30. Fejezet: Létezik mesebeli herceg vagy hercegnő?

Ahogy ígértem siettem Vattacukrok! <3 ;)

- És íme, itt vannak! Konferáltam fel a lányokat, komolyan, mint egy divatbemutatón. Az ágyon ültem a másik 4 lánnyal és nekem mindegyik ruhához volt pozitív és negatív szavam is. Váltogatták egymást a csajok, annyira szépek, mint holmi tündérek, és ráadásul még kedvesek is.

Nagyon, de nagyon jól sikerült a mai nap, így megbeszéltük, hogy valamikor a közeljövőben, ha nem is itt Tokyo-ban, de egy másik keleti országban folytatjuk. Személy szerint Thaiföldre gondoltam, az utcai fagyi miatt, amelyet egy hűtő lapon készítenek el, ott helyben és bármilyen édesítést kérhetsz. 

Fárasztó délutánon vagyunk túl, ami bizonyítja, hogy egyikünk erre a másikunk arra dőlt. Clau-t hazavittem, nem szó szerint, hanem megkértem Paul-t, hogy intézzen nekünk egy autót, Harry semmiről nem tudott, a mai napról sem fog megtudni semmit reméltem, ugyanis a lányok lelkére kötöttem, hogy hallgassanak.

Visszaérve hulla voltam, nem vágytam másra, mint Niall csókjára és egy pihentető és mély alvásra.

Mikor ránéztem az órára, majd kiugrott a szemem még csak este 6 óra volt, és én már aludni akartam. A szobában Harry az ágyon feküdt és valamit erőteljesen szuggerált a telefonján, még  a nyelve is kint volt, annyira koncentrált. Ránéztem és majd

elnevettem magam, bár én is hasonlóan cselekszem, mikor rajzolok.

-         Khmm...

-         Agg, most kérlek ne zavarj, épp nyerésre állok!

-         Áhá, eszem ágában sincs, de megtudhatnám, hogy mégis mit csinálsz?

-         Zombie zhunami-ok!

-         Hu, most már mindent értek.

Nem nagyon volt beszélgetős kedvében, így úgy döntöttem, lezuhanyzom és át megyek Niall-höz, egész nap nem láttam és már nagyon, de nagyon hiányzott.

-         Agg! Szólt utánam Harry, de a telefonjából még most sem nézett fel.

-         Igen?

-         Niall keresett vagy kétszer, azt mondta, hogy fontos, hol voltál, vagyis voltatok egész nap?Kerestünk, a lányokat is, de nem találtunk.

-         Vásárolgattunk, erre-arra.

-         Oh, értem már, ez akkor olyan hagyjuk, és ne firtassuk dolog.

-         Pontosan, de ha nagyon érdekel beavatlak a részletekbe.

-         Nem, nem kell köszi.

Nevetve, sőt kacagva indultam a zuhany alá. Niall keresett, de mégis miért? Nem értettem, a zuhany alatt csak élveztem a meleget, nem mondanám, hogy nem fájtak a sebek és ahogy a forró víz hozzájuk ért, szinte égett a bőröm.

Rájöttem, hogy anyuval ezer meg egy éve értekeztem, sok üzenetet kaptam tőlük, de csak pár volt amire válaszoltam. Liz-t is megígértem, hogy felhívom, most, hogy már rendeződött minden.

A tussal végezve magamra kaptam a Minnie egeres pizsamámat, Harry-nek csak intettem, nem mintha nagyon érdekelte volna a dolog, és már a Kis hercegem ajtaja előtt álldogáltam. Kopogtam, de senki nem nyitott ajtót, mikor ezt eljátszottam vagy hússzor, úgy döntöttem felhívom.

A telefont sem vette fel, kezdtem aggódni, de még mindig az ajtó előtt álltam, amikor valaki elkapott hátulról és befogta a szám, hogy ne tudjak sikítani.

-         Sh Kicsim, csak én vagyok, nem akartalak megijeszteni! Súgta fülembe

-         Niall James Horan, nem akartál, ahhoz képest az ütő megállt bennem! Csaptam a mellkasára.

-         Ne haragudj, csak meg akartalak lepni.

-         Sikerült, mondhatom, de nem tudtam rá haragudni, így fél másodperc múlva már a karjaiban tartott.

-         Szeretlek!

-         Szeretlek! Csókoltam ajkaira.

-         De hol voltál Manóm, hogy még a telefont sem vetted fel?

-         Liam-nél és Sophi-nál, So csak úgy áradozott rólad, nagyon megkedvelt.

