Új blog!

Sziasztok Tündérek!
Kicsit reklámoznám az új blogom, remélem ez is tetszik majd nektek! :)
http://sweetandsour125.blogspot.hu Ma kikerült a 2. fejezet.

124. Fejezet: Tudtam, hogy remek döntés volt téged először megcsókolni (Epilógus)

Kedves Olvasóim!

Hát eljött ez a nap is, amikor lezárom Naggie történetét. Hihetetlen, hogy idáig eljutottam, ami nagyrészt nektek köszönhető. Megígértem, hogy nem tartok nagy búcsúzkodást, de azt hadd mondjam el, hogy minden kommentel, minden kedves üzenettel a szívem melengettétek. Nagyon furcsa most ezeket leírni, és főleg az lesz furcsa, hogy miután kitettem ezt a rész oda kell írnom a cím mellé, hogy befejezett. Köszönök ennek a blognak minden szép pillanatot, barátokat. Egy élmény volt írnom ezt a történetet, és nagyon a szívemhez nőtt. Könnyes a szemem, de tudom, hogy itt kell, hogy vége legyen. 

Kedves olvasók remélem nem feledtek, és csatlakoztok a következő történetemhez is, aminek itt a linkje: http://sweetandsour125.blogspot.hu/

Legyetek jók, és valósítsátok meg az álmaitokat! :)

Sokszor puszillak benneteket, és köszönök mindent! :) <3

4 hónappal később

Izzadva feküdtem a nagy pocakommal egy magánkórház szülészeti osztályán. Akármennyire is kértem Dr. Hale-t, hogy hadd legyek otthon, ő annál inkább a befekvést javasolta. Két hete vagyok itt, mint veszélyeztetett terhes, de már kiolvastam minden napilapot, magazint, könyvet, amit Niall behozott nekem. A fekvés és az alvás az maga a rémálom. A hasam tényleg olyan volt, mintha két nagy görögdinnye lenne a helyén, ezért le kellett mondanom arról, hogy: fordulás, oldalt fekvés. A napi mozgásom annyi lehetett, hogy kiléphettem öt percre a teraszra, ahol magamba szippanthattam egy kis D vitamint a napfényből. Július hónapra tekintettel, már csak egyetlen hónapom maradt a szülésig, mindennél jobban vártam, hogy végre megpillanthassam a két tüneményemet. Az elmúlt hónapok alatt sikerült házat találunk Ni régi lakástól nem messze. Csodás téglás ház, öt hálóval, két fürdővel, garázzsal, konyhával, nappalival. Már a gyerekszobánk is be van rendezve úgy, hogy kisfiúknak, és kislányoknak is megfeleljen. A névválasztás ment egy kissé döcögősen, de végül az én szavam volt az utolsó. A szüleink szerették volna, ha egy régebbi családnév mellett döntünk, így végül, ha kislányunk születik, akkor neki négy keresztneve lesz, ha két kislány, akkor ez feleződik.

Délután felé járhatott az idő, kellemes szél járta be a szobámat. A fiúk elhalmoztak édességgel, virágokkal, és meglátogattak, amikor csak tehették. Liz napi vendég volt nálam, ahogy Claudia is, a többiek a munkájukhoz igazodva köszöntek be hozzám. Anya és Maura volt az éjjeli őrség, ha már a Manóm nem bírta ébren.

Nem egyszer riasztottam mindenkit, hogy itt az idő, de végül kiderült, hogy csak a hasam fájt.

-         Szia, Édes! Hogy vagy? – pakolt le Ni a kezéből, majd odahajolt hozzám, és megcsókolt.

-         Már alig vártam, hogy itt legyél. – húztam szorosan magamhoz.

-         Ennyire hiányzom? - mosolygott.

-         Nagyon. Találkoztál Dr. Hale-el? Azt mondta, hogy délután ő is beugrik hozzám.

-         Nem Életem, nem találkoztam vele. Meleged van? – törölte meg homlokom.

-         Olyan, mintha valami katlanba lennék. – túrtam le magamról pokrócom, amit Ni magára húzott. – Azt ne mondd, hogy fázol?

