2015. március 11., szerda

40. Fejezet: Vége van

- Aggie? Hogy vagy Kicsim? Paul mondta, hogy beteg vagy.
- Igen, köszönöm kérdésed remekül vagyok. Válaszoltam gúnyosan. Csak egy nagy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját. Részemről vert a szívem, olyan, mintha az első hívás lenne attól a fiútól, aki csapja nekem a szelet.
- Kérlek, ne hidd el, azt amit az újságok állítanak, láttam én is a pletykákat...
- Azt kéred, hogy ne higgyem el? Mégis te mit hinnél, ha egy vadidegen fiú társaságában látnál? Tudod mit éltem meg ezalatt a pár nap alatt?
- Sajnálom, de azt ne kérd tőlem, hogy ezentúl hagyjam figyelmen kívül a régi barátaimat.
Sajnálod? Ennyi, hogy sajnálod? Lehet, hogy túlreagálom, sőt biztos, de még te és ez a lány éltétek az életeteket nagy vígan pár száz kilométerre, addig engem itthon a kétség ölt meg, és millió kérdés keringett a fejemben.
-         Aggie, nem fogok bocsánatot kérni azért, hogy találkoztam egy régi gyerekkori barátommal, ha ezt nem tudod elfogadni sajnálom, de nincs köztünk semmi, és nem is történt semmi. De ha mardosott a kétség miért nem vetted fel azt a rohadt telefont?- Emelte ő is fel a hangját.
-         Kérlek szépen, hogy ne kiabálj velem!
-         Ne haragudj, de semmi értelme ennek az egésznek, ha azon kiakadsz, hogy láttál egy lány társaságában.
-         Szakítani szeretnél? Rajta! Egy könnycseppet sem fogok érted ejteni, csak mondtad volna akkor meg a legelején, hogy van egy másik lány is..ó
-         Agg, nem lehetsz ilyen buta.
-         Nyugodtan hülyézz le, nem érdekel, hagyjuk is abba ezt az egész beszélgetést, és úgy mindent. Ezentúl ne telefonálj, ne keress, szia! - Csaptam le a telefont a válaszát meg sem várva. Mérhetetlen düh, ami most bennem van. Miért vettem fel azt a hülye telefont? Miért? És azt állítja, hogy egy régi barátja, ugyan, hülye vagyok és naiv.
-         Helló, meg is jöttem! Jézusom Agg mi történt? Szaladt mellém barátnőm, addigra már a könnyeim áztatták arcomat, és csak meredtem magam elé.
-         Niall, beszéltem vele... Zokogtam.
-         És? Megbántott?
-         Vége van Liz! Álltam fel, majd mentem fel a szobámban, lassú léptekkel, mint akit vontattak. Ezután mégis mi lesz? Mi lesz az állásommal, a fiúkkal? Nem hagyhatom ott őket... Előbb kellett volna gondolkodni, csak az a hülye szívem mindig hamarabb dönt, mint az agyam. Ha vissza megyek, szembe kell vele néznem, és beszélnem kell vele, de ezek után mégis mit mondhatnánk egymásnak?
Fél órán át feküdtem egy helyben, meg sem bírtam moccani, amikor halk kopogást hallottam, de nem tudtam megszólalni sem, majd barátnőm vörös buksiját pillantottam meg.
- Szia, bejöhetek?
- Szia! – Köszöntem vissza megkönnyebbülve, mikor megláttam Liz-t, és magamhoz öleltem.
- Minden oké? – Kérdezte, miközben a hátamat simogatta. Még mindig nem engedtem el, ugyanis nem tudtam. Elkezdtem sírni, és nehezemre esett abbahagyni.
- Gyűlölöm, annyira gyűlölöm őt! – Mondtam, mikor sikerült végre megszólalnom.
- Dehogy gyűlölöd! – Mosolygott rám barátnőm.
- De igen! – Makacskodtam.
- Ha annyira utálnád, akkor nem lennél kiakadva, nem sírnál itt miatta. Édesem, te még mindig szereted őt…
- Én nem… - Szakítottam félbe, de aztán feltette a kezét, hogy csendre intsen.
Dehogy is gyűlölöm, már hogy gyűlölném, szeretem teljes szívemből, de könnyebb elsiklani a dolgok felett, mint szembe nézni azokkal.
-         Gyere csináljunk vacsit, és nézzük meg azt a kimaradt filmet, rendben? 
-     Nem vagyok éhes!
-         Tudom, de akkor is enni fogsz...
Előreküldtem, hogy pár perc és csatlakozom, csak megakartam mosni az arcom és rendbe szedni magam. Még pakolásztam magam körül, amikor a táskámból kihullott több kisebb fénykép. A szívem majd megszakadt, amikor megnéztem, egy fénykép automatában készítettük még Japánban, megrohamoztak az emlékek, amikor először láttam és találkoztunk, az első közös esténk egy ágyban, vagy amikor csak hülyültünk, beszélgettünk, az első csók, és az első szerelmes alkalom.
„-Maga felé fordított, keze a csuklómról a derekamra csúszott, majd ajkai megérintették az enyéimet…  Csókja ezer és ezer pillangót keltett életre a hasamban, amelyek jól esően csiklandoztak.. Nem akarat lerohanni, csak óvatosan ízlelgette ajkamat, apró csókokkal hintette be azt.”
Az emlékek újabb és újabb könnycseppeket csaltak ki a szememből, de még mielőtt Li feljött volna, hogy mi tart ilyen sokáig, eltettem a képeket és átmasíroztam a fürdőbe. Jéghidegre állítottam a csapot, kezeimet a vízsugár alá helyzetem, majd az arcomhoz érintettem. Jól esett, ahogy a hideg vízcseppek végigfolytak arcomon enyhítve a sírástól kipirult pofimat. Megtörölköztem, kifújtam az orrom, majd a lépcsőn óvatosan lépkedve Li-t a konyhában találtam, amint láttam lasagne-t készített.
-         Aggie, jobban vagy?.
-         Igen, kicsit megnyugodtam! Füllentettem, nem szerettem volna, ha ő is aggódik értem.
-         Helyes! Nézd mit csinálok? A kedvencedet...
-         Köszönöm Lizzy, nem is tudom mi lenne nélküled velem.
-         Semmi, csókolta meg a fejem tetejét.
A vacsora valami fenséges volt, hiába nem voltam éhes, ettem,mert Li-t nem akartam megbántani és magammal szúrok ki, ha nem eszek. Elmosogattam, majd kedves barátnőm, már húzott is fel a szobájába, hogy válasszak filmet.
Igazából valami depis a hangulatomhoz illőt akartam, de ránézve Liz-re, a Jégvarázs című animációs mesefilm mellett döntöttem. 


