2015. július 15., szerda

84. Fejezet: Sátrazás 4. rész. / "Van, aki nem csak barát"


Sziasztok Manók!
Nem terveztem hosszú bevezetőt írni. Összeszedve minden erőmet, belemenekültem az írásába. Sokkal szebb napot kívánok nektek mint, amilyen az enyém! <3 Puszi BR

Még aznap hajnalban ébredtem, valahogy nem ment nekem ez a sátorban alvás, hiába szundítottam egy nagy „ plüss mackón." Járt az agyam körbe és körbe, mint egy ringlispil lovacskái a vidámparkban. A leginkább azon, hogy ha felkelek innen kinyírom Tina-t... "Na jó, csak nyugodtan." De nagyon nyomta a lekelem az a tény, hogy neki csak arra ment ki a játék, hogy összevesszek vagy Niall-el, vagy pedig a srácokkal, és úgy érezzem, hogy egy haszontalan senki vagyok, aki nem lehet a fiúk mellett. A másik dolog, ami nem hagyott nyugodni az az alattam heverő Ni volt. Féltem, mert most már valósággá változott ismét, hogy mi egy pár vagyunk, és most ez más. Biztosan be szeretne mutatni a családjának, szeretne velem kézen fogva sétálni az utcán, vagy elvinni egy-egy rendezvényre, de nem úgy, mint egy lányt, aki megbújik a háta mögött, hanem, mint a szerelmét, akire mérhetetlenül büszke. Sosem szerettem a felhajtást, a rivaldafényt vagy, hogy mutogatás tárgya legyek. Ha lehetett én egész életemben csak menekültem az ilyen alkalmak elől. Most helyt kell állnom Niall oldalán, akinek sok partin és fogadáson kell megjelennie. Ha ezekre a gondolatokra nem is, de arra, hogy rajongók... összezsugorodott a pocakom. Már korábban is szembe kellett velük néznem, de akkor még nem volt hivatalos bejelentés a kapcsolatunkról, és ők is csak találgattak, most viszont Niall nem fogja hagyni, hogy elmeneküljek az elől, hogy világgá kürtölje, hogy milyen boldog és, hogy ennek a boldogságnak én vagyok az oka. Azonban, amilyen boldog az egyik felem, annyira szomorú a másik, hiszen Liz nem hívott, és nem keresett. Fogalmam sem volt, hogy mihez kezdek, ha hazamegyek, vagy mi is fog várni rám, de megrémisztett a tudat, hogy egy üres házba kelljen megérkeznem. Boldog vagyok, amiért megtalálta élete szerelmét, és csalódott, hogy elveszítettem. Már ebben a pillanatban is fáj a hiánya, hát akkor mi lesz velem a továbbiakban. Harmad soron itt vannak a lüke barátaim, akiket imádok tiszta szívemből, de rossz rájuk néznem.  Harry kikészíti Clo-t, amiért a szívem mélyén mérges is vagyok rá, és csak azt fogja elérni, hogy oda se néz, már el is veszítette őt. Lou és El pedig akármennyire is hajtogatják itt nekem, hogy barátok nem hiszem el nekik. Ennyi évnyi szerelmet nem lehet túlélni a másik nélkül. Tudom, hogy hiányoznak egymásnak, és akarják is egymást, de le van rendezve azzal, hogy barátok.  Én ebbe nem tudok belenyugodni, és ha törik, ha szakad, muszáj valamit tennem az érdekében, hogy az egyik pár, és a másik pár is haladjon valamerre. Nem szabadna beleavatkoznom, hiszen egyszer már próbálkoztam és akkor is Claudia-nak okoztam vele fájdalmat, viszont El-nek és Louis-nak egy olyan dolgot találtam ki, hogy egyikük se tudjon rá nemet mondani… 
Ma kellene hazautaznunk, hiszen elígérkeztem egy családhoz is, de ma még nem tudok elrepülni. Egyszerűen annyira bepörögtem, mint aki már két bögre kávén túl lenne, így fogtam a telefonomat és írtam a főnökasszonyomnak egy nagyon szomorú üzenetet, hogy beteg lettem, és még sem tudok ma egyetlen kisgyermekre sem vigyázni. Amikor megnyomtam az üzenet küldése gombot, eszembe jutott egy csuda jó vicces dolog, kikerestem a lányok számait, és szépen sorban mindegyikőjüknek írtam egy-egy üzenetet, hogy sok szeretettel várom őket a sátrak mellett egy reggeli megbeszélésen. Csak reménykedtem abban, hogy egyik fiú sem akaródzik felébredni.
Fél óra sem telt el, amikor meghallottam, hogy valaki a nevemet suttogja kintről. Kihámoztam magam a Szőkém karjaiból, és kitekintettem, hogy ki az a lányka, aki olyan „reggeli kakas” mint én. Sophia álmos ábrázatával találtam szembe magam. – Jó reggelt Aggie! Nyújtóztatta meg az izmait. 