-         Nagyon hideg van itt. – vacogott. - Picúrok? – tette hasamra hideg kezét.

-         Ma már lebokszolták a gyomrom, és a hólyagom. – nevettem. – Félek, hogy nagyon elevenek lesznek.

-         Volt kitől örökölni.

-         Ha ezzel magadra szerettél volna utalni, akkor egyetértek.

-         Hozzak neked valamit?

-         Menekülni szeretnél?

-         Inkább csak melegedni.

-         Egy kis jeget elropogtatnék. – küldtem ki a kórteremből, mielőtt megfagyna nekem nyár közepén.

Hihetetlen, hogy egy éve találkoztunk, de már lassan a fél éves házassági évfordulónkat ünnepelhetjük, és még mindig ugyan úgy szeretem. Betartotta minden ígéretét, és megtesz értem bármit, amit kérek tőle. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ő lehet a férjem, hogy ennyire szeret valaki.

-         Itt is vagyok Bogaram! – ült le mellém, majd a kezembe adta a hideg poharat. – Nagyon el vagy gondolkodva, min töröd a fejed?

-         Köszönöm! Rajtad. – vettem ki egy nagyobb jégkockát, és dobtam be a számba, majd vissza ki is vettem.

-         Rajtam? – pirult el.

-         Igen, hogy mennyire szeretlek.

-         És mennyire? –hajolt közelebb.

-         Nem kell mindent tudnod. – vigyorogtam rá.

-         Jobban tudtál aludni, mint tegnap?

-         Nem, nem jó sehogy sem, és magamtól már fel sem tudok ülni. Híztam az elmúlt hónaphoz képest öt kilót, lassan már tényleg gurulni fogok.

-         Na és? Majd elkaplak. – húzódott nyakhajlatomba.

-         A melleimről már nem is beszélek, akkorák, mint két jól megtermett tök. – szipogtam.

-         Nekem csodás vagy!

-         Nem hiszek neked, csak vigasztalni próbálsz.

-         Ne csináld ezt Agg! – puszilt szájon.

Ez a nap is lassan telt, akár csak a többi bent a négy fal között, hiába, hogy Ni mellettem volt.

***

Este hét órakor fura görcsösséget éreztem a hasamban, szinte szét akart repedni. Nem szóltam a mellettem szundító Ni-nek, sem pedig a nővérkének, gondoltam ez is majd elmúlik.

Ahogy az óra mutatója haladt előre, úgy az én fájásaim is növekedtek. Csak azon járat az agyam, hogy még nincs itt az idejük, ez még nem lehet a vajúdás, ám amikor meleg víz folyt alám, mint amikor kiskorunkba bepisilünk megráztam Niall karját. Kómásan pislogott rám, de azonnal kipattantak szemei, ahogy rám nézett.

-         Baj van! – mondtam lihegve.

-         Istenem mi baj? – pánikolt be.

-         Itt az idő!

-         Milyen idő? – láttam rajta, hogy megrémült.

-         Hamarosan szülők leszünk. Kérlek, szólj egy nővérnek, és hívd fel Dr. Hale-t, anyuékat, és Lizzy-t. – nem is mondott semmit, megpuszilt, és rohant is.

Az események megállíthatatlanul következtek be, mire feleszméltem már négyujjnyira kitágultam. A fájások egyre elviselhetetlenebbek voltak. Bridget doktor is megérkezett, aki egy éppen szülni készülő nő számár a legrosszabb hírekkel szolgált.

-         Agatha, nagyon jól csinálod, de most figyelj rám egy kicsit! Az egyik baba szívhangja gyengült az elmúlt percekben, ha öt perc múlva nincs erősödés, akkor császármetszést fogunk végrehajtani.  – egy légüres térben éreztem magam, nem láttam, és nem hallottam senkit. A fájdalom elszívta minden energiámat, arra eszméltem fel, ahogy az ágyam rázkódott. Niall alig akarta elengedni a kezem, és én sem az övét, ezért ő is bejött velem a műtőbe. A fájdalomcsillapítók után az égvilágon semmit sem éreztem, folyamatosan a Manómat figyeltem, amíg meg nem hallottam egy erőteljes sírást.

