36. Fejezet: Anya

Minden egyes csengés, azt eredményezte, hogy a szívem hevesebben vert. Tudtam, hogy bármelyik percben újra láthatom.

-         Szia, Gyönyörűm! Köszönt boldogsággal a hangjában.

-         Szia, Szép szeműm!

-         Milyen volt a napod? Minden rendben van? Kérdezte bátortalanul, és közben csak a képernyőt figyelte.

-         Képzeld, ma arra ébredtem, hogy anyuék itt vannak és odaadtam nekik az ajándékokat, nem akarták elfogadni. Apának mellesleg nagyon tetszett az ütő, aztán moziztunk, a Demónát néztük meg, utána pedig elmentünk vacsorázni és most nemrég értünk haza. Apuékat meggyőztem, hogy aludjanak nálunk. - Daráltam el gyorsan a mai nap történteket. 
- Mennyi minden, örülök, hogy boldog vagy, de néha pihenj is. - Éreztem rajta, hogy szomorú.

-         Valami baj van? Aggódva kérdeztem rá.

-         Tudod, nekem is nagyon hiányoznak anyuék és a kis Theo is, szerintem helyben megennéd, mert annyira édes.

-         Oh, ne haragudj! Simogattam meg a képernyőn pofiját. Lelkiismeret furdalást éreztem, amiért én a családommal lehettem, még ő nem utazhatott haza.

-         Aggie, semmi baj! Talán holnap hazarepülök egy napra, aztán vissza, tudom nem sok idő, de nekem felér az az egy nap is legalább 1 hónappal.
-    Csak vigyázz magadra, alig várom, hogy újra lássalak!
-    Hidd el Tündérem, én sem kívánok mást.

Éjfél tájt köszöntünk el és kapcsoltam ki a gépet. Azon gondolkodtam, amit Niall mondott. Nem értem a fiúkat, hogyan bírják a szeretteik nélkül, tudom, hogy ott vannak egymásnak, de néha jól jönne anya kedves szava, vagy a nagyi fonom főztje, vagy az apukájuktól egy vállba veregetés.

Tudom, hogy 5 év alatt valamilyen szinten megszokták, ezt az életet. Lou mindennap próbál beszélni az anyukájával, és Niall is elég gyakran felhívja, viszont abba végképp nem tudok belegondolni, hogy mit érezhetnek az anyukáik, amikor egy hónapban csak egyszer vagy kétszer láthatják a kicsikéiket.

Anyává válni a legcsodálatosabb dolog a világon, egy új életet a világra hozni valóban maga a csoda, bár nem mindig könnyű ez a kiváltságos feladat, vannak nehéz pillanatok, amelyekkel egy édesanyának szembe kell néznie... 

Reggel 9 óra felé ébredtem fel, majd öltöztem fel, és ballagtam a konyha irányába, ahol anyukám csilingelő hangja ütötte meg füleimet.

-         Jó reggelt, Csillagom! Köszöntött anyukám.

-         Szia, anyuci! Öleltem át hátulról derekát. - Mi jót csinálsz?

-         Úgy tudom, hogy, hogy a palacsinta az egyik kedvenc reggelid, vagyis remélem, hogy még mindig. Fogta anyu kezei közé arcomat, és kaptam egy nagy cuppanós puszit.

-         Igggen, és nálad jobban senki nem csinálja!

-         Na, akkor gyere, ülj le, csináltam teát és kakaót is, amit szeretnél, itt van a Nutella, de hozok kakaót is, de amint láttam dzsem is van itthon.

-         Anyu, nyugi. ha kell valami majd kiszolgálom magam, te csak ülj le, mégis csak te vagy a vendég.

-         Jajj Kicsikém, nagyon hiányzol otthonról, nagyon csendes a ház, mióta eljöttél.

-         Ti is hiányoztok nekem!
-    Helló Hercegnők! Köszönt apu.

-         Szia Apa! 
-    Jó reggelt, Drágám! 

-         Nagyon jó illatok vannak! Szippantott apu  a levegőbe.

-         Ülj le Szivem, palacsintát sütöttem. 

-         Üdv mindenkinek! Állított be barátnőm félkómásan a konyhába.

-         Szervusz Lizzy! Gyere, foglalj te is helyet, és egyél egy kis palacsintát.

-         Oh Mrs. Brightmore, nem kellett volna fáradnia!
-         Dehogynem, úgyis olyan ritkán látlak benneteket, Komorodott el anyukám. – Na, de édeseim, mit terveztetek a mai napra?

