55. Fejezet: Little Things

Helló Drágák!

Szakdolgozat és szakdolgozat, már máson sem kattog az agyam, de remélem elnyeri tetszéseteket ez a rész is! 

Puszi: BR <3

A mosdóban lerogytam a földre, és halkan zokogni kezdtem.  Ahogy ott üldögéltem éreztem, ahogyan megrezzent a telefon a zsebemben. Elővettem, feloldottam, londoni számról érkezett értesítésem. A másik pedig twitter-ről. Most nem érdekeltek az otthoni dolgok, gondoltam, majd megnézem később, viszont a másik üzenetet megtekintettem. Niall jelölt meg az egyik kiírásában. Kinyírom, lefényképezett, mikor aludtam.

De azért, mosolyra húzódott a szám. Azt írta hozzá, hogy: „Hosszú az út, mellesleg egy gyönyörű alvótársam van” Ekkor még minden a legnagyobb rendben volt. Hallottam, ahogy valaki megállt az ajtó előtt és egy nagyot sóhajtott, majd kopogás töltötte meg a kis helységet, amelyre összerezzentem, a kopogást egy hang is követte, amely a nevemet szólította.

-         Aggie, jól vagy? Liam mély hangja volt az.

Először meg sem akartam szólalni, nem akartam, hogy tudomásuk legyen rólam, visszabújtam abba a kis világa, amely hosszú időn keresztül megvédett, ahol nem éreztem sem fájdalmat, sem örömöt csak léteztem. Amikor megismertem Niall-t, ennek a világnak a falai leomlottak, és élni kezdtem. Végre  örültem és boldog voltam.

Egy mondat, és a falak ismét körülöttem termettek. Liam még mindig ott állt az ajtó előtt. Felálltam és leöblítettem az arcom, majd vettem egy nagy levegőt, és kinyitottam a fülkét.

-        Agg, ne haragudj Niall-re! Ő akart utánad jönni, de mondtam neki, hogy jobb ha most egy kicsit egyedül hagy.

-       Köszönöm Li! Szipogtam.

-      Hogy vagy? Tudok valamiben segíteni? Láttam a szemében, a mérhetetlen aggodalmat.

-         Egy barátra most nagyon nagy szükségem lenne, és egy vállra is, amin sírhatok…

-         Gyere ide Aggie! Húzott közel magához, és szorosan megölelt. – Leüljünk előre?

-         Igen! Amint előre lépkedtünk, láttam Harry-t, aki még mindig húzta a lóbőrt. Picit jobb kedvem is lett tőle, ő az, aki a legsötétebb időkben is képes belőlem egy- egy mosolyt kicsalni, és ezért nem lehetek neki elég hálás sohasem.

-         Itt jó lesz? Nézett körbe Liam.

-         Persze!

-         Ne haragudj rá, nem akart megbántani!

-         Nem haragszom, dehogy haragszom! Csak tudod, nagyon fájt, amit mondott. Ezért mondtam, amit mondtam Liam. Niall saját gyerekeket akar a későbbiekben és én ezt nem tudom neki megadni. Tudom, hogy szeret tiszta szívéből, hiszen még arra is hajlandó lett volna, hogy a barátom legyen, csak azért, hogy ne veszítsen el, és én is szeretem tiszta szívemből. Nem hiszem, hogy ő valaha is megtud barátkozni a gondolattal, hogy ne sajátjai legyenek, én pedig nem fogok az útjában állni annak, hogy ezt valóra váltsa. Lehet, hogy most minden szép és jó, de ha odajutunk, hogy család, mi lesz? Hm? Mondd meg mi lesz? Bújtam szorosan az ölelésébe.

-         Nem tudom Aggie! Sajnálom, de nem tudom.

-         Én sajnálom, hogy már megint én vagyok a téma.

-         Ugyan már, megszoktuk!

-         Na! Bokszoltam vállba. – Lou-nak mit mondtatok?

-         Az igazat! Ő sem hülye.

-         Tudom, majd beszélek vele is.

-         Nemsokára leszállunk, visszaüljünk a helyünkre?

-         Ühüm, de megtennéd, hogy te ülsz mellettem? Egyenlőre még nem tudok vele szembenézni.

-         Persze Aggie! Jobban vagy már?