-         Kisfiú! – adta tudtunkra a doktornő. Ni a kezemet csókolgatta maszkjában, és azt suttogta, hogy: köszönöm. Nem tudtam feldolgozni, hogy az imént adtam életet egy gyermeknek. Mivel én nem mehettem oda a babához, ezért elküldtem a Manót magam mellől, hogy a kisfiúnkkal foglalkozzon. Odahozták nekem, hogy megtudjam őt nézni, és megpuszilgattam mázos arcocskáját, de már így is nagyon jól láttam, hogy kiköpött apja. Picurka volt, törékeny a teste. Pár perccel később egy újabb édes síró hang ütötte meg füleimet.

-         Kislány! Gratulálok! – szólt Dr. Hale. Őt is bebugyolálták, és megmutatták nekem. Még életemben nem láttam szebb kislányt, mint a miénk. Oldalra néztem, ahol Ni már a bebugyolált kisfiúnkat tartotta a karjaiban, amíg a lányunkat épp megmérte egy ápoló. Lassan tudatosult bennem, hogy mi is történt, és könnyeim felszínre törtek.

***

A gyógyszerek hatására elaludtam miután kitoltak a műtőből. Gyönyörű álmom volt, és még édesebb volt az a pillanat, amikor a gyermekeim hangjára ébredhettem fel. Kislányunk apukája karjában pihent, még kisfiúnk a mellettem elhelyezett kosárkában. 

-         Aggie, szia! – suttogta Manóm nevemet.

-         Mi történt, minden rendben? – motyogtam.

-         Mind a kettő makkegészséges, ne aggódj! Átadom neked! – csúsztatta gyenge karjaim közé a Hercegnőnket.

-         Istenem, Niall! – sírtam el magam ismét. – Annyira csodálatos! A kis orra, a szemei, a pofija. – pusziltam meg.

-         Köszönöm neked őket! – hálás csókot lehelet számra.

-         Én köszönöm!

-         Anyuék itt vannak az ajtó előtt, ahogy a lányok, és Harry is. Liam és Louis azt üzenték, hogy a leghamarabbi repülővel indulnak haza, alig várják, hogy láthassák az ikreket.

-         De édesek! Szerintem a nagyszülőknek szólhatsz… Ricsaj töltötte meg a teret miután köszöntöttük szüleinket, ők pedig könnyes szemekkel figyeltek bennünket.

-         Kedves nagyszülők hadd mutassam be nektek Sophie Minnie Charlotte Elizabeth Horant és Gabriel James Bobby Horant.

***

Minden volt, ami egy kisbaba születésénél megtörténhet. Sírás, öröm, boldogság. Kaptunk lufikat, kis ajándékcsomagokat. Éjjel, amikor látogatóink elfogytak Gabe jelezte, hogy bizony neki nem telt meg a pocója. Ni adta karjaimba, mert én a vágás miatt megint csak ágyhoz voltam kötve. Egész jól aludtak, csupán négyszer keltünk fel hozzájuk. A Manónak még gyakorolni kell a pelenkázás varázslatát, de majd beletanul.

Kora reggel a hiányzó bandatagok látogattak meg minket, és már most annyira kötődnek a babákhoz, hogy el sem akartak menni tőlünk.

A bulvárlapok is megtudták a híreket, így nem sokkal Sophie és Gabriel születése után meg is írták a fantasztikus híreket. Nem akartam, hogy a rajongók ne lássák őket, de egy kicsit még várok azzal, hogy megosszam közös fotóinkat.

Egy héttel később hagyhattuk el a kórházat, Sophie-nak pink, még Gabe-nek sötétkék babahordozót vettünk.  Egyáltalán nem így terveztem ezt az egész szülést, de a legfontosabb, hogy itt vannak mellettem. Ni vezetett, még én a kis emléklapujukat olvasgattam, amin egy arckép is díszelgett róluk.

Született: 2016. 07. 12.