-         Szia Sophi! Megkaptad az üzenetem? Érdeklődtem reggeli frissességemmel.
-         Igen Agg, megkaptam! De mi olyan fontos, amivel nem lehet várni? Szegénykém még jóformán aludt.
-         Várjuk meg a többieket is, aztán mindent elmondok! Hogy-hogy ilyen korán felébredtél? Azt hittem, hogy legalább még vagy két óra hosszát tuti kell várnom arra, hogy valaki talpra álljon.
-         Jajj Agg! Nyomódott az oldalam, a fej matracom leengedett, így a kabátomon próbáltam elhelyezkedni. Liam meg olyan édesen szuszogott mellettem, hogy nem lett volna szívem felverni.
-         Nem vagy egyedül, nálunk még szúnyog is volt, és egész éjszaka azt hallgattam, hogy a fülembe duruzsol. Imádom a természetet, de ami sok az sok! Panaszoltam korán kelésem okát.
-         Szép Jó reggelt! Érkezett meg karöltve Ellie és Clau.
-         Helló lányok! Hát ti? Mármint, úgy értem, hogy tudom én írtam, de nem hittem volna, hogy ilyen korán itt lesztek.
-         Inkább hagyjuk Agg, nem akarok róla beszélni! Nyűgösködött Clo.
-         Valami baj történt? Csodálkoztam.
-         Semmi! Igazából aludj egy fiúval, aki imád horkolni és akkor megtudod. „Haha” Nevettük ki szegényt, de pontosan tudtam, hogy Harry milyen, így mély együtt érző arcra váltottam. Niall jobb eset ilyen szempontból.
-         Na, de ti együtt aludtatok? Méregettem barátnőmet.
-         Agg, ne kombinálj! Semmi nem történt, csupán egy kicsit becsíptem és Harry bevitt a Louis-val közös „otthonukba.”Ezután én maradtam Hazz-el, El pedig kénytelen volt azzal a kis dinkával aludni. Nem, mintha bántotta volna a dolog. Csipkelődött kolléganőjével.
-         Kedves Agatha, rátérhetnénk a lényegre? Köszörülte meg a torkát Eleanor – Megjegyzem Tina-t nem látom, őt nem várjuk meg? Nézett körbe El.
-         Hogyne, és mindjárt bele is vágok a közepébe! Csaptam össze tenyereimet. - Hát, lányok az történt, hogy… És innentől elmeséltem mindent, hogy mi volt Tina és köztem és, hogy most ő miért nincs itt. Csak a szájukat tátották, és nem tudtak mit hozzáfűzni. Úgy éreztem magam, mintha egy pletykás nénike lennék, aki leadta a drótot a többeknek, hogy így terjedjenek a hírek, habár ezt ebben az estben el szerettem volna kerülni egy pontig, amikor is visszavághatok neki.
-         Ezt mégis, hogyan gondolta? Hüledezett Clau, a többiekkel együtt. – A makik tudnak róla?
-         Nem, és szeretném, ha ez így is maradna még egy ideig! De lényegtelen csajok. Mostanra tudom, hogy ti és a fiúk is szerettek, és még mindig a barátaimnak mondhatlak benneteket.
-         Van, aki nem csak barát! Húzogatta Ellie a szemöldökét, és közben rám nyújtotta a nyelvét.
-         El! Ripakodtam rá.
-         Na, mesélj csak Aggie! Roppant kíváncsivá tettél. Fordult felém Sophi hatalmas vigyorral az arcán, akin Clo tett túl, ha az arckifejezésüket pontoznom kellett volna.
-         Jó-jó, de ígérjétek meg, hogy egyenlőre köztünk marad! Szóval, tegnap este beszélgettünk Niall-el és arra az elhatározásra jutottunk, hogy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Szeretjük egymást, megelőzve a sorsot, igen-t mondtunk a szerelemre. A hangomban boldogsággal osztottam meg velük, ezt a pár mondatot.
-         Agg, ennek így kellett történnie, ha szeretted volna, ha nem! Mert 21 évvel ezelőtt, amikor világra jöttetek, megpecsételődött az életetek.  Az angyalok írták, és ti valóra váltottátok. A ti szerelmetek tényleg örökre szól, jöjjön bármi is az életben. Clau szavai szinte a szívembe hatoltak. Egyedül ő tudott Tay-ról, nem véletlenül neki esett le a legnagyobb kő a szívéről, és nem véletlenül fogalmazott ennyire meghatóan.
-         Clau, köszönöm! Mosolyogtam, és amikor senki nem látta, kacsintottam.
-         Én annyira örülök nektek! Pattant fel Ellie, és ugrott a nyakamba.
-         Én is szívből gratulálok Agg, megérdemlitek, hogy boldogok legyetek! Majd Sophia is megölelgetett.
-         Köszönjük, nagyon jól esik, hogy támogattok és, hogy velünk vagytok!Na, de hölgyeim, mi is az, amiért összehívtam a csipet-csapatot? Gondoljatok csak bele abba, hogy hányszor vicceltek meg már minket az álomszuszékok, akik még bent a sátrakban húzzák a lóbőrt. Szinte, minden alkalmat kihasználtak, és kihasználnak nap, mint nap. Hát, itt a bosszú ideje csajok. A terv a következő: Mindenki szépen visszabattyog  a saját kis „házába,” előkeresgélitek a legfeltűnőbb, legcsillogóbb sminkes cuccaitokat, ha ez megvan, mehet a pingálás. Nem tilos hajat fonni, copfba fogni, tupírozni, felcsatolni, csak kreatívan! Ki van benne?Nyújtottam középre jobb karomat, és vártam a lányok reakciójára.
***
Miután a másik három lány is kitörő lelkesedéssel fogadta ötletemet vonultunk vissza megvalósítva gonosz kis tervünket. A torkomban dobogó szívemmel másztam be az immáron, oly megszokott vackunkba, ahol a Manóm még javában valahol álomországban járt. Halkan elővettem táskámat, amelyben mindig megtalálható egy kis makeup. Cipzárfokról-cipzárfokra húztam szét az apró sminkes tartómat, egyből a szemceruzámat szúrtam ki, majd elővettem a szempillaspirálom, a kedvenc szemfestékes dobozkámat, a pirosítómat, a szájfényemet és egy erős színű vörös rúzs-t. Ezeket követte a fésűm egy pár hullámcsat, és két kisebb hajgumi.