-         Igen, köszönöm!

-         Ott van Ni, beszéljek vele?

-         Megtennéd?

Láttam Niall-ön, hogy nagyon bántja a dolog, de egyenlőre még nem álltam arra készen, hogy megbeszéljük a történteket.

A gépünk este hét óra után egy kicsivel landolt a Dubai-i repülőtéren. Harry szinte végigaludta az utat, egy órával leszállás előtt ébredt csak fel. A szállodához az út nem volt hosszú, fél óra alatt be is futottunk a fekete dzsipekkel.

A rajongók és fotósok tömkelege között nagy nehezen, a biztonságiak segítségével átverekedtük magunkat, majd bejelentkeztünk a hotelszobákba. Lou az egyik ajtónál előreengedett és finoman megszorította a kezemet, amelyet én csak egy hálás pillantással jutalmaztam.

A szobában nem vágytam másra, mint egy forró zuhanyra, és egy kényelmes ágyra. Ma este Harry mellett hajtottam álomra a fejem, mivel Sophi is megérkezett Londonból néhány órával ezelőtt, de éjfél után meguntam a folyamatos forgolódást és felkeltem. Niall-t akartam. Magamra kaptam az egyik pulcsimat, és kiosontam a szobából, át a szomszédba.

Volt kártyám a fiúk szobáihoz, így könnyen bejutottam. Halk horkolást hallottam a helység jobb oldali feléből, majd megindultam a sötét szobában. Kitapogattam az ágy szélét, majd óvatosan befeküdtem és betakargattam magam. Szemben feküdtem vele, egy jó éjt puszit adtam az arcára, majd édes illatától hamar álomba is szenderültem.

Reggel a szemeim maguktól pattantak ki, Ni még aranyosan szuszogott mellettem, amikor az éjjeli szekrényen lévő órára pillantottam az még csak reggel 5 órát mutatott.. Éreztem, hogy nem tudok tovább aludni. Felugrottam az ágyból átsiettem Niall oldalára és egy hosszú reggel puszit nyomtam a szája sarkába.

Visszaballagtam Hazz-hez, felöltöztem, egy nyári kis ruhába, majd a nekünk és a stáb tagoknak szánt reggelizőbe indultam, egy finom reggelire.

***

A fiúk délben hagyták el a szállodát, és indultak el az ázsiai rész utolsó turné stadionjába. Amíg a srácok próbáltak, Louis rám bízta a családját, Végre babázhattam. A délutánt a Tomlinson klánnal, Lou-val, Lux-al ás So-val töltöttem, a tengerparton.

Este nyolcra értünk ki a stadionba a srácokhoz. Mire mindenki elfoglalta a helyét, a koncert már kezdetét is vette. Sophia velem maradt a színfalak mögött, hogy onnan figyelhesse kedvesét.

Szépen ment a koncert, igaz, hogy volt, hogy 20 percet állt, mert az egyik szektorban a tömeg miatt felborult pár kordon, és ennyi idő volt, mire mindenkit visszaállítottak.

-     Helló Dubai! Köszönjük, hogy ennyien itt vagytok! Nagyon sokat jelentetek számunkra és nagyon szeretünk benneteket! Van itt egy lány, aki számomra nagyon fontos, neki szól a következő dal! Konferált Niall. Az utolsó szavaira felkaptam a fejem és kíváncsian vártam a folytatást. – Még nem tudtam tőle bocsánatot kérni, a tegnapiak miatt, így most teszem meg, szeretlek A.!

A tömegen hangos tapsvihar és sikoltozás futott át. – Little Things! Kiabálta Ni.

Én csak ültem és pislogtam, hogy komolyan 100.000 ember előtt kellett szerelmet vallania? Holnapra tuti ezzel lesz tele a sajtó és Sophi is furán nézett rám, de ez sem érdekelt. Amikor a Manóm része következett, hátat fordított a tömegnek, és felém fordult. Takarásban voltam, így csak Soph-nak árultuk el magunkat, majd azokat a gyönyörű szemeit az enyémbe fúrta és lágy hangján énekelni kezdett, amitől megborzongtam.

„…You'll never love yourself half as much as I love you

And you'll never treat yourself right darlin' but I want you to

If I let you know I'm here for you

Maybe you'll love yourself like I love you…”