11. Fejezet: Harry Szülinap 2. rész

Megszeretném köszönni, Ari-nak, Klaunak, Eleanornak,és Caroline-nak a sok bíztató szót, hogy olvassátok a blogomat! Love Babáim! És mindenkinek! <3

Piros matt Range Rover tette szebbé utamat a bulira. Útközben megfájdult  a fejem a sok gondolkodástól. Niall? Taylor? Oda értek már? Tetszik majd Harry-nek az ajándék? Jó egyáltalán a hely amit lefoglaltam? Ahj Istenem szétmegy a fejem, egyszerűen nem találom önmagam.

Kellene valaki, aki megnyugtat, átölel, megsimogatja a hátam és azt mondja, hogy nincsen semmi baj, minden rendben lesz. Hiányzik Liz, hiányoznak anyuék, és nagyimék... Annyira egyedül érzem magam, tudom, hogy itt vannak a fiúk, és tudom, hogy aggódnak értem, de nem értenének meg. Honnan tudom ha nem is mondom el nekik? Jó kérdés, érzem, és nekem már ez elég volt, ahhoz, hogy magamba fordulva egyedül érezzem magam, még ha vannak is mellettem. Ürességgel tudnám azonosítani, az érzéseimet.

Nem bírtam tovább, lehúzódtam az útszélére és a kormányra hajtava fejemet zokogtam. Teljesen kifordultam önmagamból, 3 hete még nem az a lány voltam, aki most, és ezt Niall váltotta ki belőlem. Talán most ébredtem rá arra, hogy valóban nincs jövője egy olyan lánynak, mint én. Egyedül fogom leélni az életemet, látva azt, hogy Liz boldog, férjes és gyermekei vannak.

Tehetnék érte, hogy ez ne így legyen, de jobban sajnálom önmagam, mint, hogy továbblépjek, és legyőzzem saját magam.

Telefonom csörgésére kaptam fel a fejemet, átnyúltam az anyósülésre, ahol a táskám hevert, belekotortam... Liam neve villogott a kijelzőn.

- Jó estét Babe, csak szólni akartam, hogy úton vagyunk, Harry úgy tudja, hogy kiruccanunk egy kicsit szétnézni a városban.

Vidám hangjától egy picit jobb kedvem lett.
 – Szia Liam! Én is nemsokára odaérek, körülbelül 15 perc. Oké? Hangomon érződhetett, hogy valami nincs rendben, mert rögtön rákérdezett, összetört orgánomra, de leráztam azzal, hogy csak vezetek és ilyenkor nem nagyon tudok beszélgetni. Nem voltam túl meggyőző, hallva hangját, de most csak ennyi hazugságot tudtam magamból kipréselni.

Bontottam a vonalat. Öt perce dobolhattam a kormányon, indulnom kellett, mert elkésem.

A kisírt szemeimet megtöröltem, az orromat kifújtam, majd a sminkem megigazítása után újra felbőgettem a motort.
***

Odaérve, láttam néhány stábtagot, akik kint cigiztek és beszélgettek. Leparkoltam az autót, lezártam, majd megindultam  a bejárat felé, mindenkinek intettem, akikkel jóban voltam kaptak puszit is, már túl is teljesítettem a feladatot, a jó pofizást.

Bent körbenéztem, de sehol senki. El kezdtem aggódni, hogy már régen itt kellene lenniük, de még hült helyük sincs. Szorított a mellkasom így, hogy megnyugtassam magam tárcsáztam is Liam számát.

Körülbelül a húszadik csengésre vette fel a telefont, és nekem hatalmas kő gördült le a szívemről.

- Szia-szia, tudom azt ígértem, hogy megyünk, sietünk, de még meg kellett állnunk, ugyanis Ni nagyon éhes  volt, én mondtam neki, hogy lesz ott is kaja, de azt mondta, hogy nem bírja ki addig, így most itt állok a kocsi előtt, még Dave bement valami kajáért a Pocaknak.

- Oh, a franc Liam! Tudod, hogy aggódtam, mikor ideértem és még nem voltatok itt?

- Tudom Agg, de ne aggódj, szerintem 35 perc és ott vagyunk!

- Rendben, de még egy ilyen és itt hagylak titeket, mert ha így folytatom szívinfarktusban fogok meghalni!

