2015. március 9., hétfő

38. Fejezet: Mi baj van velem?

Hosszú percek teltek el, mire felfogtam, hogy mit is látok, nem hittem el, egyszer az életben de tényleg csak egyszer úgy alakulhatna minden, ahogy mi szeretnénk. Szerelmes vagyok Ni-be, erre mit csinál, hátba támad?Mi baj van velem? Csúnya vagyok? Vagy unalmas? Nem tudom mi lehet velem a baj, amiért  ezt érdemlem. Miért mondta, hogy szeret? Miért viselkedett velem kedvesen? Csak azért, hogy megkaphasson, egy trófea legyek neki és kész? De hát nem úgy ismerem, hogy ezt megtenné egy lánnyal is, még ha rólam is van szó.
-         Na mit nézünk? Jött Li mellém a haját törölgetve.
-         Öhm, igazából nagyon elfáradtam ma, és elment a kedvem a filmezéstől...
Remélem nem haragszol meg.
-         Dehogy haragszom, menj csak pihenj le! - Noszogatott.
-         Köszönöm Li, jó éjszakát!
-         Jó éjt Aggie, és még egyszer köszönöm a vacsit nagyon finom volt!
Bólintottam, majd megfogva a laptopomat, már könnyes szemekkel menetem fel a lépcsőn. Fent hallottam, ahogy megszólal a mobilom, futottam, hogy felvegyem, de amint megláttam ki hív inkább nem csináltam semmit. Niall nevét jelezte a kijelző, ha egy órával korábban telefonál, biztosan nyugodt szívvel veszem fel a telefont, hogy halljam hangját, de most inkább csak visszadobtam az ágyra és megvártam még befejezi a csilingelést.
Ezt még eljátszottam, vagy tízszer, de nem érdekelt, hogy aggódik, csak hadd aggódjon, összetörte a szívem.
Nem tudtam elaludni, csak forgolódtam, amikor a telefonom ismét jelzett.
"Aggie! Miért nem tudlak elérni?... Nagyon aggódom, kérlek hívj fel!
Szeretlek N."
És még van bőr a képén odaírni, hogy szeret? Na, amit kapni fog tőlem, azt megemlegeti. Mit rontok el folyton? Vagy mi baj van velem? Tudom, hogy más vagyok, mint a többi lány, el kellene végre fogadnom, hogy nincs herceg fehér lovon, pár órája még hittem, de most kezdem elveszíteni ezt a hitet.
Most már tudom, hogy mit érez Clau, milyen jelentéktelennek lenni. Én ezt nem így akartam, csak boldog szerettem volna lenni az életben, egyszer tényleg igazán boldog, és számomra Niall jelentette ezt a boldogságot.
Sírtam, hosszú órákon keresztül, de a könnyem lassan elapadt, így csak az üresség maradt nekem. Abba bele sem gondoltam, hogy félreértésről lenne szó, hogy is lehetne? Elnéztem azt a lányt, gyönyörű, még én érzem magam rosszul, hogy eddig Niall útjában álltam…
Reggelre ismét vagy 10 nem fogadott hívás és 10 üzenet fogadott a telefonomon... 8 hívás Niall-től a másik kettő Clau-tól és El-től érkeztek, az üzenetek többsége szintén Ni-től érkezett, de kaptam Clo-tól és El-től is.
Automatikusan kitöröltem azokat amelyek a Szép szeműtől érkeztek. El azért írt, hogy érdeklődjön hogylétem felől, amiért nagyon hálás voltam neki, nagyon aranyos, hogy aggódott értem, Clau üzenete azonban visszatérített a valóságba, azt írta, hogy látta az újságokat és az internetet, és nem tud mit írni, csak, hogy nagyon sajnálja, de figyelmeztetett, hogy nem kell mindent elhinni.
Nem vártam semmit, már tárcsáztam is.
-         Szia, Agg! Vette föl pár csengés után.
-         Szia, Clo...
-         Hogy vagy? Láttam, hogy mi van az interneten.
-         Megvagyok. - Gyűltek ismét könnyek a szemembe.
-         Tudom, hogy hihetetlen, de mi van, ha csak félreértés az egész?
-         Már, hogy lenne az? Szeretem Clau, zokogtam a telefonba.
-         Tudom Édes, tudom.
-         És te, hogy vagy? Beszéltetek azóta?
-         Próbált keresni, de nem érdekelt, ha nem vagyok neki elég jó, akkor keressen valaki olyat, aki szerinte megfelelő és eltűr mindent.
-         Szakítottatok?
