96. Fejezet: Niall szülinap 1. rész

Sziasztok Drágák!

Meg is érkeztem a következő fejezettel, amit direkt úgy írtam meg, hogy a mai napra essen. :) Remélem tetszeni fog nektek! :)

Ezen kívül meg szeretném köszönni nektek a 18 feliratkozást, és a több, mint 40.000 oldalmegjelenítést. Hihetetlen, köszönöm <3

Ma van a mi drága Manónk születésnapja, ezúton is nagyon-nagyon boldog szülinapot kívánok neki, és köszönöm azt a sok jót és szépet, amit az évek során adott nekem! Sose nőj fel én ír hősöm! <3 

Az elkészült meleg szendvicsekkel siettem fel a lépcsőfokokon, hogy minél több időt tudjak a Manómmal tölteni. Biztosan nagyon elfáradt, majdnem tíz órát repültek haza.  Azonban félúton eszembe jutott, hogy kint felejtettem az ajándékát az asztalon. Megszaporáztam lépteimet, és csak szurkoltam, hogy ne legyen késő, de ahogy benyitottam egyből megnyugodtam, mert Niall édesen szunyókált az ágyamon. Nem volt szívem felébreszteni, halkan letettem éjjeliszekrényemre a tálcát, és mellébújtam, majd átfontam testét karjaimmal, közben orrommal megcsikiztem nyakát.

-         Ez nagyon jó! Mormogta, és fordított magára, így a mellkasára kerültem.

-         Nagyon hiányoztál! Leheltem pólójára egy puszit.

-         Aggie, ha azt mondom, hogy te is hiányoztál nekem, azzal nem fejezem ki eléggé, hogy mennyire vártam azt, hogy velem legyél. Simított végig hajamon.

-         Csináltam neked egy kis ennivalót, és hoztam teát.

-         Aranyos vagy, köszönöm Tündérem! Ültünk fel, hogy az ölébe tudtam helyezni a gőzölgő kenyereket.

***

Három nap múlva korán ébredtem az izgalomtól. Hogy mire a nagy lelkesedés? Niall ma ünnepli a 22.-dik születésnapját és még el kell mennem az ajándékáért, valamint, ma van talán életem legmeghatározóbb vizsgálata, ami eldönti a további sorsom történéseit.  Estére pedig a Manóm számára szerveztem egy két személyes bulit.

Kibújtam Ni mellől, átsiettem ruháimmal a fürdőbe. Gyorsan magamra öltöttem a kiválasztott nadrágot és felsőt, hajamat egyszerűen lófarokba fogtam, bepúdereztem az arcom, és már készen is álltam az indulásra. Magamhoz vettem a kocsi kulcsot, a pénztárcámat, és a telefonomat, feldobtam vállamra a kis táskámat, és kiléptem a házból.

A bolthoz érve örömmel parkoltam le az autómat és szálltam ki belőle. Nagy mosollyal sétáltam be az üveges mesterhez, aki már várt rám az elkészült képpel. Kifizettem neki, majd áttértem az út túloldalán lévő cukrászdába, ahonnét rendeltem egy kisebb tortát a hercegemnek. Mesebelire sikerült, mint a szerelmünk. Egy fehér lovon, egy szőke ír manót ábrázolt, kis zöld kalapban és anorákban. Ezen kívül volt még a sütin sok ennivaló, mikrofon, gitár és, hogy a többi fiút is belecsempésszem kicsit, három tetoválás mintát tetettem rá: Louis szarvasát, Harry pillangóját, és Liam alkari nyilait. A kezemben egyensúlyozva siettem vele, amikor egy hang megállított.

-         Szia, Aggie! Taylor megszólítása, arra késztetett, hogy megforduljak.

-         Szia! Mondd csak, követsz engem? Hátráltam.

-         Nem, épp itt volt dolgom. Csupán bocsánatot kérek a múltkori megnyilvánulásomért. Nem kellet volna, hogy így letámadjalak.

-         Spongyát rá! De ha nem haragszol indulnom kell. Nyitottam ki az autó hátsó ülésének ajtaját, hogy be tudjam tenni a csomagokat.

-         Láttam, hogy tegnap megérkezett a barátod. Állt elém, ahogy kihúzódtam.

-         Na, jó! Mi ez az egész? Egyáltalán honnan tudod? Nyeltem egy nagyot.

-         Az mindegy!

-         Nem, egyáltalán nem az! Leskelődsz utánam? Kezdek félni tőled.

-         Én csak téged szeretnélek, és ha ehhez az kell, hogy túllépjem a határokat, megteszem. Magasodott fölém.

-         Nem akartam megtenni, de ha nem hagysz békén, akkor én is drasztikusabb módszerekhez fogok folyamodni ahhoz, hogy távol tudjalak magamtól. Megbocsájtottam, de többet ne várj tőlem. Szia! Léptem rá a gázpedálra. Teljesen letaglózott az, hogy ennyire elszánt és kitartó. Ezentúl minden nap rettegni fogok, hogy mikor talál meg újra, hogy mikor jön rá, hogy Niall a barátom, hogy mikor tudja meg a titkomat.

