42. Fejezet: Készülődés

Ne haragudjatok Babócák, de csak most értem haza! <3

Még egy nap maradt  a buli napjáig, de nekem már minden bajom volt. Izgultam, hogy minden rendben legyen. Tegnap mikor hazaértem, körbetelefonáltam és hagytam üzenetet is minden meghívottnak. Nem leszünk sokan 10 közeli ismerős és barát, valamint a lánykák. Ma még sütnöm kell és főznöm így azt találtam ki, hogy a délelőtt folyamán véletlenül átjön egy barátnőnk, aki elhívja Liz-t vásárolni, sőt rá is veszi, hogy aludjon nála, és ha minden jól megy Li legközelebb csak a party-ra fog hazaérni.

Fél 11 volt, lassan itt kellett volna lenni-e Abby-nek.

-         Min gondolkodsz? Lizzy hangjára újra a valóságban voltam.

-         Hát, tudod arra gondoltam, hogy ma kitakarítom a szobámat és lehet, hogy átrendezem.

-         De miért? Annyira aranyos, ahogy most van. - Persze nem akarom átrendezni, de valamit hazudnom kellett.

Ekkor megszólalt a csengő. – Nyitom ugrottam fel a székről és szaladtam az ajtóhoz.

-         Szia Abby, gyere beljebb!

-         Helló! Kaptam két puszit. -Igazából Liz-t keresem. Kacsintott rám. 
-    Oh, igen? Gyere, itt van a konyhában.

-         Szia, Abb! De jó,hogy látlak. Üdvözölte barátnőm is Abby-t.

-         Szia, Mókuska…

-         Hallom, engem keresel.

-         Igen, ugyanis divathét van az egyik plázában és egyből rád gondoltam, szóval ha van időd és kedved akkor bemehetnénk Londonba.

-         Viccelsz? Ki nem hagynám.

-         Akkor, indulás!

-         Agg, te nem jössz? Fordult felém Liz.

-          Nem, köszönöm! Én itthon teszek-veszek.

-         De lehet jobb lenne, mint, hogy itt gubbasztasz.

-         Jobb így Li! Megcsinálom a szobámat, ahogy elterveztem.

-         Rendben! De tuti nem lesz baj?

-         Nem, csak menjetek, mert lemaradtok a Chanel rucikról.

-         Jó-jó, már itt sem vagyunk! - Adta fel Hopper kérlelésemet.

Elköszöntek, majd kezdetét vehette az akció. Legalább még dolgozok kevesebb idő marad gondolkodni. Keresett Niall többször is, de nem reagáltam rá. A fiúkkal szívesen beszélgettem, még este is felhívtak, annyira aranyosak voltak, hogy aggódtak értem. Dél körül még elugrottam a 10 percre lévő kisboltba, sajnos mikor benéztem a hűtőnkbe rá kellett jönnöm, hogy nincs a sütihez vaj, és tejszín.

Málnás epres rizskrém tortát készítettem és francia narancsos süteményt, mellé sajttal töltött sós kis kifliket a nem édesszájúaknak.

Úgy döntöttem, hogy a hidegtálakat csak holnap fogom elkészíteni, hogy frissek maradjanak. Az egész délutánomat a sütésnek szenteltem, este 5 órára lettem kész mindennel. Fáradtan huppantam le a kanapéra, és vettem elő a kedvenc könyvemet a Boltkóros sorozat hatodik részét, a Boltkóros babát vár.

Imádom ezt  a sorozatot, Becky annyira vicces és butus, hihetetlen, de mégis ez teszi izgalmassá ezeket a könyveket.

Li közben telefonált, hogy ma nem jön haza csak holnap. Remek, ahogy terveztük Abb-el.

Fél órát olvasgattam, majd rájöttem, hogy annyira elfáradtam, hogy az agyam nem képes befogadni a leírtakat, így bekapcsoltam a TV-t, és valami mesefilmet kerestem benne.
***

Mikor felébredtem, világos volt. Hogy lehet világos, mikor csak pár órácskát aludtam? Ránéztem a fali órára, ami reggel nyolc órát mutatott. Istenem! Nem hiszem el, hogy elaludtam, ráadásul elfeküdtem a nyakamat és a hátamat is, és a TV még mindig ment. Gyorsan összekaptam magam, hiszen a saláták még vártak rám.

Felszaladtam a szobámba átöltöztem, egy szürke cicanadrágot és hozzá egy kötött pulcsit vettem fel, megmosakodtam, lófarokba kötöttem a hajam és ismét a konyhában voltam.