Idő: 22 óra 50 perc, 22 óra 55 perc

Hazaérve be is fektettük őket kiságyukba, olyan békésen aludtak, mint Csipkerózsika a mesékben.

Így értek véget a megpróbáltatásaim, a harc az anyaságáért. Itt állok két kiságy felett a legcsodálatosabb férfival az oldalamon, elnézve a kislányunkat és kisfiúnkat.

És, hogy mi lett a barátainkkal?

Harry a gyerkőcök első születésnapján megkérte Claudia kezét, aki már önfeledten az esküvőt tervezgeti. Liz és Luke útjai végleg különváltak, de Liz elmondása szerint nem is bánja, így most csak az üzlet bővítésére tud koncentrálni. Liam és Sophia újból elkezdtek randizgatni, Louis és Eleanor pedig nagyon jó barátok maradtak a mai napig.

Tina-t is utol érte sorsa, elmondtam mindent, hogy miket is művelt, így őt elbocsájtották a fiúk mellől. Tay-ról egy ideje nem tudok semmit, nem hallottam felőle mióta volt Ni-vel az az incidensük, csak remélem, hogy visszament Ausztráliába.

A gyerekeink teljesen megváltoztatták az életünk, amihez fel kellett nőnünk, és megoldani a felmerülő gondokat. Ilyen volt, mikor Niall-nek dönteni kellett velünk marad, vagy ismét turnézni indul a fiúkkal. Éjszakákon át forgolódott az ágyban és őrlődött, de nem hagyhattam, hogy választania keljen az álma, és az élete között, ezért döntöttem helyette. A 2017-es évben is rekordokat döntöttek, teltházas stadionokban állnak színpadra, megélik, amit álmodtak, miközben én egy-egy alkalommal mellettük vagyok a színfalak mögött a két kis Angyalommal, akik nagyon élvezik, mikor az apu énekel.

Főállású anyuka lettem, azóta nincs megállás mióta elkezdtek járni a mi kisbabáink. Az apjuk mindent rájuk hagy, mert csak egyet kuncognak, és Ni már odáig meg vissza van tőlük. Ahogy azt mindenki mondogatta olyan apuka vált belőle, akit minden gyerek kívánhat maga mellé. Sok segítséget kapunk szüleinktől, de Denis-re, és a barátainkra is mindig számíthatunk.

-         Tudtam, hogy remek döntés volt téged először megcsókolni. – mondta egy éjen, amikor nem tudtam aludni, és kiültem a lugasunkba.

-         Én pedig azt tudom, hogy 60 év múlva ugyan itt, ugyan így szeretnék veled üldögélni, amikor a gyerekek már régen kiröpültek a családi fészekből, és elmerengeni a múlton, hogy milyen is volt ez a pillanat.

123. Fejezet: Hawaii

Sziasztok Tündérek! 

Az utolsó előtti fejezettel köszönök most be nektek, remélem tetszeni fog! :) <3 Puszi BR

Mesébe illő esküvőm volt a mesebeli hercegemmel. A buli egészen reggelig tartott, mire az utolsó vendégektől is búcsút vettünk. Álmosan dőltem Ni karjaiba és nem vágytam másra, mint egy kiadós alvásra. A nászéjszakánkat úgy határoztunk, hogy a nászutunkon fogjuk bepótolni. Pár nap elteltével Niall az instagramján tudatta a nagyvilággal, hogy most már ő egy büszke férj, valamint egy képet posztolt pocakomról, amihez a következőket írta: „ Ikreink és az ő csodálatos anyukájuk.”  Több mint két millió visszajelzést kaptunk, amik melengették szívem. Apropó nászút…

***

Esküvőnk után egy héttel utaztunk a csodás Hawaii-ra, azon belül is Honolulu szigetére. Már a megérkezésünk pillanatában éreztem, hogy ez a felejthetetlen utazás lesz mind a kettőnk számára. A gépből kilépve éreztem a sós tenger illatát, arcom a meleg nap sugarai simogatták, bőröm lágy szellő cirógatta. Egy lenge kis ruhát viseltem, amiben kényelmes éreztem magam, míg a férjem derekam karolta. Nagyon nagy titokban volt tartva az esküvő, valamint a nászút színhelye is, ám a szemfüles riporterektől, rajongóktól itt sem szabadultunk. Néhányan odakiabáltak nekünk a reptéren: „Gratulálunk!” Hihetetlenül jó érzés volt végre, hogy nem kell titkolóznunk, hogy megmutathatom az Angyalkáimat mindenkinek.

