41.Fejezet: Ajándékok

Reggel, ha egyáltalán lehet a hajnali 4 órát annak nevezni, nem bírtam tovább aludni, így kikeltem az ágyból, majd lementem a konyhába, hogy készítsek egy nagy adag kakaót.

Megrémített, ha Niall-re gondoltam. Vajon mit csinál? Talán éppen azzal a lánnyal telefonál vagy beszélget? Gyorsan el is hesegettem ezeket a téveszméket elmémből, már bántam, hogy szét téptem a képeket, sőt bántam az egészet. Hiába győzködtem magam, hogy utálom, de nem ment, ha rá gondoltam, azokra az édes ajkakra, és a szép szemekre egyből boldogabb lettem, de egyszerűen annyira fájt az, hogy azt mondta, hogy egy egyszerű lány vagyok, szilánkosra tört a szívem, amelyet csak egy másik szív tud ismét meggyógyítani, egy olyan, amely tényleg szeret. Olyan érzés volt, mintha ezer tonna nyomná a mellkasomat, és én üres vagyok legbelül, így a rengetek súly alatt bármely pillanatban összeroppanhatok.

Nem akartam elhinni azt, ami történt. Mégis hogy tehette ezt velem? Miért kellett kihasználnia? Azt hittem, hogy érez irántam valamit, és hogy talán komolyan gondolta mindazt, amit mondott. Hosszú idő után, végre megint éreztem valamit egy pasi iránt, erre tessék, összetöri a szívemet. Hogy bízzak meg így ezek után bárkiben is? Tényleg egy nagyképű, mással nem törődő sztárocska? Mégis mit hittem, hogy elég leszek egy világsztárnak? Kiszakadt a szívem a helyéről, nem tudtam elfelejteni a hangját és  a csókját, hogyan is tudtam volna? Én csak nem akartam, még egyszer átélni, amit ezelőtt évekkel és nem akartam, azt a fájdalmat sem érezni, mint amikor megaláztak. Elmondtam a titkomat az akkori barátomnak, azt hittem bízhatok benne, de másnap már mindenki tudott rólam, megalázott és kinevetett.

Amint lent ültem és a forró kakaómat kortyolgattam, fogtam egy papírt és ceruzát, majd elkezdtem Li tortáját megtervezni, figyelemelterelésként, és a papír szélére írtam, azon emberek névsorát, akiket fel kell hívom.

Egy Chanel tortát képzeltem el neki, mert imádja a divatot, és az ehhez járó csillogást. Lesz a tortán táska és cipő. Oh már előre láttam az arcát, mikor megfogja látni, hogy fog neki örülni.

A bulit ide fogom szervezni a házba, így kell találnom valakit arra a napra, aki Liz-t lefoglalja, amíg én díszítek és szervezkedek.

Az ajándékot pedig ma szeretném neki elkészítteti, ami gravírozott ezüst medál lesz, két részre bontható.

Szívecske, amely ketté fog nyílni, így Liz annak tudja adni a másik párját, akinek csak szeretné.

Két órán keresztül rajzolgattam, hogy a cukrásznak biztosat tudjak a kezébe adni és persze azt szerettem volna, ha tökéletes.

Még így is csak reggel hat óra volt, de nem érdekelt fogtam magam felöltöztem, megfésülködtem, majd magamhoz vetem a kocsi kulcsot és már száguldottam is London felé. Liz-nek írtam előtte egy cetlit, hogy ne aggódjon, nem járok sokáig.

Az üzleteket még zárva találtam, hiszen hét óra múlt pár perccel, így úgy döntöttem sétálok, legalább kiszellőzik egy kicsit a fejem.

Nem is foglalkoztam vele, hogy merre megyek, csak vitt a lábam. Megbámultak, akik a munkába igyekeztek, de nem törődtem velük, biztosan azt gondolták, hogy megőrültem, vagy aki már hallott rólam "szegény szerencsétlen, majd pont ő kell egy sztárnak..."