„ - Bocsáss meg nekem!" Súgtam mosolyogva fülébe, és egy nagy puszit nyomva arcára nekikezdtem „művemnek.” Finoman megfogtam a fejét és egyenesbe fordítottam úgy, hogy nekem megfelelő legyen, erre a cselekedetemre felmordult, de hamar visszaszenderült mély álmába. Először szemhéjára tettem némi kék port, ezt követően kihúztam pillája vonalát, arcára hintettem egy kis piros színt, és kipöttyöztem fekete ceruzával. Ajkait hagytam utolsónak, azokat az édes ajkakat, egy röpke csókot lehelve rájuk körberajzoltam azt a piros rúzzsal. Azonban még nem voltam megelégedve munkámmal. Haját feje tetején kettéválasztottam úgy, hogy jobb oldalra maradt több zselézett frufrujából, és a két oldalon egyformán kicsinyke copfba fogtam tincseit. Úgy festett a Drágám mint, akit egy óvodás kislány vett kezelésbe.
Büszkén dőltem hátra, és nyúltam mobilomért, hogy megörökítsem a jövőnek eme pillanatot. 
-         Édesem! Tudom, hogy szeretsz, de nem hiszed, hogy egy kicsit túlzás kora reggel lefotózni? Szólalt meg reggeli, álmos hangján.
Szavaira annyira megijedtem, hogy félredobtam a telefonomat. Ahogy feltámaszkodott ülésbe, hogy reggeli csókjával tegye szebbé napomat, nagyon kellett koncentrálnom, hogy el ne nevessem magam kinézete láttán.
-         Szép hölgyem, mi ennek a jókedvnek az oka hajnali 7-kor? Sármosan villantotta meg fogait, és húzott ölébe. Kihasználva ezt a pillanatot beletemetkeztem nyakába, és csak úgy „faltam” illatát.
-         Csak boldog vagyok! Pusziltam meg orra hegyét, de nem tudtam úgy tenni, mint aki nem csinált semmit.
-         Aggie! Miben sántikálsz? Mondta két nedves érintés között, amelyeket a nyakamon hagyott csacsogójával.
-         Ki? Én? Korán van még Manóm.  És, hogy ezt bizonyítsam is neki, ásítottam egy nagyot. Ekkor bele akart túrni szűke fürtjeibe, amit muszáj volt megakadályoznom, így fogtam, és minden erőmet bevetve magamra húztam fekvő pozícióba.
-         Agg, nem hittem, hogy reggelre is ennyire kívánatos vagyok!
-         Ne nagyképűsködj itt nekem, inkább csókolj meg! Húztam pólójánál fogva közelebb magamhoz, aminek persze az lett az eredménye, hogy szanaszét kenődött a tökéletesen felvitt rúzs. Nem bukhattam le, még nem. Ahogy ezen agyaltam, persze a lányok is a fejemben voltak, hogy vajon ők mit alkothattak. Eddig még nem hallottam, hogy valamelyik fiú is észrevette volna, mert úgy terveztük, hogy csak a hazafele úton láthatják meg magukat, amikor mi már „kiélvezkedtük” magunkat rajtuk.
-         Mindjárt jövök! Ugrottam ki alóla, hogy még véletlenül se lássa meg az én ajkaimon is ragyogó vörös színt. Ha eddig lököttnek tartott, akkor most már biztos lehetek benne, hogy hamarosan megkapom a beutalómat a pszichiátriai osztályra. Azért egy kicsi lelkiismeret-furdalást éreztem, de ha arra gondoltam, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy minden az én ötletem volt… kamatostul fogok mindent visszakapni. Nyugodtan sétáltam arrébb, és kerestem egy vizes palackot, amelynek tartalmával le tudtam öblíteni a számat, a piros maszatolástól. 
-         Aggie?Mi a baj? Valami rosszat csináltam?  Jött felém szomorúan, én pedig nem bírtam tovább, elkezdtem nevetni. - Kicsim, minden rendben? Kezdek megijedni, hogy rossz hatással vagyok rád. Kapta el derekam, és finoman harapott bele nyakamba.
-         Szerintem is ez lehet a háttérben! Helyeseltem.
-         Biztosan azért, mert szép vagyok! Most nem tudtam eldönteni, hogy hülyéskedik-e vagy még mindig van benne némi alkohol, de amikor ezt kimondta, megint nem tudtam megállni, hogy el ne nevessem magam, és könnyeimmel küszködve válaszoltam neki.
-         Gyönyörű vagy Szívem! Kuncogva adtam szájára egy apró csókot.
-         Hallottad? Ijed meg.
-         Mit? Húztam össze szemöldökeimet.
-         Hogy egy hatalmas kő most esett le a szívemről. Kapott mellkasához.
-         Na, most akkor ki is van kire rossz hatással? Haraptam bele alsó ínyembe, és így néztem rá.
-         Lökött!
-         Dinka! Dugtam ki számban elhelyezkedő izmos képződményemet.
Boldogan, egymást karolva indultunk el az erdőbe, hogy mire a többiek felébrednek, már lobogó tűz fogadja őket, finom friss reggeli kávéval… Nem tudtam arra gondolni, hogy mi vár ránk a jövőben, csak a most számított, és azok az emberek, akik a legfontosabbak az életemben, főleg ez a fiatalember, aki az oldalamon sétál, hatalmas vigyorral az arcán. A szíve az enyém. és ez többet jelent bármilyen kincsnél a Földön.