Niall mellkasának dőlve élveztem a szállodához vezető utat, ami elég kanyargós volt, nem egyszer szóltam a sofőrnek, hogy álljunk meg, mert a gyomrom felkavarodott. A fél órás út, másfél órásra sikeredett miattam. Sajnáltam a fiúkat, mert nagyon meleg volt az idő, és még az én kínlódásomat is hallgatniuk kellett. Az út végéhez érve tudatosult bennem, hogy nem szállodában fogunk lakni, amíg itt vagyunk, hanem Ni külön erre a célra bérelt egy luxusházat, ahol csak mi lehetünk kettesben. A hegytetőn állva be lehetett látni az egész várost.  Én nem is foglalkoztam a csomagokkal, csak besiettem az épületbe, és szemem-szám elállt a csodálkozástól. Boldogságomban, ott pörögtem a nappali közepén, amikor Niall elkapott.

-         Tetszik Mrs. Horan? – bújt nyakamba.

-         Sok szép helyen jártam már veletek, és sok szép dolgot is láttam, de ez valami hihetetlen.  – csókoltam meg.

-         Azt szeretném, ha ezentúl királynői életed lenne mellettem.

-         Elkényeztetsz…

-         Mert nagyon szeretlek. – puszilgatta vállam.

-         Én is, de ettől még nem kell rám költened az összes pénzed.

-         Ez a pénz már a tiéd is.

-         Niall…

-         Egy szót se többet erről! Inkább gyere, nézzünk szét! – kulcsolta össze ujjainkat, és körbevezetett a lakásban. Nem tudtam hova kapjam a fejem. Nyitott teraszrészünk volt napozóágyakkal, és egy nagy medencével, saját konyha, gyönyörű fa konyhaszekrénnyel, és márványpulttal. A nappaliban bőr kanapék, és fotelek szolgálták a kényelmet, a fürdőben pedig elfért volna a Lizzel közös lakásunk is, majd következett a számunkra oly meghitt hely, a hálószoba. A falak fehér színűek voltak, hatalmas francia ágy tette ki a szoba felét, a falakon képek lógtak, és egy nagy ablakon keresztül látni lehetett az óceánt.

-         Ez Csodaország? – néztem a Manóra.

-         Aminek te képzeld, az lesz.

-         Mit szólnál, ha kimennék fürdeni? Felveszem neked az új bikinimet. – kacérkodtam vele.

-         Ezt nem lehet kihagyni! – kapott ölbe, majd letett és behozta nekem bőröndömet.

-         Öltözz nyugodtan, addig kint leszek!

-         Niall, nem kell kimenned, mert átöltözök. Most már a feleséged vagyok, de eddig sem kértem soha, hogy menj ki.

-         Csak nem szeretném, hogy zavarban légy.

-         Ni, láttál már meztelenül, és elfogadtál olyannak amilyen vagyok.

-         Rendben! – léptem hozzá közelebb, és átöleltem. Ezután átöltöztünk, és magamhoz véve két törülközőt, a napszemüvegem, és szalmakalapom, ültem le az egyik napozóágy szélére. A Manó a naptejes üvegcsével állt felettem, és gyengéden bekente hátam, majd pocakom, és fejest ugrott a medence habjaiba. Lehűtötte felhevült testét, engem is hívott, de csupán csak a lábam lógattam a langyos vízbe, mert semmilyen fertőzést nem szerettem volna elkapni, amivel ártok a kicsiknek.  

Estefelé vonultunk csak vissza, mire Niall közölte velem, hogy van egy meglepetése, 15 perc múlva legyek indulásra készen.