Nagyban sürögtek, forogtak a kezeim, mint ha csak valami robot lettem volna, amikor csengettek. Vidáman, kezemet törölgetve siettem az ajtóhoz, de majd el ájultam, amikor megláttam vendégeimet.

-         Hellóóó Agg! Ugrott Lou a nyakamba.

-         Sziasztok! Istenem! Hogy kerültök ide? Ott állt velem szemben, Liam, Sophia és El is.

-         Meglepetés! Kiáltották egyszerre.

-         Hát, az megvan, de, azt mondtátok, hogy nem tudok jönni.

-         Meg akartunk lepni. - Jött Liam is közelebb és ölelt meg.

-         Jajj, de udvariatlan vagyok, gyertek beljebb! - Invitáltam a kis vendégeimet a házba.

-         Többiek? - Érdeklődtem.

-         Zayn és Perrie nemsokára csatlakoznak, Harry ő egy picit később fog beesni és Paul is érkezik, csakhogy minden rendben legyen. Tette hozzá Lou. – Letehetnénk a csokrokat és az ajándékot?

-         Oh, hát persze, pillanat és kerítek vázát! - És Niall? Mintha a szívemben ezer kést forgattak volna, mikor a nevét kiejtettem, nem akartam, hogy itt legyen, de tudni szerettem volna, hogy mire számíthatok.

-         Üzeni, hogy ne haragudj, de talán ma inkább hazautazik, mert Theo baba beteg lett. - Tisztázta Liam a helyzetet.

-         Igen? Jajj szegénykém. Mivel kínálhatlak meg titeket? Szomjasak vagy éhesek vagytok? Gyorsan tereltem is a témát, vele kapcsolatban.

-         Én egy pohár vizet elfogadnék! Jött a válsz Sophi-tól.

-         Köszi Aggie, ha lenne narancslé... Puhatolózott Lou.

-         Skacok van minden, hozok mindent és választhattok. Addig is érezzétek magatokat otthon! Amíg lementem a pincébe, azon járt az agyam, hogy hogyan lehetnek ennyire édesek, hogy miattam hazarepülnek? Nem is tudják, milyen örömöt szereztek vele, és ami Ni-t illeti jobb is, hogy nem jön, legalább nem kell a sajnálkozó pillantásait lesnem egész este.

-         Tessék parancsolni, van itt minden, még hozok poharat és egy kis harapni valót is!

-         Segítsünk valamit? Kérdezte El.

-         Dehogy, csak nekem még be kell fejeznem a husikat és a salátákat, de ti csak nyugodtan érezzétek egyetek, igyatok.
- Segítünk! Állt fel El Lou mellől, majd Soph is hasonlóan cselekedett. - Addig a fiúk meg ellesznek,vagy ők is segíthetnek...  Erre már mind a két fiú felkapta a fejét.

-         Édesem, ez nem hiszem, hogy jó ötlet. Cirógatta meg Lou barátnője kezét.
-    Nem kell lányok tényleg! - Kötöttem az ebet a karóhoz.

-         Aggie szót se többet! Hol vannak a kötények?

A lányokkal sitty-sutty összedobtuk a hidegtálakat, és a fiúk sem tudták megállni közben, hogy be ne segítsenek, de miután Liam nekikezdett egy krumpli pucolásának és megvágta az ujját közöltük velük, hogy nem szeretnénk a sebészeten kikötni, így leültettük őket vissza a TV elé, és elővettem nekik az XBOX játékot.

 Megebédeltünk, majd közöltem a fiúkkal, hogy most segíthetnek ugyanis díszíteni kell. - Én addig elszaladok a tortáért. Fogtam fel a táskámat.

***

Színes anyagok voltak végigfuttatva a plafonon és középen egy lufi csomó zárta le őket. A falakra, függönyökre, ajtók felé szerpentinek és lufik kerültek.

Nagyon szép lett, büszke voltam a srácokra. Fél hatra hívtam a vendégeket, így nekünk is ideje volt készülni. Megkérdeztem tőlük, hogy mikorra érnek vissza, de azt felelték, hogy a ruhák, kint vannak az autóban.

Együtt kezdtünk el szépítkezni, a fiúkat átküldtem Liz szobájába, hogy ők is időben elkészüljenek.

A lányok megfürödtek, Shop a felső El az alsó fürdőben, majd én is erőt vettem magamon. Letusoltam, magamra csavartam a törölközőmet, majd visszasétáltam a szobámba, ahol Shop épp El haját varázsolta loknikba.

Addig előkészítettem, azt a ruhát, amelyet viselni szeretnék. A gyönyörű csipkeruhám, amelyet Ni-től kaptam, de nem is akartam erre gondolni, Sophi választotta nekem ezt a ruhát.