2015. április 29., szerda

62. Fejezet: Elmondjam milyen vagy?

Pár nappal később, már otthon, nagy izgalmak közepette öltöttem magamra azt a csodás swarovski kristályokkal díszített ruhát, amelyet a lányoktól kaptam. A szobámba be sem lehetett férni a virágoktól, amelyekkel megajándékoztak. Niall-ről persze csak annyit tudtam, amit a többiek hajlandóak voltak közölni, gondoltam nem szerettek volna nyugtalanítani vele, úgy kezeltek, mint valami csecsemőt. Beteg vagyok, igen, de azért felnőtt módjára tudom kezelni a dolgokat.
-         Milyen hajat szeretnél? Kérdezte Soph, miközben felettem állt egy hajsütővassal a kezében. - El remélem nem haragszol, amiért „kényszerítettelek”, hogy te is velem gyere a bálra? Tudom, hogy Lou is ott lesz, de szeretném, ha jól éreznéd magad, és beszéltem vele is, hogy ez nekem nagyon fontos, hogy mellettem legyél, természetesen semmi kifogása nem volt ellene.
-         Ugyan már Agg, hogy haragudnék! Köszönöm, hogy gondoltál rám is.
-         Aggie, légyszi koncentrálj! Tette So csípőre a kezeit.
-         Jó-jó bocsánat! Hogy milyen hajam legyen? Elképzelésem sem volt, de ekkor beugrott Harry levele. – Mint Aranyhajnak! 
-         Hát, jó! Akkor kapsz hatalmas loknikat, és keresünk neked valami hajpántot hozzá.
-         Az tökéletes lenne!


Közben megszólalt  a csengő.
-     Majd én kinyitom! Ugrott fel Liz az ágyamról, abbahagyva a legújabb Joy magazin olvasását.
-         Nézd Aggie, mit kaptál!
-         Mi az? Nem tudok odafordulni.
-         Egy nagy csokor. Van benne bazsarózsa az egyik kedvenced.


-         Kitől van?
-         Perrie-től és Zayn-től!Azt írják, hogy: „ Drága Aggie! Megrendülve hallottuk Liam-től, hogy mi a baj. Tudd, hogy melletted vagyunk, számíthatsz ránk, amilyen hamar csak tudunk meglátogatunk! Mihamarabbi jobbulást! Perrie és Zayn”.
-         De aranyosak! De azóta már tudják, hogy nincs nagy baj, még a kórházban felhívtam őket, az eredmények után.
-         Keresek még egy vázát! Lassan térkép kell, hogyan lehet itt közlekedni. Ment ki Li a szobából.
-         A fiúk mikor jönnek? Érdeklődtem.
-         6 óra felé jön Liam értünk.
-         Oksi, akkor húzzunk bele! Azt szeretném, ha ti is ragyognátok.
Amióta hazaengedtek a kórházból, a lányok jóformán nálam laknak, és Lou és Liam is megfordultak már a házban. Anyu és apu is itt maradt, ők  beköltöztek a vendégszobába. A szövettan valóban másnapra megérkezett, amely nagy megkönnyebülést hozott, ugyanis nincs kóros elváltozás, hanem csokoládé cisztiám alakultak ki, ettől volt a vérzés, és a nagy fájdalom is, amikor elmozdultak. Dr. Hale az eredmények után azt javasolta, mivel nagyobbak a cisztáim, mint 6 cm, hogy nem ajánlana műtét, de ismerve  a kórelőzményeimet, minél hamarabb eltávolítaná, a képződményeket. Megnyugtatott, hogy nem nagy műtétről van szó, csupán, a köldökömnél és a bikini vonalamnál lenne egy-egy apró bemetszés. Beleegyeztem, így nemsokára meg is műtenek.
A lelkem megszabadult, egy nagy tehertől, persze azonnal felhívtam mindenkit, hogy tudassam velük a jó hírt és ennek tudatában lemondtam arról a tervemről, hogy otthagyjam a fiúkat. Niall-nek nem írtam, és nem is hívtam, hiszen úgy sem érdekelném. Harry, majdnem elsírta magát a telefonba, Zayn és Perrie hangjában is hallatszódott, hogy nagyon megkönnyebbültek, mondták, hogy ne lepődjek meg ha kapok valamit és ez a valami, valószínűleg a gyönyörű csokromat takarta.  Mérhetetlen boldogság telepedett mindenkire. Anyuról és apuról nem is beszélve. Anya az eredmények után egy napig sírt, már nem tudtam hogyan s vigasztalhatnám meg.
***
-         Meg kell állapítanom, hogy a legszebb kísérőim nekem lesznek! Nézett rajtunk végig Li.
Lizzy egy sötétkék rózsás ruhát választott, amely térd fölé ért, Soph egy hosszított rózsaszín csipkeruhát, Clau egy hosszú, fehér alapon fekete mintás estélyit öltött magára, Eleanor pedig hosszú fehér selyemszalagokkal díszített ruhában mutatta meg kecses alakját, és az én ruhám, pedig maga volt az álom... 