Úgy cselekedtem, ahogy kérte. Nem estem túlzásba sem a ruha, sem a smink, és sem a haj terén. Egy halvány bézs színű tüllös kis ruhát vettem fel, hajamat lazán, loknikban hagytam, egy orchideát tűztem bele. Sminkem csak szempillaspirál, és szájfény voltak. Ahogy kiléptem a fürdőből Niall már várt rám egy nagy orchidea csokorral a kezében. Ő is fessen kicsípte magát, lazán kigombolt kék inget viselt, farmer térdnadrággal.

-         Édesem, csodás vagy! – kaptam két puszit tőle, és a virágokat.

-         Niall Horan te pedig egyszerűen szívdöglesztő vagy! – haraptam bele alsó ajkába, amire felszisszent.

-         Indulhatunk?

-         Igen, ha elárulod, hogy hová viszel.

-         Ne most kezdjük ezt Agg! Ha elmondom oda a meglepetés.

-         Aham, így vittél el Disneyland-be is, ott megkérted a kezem, most megint valami titkos helyre megyünk, ott majd a válási papírokat akarod velem aláíratni?

-         Erre már inkább nem mondok semmit. – nevetett.

-         Ne is! Na jó igyekezzünk, mielőtt meg nem gondolom magam. – toltam kifelé a bejárati ajtón.

Beszálltunk a kibérelt kocsinkba, és a város felé vettük utunkat. Ni próbálta az egészet elviccelni, de bevallom féltem az ilyenfajta meglepetésektől. Keresztülverekedtük magunkat a tömegközlekedésén, majd Niall lekanyarodott egy kies tájra, leállította a motort, kisegített az autóból, és ölében sétált velem a homokos tengerparton egy kis bungalóig. Két személyre megterített asztalka várt, gyertyafénnyel, és lámpásokkal. Lekéredzkedtem kezei közül, és közelebb sétáltam megcsodálni az éjszakában pislákoló fényeket. Az óceán morajlása zúgott füleinkbe, a homok bársonyossága pedig kényeztette lábainkat.

-         Mit szólnál egy romantikus vacsorához? – Ni hangja törte meg az idillt.

-         Mondd csak, mikor tervelted te ezt ki? Szeretlek.

-         Én is édesem, ezért foglalj helyet, majd én kiszolgállak! Kicsikék éhesek már?

-         A hasam korgásából ítélve nagyon is. – húzta nekem ki a széket, és hirtelen kis séffé változott.

-         Ízlik? – kérdezte, mikor már az ő tányérján is volt étel.

-         Nagyon finom, de nem tudok rájönni, hogy mi ez.

-         Palacsintát eszel, padlizsánnal, és egy kis majonézzel.

-         Köszönöm! – néztem rá szerelmesen.

-         Na, de mit?

-         Niall, ne vicceld el!

-         Én köszönöm, hogy most veled ülhetek itt. Hoztam egy kis pezsgőt is.

-         Tudod, hogy nem ihatok. – forgattam meg szemeimet.

-         De nem lennék méltán híres, ha nem kölyökpezsgőt hoztam volna.

-         Szerencséd. – mosolyogtam rá.

-         Benne lennél még egy ajándékba? Ehhez már sehová nem kell menni, csak annyit kérek, hogy hunyd be a szemed.

-         Az agyamra mész! – csóváltam a fejem.

-         Már ilyen korán? Mi lesz velünk később? Ez fontos Tündérem. – váltott komoly hangnemre.

-         Rendben! – csuktam be szemeimet. Hallottam, hogy valamit szöszmötölt körülöttem.

-         Kinyithatod! – hallottam meg a varázsszót. Valamiféle tervrajz féleség feküdt az asztalon, egy hatalmas, kertes ház fotójával.

-         Mi ez? – pislogtam rá.

-         Ha te is szeretnéd a jövőbeli otthonunk. Elhoztam neked a terveket az átalakításról, és a telefonomon vannak képek a babaszobáról. - hirtelen a nevem is elfelejtettem. Van egy közös házunk, egy családi házunk. Nem mutattam kifelé, de belül egy hangyányit dühös voltam Ni-re, amiért egyedül döntött arról, hogy hol is éljünk. Az első szempont az volt, hogy megnéztem hol található ez a szépség, mert minél közelebb szeretnék maradni Lizhez.

