59. Fejezet: Sötét volt és hideg

Már két nap is eltelt azóta, hogy Ni nem keresett. Kezdtem nagyon ideges lenni, legfőképpen rá. Tudja, hogy várom, hogy hívjon és, mint aki elveszett, se kép, se hang. A rengeteg aggódás és stressz miatt erősödött a hasfájásom és tegnap vérezni is kezdtem, nem szóltam senkinek, Li-nek így is az idegein táncolok nem akartam jobban megijeszteni. A laptopomat bűvöltem, amikor Lizzy benyitott..

-         Bocsi Agg, nem akarlak zavarni! Csak azt akartam kérdezni, hogy mi a mai program?

-         Hát, úgy gondoltam, írok Clau-nak és El-nek egy-egy sms-t, hogy még élek, és jó lenne találkozni.

-         Értem! De elmész, vagy maradsz?

-         Mondd csak, miért érdekel ez annyira?

-         Hát, az igazság az, hogy átjönne ma Luke, ha nem baj.

-         És ki az a Luke? Hát, az úgy volt, hogy bejött a boltba és első látásra szerelem. Majd bemutatom, nagyon édes, aranyos srác.

-         És mi történt az előző delikvensel?
-    Megpróbáltuk, és nem működött...

-         Értem! Nyugodtan jöhet, amíg nem bánt meg és nem vagy miatta szomorú, addig nincsen baj. Annyira sajnálom, hogy nem vagyok itthon és egy csomó dologról lemaradok. Például azt sem tudom ki a barátod, vagy, hogy mikor jöttetek össze. Szomorodtam el.

-         Aggie, Édesem! Leült az ágyam szélére, majd megfogta kezeimet. - Tudom, hogy rengeteget dolgozol, de nagyon szerencsés vagy, mert azt csinálod amit szeretsz és ráadásul olyan emberek vesznek körül, akikért érdemes csinálnod ezt a munkát. Én megvagyok, amint láthatod.

-         Tudom, de nem jó ez így, akkor sem.

-         Hidd el, hogy jó! Tudom és hiszem.

-         Oh Liz, te mindig tudod hogyan vigasztalj meg! Mosolyogtam rá.

-         Na, de akkor biztos, hogy nem zavarunk?

-         Tuti, semmi baj! Csak élvezzétek az életet.

-         Köszönöm Agg, egy angyal vagy!

Pötyögtem is gyorsan Clo-nak és El-nek, hogy bemegyek Londonba és jó lenne összefutni. Mondjuk Clau-ban nem voltam biztos, hogy itthon lesz,. de próba szerencse. Láttam minap munkáit az interneten és muszáj személyesen gratulálnom, mert gyönyörű azokon a fotókon.

Nemsokára kaptam is választ, mind a két lánytól, hogy már alig várták, hogy itthon legyek és nagyon siessek. Akkor ezt igennek nyilvánítottam a találkozóra.

Ebédre beszéltük meg a "randit", így már nem is maradt sok időm.. de mielőtt elkezdtem volna készülni, megpróbálkoztam a lehetetlennek és tárcsáztam Niall-t. Hosszú percekig csak vártam, és vártam, és hallgattam, hogy hogyan zúg a hívó hang, közben azon gondolkodtam, hogy elmondjam- e neki, hogy valószínűleg baj van. Már készültem arra, hogy leteszem, mert ismételten reménytelen próbálkozásnak tűnt a dolog, de csodák csodájára beleszólt.

-         Halló, Agg?

-         Szia Niall! Végre, hogy felvetted! Adtam a sértődöttet a telefonba. –Hol vagy, hogy nem lehet elérni? Tudod hányszor hívtalak és kerestelek?

-         Aggie, éppen Amerikában vagyok! Nagyon kimért volta hangja.

-         Amerikában? Dülledtek ki a szemeim. – Mégis mit csinálsz te ott? És miért nem szóltál?

-         Már ne haragudj, de nem tartozom neked elszámolással, arról, hogy hová, kivel és mikor megyek!

-         Most mi bajod van? Miért beszélsz velem így?

-         Semmi baj!

-         Akkor meg, kérlek normálisan válaszolj!

-         Jó, normális leszek! Te sem jelentetted be, hogy randizgatsz.

-         Hogy mi van? Szaladt ki az össze vér az arcomból.

-         Ugyan Agg ne tettesd, azt, hogy semmiről sem tudsz!

-         Esküszöm, fogalmam sincs miről beszélsz!

-         Láttalak Agg, egy sráccal édes kettesben, puszi-puszi...

-         Most Tay-ról beszélsz?

-         Igen, a drágalátos ausztrál pasidról beszélek!

-         Niall, könyörgöm! Tegnap véletlenül összefutottunk az utcán és meghívott kávézni.

-         Ezt meséld annak, akit érdekel is.

-         Még te vagy megsértődve, komolyan? Elmész a világ másik végére, úgy, hogy egy nyomorék üzenetet sem hagysz? Főleg azután beszélsz így velem, miután már téged is fényképeztek le, állítólagosan a gyerekkori barátoddal?. – Tudod mit? Fulladj meg a féltékenységeddel együtt ott ahol vagy.

