91. Fejezet: "... egy tündér lakozik benne..."

Sziasztok Manók!

Itt is volnék egy olyan résszel, amit még tőlem nem olvashattatok! :) Remélem Niall szemszöge is elnyeri a tetszéseteket! :) Puszi BR

Niall Horan:

Nem hazudtam neki nagyot, amikor azt mondtam, hogy úgy horkol, mint egy hörcsög. Arany fürtjei belelógtak arcába, amelyeket egy könnyed mozdulattal sepertem arrébb, hogy teljes egészében láthassam angyali pofiját. Minden tökéletes rajta, és ő mégis minden egyes nap rondának látja magát. Reggel hét órát mutatott az óra, és én mégis fel voltam, hogy részese lehessek egy csodának. Ahogy figyeltem őt, azon gondolkodtam, hogy mégis hogyan hálálhatnám meg neki azt, hogy minden nap az életem része. El akartam vele hitetni, hogy fontos nekem, és azt, hogy az egyetlen nő az életemben, akit valaha is tiszta szívemből szerettem, szeretek, és szeretni is fogok, amíg világ a világ. Finoman elengedtem apró kezeit, a másik karomat pedig kiemeltem feje alól. Egy lágy csókot adva szájára a mobilom után nyúltam, hogy idejében elkészüljön számára a meglepetés, ami talán elhiteti vele, hogy egy tündér lakozik benne. Lehet, hogy az én hibám, de nem tudok úgy rá gondolni, mint egy beteg lányra, ahogy ő hívja magát, és nem tudom elképzelni, hogy ne ő legyen a feleségem, és a gyermekeim anyja… Hiszek abban, hogy van remény a számunkra, és hiszek benne, hogy ennyi szomorúság után is képes lesz egy újabb harcra. Nem értem kell, hogy megtegye, pedig ahogy ismerem, csak is az fog lebegni a szeme előtt, hogy nekem örömet szerezzen, de én azt szeretném, ha ő lenne boldog és magáért még egyszer utoljára szembe szállna a testével, hogy világra hozzon egy új életet, ami számára egyet jelentene a Mennyországgal… Sosem felejtem el a tegnapi napot, amikor is láthattam Lux-al, mintha egy anya-lánya páros sétált volna felém. Csillogtak a szemei amikor beszélt hozzá, és a karjaiban tartotta. Tudom milyen fontos lenne neki egy érzés, de egyenlőre ez bizonytalan számára. Hülyének érzem magam, hogy kiabáltam vele, hiszen nem ezt érdemli, és a mi napi veszekedésünknek sem volt semmi értelme, de ha ez kell ahhoz, hogy erősebbek legyünk, és bízzon magában, akkor képes leszek minden nap összekapni vele, hogy a békülésünk, és a szerelmünk olyan legyen, mint pár órával ezelőtt… 

Pár perc elteltével hallottam, hogy megreccsent az ágy mögöttem, majd puha kezek siklottam végig hátamon.

-         Szép jó reggelt Kis hercegem! Köszönt bársonyos hangján.

-         Jó reggelt Tündérem! Fordultam felé, és egy reggeli homlok csókkal köszöntöttem. - Hogy vagy Édesem? Jól aludtál? Érdeklődtem tőle.

-         Fantasztikusan érzem magam, főleg úgy, hogy végre veled lehetek! Hajtotta fejét az ölembe. – Az alvás viszont rémes volt, nem is értem, hogy tud valaki álmában is énekelni. Mosolygott, ahogy felnézett rám.

-         Te gyalázatos, nem is igaz! Hajoltam le hasához, amire jó nagy adag levegőket fújtam. Csak nevetett, ahogy már nagyon régen láttam.

-         Kegyelem, kegyelem! Próbált karjaim közül szabadulni.

-         Egy feltétellel! Hagytam abba „kínzását.”

-         Bármit, csak ezt ne! Kapaszkodott nyakamba.

-         Megtennéd, hogy velem, velünk maradsz a ma esti koncertre? Kértem tőle olyan kiskutya szemekkel, amit talán még az anyukám sem látott tőlem.

-         Én nagyon szívesen maradnék, de már meg vannak a jegyek, Liz-nek is megígértem, hogy ma viszontláthat, és Clau is ott van, akinek a vendége vagyok. Nem játszhatok vele.

-         Akkor csináljuk, azt, hogy áttetetjük a jegyeket, egy későbbi járatra, ami a koncert után indulna. Így csak egy pár órával indulnátok később, és addig is együtt lennénk. Csókoltam bele tenyerébe.

-         Ez csodálatos lenne! Kaptam tőle, egy arca puszit. - Elkérhetem a telefonomat? Ott van az éjjeliszekrényen. Mutatott a készülék irányába, amit szívesen adtam át neki. - Most pedig csöndet kérek!

Claudia számát tárcsázhatta, a jelekből ítélve. Nem kellett sokat győzködni őt sem a maradásról, egyrészről biztosan Aggie miatt maradt, másrészről pedig Harry is közre játszhatott az igenleges válaszban. Agg is látja, bár ő mindig is bizonygatta, hogy szeretik egymást, de a tegnapi nap nekem is bebizonyította ezt. Harry felől, ahogy hozzáért, ahogy ránézett, Clau szemei pedig csillogtak, nem tudom miket hordott össze Agg-nek, de, hogy még nincs túl a Zöld szeműn, az száz százalék.

-         Siker? Csókoltam gyönge vállába.

-         De még mekkora. Ragyogtak föl, égszínű szemei.

-         Nagyon boldoggá tettél! Vallottam be neki az igazat, még ha elég nyálasan is hangzott.

-         Ugyan Manóm, ez semmiség! Sütötte le tekintetét.

-         Nekem viszont annál többet jelent! Nyúltam álla alá, hogy felemelve buksiját újra láthassam, azt az igéző szempárt. A jutalmam, egy édes csók lett.

-         Hogy csináljuk? Először menjek vissza a hotelbe a cuccaimért, és utána hívjam fel a doktor nőt? Vagy most hívjam, és ráérek elhozni később is a bőröndöt? Gondolkodott el.

-         Szerintem, először is reggeliznünk kellene, majd aztán kidolgozhatod a haditervet. Szólaltam fel korgó hasa hallatán.

-         Mit ne mondjak, tényleg éhes vagyok! Érintette meg pocakját.

-         Hallom Tündérem, azért is mondtam.Villantottam rá fogsoromat.

-         Átszaladok Sophi-hoz, kérek tőle egy ruhát, te meg innen addig el ne mozdulj! Kaptam ki a parancsot.

-         Igenis Kapitány kisasszony! Olyan leszek, mint egy szobor, még levegőt sem veszek. Erre csúnyán nézett rám az ajtóból.

-         Dinka! Kiabált még vissza. Nevettem, ahogy valóban elhagyta a szobát. Nem elég, hogy szép, még vicces is, és ami a legfontosabb, nem akar egy modellhez hasonlítani…

-         Itt is vagyok! Rontott be a szobába.

-         Már azt hittem, hogy elvesztél! Élcelődtem vele.

-         Ni Drágám, 10 percig voltam csak oda, de ebbe beletartozott az az öt perc is, amíg felébresztettem őket.

-         Pedig, már elterveztem, hogy hogyan foglak megmenteni, hogy én legyek a szuperhősöd. Íveltem lefelé a számat.

-         Jajj te, hiszen, így is az vagy! Kaptam egy puszit fejem tetejére. - Most pedig öltözz!

Egy kék pólót, és egy világos színű rövidnadrágot húztam fel, hiszen ez a szerelés tökéletesen megfelel addig, amíg itt vagyunk bent, de ha repülünk is szívesen viselek ehhez hasonló szereléseket, mert egy 10 órás útnál nem a kinézet, hanem a kényelem a fontos.

-         Kész vagyok! Jelent meg előttem álmaim nője, egy halvány rózsaszín topban, halványkék farmer rövidnadrágban, fehér vászoncipőjében. Haja most ki volt engedve, amelyben egy-egy kisebb hullám futott végig.

-         Gyönyörű szép vagy! Sétáltam hozzá közelebb, és karoltam át derekát, amire ő automatikusan nyakam köré zárta karjait. - Tegnap is mondani akartam, hogy egyszerűen csodálatos voltál, de aztán nem úgy alakultak a dolgok, de most bepótoltam.

-         Direkt csinálod? Csak azt akarod, hogy elpiruljak.

-         Akkor is gyönyörű vagy! Hajoltam hozzá, és újra megcsókoltam.

-         Köszönöm! Zihálta ezt az egy szót is ajkaimra. Kívánom mindennél jobban, de észnél kell lennem.

-         Gyere Aggie, induljunk, még mielőtt összeesel itt nekem! Kulcsoltam össze ujjainkat.

-         Mi lesz akkor velünk? Kérdezte miközben a liftre vártunk.

-         Hogy érted? Oh, a csókra gondolsz? Igyekeztem egy épp sajtóközleményt megfogalmazni, reméljük, hogy bejön.

-         Még nem mertem felnézni az internetre, kiléptem minden fiókomból.