-         Én is őt, de hogy-hogy náluk voltál? Kíváncsiskodtam tovább.

-         Vacsoráztunk, azért nem vártalak meg, mert Sophi mondta, hogy egyik ismerősödet kísérted haza.

-         Semmi baj! Csókoltam bele nyakhajlatába. - Harry azt mondta, hogy kerestél, ugye nincs semmi baj? 
-    Semmi, csak minden percben át akartam menni, hogy itthon vagy-e már, veled akartam lenni.

-        Istenem, lábadt könnybe a szemem, most már itt vagyok. Cirógattam meg az arcát.

-         Ez mi? Húzta fel a pizsamám ujját. Észrevett egy kilógó karcolást karomon.

-         Semmi-semmi.

-         Aggie, ki tette ezt?

-         Niall, semmi baj, de tényleg.

-         Agg, tudni szeretném, hogy ki bántott!

-         Senki nem bántott.

-         Látom azért ilyen a karod...

-         Ez csak egy baleset volt, hazafelé nem számítottunk annyi emberre, sokan voltak, és siettünk, és a tömegbe keveredtem.

-         Mi? Nem vigyázott rád senki? Kerekedtek ki Ni szemei.

-         Dehogynem, de másik 4 lány is volt velem, akikre figyelni kellett, én-én nem vagyok olyan fontos.

-         Agg, ezt hagyd abba! Mi az, hogy te nem vagy fontos? Nézett volna szemeimbe, de lesütöttem azokat és elengedtem őt.

-         Niall, nézz rám, ezerszer jobbat érdemelsz! Buktak belőlem elő azok a gondolatok, amelyek már párszor megfogalmazódtak bennem.

-         Miről beszélsz? Jött volna közelebb, de én egyet hátráltam.

-         Ni, nem ismersz.. nem az vagyok akinek gondolsz..

-         Na jó Aggie, most már végképp nem értem miről van szó. Kétségbe esetnek és feldúltnak látszott, homlokráncai most tisztán kivehetőek voltak.

-         El kell mondanom valamit! Éreztem, ahogy testem megfeszül és a nyugalmat, amelyet eddig próbáltam magamra erőltetni átvette az aggodalom, és a félelem. Remegtem, nyitottam volna a számat, hogy végre színt vallok, amikor megszólalt a mobilom a kezemben, a kijelző Liz nevét mutatta.

-         Liz az, mondtam Niall-nek remegő hangon.

-         Vedd csak fel, majd később megbeszéljük!

-         Tényleg?

-         Aggie, tudom, hogy ezer éve nem beszéltetek és, hogy nagyon hiányzik neked 
-   Mivel érdemeltem ki, hogy a Jó Istenke ilyen fiút küldött az utamba? - Pipiskedtem egy csókért. Liz-el vagy két órát telefonáltam, közben a Manóm-tól is elköszöntem, és visszamentem Harry-hez, aki szintén telefonált, füleltem és szerintem Clau-val vitatkozott, hogy miért nem volt elérhető ma, kicsit rosszul éreztem magam, hogy most miattam van elővéve, de majd holnap felhívom, hogy bocsánatot kérjek.
Reggel Harry durmolása ébresztett fel, és az, hogy rajtam feküdt, csak Clo tudja meg, majd kap a kis Göndör fejére. Mikor ki akartam szállni az ágyból és a lábamat a földre szerettem volna helyezni, egy nagy masni simizte meg a talpamat. Mi a...? Egy nagy pink színű doboz volt az ágy mellé téve, kockás masnival átkötve.

Biztos bomba, hülye vicc, de mi másra is gondolhatnék? Ébresszem fel Hazz-t, hogy " heló itt egy doboz, nem tudom ki hozta, és mi van ha robban?" Na jó, nem, így az ölembe emeltem, majd levettem a tetejét.

Az a gyönyörű csipke ruha volt benne, amelyet tegnap felpróbáltam, de nem vettünk meg. Sírtam örömömben és csak egy személyre tudtam gondolni, aki megvette nekem... Sophia.

Már épp álltam volna fel, hogy visszaviszem, amikor egy kis üdvözlőkártya pottyant ki a masni alól. Egyszerű fehér alapú volt, rózsaszín szalaggal, felnyitottam...

"Hogy létezik-e a mesebeli herceg vagy hercegnő? Hát erre egyszerű a válasz: IGEN, létezik te vagy a Hercegnőm és én a Herceged!"

Mosolyogtam és csak sírni tudtam... Niall.