2016. március 4., péntek

124. Fejezet: Tudtam, hogy remek döntés volt téged először megcsókolni (Epilógus)

Kedves Olvasóim!
Hát eljött ez a nap is, amikor lezárom Naggie történetét. Hihetetlen, hogy idáig eljutottam, ami nagyrészt nektek köszönhető. Megígértem, hogy nem tartok nagy búcsúzkodást, de azt hadd mondjam el, hogy minden kommentel, minden kedves üzenettel a szívem melengettétek. Nagyon furcsa most ezeket leírni, és főleg az lesz furcsa, hogy miután kitettem ezt a rész oda kell írnom a cím mellé, hogy befejezett. Köszönök ennek a blognak minden szép pillanatot, barátokat. Egy élmény volt írnom ezt a történetet, és nagyon a szívemhez nőtt. Könnyes a szemem, de tudom, hogy itt kell, hogy vége legyen. 
Kedves olvasók remélem nem feledtek, és csatlakoztok a következő történetemhez is, aminek itt a linkje: http://sweetandsour125.blogspot.hu/
Legyetek jók, és valósítsátok meg az álmaitokat! :)
Sokszor puszillak benneteket, és köszönök mindent! :) <3

4 hónappal később

Izzadva feküdtem a nagy pocakommal egy magánkórház szülészeti osztályán. Akármennyire is kértem Dr. Hale-t, hogy hadd legyek otthon, ő annál inkább a befekvést javasolta. Két hete vagyok itt, mint veszélyeztetett terhes, de már kiolvastam minden napilapot, magazint, könyvet, amit Niall behozott nekem. A fekvés és az alvás az maga a rémálom. A hasam tényleg olyan volt, mintha két nagy görögdinnye lenne a helyén, ezért le kellett mondanom arról, hogy: fordulás, oldalt fekvés. A napi mozgásom annyi lehetett, hogy kiléphettem öt percre a teraszra, ahol magamba szippanthattam egy kis D vitamint a napfényből. Július hónapra tekintettel, már csak egyetlen hónapom maradt a szülésig, mindennél jobban vártam, hogy végre megpillanthassam a két tüneményemet. Az elmúlt hónapok alatt sikerült házat találunk Ni régi lakástól nem messze. Csodás téglás ház, öt hálóval, két fürdővel, garázzsal, konyhával, nappalival. Már a gyerekszobánk is be van rendezve úgy, hogy kisfiúknak, és kislányoknak is megfeleljen. A névválasztás ment egy kissé döcögősen, de végül az én szavam volt az utolsó. A szüleink szerették volna, ha egy régebbi családnév mellett döntünk, így végül, ha kislányunk születik, akkor neki négy keresztneve lesz, ha két kislány, akkor ez feleződik.
Délután felé járhatott az idő, kellemes szél járta be a szobámat. A fiúk elhalmoztak édességgel, virágokkal, és meglátogattak, amikor csak tehették. Liz napi vendég volt nálam, ahogy Claudia is, a többiek a munkájukhoz igazodva köszöntek be hozzám. Anya és Maura volt az éjjeli őrség, ha már a Manóm nem bírta ébren.
Nem egyszer riasztottam mindenkit, hogy itt az idő, de végül kiderült, hogy csak a hasam fájt.
-         Szia, Édes! Hogy vagy? – pakolt le Ni a kezéből, majd odahajolt hozzám, és megcsókolt.
-         Már alig vártam, hogy itt legyél. – húztam szorosan magamhoz.
-         Ennyire hiányzom? - mosolygott.
-         Nagyon. Találkoztál Dr. Hale-el? Azt mondta, hogy délután ő is beugrik hozzám.
-         Nem Életem, nem találkoztam vele. Meleged van? – törölte meg homlokom.
-         Olyan, mintha valami katlanba lennék. – túrtam le magamról pokrócom, amit Ni magára húzott. – Azt ne mondd, hogy fázol?
-         Nagyon hideg van itt. – vacogott. - Picúrok? – tette hasamra hideg kezét.
-         Ma már lebokszolták a gyomrom, és a hólyagom. – nevettem. – Félek, hogy nagyon elevenek lesznek.
-         Volt kitől örökölni.
-         Ha ezzel magadra szerettél volna utalni, akkor egyetértek.
-         Hozzak neked valamit?
-         Menekülni szeretnél?
-         Inkább csak melegedni.
-         Egy kis jeget elropogtatnék. – küldtem ki a kórteremből, mielőtt megfagyna nekem nyár közepén.
Hihetetlen, hogy egy éve találkoztunk, de már lassan a fél éves házassági évfordulónkat ünnepelhetjük, és még mindig ugyan úgy szeretem. Betartotta minden ígéretét, és megtesz értem bármit, amit kérek tőle. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ő lehet a férjem, hogy ennyire szeret valaki.
-         Itt is vagyok Bogaram! – ült le mellém, majd a kezembe adta a hideg poharat. – Nagyon el vagy gondolkodva, min töröd a fejed?
-         Köszönöm! Rajtad. – vettem ki egy nagyobb jégkockát, és dobtam be a számba, majd vissza ki is vettem.
-         Rajtam? – pirult el.
-         Igen, hogy mennyire szeretlek.
-         És mennyire? –hajolt közelebb.
-         Nem kell mindent tudnod. – vigyorogtam rá.
-         Jobban tudtál aludni, mint tegnap?
-         Nem, nem jó sehogy sem, és magamtól már fel sem tudok ülni. Híztam az elmúlt hónaphoz képest öt kilót, lassan már tényleg gurulni fogok.
-         Na és? Majd elkaplak. – húzódott nyakhajlatomba.
-         A melleimről már nem is beszélek, akkorák, mint két jól megtermett tök. – szipogtam.
-         Nekem csodás vagy!
-         Nem hiszek neked, csak vigasztalni próbálsz.
-         Ne csináld ezt Agg! – puszilt szájon.
Ez a nap is lassan telt, akár csak a többi bent a négy fal között, hiába, hogy Ni mellettem volt.
***
Este hét órakor fura görcsösséget éreztem a hasamban, szinte szét akart repedni. Nem szóltam a mellettem szundító Ni-nek, sem pedig a nővérkének, gondoltam ez is majd elmúlik.
Ahogy az óra mutatója haladt előre, úgy az én fájásaim is növekedtek. Csak azon járat az agyam, hogy még nincs itt az idejük, ez még nem lehet a vajúdás, ám amikor meleg víz folyt alám, mint amikor kiskorunkba bepisilünk megráztam Niall karját. Kómásan pislogott rám, de azonnal kipattantak szemei, ahogy rám nézett.
-         Baj van! – mondtam lihegve.
-         Istenem mi baj? – pánikolt be.
-         Itt az idő!
-         Milyen idő? – láttam rajta, hogy megrémült.
-         Hamarosan szülők leszünk. Kérlek, szólj egy nővérnek, és hívd fel Dr. Hale-t, anyuékat, és Lizzy-t. – nem is mondott semmit, megpuszilt, és rohant is.
Az események megállíthatatlanul következtek be, mire feleszméltem már négyujjnyira kitágultam. A fájások egyre elviselhetetlenebbek voltak. Bridget doktor is megérkezett, aki egy éppen szülni készülő nő számár a legrosszabb hírekkel szolgált.
-         Agatha, nagyon jól csinálod, de most figyelj rám egy kicsit! Az egyik baba szívhangja gyengült az elmúlt percekben, ha öt perc múlva nincs erősödés, akkor császármetszést fogunk végrehajtani.  – egy légüres térben éreztem magam, nem láttam, és nem hallottam senkit. A fájdalom elszívta minden energiámat, arra eszméltem fel, ahogy az ágyam rázkódott. Niall alig akarta elengedni a kezem, és én sem az övét, ezért ő is bejött velem a műtőbe. A fájdalomcsillapítók után az égvilágon semmit sem éreztem, folyamatosan a Manómat figyeltem, amíg meg nem hallottam egy erőteljes sírást.
-         Kisfiú! – adta tudtunkra a doktornő. Ni a kezemet csókolgatta maszkjában, és azt suttogta, hogy: köszönöm. Nem tudtam feldolgozni, hogy az imént adtam életet egy gyermeknek. Mivel én nem mehettem oda a babához, ezért elküldtem a Manót magam mellől, hogy a kisfiúnkkal foglalkozzon. Odahozták nekem, hogy megtudjam őt nézni, és megpuszilgattam mázos arcocskáját, de már így is nagyon jól láttam, hogy kiköpött apja. Picurka volt, törékeny a teste. Pár perccel később egy újabb édes síró hang ütötte meg füleimet.
-         Kislány! Gratulálok! – szólt Dr. Hale. Őt is bebugyolálták, és megmutatták nekem. Még életemben nem láttam szebb kislányt, mint a miénk. Oldalra néztem, ahol Ni már a bebugyolált kisfiúnkat tartotta a karjaiban, amíg a lányunkat épp megmérte egy ápoló. Lassan tudatosult bennem, hogy mi is történt, és könnyeim felszínre törtek.
***
A gyógyszerek hatására elaludtam miután kitoltak a műtőből. Gyönyörű álmom volt, és még édesebb volt az a pillanat, amikor a gyermekeim hangjára ébredhettem fel. Kislányunk apukája karjában pihent, még kisfiúnk a mellettem elhelyezett kosárkában. 
-         Aggie, szia! – suttogta Manóm nevemet.
-         Mi történt, minden rendben? – motyogtam.
-         Mind a kettő makkegészséges, ne aggódj! Átadom neked! – csúsztatta gyenge karjaim közé a Hercegnőnket.
-         Istenem, Niall! – sírtam el magam ismét. – Annyira csodálatos! A kis orra, a szemei, a pofija. – pusziltam meg.
-         Köszönöm neked őket! – hálás csókot lehelet számra.
-         Én köszönöm!
-         Anyuék itt vannak az ajtó előtt, ahogy a lányok, és Harry is. Liam és Louis azt üzenték, hogy a leghamarabbi repülővel indulnak haza, alig várják, hogy láthassák az ikreket.
-         De édesek! Szerintem a nagyszülőknek szólhatsz… Ricsaj töltötte meg a teret miután köszöntöttük szüleinket, ők pedig könnyes szemekkel figyeltek bennünket.
-         Kedves nagyszülők hadd mutassam be nektek Sophie Minnie Charlotte Elizabeth Horant és Gabriel James Bobby Horant.


***
Minden volt, ami egy kisbaba születésénél megtörténhet. Sírás, öröm, boldogság. Kaptunk lufikat, kis ajándékcsomagokat. Éjjel, amikor látogatóink elfogytak Gabe jelezte, hogy bizony neki nem telt meg a pocója. Ni adta karjaimba, mert én a vágás miatt megint csak ágyhoz voltam kötve. Egész jól aludtak, csupán négyszer keltünk fel hozzájuk. A Manónak még gyakorolni kell a pelenkázás varázslatát, de majd beletanul.
Kora reggel a hiányzó bandatagok látogattak meg minket, és már most annyira kötődnek a babákhoz, hogy el sem akartak menni tőlünk.
A bulvárlapok is megtudták a híreket, így nem sokkal Sophie és Gabriel születése után meg is írták a fantasztikus híreket. Nem akartam, hogy a rajongók ne lássák őket, de egy kicsit még várok azzal, hogy megosszam közös fotóinkat.

Egy héttel később hagyhattuk el a kórházat, Sophie-nak pink, még Gabe-nek sötétkék babahordozót vettünk.  Egyáltalán nem így terveztem ezt az egész szülést, de a legfontosabb, hogy itt vannak mellettem. Ni vezetett, még én a kis emléklapujukat olvasgattam, amin egy arckép is díszelgett róluk.
Született: 2016. 07. 12.
Idő: 22 óra 50 perc, 22 óra 55 perc
Hazaérve be is fektettük őket kiságyukba, olyan békésen aludtak, mint Csipkerózsika a mesékben.
Így értek véget a megpróbáltatásaim, a harc az anyaságáért. Itt állok két kiságy felett a legcsodálatosabb férfival az oldalamon, elnézve a kislányunkat és kisfiúnkat.
És, hogy mi lett a barátainkkal?
Harry a gyerkőcök első születésnapján megkérte Claudia kezét, aki már önfeledten az esküvőt tervezgeti. Liz és Luke útjai végleg különváltak, de Liz elmondása szerint nem is bánja, így most csak az üzlet bővítésére tud koncentrálni. Liam és Sophia újból elkezdtek randizgatni, Louis és Eleanor pedig nagyon jó barátok maradtak a mai napig.
Tina-t is utol érte sorsa, elmondtam mindent, hogy miket is művelt, így őt elbocsájtották a fiúk mellől. Tay-ról egy ideje nem tudok semmit, nem hallottam felőle mióta volt Ni-vel az az incidensük, csak remélem, hogy visszament Ausztráliába.
A gyerekeink teljesen megváltoztatták az életünk, amihez fel kellett nőnünk, és megoldani a felmerülő gondokat. Ilyen volt, mikor Niall-nek dönteni kellett velünk marad, vagy ismét turnézni indul a fiúkkal. Éjszakákon át forgolódott az ágyban és őrlődött, de nem hagyhattam, hogy választania keljen az álma, és az élete között, ezért döntöttem helyette. A 2017-es évben is rekordokat döntöttek, teltházas stadionokban állnak színpadra, megélik, amit álmodtak, miközben én egy-egy alkalommal mellettük vagyok a színfalak mögött a két kis Angyalommal, akik nagyon élvezik, mikor az apu énekel.
Főállású anyuka lettem, azóta nincs megállás mióta elkezdtek járni a mi kisbabáink. Az apjuk mindent rájuk hagy, mert csak egyet kuncognak, és Ni már odáig meg vissza van tőlük. Ahogy azt mindenki mondogatta olyan apuka vált belőle, akit minden gyerek kívánhat maga mellé. Sok segítséget kapunk szüleinktől, de Denis-re, és a barátainkra is mindig számíthatunk.
-         Tudtam, hogy remek döntés volt téged először megcsókolni. – mondta egy éjen, amikor nem tudtam aludni, és kiültem a lugasunkba.
-         Én pedig azt tudom, hogy 60 év múlva ugyan itt, ugyan így szeretnék veled üldögélni, amikor a gyerekek már régen kiröpültek a családi fészekből, és elmerengeni a múlton, hogy milyen is volt ez a pillanat.


16 megjegyzés:

  1. Büszkén állíthatom, hogy ez a volt az első, de egyben a legjobb Niall-os blog, amit olvastam! :)
    Kedvencem marad örökké! :3
    Köszönöm, hogy belekezdtél ebbe a blogba, ezzel nagy örömet szerezve nekem, és a többi olvasódnak egyaránt! :)
    Puszi! <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juditom! <3
      A történetet a legelejétől olvasod, és mindig írtál nekem, amiért nem lehetek elég hálás, volt, hogy a te kommented tartotta bennem a lelket :) Én köszönöm, hogy megoszthattam veletek! Sok puszi <3

      Törlés
  2. Ehhez a részhez terveztem a leghosszabb üzenetet. El jött ez a pillanat is. Egy élmény volt Naggie történetét olvasni. Imádom a történetet és téged is. ❤❤Ez nekünk is nehéz, hisz lezárunk egy kiváló történetét. De a másik történetedet is végig fogjuk követni. További sok sikert az íráshoz.
    xxx Kinga ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kingám! <3
      Nagyon-nagyon szépen köszönöm a támogatást, fantasztikus érzés ezeket a szavakat itt látni! :) Találkozunk az új sztoriban! :) Puszillak <3

      Törlés
  3. Imádom ezt a blogot.Ez az egyik legjobbb történet amit valaha is olvastam.Úgy döntöttem újra elolvasom az eljétől. 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Szofi! :)
      Megtisztelsz, nagyon köszönöm! :) <3

      Törlés
  4. Gyönyörű ez az egész történet.
    A befejezése pedig egyszerűen csodálatos.
    Tökéletes az egész úgy ahogy van.💜💜💜

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, el sem hiszem, hogy ezt nekem mondja valaki! :) Puszi <3

      Törlés
  5. Kedves Briar Rose!
    Nemrég táláltam rá a blogadra. Egyszerűen magával szippantott a történet, alig tudtam lerakni, vártam a következő rész. Nagyszerű történet, szereplők, és nagyszerű író. Gratulálok. Köszönöm a boldog és néha szomorú pillanatokat. Köszönöm, hogy olvashattam. A kővetkező blogodat is olvasni fogom.
    Veronika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Veronika! :)
      Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, és mérhetetlenül boldog vagyok, hogy még így a végén is sikerült olvasóra lelnem benned. :) Találkozunk az új blogon!

      Törlés
  6. Eszmeletlen lett Brii❤❤❤
    Hihetetlen irono vagy es kivanom hogy valljanak valora az almaid es remelem hogy par ev mulva, mar a dedikalasodon mondhatom ezt el❤❤
    Imadtam a blogodat es talalkozunk a masikban❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klaum! <3
      Komolyan megsirattattál, annyira köszönöm, hogy ennyire hiszel, és bízol bennem, hogy azt elmondani nem tudom! <3
      Találkozunk, így van, puszillak Babám! <3

      Törlés
  7. VARÁZSLATOS Sírás a köbön, örömömben és bánatomban. Virulok, hiszen csodálatosan zártad le Naggie történetét. Ennél szebben el sem tudtam volna képzelni! Szomorkodom, hiszen lezárult Naggie sztorija, ami szinte már szívemhez nőt.
    Nap, mint nap meglátogattam a blogot, hogy meglessem van-e már új epizód. Rengeteg csodás pillanatot kaptam miközben írásod olvastam. Boldog vagyok, hogy része lehettem! Kívánom, hogy saját életedben is váljanak valóra álmaid!
    Bátran kijelenthetem, hogy a blogod volt a kedvenc Niall fanfiction-m, amit valaha olvastam. Egyedi, és abszolút kitűnt a többi közül. Az igényességedet pedig külön kiemelném!
    De nem szeretném annyira búcsúzósra venni a hangnemet. Hiszen izgatottan várom újabb történetedet!
    Amikor újra olvasom a történetet boldogan gondolok vissza minden egyes hétre, amikor tűkön ülve vártam a friss epizódot! :D
    Ezen kommenttel szeretnék búcsút inteni Naggie-párosának. ❤

    VálaszTörlés
  8. 3 napja találtam rá erre a csodálatos blogra :) jó lenne egy folytatás neki :) mert nagyon megkedveltem a szereplőket :) a 1D hamar a szívembe lopta magát :) és a lányok :) imádom :)
    Egyszer majd remélem lesz könyved is :)
    S a sok rajongód támogatni fog :)
    Ölelés :)
    #egyiklegnagyobbrajongód
    Ölelés :)

    VálaszTörlés