Este 10 óra volt mire lezuhanyoztam, és bebújtam a saját ágyikómba. Gondoltam, hogy írok a fiúknak üzenetet, így fogtam a laptopom és bepötyögtem a személyre szóló üzeneteket. Szingapúrban hajnali 5 óra, ahogy megnéztem a közösségi oldalam, majd felrobbantam... Niall Horan közleményt adott ki a titokzatos hölgyről.
„ - Nem kell alaptalanul pletykálni, a hölgyet Olivia Carter-nek hívják, és régi jó barátom, ha lesz bárki is az életemben, arról tudni fognak!
- Megerősíted vagy cáfolod azt, hogy több van közted és Agatha Brightmore között barátságnál?- Kérdezte egy riporter. 
Aggie, csak egy egyszerű lány, aki nekünk dolgozik és semmi több,köszönöm!"
Mi? Nem térek magamhoz. Tudom, még annó megbeszéltük, hogy addig nem lesz semmi hivatalos, amíg a fiúk nem tudják, és próbáljuk minél inkább titokban tartani.
Ültem és bambultam, hogy fajult el idáig a dolog? Láttam, hogy üzentem érkezett, Niall volt, 9 órája írt,ottani idő szerint.
"Tündérem!
Tudom azt mondtad, hogy ne keresselek, de el kell, hogy mondjam, amit olvasni fogsz neten, azt miattad mondtam.. megfogadtam, hogy megvédelek és csak miattad mondtam azt, amit mondtam! Nem akarlak elveszíteni.
Szeretlek N."
Nem értek semmit, össze vagyok zavarodva, azt mondja, hogy szeret, megcsal, majd letagad? Ezután elvárja, hogy higgyek neki és szeressem? Hát nagyon téved... Elővettem a fényképeket és összetéptem, az összeset. Mérhetetlen düh, és fájdalom volt az, amit éreztem, így fogtam magam s átmentem Li-hez bebújtam mellé. Nem kérdezett semmit tudta, hogy most jobb, ha csak mellettem van, amíg kizokogom magam.

2 megjegyzés: