31. Fejezet: Fogadás

Ott ültem az ágyon, és nem jutottam szóhoz, de honnan tudta, és miért? Eszembe jutott, hogy Sophi-t emlegette este, biztosan ő mesélt neki arról, hogy mi történt.

De hát meg sem érdemlem, meg mikor vette meg és hogy jött be? Annyi kérdésem volt, hogy nem vártam, se órát, se percet felálltam és átmasíroztam Ni-hez, a nagy dobozzal a kezemben.

Az órát meg sem néztem, mikor elindultam, mert elég sokat kellett kopognom mire végre meghallottam az ajtó záró láncát csilingelni.

-         Jó reggelt Tündérem! Nyitott ajtót, nagyon, de nagyon kómás buksival. -Történt valami?

-         Igen, történt! És a dobozra pillantottam.

-         Aggie...

-         Nem mondj semmit! Ujjaimat az ajkaira helyeztem, majd lágyan megcsókoltam. - Köszönöm, annyira gyönyörű, de nem fogadhatom el.

-         Elolvastad az üdvözlőlapot? Húzta fel szemöldökét és elővette csábító kisfiús mosolyát.

-         Elolvastam. Bólintottam... - Gondolom Sophia elmesélt mindent.

-         Elmesélte, hogy ez a gyönyörű lány, aki itt áll előttem, azt mondta, hogy nem költhet rá és nem is akarja elfogadni, de nekem Agg többet érsz bármilyen kincsnél és tudom, hogy most is azért vagy itt, hogy visszaadd, de ez már a tiéd, azt szeretném, ha boldog lennél. Tudom, hogy nem a drága ajándékok számítanak...

-         Niall, tényleg nem fogadhatom el, ez nagyon drága, és gyönyörű! Nem akartam Ni-nek mutatni, de beleszerettem ebbe a ruhába.

-         Felpróbálod? Kérlek... - Gyermekein nézett rám.

-         Igen felpróbálom! Nem akartam, mert akkor biztosan nem veszem le, de egyszerűen nem tudtam neki ellenállni. Bementem a fürdőbe, majd magamra húztam azt a fenséges ruhát, a szívem örömteli és boldog volt, mikor a csipke a bőrömet érintette. Megigazgattam magamon, átkötöttem a hajam és kiléptem a szobába, ahol Niall az ágy szélén ült és a kezét tördelte… Mikor meglátott és egymás szemébe néztünk, nem volt külvilág csak mi. Felállt az ágyról, odasétált hozzám, és mint egy porcelán babára, úgy vigyázott rám, mikor csókolt.

-         Agatha Brightmore, te vagy a legszebb, leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam. Tudom, hogy nem hiszed el és legszívesebben kinevetnél. - Homlokunk egymásnak volt döntve a szemünk le volt hunyva és én mégis láttam.

-          Hihetetlen, mikor olyan szép lányok vesznek körül, és bevallom, hogy néha sajnállak.

-         Tényleg? És miért sajnálsz?

-         Hogy az utadba keveredtem, és mert megismertél, és mert most itt vagyok.

-         Igen Aggie, ez valóban sajnálatra méltó, viszont én azt a rengeteg pasit sajnálom, akinek nem adatik meg, hogy  a barátnőjük légy, mert egy olyan lány, mint te nem születik csak 100 évenként.

-         Hazudsz. Nevettem el magam és az arcomat a mellkasába temettem. - De nem értem, hogy csináltad, egy reggel alatt?

-         Ez hadd maradjon az én titkom, de annyit elárulok, hogy az eladó nagyon készséges volt, mikor meglátott.

-         Igen?Mert biztosan elővetted azt az ír sármodat, és akcentusodat.

-         Nem tehetek róla, hogy nem tudnak nekem ellenállni... Megsimogattam a buksiját, hogy igen, persze ez csak is így lehet, és még vagy százszor megköszöntem, amit értem tett.
Visszabattyogtam a dobozommal Harry-hez, nem lepődtem meg, mikor az ágyban találtam a másik oldalára fordulva…

Kihasználva ezt, már tárcsáztam is Clo számát, hogy megkérdezzem, nagy baj volt-e a tegnapból.

Cobbler,Cobbler húzogattam a kijelzőt, meg is van, nyomtam a zöld hívó gombra, kicsöngött, de sajnos nem szólt bele senki, pedig vagy ötször próbálkoztam.. 

Nagyon fúrta a kíváncsiság az oldalamat, de ha most nem tudom meg Clo-tól itt a másik delikvens, majd szép finoman kipuhatolózom, ha őfelsége végre hajlandó lenne felkelni, a csodára várhatok, így felöltöztem, egy egyszerű halvány rózsaszín blúzt vettem felülre, alulra pedig egy fekete csőnadrágot.

Mikor már 20 perce feküdtem Harry mellett úgy, hogy neki még esze ágában sem volt felkelni, elindultam elemózsiáért.

Lent a teljes armada fogadott, majdnem minden munkatárs lent volt, a srácok is a lányokkal, majd vissza hőköltem, ennyi embert egy helyen, nem hittem el, hogy mindenki most lett éhes.

Nem is figyeltem meg a fiúkat, amíg ki nem mentünk a folyosóra, mindenki egytől-egyig edzéshez volt öltözve, kivéve Bodrit.

Látom, ma is azok táborát fogom erősíteni, aki figyel és hallgat.

Egyszer csak megütötte a fülemet valami, ami mellett nem tudtam elmenni szó nélkül...

-         Mi az, hogy mi nem vagyunk arra képesek, amit ti csináltok? Mind a négy fiú egyszerre fordult felém, és nézett nagy bamba szemekkel.

-         Nézd Aggie, valljuk be, hogy ritkán látunk benneteket mozogni. - Szólalt fel Lou.

-         Igen Szívem? Vonta föl El is a szemöldökét.

-         Csajok! Szerintem fogadjunk. - Dacoltam.

-         Mégis miben akartok fogadni? Zayn csak széttárta a karját.

-         Várjatok egy pillanatot, ezt még le kell egyeztetnünk, kupaktanács!

-         Arra gondoltam, hogy legyenek feladatok a nap folyamán, amelynek Mark lesz a bírája, és legyenek páros feladatok is. Ha a fiúk nyernek, egy egész álló nap mi főzünk nekik és kiszolgáljuk őket, de ha veszítetek, lehet egy kérésünk, mindegy mi az teljesíteniük kell. – Benne vagytok?

-         Igen! Örömködött mindenki és tettük össze a kezünket.

-         Na, mire jutottatok ellenfelek? - Niall kíváncsiskodott.

-         Ellenfelek? Ez durva és sértő, húzta fel az orrát Perrie.

-         Ti akartatok fogadni, ha harc, legyen harc! Kezdtem megijedni Lou-tól.

-         A fogadás a következő lesz. Ha ti nyertek egy egész nap főzünk nektek és kiszolgálunk, de ha vesztetek, akkor mi kérhetünk valamit, mindegy mi az, de nektek szó nélkül teljesíteni kell azt - Áll a fogadás? Nyújtottam  a kezem Ni felé. Belementek, így mindenki-mindenkivel kezet fogott.

-         10 percet kérünk átöltözni, és indulhatunk. - Vettem át a csapat vezető szerepet.

-         Oké, 10 perc mostantól! Nézte meg óráját Liam.

Fent, gyorsan magamra kaptam a melegítő szettemet és sunyi vagy nem sunyi módon, ismét megpróbáltam Clau-t elérni, hiszen kell még egy ember, aztán Harry-t is kiparancsoltam az ágyból, nem tetszett neki, de amint beavattam a részletekbe perverz vigyor ült arcára. 

Clo felvette és ide tud jönni, úgyhogy semmi pánik, remélem, hogy nyerünk mert nincs kedvem főzőcskézni egy egész napot, Ni-ről nem is beszélve, aki minden pillanatban éhes.

Mire leértünk, már teljes volt a csapat, már csak Clo hiányzott, aki bármelyik pillanatban befuthat, azt mondta befejezték a melót, ráér és örömmel jön, abba nem gondoltam bele, mi lesz, ha Clau itt lesz, és Harry is. Harry mit fog ehhez szólni? Lesz itt még ne mulass nekem.