-         Nem lesz baj Agg, igaz én már szétnéztem, és kaptunk hideget, és meleget is egyaránt a rajongók részéről.

-         Ne is mondd! Már el is ment az étvágyam.

-         Márpedig enni fogunk! „Tuszkoltam” be a kis helységbe, ami leszállít minket a földszintre.

A reggeli alatt végig éreztem rajta, hogy ideges, de nem mertem szóvá tenni, néha megsimogattam a kezét, amikor senki sem látta, de ő elhúzta azt. Nem haragudtam, hiszen tudtam, hogy már most mennyire megviseli a kapcsolatunkkal járó mizéria… Közben Harry és Eleanor is csatlakozott hozzánk. Elnéztem a két lányt, és arra jutottam, hogy kettesben kellene őket hagynunk, hogy Aggie ki tudja önteni a szívét.

***

Edzés után fáradtan nyitottam be a szállodai szobámba.  Aggie-ről azóta semmi hírem sem volt, mióta elköszöntünk a reggeli végeztével, így csak reménykedni mertem abban, hogy most itt találom. Hangos nevetések szűrődtek ki a helységből, az ágyon három lánnyal. Chipsek, csokik, és sör volt melléjük készítve, és ha jól láttam, valamilyen játékot játszottak. Úgy gondoltam, hogy a koncertig a szerelmemmel leszek, de ezek szerint ezt az ötletet ideje elvetnem. Nincs bajom sem Clau-val, sem Ellie-vel, de ők is tudnak időzíteni azt el kell ismernem.

-         Üdv a hölgyeknek! Intettem feléjük, magamra erőltetve egy mosolyt, pedig belül, nagyon csalódott voltam…

-         Kicsim! Kiáltott fel a Napsugaram, amikor meglátott, és már a számon is érezhettem, puha barackszínű ajkait. - Nem baj, hogy átjött Clau is ide? Sajnos el kellett hagyni a szállodát.

-         Dehogy baj Drágám! Még, ha ez nem is volt teljesen igaz, de azt én sem szerettem volna, ha Claudia estig ki tudja, hogy hol ütötte volna el az idejét.

-         Sajnálom Niall! Szólalt meg az emlegetett.

-         Nyugodtam maradjatok, én lezuhanyozok, és utána lehet én is beszállok a játékba!

-         Felhívtam Dr. Hale-t. Súgta még fülembe, mielőtt behajtottam volna magam után a fürdő ajtaját.

***

A színpadon, plusz löketet éreztem attól, hogy Aggie-t is a sorok között tudhattam, és ha arra gondoltam, hogy hamarosan megkapja az ajándékomat, még inkább elemembe jöttem. Ki szerettem volna élvezni minden pillanatot a színpadon, de már mindennél jobban vágytam arra, hogy láthassam őt.

A Best Song Ever utolsó akkordjai csendültek fel, amikor fél szemmel észleltem, hogy az én Aranyhajam Sophi-val karöltve visszaigyekszik a backstage-be. Még egy utolsó csók a rajongóknak, akik eljöttek a mai koncertre, és „elnyelt” bennünket a fal, így már csak egy valakire kellett összpontosítanom az este.

Már a folyosó végéről találkozott tekintetünk, engem már nem érdekelt semmi, és senki, csak futottam felé, ahogy láttam ős is hasonlóan cselekedett.

-         Ez egyszerűen fantasztikus volt! Ugrott nyakamba, amikor beértük egymást, én pedig megpörgettem a levegőben.

-         Mert itt maradtál velünk! Valahogy, amikor te mellettünk vagy, inkább úgy mondom, hogy amikor te voltál mellettünk minden koncert jobb, és nyugodtabb volt, mint Tina-val.

-         15 perc, és indulunk a reptérre! Kiabált jelen asszisztensünk.

-         Erről beszélek. De mi nem megyünk! Húztam magam után, és bújtam el barátnőmmel, egy stábszobában.

-         Mi az, hogy nem megyünk? Csodálkozott el kijelentésemen.

-         Van számodra egy kis meglepetésem!

-         De hát, Clau, meg az indulás… Sorolta aggodalmasan, ami miatt nem maradhat velem.

-         Minden el van intézve Édesem, neked csak az a feladatod, hogy jól érezd magad! Amikor elvonult, az „elit”csak akkor bújtunk elő rejtekünkből. Átvezettem azon a részen, ahol az előbb álltunk, majd benyitottam egy másik szobába, amit csak pár gyertya fénye világított meg. Ő pedig a szája elé kapta kezeit, és hatalmas krokodil könnyei potyogtak végig tündéri arca vonásain.