Egyem a csöpp szívüket, nagyon aranyosak, még fel sem szálltak, de már rám gondoltak. Egy hívást fogadtam Liam-től, de ő kihangosított a telefonját, így mindenkivel tudtam kommunikálni. Nem hittem, hogy ennyit beszélnek, csak mondták és mondták, főleg Louis. Niall-t nem nagyon hallottam, rá is kérdeztem, de azt mondták, hogy elaludt.

Persze, hogy elaludt, vagy csak a lelkiismerete nem jó?

Mindegy is, megnyugtattam a srácokat, hogy nemsokára újra csatlakozom, még Liz nagyon ügyködött valamit, félrevonultam.

-         Srácok, olyan kérdésem lenne, hogy lenne kedvetek bulizni?

-         Áh, nem, mi olyat sose! Mondta Harry kissé felháborodottan.Kicsit megnyugodott az egy héttel ezelőtti viselkedéséhez képest.

-         Még szép! Amúgy Agg, ne haragudj rám a múlt hét miatt, hogy csúnyán beszéltem, bunkó voltam.

-         Mi történt? Hallottam, ahogy a fiúk megkérdezték tőle.

-         Semmi baj Harry! És fiúk, aki kíváncsi hamar megöregszik.

-         Nos, a buli... - Liz-nek lesz szülinapja 15.-én. Tudom, hogy szoros a beosztásotok, de arra gondoltam, hogy ti is eljöhetnétek hozzánk ünnepelni, persze a csajokkal együtt. Mit gondoltok? - Harapdostam a számat, miközben a választ vártam.

-         Agg figyelj, még nem tudjuk, hogy hogy és mint lesz, de szólunk. -Szólt Liam a telefonba.

-         Rendben fiúk, azért köszönöm! Csalódottan nyomtam meg a piros gombot.

Elbúcsúztunk, majd visszamentem Liz-hez a konyhába, meg kell mondjam, hogy most a srácok is kissé leloboztak, azt hittem lelkesebbek lesznek, de hát ha nem, akkor nem...

-         Baj van? Kivel beszéltél? -Kíváncsiskodott Liz.

-         Öhm semmi baj, a fiúkkal beszéltem, hogy ne aggódjanak, nemsokára csatlakozom.

-         És ő is ott volt?

-         Nem, állítólag aludt. -Mondtam gúnyosan, de közben rettentően zavart a dolog, és egyre kíváncsibb lettem arra a lányra, így közöltem Lizzy-vel, hogy felmegyek és lepihenek, mert még most sem érzem magam olyan jól.

Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, felhajtottam a laptopomat és már a Google két karikájával szemeztem. Féltem rákeresni, féltem megint megnézni azokat a képeket, látni, hogy egy olyan lánnyal van, aki el is érheti.

10 perc vacilálás után azonban beírtam a keresőbe, amire kíváncsi voltam, és újra megjelentek előttem a képek. Több újság cikk volt, mint tegnap és volt amelyik már írt a lányról, nehéz szívvel, de megnyitottam a honlapot.

Elolvasva a sorokat a szívem majd meghasadt. Megijeszt a tudat, hogy az a fiú aki, esküszöm, különleges volt pontosan ugyanolyanná vált, mint a többi. Vagy csak túlreagálom ezt az egészet? Féltékeny vagyok? ha őszinte akarok lenni igen, nagyon is az vagyok.

A féltékenység az az érzés, amely azt súgja nekünk: "mindent elveszíthetsz, amiért annyit küzdöttél". Minden másra vakká tesz, mindenre, amiben örömünket leltük, a boldog pillanatainkra és az olyankor még tovább mélyült kötelékeinkre.

Igen ez az amilyen emberré sosem szerettem volna válni, így még mielőtt ismét túlbonyolítanám a dolgokat kikapcsoltam a laptopot, és lebattyogtam Li-hez, aki már szeletelte a sütit.

-         Aggie, hát te, nem pihensz?- Nyalta meg csoki krémes ujját.

-         Liz, én rossz ember vagyok. - Álltam meg előtte.

-         Már hogy lennél az? -Ejtette le a kést a kezéből.

-         Milyen ember az olyan, aki kémkedik és bizalmatlankodik a szerelmét illetően? Hm? - Fakadtam ki és zokogtam fel.

-         Aggie, gyere csüccs le! – Te egy különleges és nagyon érzékeny lány vagy, aki már sokat csalódott az emberekben, és nem szeretne többet, így érthető, ha így érzel, de Agg ebben tönkre fogsz menni.

-    Szeretem! Csak ezt tudtam hajtogatni Li-nek. Igaza van, hiszen a jóhiszeműségem határtalan és naiv vagyok, rettentően naiv, sokszor csalódtam már és még többször vertek át, és nem szeretném, ha Niall is ebbe a csoportba tartozna, mert ő fontosabb számomra mindennél.

-         Tudom Drágám, tudom! Simogatta megnyugtatóan a hátamat. – Kérsz sütit? Dugott elém egy nagy adag gőzölgő tortaszeletet.

-         Hát persze!

Megettük a felvágott szeletet, Li azt mondta, hogy át megy és visz a szomszédba, most legalább lesz egy kis időm kigondolni a party részletit. Meg kell rendelnem a tortát, persze én fogom neki megtervezni, felhívni a barátokat, ajándékot venni...

Ahogy írtam össze a dolgokat, megcsörrent a mobilom, amely az asztalon volt mellettem letéve, Niall.

Nem gondolkodtam, csak felvettem, nem tudtam mit fogok mondani, csak azt tudtam, hogy hallani akarom azt az édes hangját, ami a hasamban több millió pillangó repdeséséért felelős.