Hazafelé még megálltam egy boltban venni néhány apróságot, Ni esti meglepetéséhez. Semmi különlegessel nem készültem, csak egy romantikus piknikhez a hátsóudvarunkban. Tudom, hogy nem ez az álompartija, főleg ahhoz képest, amit otthon szerveznek neki, de ha már így alakult, hogy pont nálam legyen a születése napján, akkor valahogy, de megünnepeljük.

Remélem ezt a kis semmiséget is értékelni fogja, amit kap tőlem és Lizzyék-től. Vettem nutellát, jégkrémet, gumicukrot, egy kis epret és pezsgőt. Nem kimondottan vacsorára való ételek, de mi már csak ilyenek vagyunk ebben is, különcök. Emlékszem, amikor velük utazgattam sokszor filmeztünk együtt, akkor is, amikor még nem voltunk együtt. Mindig kapható volt egy mesefilmre, közben pedig bármilyen mennyiségű édességet képesek voltunk elfogyasztani.

Hazaérve még csend honolt mindenhol. Halkan bepakoltam az autóból úgy, hogy lehetőleg Ni-nek semmi ne tűnjön fel. Amikor a behordással és a szelektálással végeztem, minden a helyén volt, nekikezdtem a palacsintasütésnek.

Csináltam csokisat, kakaósat, lekvárosat és túrósat. Li-nek félretettem egy adaggal a többit megporcukroztam, tettem hozzá néhány epret és almaszeletet, ezután szedtem a lábam a szobámba, ahol egy kitakarózott fiú várt. Még aludt, kezeit karba tette, száját kicsit csücsörítette. Látszódtak enyhén kidolgozott kockái és izmai. Lábujjhegyen mellélépkedtem, leültem az ágy szélére, lehelyeztem a földre a megpakolt tányért, és kezeimet terpeszbe téve teste felett nyakába bújtam.

Illata betöltötte orrüregem, a testemben pedig edorfin szabadult fel. Ő az én drogom, amelyről nem tudok leszokni.

Két kéz hirtelen megérintette combjaimat, és lassan haladtak felfelé oldalamon derekamig.

-         Jó reggelt Drágám! Motyogta.

-         Boldog Születésnapot! Csókoltam szájára. 

-         Köszönöm Tündérem! Ez az egyik kedvencem, a 22 közül.

-         Igen? Ha ez így van, nagyon örülök neki, de megtudhatnám, hogy miért?

-         Mert itt vagy! Nézett parázslóan a szemeimbe.

-         Reméltem is, hogy ezt mondod, mert akkor magamba kellett volna megennem ezt a csomó… Húztam el a mondatom végét.

-         Mit? Mi az? Ne csináld ezt Aggie!

-         Egy nagy adag… Nyúltam le a földre és emeltem fel a halom édes laskát.

-         Tündér vagy, imádlak, szeretlek! Most már hivatalosan is kijelentem, hogy ez a legjobb szülinapom. Nyújtózkodott egy pusziért.

-         Valld be, hogy ennél gyérebb ünnepi reggeled még nem volt.

-         Még ennyire nyugodt és boldog sosem volt. Itt vagy nekem, és mást nem is szeretnék kapni. Ültünk fel békaülésben.

-         Jó étvágyat! Adtam szájába egy csipet darabot a csokis álomból.

-         Agg, ez nagyon finom! Majd kaptam egy csokis csókot

-         Egészségedre Kicsim! Ugye emlékszel, hogy ma még van egy kicsi dolgunk?

-         Ha akarnám, se tudnám elfelejteni! Mosolyodott el. Jól vagy Édesem, olyan gondterheltnek nézel ki? Ne érts félre gyönyörű vagy, de látom, hogy valami nyomja a lelked. Húzta félre megnőtt frufrumat.

-         Nincs semmi baj, jól vagyok! Nem csak Liz-t viselte meg Mrs. Brandon elvesztése. A teljes igazság nem egészen ez volt, mert Jane néni csak az egyik oka az álmatlanságomnak. Tay mostani szavai, és kijelentései az agyamra mennek, nem is beszélve a magamban tartogatott rajongói megjegyzésekről.

***

Miután behabzsoltuk a hat embernek való palacsintamennyiséget, Niall-t nagy nehezen, de rávettem, hogy ne heverésszen egész nap az ágyban, főleg úgy, hogy két óra múlva jelenésünk van a doktornőnél. Közben a Szép szeműm telefonja megállás nélkül jelzett. Hol hívták, hol üzenete érkezett, ilyen az, amikor az ember híres.

Erős szívveréssel szálltam ismét autóba, hogy elinduljunk Dr. Hale rendelője felé. Az úton nem beszélgetünk, nem szerettünk volna esélyeket latolgatni. A Manómtól elfordulva kifelé tekintettem, és elnéztem a mellettünk „elrohanó” fákat, házakat. Próbáltam nem gondolni semmire, ami ebben az estben igen nehéz volt.