-         Már meg is vetted?

-         Csak a hívásomra várnak. Látom nem vagy valami lelkes.

-         De az vagyok, csak előbb is megkérdezhettél volna. Niall férj és feleség vagyunk innentől az ilyen dolgokat meg kell beszélnünk. Van két kisbaba a pocakomba, akiket nem szeretnék elszakítani a nagyszülőktől. Lehet, hogy most haragudni fogsz rám, de én veled együtt szeretnék nézelődni, hogy hol telepedjünk le.

-         Jó! – adta tudtomra ennyivel, hogy nem fog velem szóba állni.

-         Nem akartam elrontani ezt az estét, sajnálom, de ez van a szívemen.

-         Pedig sikerült elrontanod! – ezzel magamra hagyott. Szép mondhatom, alig vette el egy hete, és itt hagy egy magányos parton, a mézeshetünkön, azért mert meg mertem mondani a véleményem. Ha egy olyan feleség kell neki, aki csak tűr, és hallgat, akkor rossz nőt vett el. Már vagy fél órája üldögéltem magamban a homokban a holdat, és csillagokat bámulva, amikor újra éreztem jelenlétét a hátamnál.

-         Nem vagyok arra kíváncsi, hogy miért hagytál magamra a sötétben, a nászúton. Haza szeretnék menni! – próbáltam fölállni több-kevesebb sikerrel.

-         Igen, egy barom vagyok, de már ezt is megszokhattad volna tőlem.

-         Legalább beismered. – néztem félre.

-         Úgy lesz minden, ahogy szeretnéd.

-         Oh, köszönöm, igazán rendes tőled! Ezt mondhattad volna akkor is, amikor itt hagytál.

-         Agg…

-         Most már mindig ez lesz? Ha valami nem tetszik, ott hagysz? Én nem akarok ilyen életet…

-         Nem lesz ilyen életed, ígérem neked. Ez volt az utolsó ilyen alkalom. – fogta kezei közé arcomat.

-         Aztán én hülye mindig megbocsájtok, mert előveszed ezeket a kiskutya szemeidet.

-         Akkor nem kell a ház?

-         Nem kell!

-         Jól van, lemondom, csak bocsáss meg nekem.

-         Egy feltételem van a megbocsájtáshoz.

-         Éspedig?

-         Ha végre megadod nekem a várva várt nászéjszakát.

-         Ezer örömmel! – húzódott vigyorra szája. A Hold fénye alatt lettem újra az övé. Óvatosan bánt velem, mint egy porcelánbabával. Semmit sem erőltetett, ami a babáinkra veszélyes lett volna. Vadul csókoltuk egymást, amíg a levegő hiánya arra nem kényszerített minket, hogy elváljanak ajkaink.  

-         Ugye már nem haragszol? – kérdezte hátamat simogatva.

-         Őszintén haragszom, de megígérted, hogy többé nem csinálsz ilyet, és én hiszek neked. Ni, akkor is szeretni fogsz majd, mikor az arcom csupa ránc lesz, és a hajam ősz?

-         Hisz megfogadtam, hogy örökké. – puszilt hajamba.

***

Öt nappal később tértünk haza, a hideg Angliába Niall jelenlegi otthonába. Az ott létünk alatt még hajókáztunk, és Ni búvárkodott. Fájó szívvel, de kiköltöztem Litől, az albérletet felmondtuk. Rossz érzés volt magára hagyni barátnőmet, de tudom, hogy Luke mindent megtesz azért, hogy boldog legyen.

A melegből hazatérni a hűvös esős Londonba olyan volt, mintha az évszakok hirtelen váltottak volna. Ami nekem ebből az útból tanúságos volt, hogy nem lehet minden házasság tökéletes, még ha feltétel nélkül is szereted a másikat. Lesznek kisebb összezördüléseinek ebben biztos vagyok, de ki fogunk egymás mellett tartani.