-         Nincs szó szakításról, mivel egy románcnak  indult, aztán úgy látszik én láttam ebbe többet.
-         Clo annyira sajnálom!
-         Ne kérj bocsánatot, hiszen te voltál aki rávilágított arra, hogy Harry ismét csak egy lányt keresett, akit átverhetett. Te pedig ne búsulj, mert biztosan van magyarázat a történtekre.
-         Bárcsak igazad lenne...
-         Igazam lesz! - Biztatott.
-         Köszönöm! Szipogtam.
Elköszöntünk, majd bontottam a vonalat. Sajnáltam Clau-t, Harry egy igazi barom, nem tudok rá mit mondani, nagyon szeretem, de néha nem normális.
Ezután írtam El-nek, hogy minden rendben és nemsokára találkozunk, nagyon hiányoznak és alig várom, hogy újra lássam őket.
Ahogy nézegettem a naptáramat, megakadt a szemem egy pirossal bekarikázott időponton, Liz szülinapja, március 15. Istenem teljesen kiment a fejemből, akkortájt Thaiföldön leszünk, de nem érdekel, ha törik, ha szakad hazarepülök a barátnőm szülinapjára, és egy fergeteges bulival ajándékozom meg.
Ahogy ezen morfondíroztam battyogtam ki a fürdőbe, ahol Li készülődött.
-         Agg, mi a baj? Fordult azonnal barátnőm felém, amint meglátta tükörképem.
-         Semmi Liz, csak rémeket látsz!
-         Agatha Elizabeth Brightmore.... Ismerlek pólyáskorod óta, ne mondd azt nekem, hogy semmi baj!
-         Niall... - Nyögtem ki nagy nehezen.
-         Igen? Beszélj már!
-         Megcsalt...
-         Már hogy csalna meg, imád téged! Ugye ez volt este is a baj?
-         Ühüm....
-         Ahj Agg, de miért nem mondtad el?
-         Nem akartalak terhelni!
-         Ezt most felejtsd el, nincs olyan, hogy a terhemre vagy, hidd el Niall szeret!
-         Honnan tudod Liz? Hiszen még egyszer sem beszéltetek...
-         Ami azt illeti, ez nincs így.
-         Mi? Dülledtek ki a szemeim.
-         Hát, reggel csörgött a házi telefon, felvettem és egy fiú úgy mutatkozott be, hogy ő Niall Horan, és téged keresett. Mondtam neki, hogy még alszol, de egyből levágta, hogy én vagyok Liz akiről már rengeteget hallott. Nagyon aggódik érted...
-         Szóval, te is az ő pártját fogod?
-         Nem fogom senki pártját, de előbb beszélj vele, mielőtt agyőt intesz!
-         Igazad van, sajnálom, beszélek vele! Tudod a lelkem mélyén úgy érzem, hogy semmi nem történt.
-         Látod... - Ölelt át.
-         Jó, beszélek vele, de csak holnap, hadd aggódjon.
-         Jajj, de gonosz vagy!
-         Nem aludtam miatta egész éjszaka, kölcsön kenyér vissza jár.
-         Segítesz csomagolni? Holnap indulás.
-         Már? Szomorodott el. -  De hiszen csak most jöttél!
-         Tudom, de muszáj mennem, nem hagyhatom őket cserben.
-         Persze, hogy segítek pakolni!
Ezzel karon ragadtam, majd megint előttem volt a  nagy pink bőröndöm a sporttáskával együtt.


Fél óra alatt ismét bent volt minden holmim, amire szükségem lehet. A nap további részét Liz-el az üzletben töltöttem…
Másnap reggel 9 órakor ismét a reptéren ültem, és vártam, hogy megérkezzenek a fiúk.
***
- Aggie, te mit keresel itthon? Érkezett meg Li a boltból.
- Liz, én nem tudtam elutazni. Nem tudtam volna a szemébe nézni. - Zokogtam.
- Jajj Istenkém, Agg, ne sírj!- Ült le mellém, magához húzott és a hátamat simogatta.
- Nemrég telefonáltam a főnökömnek, és betegségre hivatkozva lemondtam az utat.   Semmi baj Li, most csak egy nagy csokiban tocsogó édességre vágyom.
- Akkor, irány a konyha! - Ugrott fel mellőlem, és már el is tűnt az ajtó mögött.

3 megjegyzés:

  1. Naaaaah!!!!
    Siessen holgyem nagyon es nemaar

    VálaszTörlés
  2. Nagyon siess drága <3 Annyira imádom hogy az kimondhatatlan <3

    VálaszTörlés
  3. Jajj Drágáim köszönöm és sietek! <33

    VálaszTörlés