A váróban Ni kezét szorongatva és lábammal dobolva vártam, hogy beszólítsanak bennünket. Láttam azonban a kedvesemen, hogy ő sem teljesen nyugodt, de igyekezett az én kedvemért ezt nem kimutatni, hogy még jobban fel ne zaklasson.

-         Agatha Brightmore! Jelent meg egy vörös hajú hölgy az ajtóban.

-         Igen, itt vagyok! Pattantam fel helyemről.

-         Kérem, fáradjon be! Invitált, közben pedig elkérte a papírjaimat.

-         Gyere Szívem! Húztam Niall-t magam után. Amikor beléptünk a helységbe, Bridget doktor az asztalánál ült és pár iratot tanulmányozott.

-         Jó napot Dr. Hale! Köszöntem.

-         Aggie, szia! Nagyon jól nézel ki! Kaptam tőle két puszit. – Szerbusz Niall! Reméltem, hogy te is el tudsz jönni.

-         A világért sem hagytam volna magára Aggie-t! Puszilt homlokon.

-         Kérlek, foglaljatok helyet és máris elmondom, hogy hogyan tovább. Helyezkedett vissza székébe a szőke orvosom. – Nos, Agatha megkerestél azzal, hogy a jövőben szeretnétek kisbabát, de pontosan nem tudni, hogy milyen esélyetek is van erre. Általában a pároknak kétévnyi türelmi időt szoktam javasolni, de a te eseted más. Felkértem számotokra egy nagyon kedves ismerősömet, aki meddőségi szakember, ő fogja elvégezni a megfelelő vizsgálatokat. A neve Dr. Alicia Richards. Ha készen álltok, akkor át is kísérnélek hozzá titeket.

-         Persze, mehetünk! Egyeztem bele. Egy rövid folyosón haladtunk át, pár iroda mellett. A falak napraforgó sárgára voltak festve, pár kép díszítette a teret, a székek fehérek voltak, és pár növény is emelte a hely fényét.

-         Itt is volnánk! Nyitott be kollégájához. Ez a szoba is hasonlóan volt berendezve, mint ahol jártunk. Narancssárga fal, világos fa íróasztal, polcok, szekrények.

-         Alicia, engedd meg, hogy bemutassam neked egy páciensemet Agatha Brightmore-t és ő itt a barátja, Niall Horan.

-         Örvendek! Fogott velem kezet egy igen fiatalos külsejű hölgy. Barna haja válláig ér, türkiz szemeiben pedig el lehet veszni. – Dr. Alicia Richards vagyok! Mutatkozott be mindkettőnknek. – Bridget már tájékoztatott a problémájukról, de ha lehet, kérem, egyezzünk meg abban, hogy tegeződjünk.

-         Rendben! Bólintottunk.

-         Kérlek, üljetek le! Szóval, először is szeretnélek tájékoztatni legfőképpen téged Agatha a beavatkozásokról. Először is tudnotok kell, hogy a vizsgálatok költségtérítéssel járnak, amit előre ki kell fizetni. Hogy-hogyan is fog minden zajlani. Agatha egy ultrahanggal kezdenénk, ahol a tüszőket vizsgálom meg, majd a következő menstruációs ciklusod alatt ellenőrizzük a hormonális szintedet vérvizsgálattal. Ezután egy kontrasztanyagos vizsgálat következne a méhen keresztül, majd átesnél egy méhnyaknyák szűrésen is. Niall neked egy spermiogram tesztet csinálnánk. Itt ellenőrizzük az ondófolyadékot és a spermák számát, mozgékonyságát. Az eredmények megérkezése után pedig többet tudok majd nektek mondani. – Bátran kérdezzetek!

-         Értem! És mikor kezdenénk el a procedúrát? Hangolódtam le azért, mert csak hetek múlva jönnek hírek.

-         Ha szeretnétek az összes vizsgálatot el tudjuk ma végezni, kivétel ez alól a vérminta.

-         Mit szólsz Szívem? Fordultam Niall felé.

-         Nekem tökéletes! Csókolt kézfejen.

-         De ma van a szülinapod, nem akarom elrontani.

-         Semmit nem rontasz el! Doktor nő, hol és mit kell aláírni? Szólalt fel helyettem.

-         Itt vannak a formanyomtatványok, ezeket legyetek szívesek kitölteni, ha kész vagytok, nyugodtan szóljatok, addig mi megiszunk egy kávét. Az után, hogy a két orvos elhagyta a szobát, kettesben maradtunk. Ni már töltötte is volna a lapokat, de visszatartottam az írástól.

-         Mi a baj Kicsim? Ezt szeretted volna, most itt vagyunk, ne hátrálj meg!

-         Most már mindaz valóssággá vált, amiről eddig álmodoztam, és félek a kifejlettől. Ráadásul ünnepelned kéne, nem itt velem fáradni egy kórházban.

-         Ne mondj ilyeneket! Nekem te sosem voltál és leszel fáradság, mindig boldogan vagyok veled, és ne félj, mert akármi is legyen ennek a vége, mi akkor is együtt leszünk.