Rezgett folyamatosan a telefonom, egy nagy csomó üzenetem érkezett, a fiúktól, akik egytől egyig megkérdezték, hogy vagyok, javulok-e. Lelkiismeret furdalásom volt, amiért hazudtam nekik, de nem tudtam volna utánuk utazni, ilyen állapotban.

Válaszoltam nekik egy padon ülve, egy kicsit jobb kedvre is derítettek, úgy éreztem, hogy ott vagyok velük.

Clau is írt, hogy nem tudnánk-e találkozni valamikor. Neki is válaszoltam, hogy épp Londonban vagyok ha ilyen korán bejön szívesen. Megbeszéltük, hogy elkísér, amit el szeretnék intézni, utána pedig kávézunk egyet.

Fél kilenckor találkoztunk, és mint mindig nagyon jól nézett ki, Fehér kis ruhát és hozzá vastag bézs kabátot viselt. Üdvözöltük egymást, majd elmondtam neki az útitervet. Egy kisebb cukrászdában készítettem a sütit, ahol az egyik barátnőnk dolgozik, így még kedvezményt is kaptam, ami bent van, az szem szájnak ingere. Elmondtam a cukrásznak, hogy mit és hogyan szeretnék, az elrendezést és a színeket is, 

aztán átmentünk a gravírozómesterhez, szinte nem is kellett rá várnunk, helyben elkészítette, egy fél óra alatt.

Majd miután készen lettünk  jöhetett a jól megérdemelt kávé.

-         Itt jó lesz? Mutattam Clo-nak a hely felé.

-         Persze! Bementünk, majd egy hátsó sarokasztalnál foglaltunk helyet. A pincér egyből jött és két itallapot nyomott a kezünkbe.

-         Szóval, mi a helyzet, hogy vagy? Kérdeztem Clau-tól.

-         Inkább én kérdezném, hogy te hogy vagy? Fogta meg a kezem.

-         Túlélem, azt hiszem...

-         Tudod, nem ismerem Niall-t olyan jól, de ahogy rád nézett, vagy beszélt hozzád az edzőteremben is, odáig van érted. - Pórbált lelket önteni belém.

-         Kérlek beszéljünk másról. - Jött görcsbe  a gyomrom, ahogy Clo kiejtette a nevét.

-         Rendben, ne haragudj!

-         Semmi baj, csak még nagyon friss és tisztázatlan ez az egész...

-         Mi újság Harry-vel?

-         Amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is ment, az életemből.

-         Mi történt?

-         Úgy hallottam, az egyik modell barátnőmtől, hogy egy másik angliai modellel kavar még jó, hogy nem szerettem bele, nem igaz?

-         De Szívem el kell, hogy keserítselek, te beleszerettél.

-         Meglehet...

-         És tudod kiről van szó, mármint ki az a lány?

-         Szőke hajú, kék szemű és Emily-nek hívják. Nézd! Itt egy kép róla. - Vette elő a telefonját és keresett rá az emlegetett lányra.

-         Harry nem normális, most azonnal felhívom!

-         Dehogy hívod!

-         De most komolyan, ez a nő kell neki, de tényleg? Közben a pincér felvette a rendelésünket és ki is hozta azokat. - Koccintsunk arra, hogy legközelebb kétszer is átgondoljuk kibe szeretünk bele.

-         Kávéval? Nézett rám Clo értetlenül.

-         Igen, kávéval, de ha nagyon szeretnéd kivitelezhetjük mindezt alkohol formájában is, mégpedig szombaton.

-         Jól hangzik, de mi lesz szombaton?

-         Liz-nek, a legjobb barátnőmnek a születésnapja és szeretném, ha te is ott lennél, hogy végre bemutassalak neki.

-         Szívesen megyek! - Adta áldását a party-ra. 

Mikor mindet kibeszéltük, kifizettük a számlát, majd elbúcsúztunk, abban a tudatban, hogy szombaton ismét látjuk egymást.