Ezzel a mondatommal le is csaptam a telefont, nagyon ideges voltam. Még, hogy én megcsalom? Normális? Még a gondolat is bánt, hogy ezt feltételezi rólam, de most már összeállt a kép. Azért nem hívott, nem keresett, mert a fejébe vette, hogy biztosan megcsalom, mert a fanok voltak olyan kedvesek és kitettek az internetre a fotóinkat.

De nem hagyom, hogy elrontsa a mai napomat a csajokkal, ha nem fogja fel, hogy őt szeretem, hát sajnálom. Szerintem még sosem adtam rá okot, hogy kételkedjen. Jó, persze először mikor megláttam azzal  a lánnyal én is a legrosszabbat feltételeztem, mert híres, meg jóképű és aranyos, akárkit megkaphat, de én, kinek kellenék? Hagyjuk már.

Ekkor megint elkezdtem érezni azt, hogy feszül és fáj a hasam, de ez most más volt, görcsöltem, annyira, hogy a fürdőben összegörnyedve ültem a WC tetején, és a hasamat szorongattam, közben éreztem, hogy meleg folyadék folyik a lábam szárán. Sajnos a görccsel a vérzés is erősödött. Muszáj volt megnyugodnom, mert ha ez így megy tovább szólnom kell Liz-nek, amit nagyon nem szerettem volna.

Nagyon dühös voltam, így fogtam magam és egy nagy adag vizet locsoltam a lángoló arcomra. Miután egy kicsit megnyugodtam, és a szívverésem is alább hagyott, és a görcs is elmúlt, rendbe szedtem magam, felöltöztem, a jó időre való tekintettel, ami meglepő itt Angliában, egy barackvirágszínű rakott szoknyát húztam fel, sötét kék toppal és garbóval, majd az egész szettet egy hosszított nyaklánccal és bézs magas sarkú cipővel dobtam fel. A hajamat laza loknikban hagytam, majd elégedetten konstatáltam  magam a tükörben.

Elbúcsúztam Liz-től, majd autómat beindítva elindultam London felé, hogy hosszú szünet után végre láthassam a barátnőimet. Az úton próbáltam Ni-t kizárni a gondolataimból, mert ha csak rá gondoltam méreg öntötte el az agyamat.

Az út általában egy órás szokott lenni, de most letudtam háromnegyed óra alatt. Leparkoltam a kocsit a legközelebbi parkolóban, majd elsétáltam a megbeszélt étterem elé, ahol találkozok a lányokkal. Nagyon aggódtam, hogy ne, hogy eláruljam magam, nem lehettem rosszul. 5 percet kellett várnom, mire Clau feltűnt az út másik oldalán. Szép volt, mint mindig, semmit nem változott. Barna haja most egyenes fürtökben súrolta vállát.

-         Szia! Szaladtam elé és öleltem meg, már amennyire a magas sarkum engedte a szaladást.

-         Szia Agg! Oh de szép vagy, és nagyon csinos!

-         Köszönöm, de mindezek rólad is elmondhatóak.

-         Eleanor?

-         Szerintem mindjárt befut. Oh, nézd csak, én már látom is!

-         Helló El! Őt is egy nagy öleléssel, és két puszival köszöntöttem, Clau is hasonlóan cselekedett.

-         De örülök nektek, olyan régen láttalak benneteket! Mondtam gyermeki átéléssel.

-         Mi is neked Agg, már vártunk haza! Simogatta meg hátamat Ellie.

-         Na, ne ácsorogjunk itt kint, menjünk be, ma én fizetek!

Miután bementünk, rövid étlapnézegetés után rendeltünk is.

-         Szóval, csajok mizujs veletek?

-         Kezded vagy kezdjem? Nézett El Clo-ra.

-         Kezdjed! Mosolygott Clo.

Majd hosszasan elmesélték mi minden történt velük, mióta nem találkoztunk. El mesélt a Lou-val történt szakításukról, Clau pedig a Harry-vel veled is meg nélküled is kapcsolatáról. Elmondta, hogy valemelyik héten találkoznak és megbeszélik a dolgaikat. Láttam Clo-n, hogy ő tényleg szereti Harry-t, és szeretne vele egy komoly kapcsolatot, majd kiderül, hogy hogyan alakulnak. El már valamennyire jobban van, de nagyon zavarják még mindig a rajongók és fotósok, de bízik abban, hogy hamarosan lecseng ez az ügy, és új életet kezdhet. A mai napig megszakad a szívem ha arra gondolok, hogy Lou és El már nem egy pár, de tiszteletben tartom a döntésüket, barátok maradtak.

Én is elmeséltem, hogy mi van velünk, velem. Mikor Lou-t említettem El-nek, párszor könnycseppek jelentek meg a szemében, de igyekezett leplezni előlünk.

Majd megtettem nekik is a nagy bejelentést Niall-ről és rólam, de el kellett gondolkodnom, hogy valóban egy pár vagyunk-e, ha nem bízunk egymásában.

Hatalmas örömködések és gratulációk követték kijelentésemet, és persze ők tudták, hogy szeretjük egymást.

Hűen ígéretemhez nem számoltam be nekik a betegségemről és a mai veszekedésünkről sem Ni-vel, de amint rá gondoltam, ismét gombóc nőtt a torkomban, és fel ment bennem a pumpa...

***

Kiabálásra emlékszem, sötét volt és hideg...