- Értettem kapitány! És közben elképzeltem, hogy szalutál.

- Siessetek! Puszi. 
Na de még rengeteg dolgom volt. A tortát előkészíteni, mellesleg megjegyzem, hogy  nagyon király lett a torta és persze azért mert az én agyszüleményem. Három emeletes, fehér alapja volt, amelyen filmkockaszerűen futottak végig a fényképek Harry-ről és persze a fiúkat is belecsempésztem.

És az ajándék, amit majd közösen adunk a fiúkkal egy „beszélő bögre” és ez nem vicc létezik ilyen, akkor tudtam meg, mikor keresgéltem az ajándékokat és betévedtem egy retró boltba.

Ez nagyon személyes lesz számára, mivel arra az elhatározásra jutottam, ha már beszél felmondatom a fiúkkal a „Happy Birthday to You-t Harry-t!” szavanként, és én mondom fel a végére, hogy "We Love."

A nagy készülődésekben, pittyegett a telefonom, gyorsan ellenőriztem, hogy ki az. Liam írt, hogy 2 perc és befutnak,

én pedig kifutottam, a lámpákat lekapcsoltattam, és beálltam a kapcsoló mellé, hogy mikor bejönnek, világosságot tudjak varázsolni, majd csöndet intettem, ugyanis kintről autó fénye világította be a teret.

Nyílt az ajtó, majd felcsaptam a kapcsolókat és mindenki egyszerre kezdte énekelni a Happy Birthday-t. Niall pedig meglátott, és pillantásunk találkozott. Gyönyörű kék szemei csillogtak, mint égen a csillagok szoktak, amikor hűvös az idő. Rabja lettem egy pillantásnak, egy érzésnek és egy embernek.

Harry nagyokat pislogott és csodálkozott, közben persze mosolygott és megjelentek a gödröcskéi. Nagyon de nagyon örült neki, először szóhoz sem jutott..

-  Srácok, de hogy, vagy mi?  Nagyon köszönöm nektek és nagyon szeretlek titeket!

-  Aggie szervezte az egészet, mi pedig csak „besegítettünk” neki azzal, hogy idehozunk.-Szólt Liam a háta mögül. 
A Göndörke nem is mondott semmit, csak odaszaladt hozzám és felkapott a levegőbe, akármennyire is mentegetőztem, hogy semmiség.

- Most pedig következzen a torta! Szóltam a mikrofonba.

- Jeee! Kiáltotta mindenki.

Mikor Harry meglátta a tortát, láttam egy könnycseppet a szemében, annyira aranyos volt és ez nekem mindennél többet ért. A srácok is csodálták a tortát, egyedül egy személy tekintetét éreztem magamon folyamatosan.

Az ajándék, vitte a prímet Hary-nél, ugyanis meg sem kapta, ki is bontotta, először, gondolom meglepődött, mikor egy üres bögre nézett vele farkasszemet, de mikor megmutattam neki a fortélyát, egész este abból akart inni.

- Akkor, induljon az este! Kiáltotta Bodri a mikrofonba!

Elkezdődött a banzáj, és most jön az én feladatom, hogy figyeljek a "felnőttekre"

Nagy meglepetésemre Taylor-t pillantottam meg az emberek között és egyenesen felém tartott.

***

Már elég rég táncolunk együtt, közben sokat beszélgettünk, már amennyit lehetett a zajban, de nem hagyott nyugodni annak az embernek a pillantása, aki egy érintésével a libabőrt hozza rám.

Hirtelen egy kezet éreztem a derekamra simulni és az illata, mindent elárult az illetőről, Niall lépett oda hozzánk.

- Elrabolhatom, a hölgyet egy táncra?

Tay engedelmesen átnyújtotta a kezemet, én pedig szólni sem mertem.

-  Gyönyörű szép vagy! Teljesen leblokkoltam. Mit is mondhatnék? Olyan közel volt hozzám, hogy orra szinte súrolta az enyémet. Testem lázban égett, mint aki meg akar gyulladni és csak akkor lesz a  tűzből parázs, ha enyhítik izzását.

- Te sem panaszkodhatsz.- Válaszoltam, olyan halkan, ahogyan csak tudtam.

- Most pedig Csipkerózsika, elárulnád, hogy miért szaladtál már el előlem kétszer is?