10 megjegyzés:

  1. Hát ez cuki! Fessük ki a srácokat hadművelet... Fantörpikus! :D Ismét jót alkottál! Izgatottan várom a következő részt! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vivi! <3
      Igazán köszönöm, ha így gondolod, sajnos ennek a résznek a készültét beárnyékolta egy szomorú hír az életemben, de nagyon igyekeztem, hogy kihozzam belőle a maximumot :) Sietek vele és még egyszer köszönöm! <3 Puszi BR

      Törlés
  2. Szia nagyon jó rész.kifesteni a srácokat agyafúrt ötlet.Siess a kövivel.<3<3<3❤💗

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kinga! <3
      Köszönöm szépen a kedves szavakat, nagyon jól esnek <3 Igazából nem hittem, hogy tetszeni fog ez a rész nektek, de nagyon igyekeztem :) Sietek ígérem <3 Puszi BR

      Törlés
  3. Em tudok mit mondani...annyira jó!❤❤❤❤
    Imádom!❤❤❤*--**--*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klau! <3
      Köszönöm szépen *-* nagyon szeretlek! <3

      Törlés
  4. Törpisztikusan tökéletes lett drága kedvenc írónőm <3 ! Minden sorát, minden szavát, minden betűét csak faltam ;) Siess nagyon a kövivel <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Juditom! <3
      Törpisztikusan köszönöm szépen! <3 Nagyon, nagyon sietek, ahogy tőlem telik! <3 Puszi

      Törlés
  5. Hát ez egyszerűen törpisztikus lett! :") <3
    Nagyon tetszett benne hogy a fiúkat kisminkelik, továbbá hogy ez egy nagyon boldog és cuki rész lett! :) <3 *--*
    Varom a kovit
    Xoxo Viki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vikim! <3
      Köszönöm, hogy annak ellenére, hogy táboroztok elolvastátok a részt <3 És köszönöm, hogy ennek ellenére is kommenteltél <3 Az egyik képed ihletet meg,a mit a múltkor küldtél :) Sietek ígérem :) Puszi

      Törlés