-         Arra gondoltam, hogy bemehetnénk Londonba és majd ott kitaláljuk.

-         Spontán? kerekedett el anyum szeme.

-         Persze, ezt a fiúktól tanultam, ők mindig spontánok. - De nem kellene ennek ilyen nagy feneket keríteni, mármint, hogy hazajöttem.

-         Már hogyne kéne, fakadt ki Li!

-         De ugye nem lesz mindig ez, ha hazajövök? Nem mintha zavarna.

-         Nem, de két hónap nagyon hosszú idő volt a legjobb barátnőm nélkül.

-         Nekem mondod...

Reggeli után, mindenki elment elkészülni. 1 óra múlva készen is álltunk az induláshoz.

Londonba érve családi programnak kitaláltam, hogy nézzük meg London nevezetességeit. Körbe jártuk a Hayde parkot, voltunk a Trafalgar téren, és a londoni állatkertben, nagyon sok képet készítettem és már alig vártam, hogy megosszam Niall-el.

Már sötétedett, és én személy szerint nem éreztem már a lábamat sem. Éhesek voltunk, így egy étterem felé vettük az irányt, megvacsoráztunk, majd anyuék hazavittek. Hosszas és könnyes búcsúzkodás után, bepakoltak az autóba, majd haza indultak ugyanis holnap mind a ketten dolgoznak.

Liz-el megint kettesben maradtunk ahogy régen, amikor elmenetek a szülök felvonultunk a szobámba és elkezdtünk mind a ketten mesélni. Én bevallottam mindent Niall-ről, igaz tudott róla, de azóta történt egy s más. Ő is elmondta, hogy régóta randizgat egy sráccal, akinek Adam a neve és kezd egyre komolyabb lenni a dolog. Áradoztam a fiúkról, persze, hogy mindenkiről tudni akart mindent, és mutattam képeket róluk és megjegyezte, hogy bár mindegyikőjük nagyon helyes és Niall már foglalt, így Harry-vel randizna, de le kellett lomboznom Clau miatt, amúgy is a többieknek van barátnőjük. Utána a csajokat is megmutattam neki, szépen sorban, bemutattam őket és, hogy ki kinek a barátnője.

Örültem, hogy végre megint itthon lehetek, de elszomorodtam, amikor arra gondoltam, hogy két nap múlva ismét pakolnom kell, a másik részről boldog voltam, hogy végre viszont láthatom a srácokat és azt a fiút, aki elrabolta a szívemet.

Elmeséltem, hogy kezdetben nehezen ment az ébredés főleg az ötös fogatnak, és sokat is veszekedtem miatta velük.

Liz kíváncsi volt arra is, hogy hogyan jutottunk ki -be a szállodákba feltűnés nélkül, vagy, hogy szokták ezt csinálni. Szakmai titkokat még neki sem árulhatok el, így csak annyit feleltem, hogy cselesen.

Tay-ról azóta nem hallottam amióta, Ausztráliát elhagytuk és reméltem meggondolta magát azzal az őrültséggel kapcsolatban, hogy követ bárhová is megyek.

Li csak áradozott a munkahelyéről és arról, hogy Mrs. Brandon milyen aranyos és kedves, azt ötlötték ki közösen, hogy több helyet is szeretnének megnyitni, csak sajnos anyagi forrás még nincs elegendő, de mondtam Lizzy-nek, hogy emiatt ne aggódjon, ahogyan tudom támogatni fogom.

Miután kibeszélgettük magunkat és mindent, de mindent elmeséltünk egymásnak Li átment a szobájába, én pedig elővettem a laptopom, amelyre feltöltöttem a képeket és már csatoltam is Ni-nek párat.

Már késő volt, így nem hívtam, de írtam neki üzenetet, hogy minden rendben, ne aggódjon, hogy van, el utazott-e Írországba, és sürgettem, hogy minél hamarabb küldjön életjelet.

Reggel rögtön a mobilom után kutattam, láttam, hogy van üzenetem, egyből megnyitottam, Niall írt és egy képet is küldött : Hódolatunk  egy gyönyörű hölgynek! <3

Szavakkal le sem tudnám írni, hogy milyen aranyosak együtt, Theo baba szakasztott Niall, a nagybácsijából sok huncutság bújik meg benne. A szemei és az arca, akárcsak Ni.

Ne haragudjatok de ez annyira édes, hogy muszáj megosztanom veletek <3