-         Menjünk, mert elkésünk, ha még sokáig csodálsz itt minket! Ültette vissza az autóba barátját So.
Mikor odaértünk, pompa és csillogás fogadott, szinte sztárnak éreztem magam. Szegény Liz nagyon meg volt illetődve, én már többé kevésbé hozzászoktam az ilyen felhajtásokhoz.
Már messziről kiszúrtam Niall-t és Lou-t.Ni valóban, mint a mesebeli hercegem úgy festett. Az agyam nagyon ellenkezett a találkozástól, de a szívem mindennél jobban vágyott rá.
Nagy meglepetés ült ki az arcára, amikor ők is felfigyeltek ránk. Louis egyből odaszaladt hozzám és a karjaiba zárt, majd Liz-t is megölelte, Ellie pedig két puszit kapott tőle, de láttam ám, hogy  odáig van El-ért, mert Eleanor egyszerűen gyönyörű és nem lehet nem szeretni. Ha lehet bunkó valaki, az Niall volt, de olyan szinten, hogy még  a lányoknak sem köszönt. Azt hittem ott helyben megpofozom. Haragudjon rám, nem érdekel, de a csajokat hagyja ki az egészből, mert ez a mi ügyünk. Megint olyan ideges lettem, mint amikor kórházba kerültem, így jobbnak láttam, ha megfogom a lányok kezét és arrébb állunk, amíg ők parádéznak a közönség előtt. So-nak előtte szóltam, hogy bent fogunk ülni a helyünkön.


Remek estének nézünk elébe, ugyanis Niall-el szembe kell ülnöm az asztalunknál. Amint beültünk, csatlakozott hozzánk Liam és Louis anyukája is. Persze a fiúk, őket is felvilágosították rólam, nagyon aranyosak voltak, mert nem firtatták a dolgot, hanem szívből örültek, hogy meggyógyultam.
Miután több ezer kép készült róluk, nevetve érkeztek meg, de amint Ni meglátott egyből lefagyott a mosoly az arcáról.
Egész este mindenki el volt mindenkivel, beszélgettek, ettek, ittak, azonban én és Niall elvoltunk a saját kis feszült légkörű világunkban.
-         Niall kérlek mesélj arról, hogy milyen volt Amerika, mit csináltál? Kérdezte Lizzy semmi hátsó szándékkal, és gyermeki lelkesedéssel, mert ő még sosem járt az USA-ban.
-         Liz, ne haragudj, de semmi közöd hozzá! Ezzel felállt az asztaltól és további jó étvágyat kívánt. Láttam Li-n, hogy nagyon bántotta a dolog, hiszen ő csak érdeklődött. Nekem most telt be a pohár, és lepte el a szürke köd az agyamat. Én is felálltam és utána siettem, majd erősen megfogva a karját magam felé fordítottam.
-         Mit képzelsz magadról? Azért mert híres vagy már azt hiszed, hogy mindenkivel úgy beszélhetsz, mint a kutyával? Én bántottalak meg.
-         Agg, gondolj amit akarsz nem érdekel! Látom, nincs nagy bajod, ha eltudtál jönni, de vészjóskodni azt nagyon tudsz.
-         Nem tudsz te semmit rólam! Bevallottam az egész életem neked erre mit csinálsz, kiröhögsz. Semmivel sem vagy különb, egy érzéketlen tuskónál…
-         Ha tuskó vagyok minek foglalkozol velem?
-         Azért, mert én nem vagyok olyan, mint te...
-         Nem, nem! Elmondjam te milyen vagy? Egy kétszínű, kibírhatatlan, makacs, önfejű nő vagy! Már lelkiismeret furdalásom van az miatt, hogy valaha is szépnek, és különlegesnek tartottalak. Hidegvizes zuhanyként értek szavai, még ledöbbeni sem volt időm. Hátat fordítottam neki, és otthagytam.
-         Liz, kérlek, menjünk haza!
-         Baj van Aggie? Nagyon sápadt vagy! Hívjunk orvost, vagy menjünk be a kórházba?
-         Nem, semmi baj, csak kérlek menjünk!
-         Mi a baj?
-         Niall... Bukott ki belőlem, úgy, hogy már majdnem kiabáltam  a legjobb barátnőmmel.
-         Na, most van elegem! Hol van? Ugrott fel Liz a helyéről.
-         Hagyjad, csak érjünk már haza!
-         Mindjárt jövök Aggie!
-         Liz! Fogtam meg a kezét, de mint aki se hall, se lát. Körülbelül 10 perc múlva a kezét fájlalva visszajött.
-         Most már mehetünk Agg!
-         Rendben! De ugye mesélsz? Nevettem el magam, tűzpiros arcát meglátva.
-         Persze!
Elköszöntünk mindenkitől, majd taxit rendelve hazavitettük magunkat. El És Clo is jöttek, mivel ők az én vendégeim voltak.
Mikor 4-en hazaértünk bevonultunk a szobámba, és Liz elmesélte, hogy akkora pofont adott Ni-nek, hogy még most is fáj a keze, és közölte vele, hogy jobb fiút érdemlek, mint ő.
Nevettem barátnőm harciasságán, és hogy ennyire lelkén viseli a sorsomat, de igaza volt a Manómnak mindenben. Ő is jobbat érdemel tőlem. Azt hiszem, itt a vége egy csodás szerelemnek.
Elalvás előtt arra gondoltam, hogy hogyan is fogok megbírkózni a turnén Niall-el és azzal, hogy mélységesen megbántott, de teljes szívemből szeretem, és ez ellen nem tudok mit tenni.

2 megjegyzés: